[You must be registered and logged in to see this image.]

A zene vadul dübörög, én meg már a ki tudja hányadik italt küldöm le a torkomon. A világ már rendesen forog a szemeim előtt, de igazából így jó nekem. Legalábbis még egy darabig így érzem. Ahogy azonban lehúzom a következő felest, érzem, a gyomrom jelzi, hogy ezt már nagyon nem kellett volna. Minden magyarázkodás nélkül hagyom itt azt a csávót, aki éppen bárgyú vigyorral magyaráz nekem valamiről. Egyszerűen félretolom az utamból és a női mosdó felé nyomakodok a tömegben, miközben imádkozok magamban, hogy kibírjam, míg odaérek. Szerencsére nincs sor, különben tuti lerókáztam volna valakit. Feltépem az egyik vécé ajtaját és épp csak annyi időm van, hogy valamelyest becsukjam magam után, már érzem, hogy itt nincs megállás. Térdre rogyok a nagy fehér porcelánisten előtt és kiürítem a gyomrom tartalmát. Elég sokáig tart a dolog és biztosan nem jár hangok nélkül, de hát ez ilyen. Egy kicsit megkönnyebbülök, mikor végzek. Föltápászkodok és a számat törölgetve jövök ki a fülkéből. Nem sokat törődök azzal, ki lát, ebből a szempontból még szerencse is, hogy egyelőre nem vagyok annyira ismert a modellszakmában, aligha érdekel bárkit is, ki vagyok, mikor odatámolygok a mosdókagylóhoz, hogy megmossam és kicsit kiöblögessem a számat. A fejem még mindig zúg és sejtem, mivel is tudnám helyrerakni magamat. Ne szeretném, ha máris véget érne számomra a parti, ehhez azonban szükségem van egy kis „gyorsítóra”. Megvárom, míg a csaj, aki a sminkjét igazítja, látszólag tudomást sem véve rólam, végezzen és kimenjen, majd mikor egyedül maradok a mosdóban, gyorsan előkotrom a táskámból a kis tégelyt és egy tablettát rázok belőle a kezemre, majd kis gondolkodás után még egyet. Elég vacakul vagyok, kettő most mindenképp kell, hogy helyreálljak. A számba öntöm a tenyeremről és gyorsan le is nyelem őket, majd egy kis vizet még iszok rá. Tudom, pár percen belül már nem fogom ilyen rosszul érezni magam és már csak maga a tudat is megnyugtat. Ez nem függőség, egyszerűen csak nem akarom olyan hamar befejezni a bulit és ez feldobja a hangulatomat is. Nincs ebben semmi rossz szerintem. Visszadobom a tégelyt a táskámba és miután vetek magamra egy pillantást a tükörben és megigazítom a hajamat, kilépek a mosdóból. Az alkoholtól továbbra is zúg a fejem, mégis, ha fenn akarom tartani a kellemes bódultságot, úgy érzem, muszáj pótolnom az előbb a hányással elvesztett alkoholmennyiséget. A pult felé indulok, de a járásom már korán sem teljesen stabil, főleg így magas sarkúban, kacsázok egy kissé, bár ez a tömegben aligha tűnik fel. Nem tudnám megmondani, meglök-e valaki, vagy simán csak az alkoholtól és az előbb bevett, hatásukat lassan kifejteni kezdő tablettáktól-e, esetleg csak simán megbotlok valamiben, de tény, hogy a lépcső mellett megtántorodok egy pillanatra, de sikerül megfognom a korlátot, mielőtt elesnék, megakadályozva ezzel, hogy esetleg valaki letaposson a földre kerülve. Nekem viszont majdnem sikerül egy hasonló műveletet kiviteleznem, a lépcsőn ugyanis ül valaki. Azt hiszem egy csaj.
- Bocs – mormogom, miközben igyekszem összeszedni magam, hogy továbbinduljak a pulthoz.