Anissa & Lillie

Végre, most is vége egy fotózásnak és a héten nem is lesz több. Ennek pedig nem is egy pozitív hozadéka van. Először, természetesen a fizetés, ami nem rossz summa, ha azt nézzük, hogy csak pózolgatnom kellett érte néhány óráig. Ami tud egyébként elég fárasztó lenni, sokan nem is gondolnák, mennyire. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan rendelhetek egy újabb adagot a kis bogyóimból és poraimból, úgyis kezdenek kifogyni a készletek. Este mehet a parti! Lehetek gyűrött és másnapos. És ami még jó, hogy végre ehetek. Na nem csaphatok persze óriási zabálásokat továbbra sem, de a napi két keksz és fél banán mennyiségnél, amit az elmúlt napokban kellett tolnom, hogy biztosan tökéletes legyen az alakom a bikinis képeken, azért valamivel több táplálékot juttathatok a szervezetembe.
Nem is kérdés, mi hát az első dolgom. Farmer, póló, sötét pulcsi, edzőcipő kombóban elcsattogok a legközelebbi szupermarketig. Koplalásos időszakban nem tartok otthon semmi kaját szinte, nehogy elcsábuljak. Bár fáradt vagyok kicsit, az éhség nagy úr, ugye. Pénzem ugyan lenne rá, de olyan sok mindent most sem vehetek azért. Nem mintha nem engedhetném meg anyagilag, de oda kell figyelnem. Azért némi felvágott és sajt kerül a kosaramba, na meg zöldségek. Az édességes sor mellett is el kell haladnom és bizony kedvenc mézes ízű pudingom túl nagy csábítást jelent. Ennyit különben is megengedhetek azért magamnak, úgy érzem. Mikor azonban kinyújtom a kezem, hogy elvegyem, egy másik nőjével akad össze. Kelletlenül morogva húzza vissza a kezét és fejezi ki, hogy lemond a javamra, bár nem hangzik valami vidámnak. Vehetném éppen égi jelnek is, hogy nem kellene megvennem ezt a pudingot, de nagyon megkívántam és különben is fáradt, éhes és nyűgös vagyok. Máskor biztos otthagynám neki, most azonban nem bírok kedves és előzékeny lenni egy ilyen nap után.

- Köszi - morogom csak vissza, hogy a minimális illemet megtartsam és már indulnék is tovább, miután levettem a polcról a „zsákmányomat”, mikor dulakodás hangjai hallatszanak a pénztár felől, majd egy lövés is eldördül. Egészen lefagyok tőle, az éhségemet mintha elfújták volna. De nem sok időt hagynak nekem a történések, rövidesen már azt érzem, hogy egy helyre taszigálnak az összes vásárlóval és az értékeimet követelik, miközben fegyvert fognak ránk. Velem ma nem járnak jól. Ékszer nincs rajtam, de még egy karóra sem. Még a mobilomat is otthon felejtettem, ami most még szerencsének is bizonyul. Csak a készpénzemet tudják elvenni, ami épp nálam van. Az is mondjuk a fél fizetésem, de ezen most nincs időm gondolkodni. Természetesen átadom nekik. Az egyik fickó így is elég hülyén vigyorog rám és érzem, hogy kicsit megfogdossa a fenekemet, mikor megmotoz, hogy biztosan nem rejtegetek-e semmi mást magamnál. Több szerencsére nem történik, csak barátságtalanul a földre löknek. Fojtott hangot hallok magam mellől és az előbbi lányt látom, aki elől elhappoltam a pudingot, ami végül is nem sokáig volt az enyém sem.
- Hát valóban nem. - Ennél értelmesebb kommentárra most nem telik tőlem. Nem is nagyon figyelek igazából rá, tekintetem ide-oda jár a belátható területen. Fegyveresek mindenhol. Nem sok jót ígér. Azt hiszem, örülhetek, ha csak az a fél fizetésem veszik oda és nem eresztenek belém egy-két golyót. Vagy erőszakolnak meg. A taperolós fickó és még egy-két másik vizslató tekintete sem volt épp megnyugtató számomra. Pedig én csak enni akartam végre egy kicsit!