Varrni vagy nem varrni... - A lényeg hogy KIT!

- Neee húzass már.. - vágom be az ajtót a szalon előtt, de még nem megyek be. Csak a kocsi tetejének támaszkodok és úgy beszélek át az ellentétes sofőroldali részre. - Tényleg azt mondod hogy megcsináltad!?? - vigyorgok, de ő nem teszi, vagyis elég sanszos hogy tényleg megtette. - Te tényleg egy őrült vagy, barátom! - röhögök, de annyi a témának ezért eltolom magam.

- Majd ne felejts el meghívni ha ünnepelünk..! - dobom még oda, ezt már félig háttal, de előre már betolom magam az üvegajtón. Sanchez-nek egész másfele van dolga.

Odabenn.. minden a szokásos. Kapásból elönt a hirtelen jött hideg, ami több mint kellemes ebben az istenverte vegasi melegben. Nem mintha San Juan hűvösebb lenne.

- Helllóóó Bikfic! - lököm oda az odabenn gubbasztó ürgének, aki mint mindig, most is valami firkálmány fölé hajolgat(?), és nagyon is úgy néz ki, nem késtem el. Sokat... Pedig eskü mindent megtettem!

- Ezúttal nem tévesztettem el se az órát, se a napot, és még véres se vagyok, szóval van még egyéb kifogásod?? - vigyorgom ha rám figyel telibe, de igazából.. nem rossz arc ő, szeretik is a környéken, a munkái is tökéletesek, viselek már a testemen néhány névjegyet, és ha kérnék se választanék mást. De egy kis húzás!???
Simán belefér!
Csak mert ne adjuk olyan könnyen és mert kell egy kis szórakozás az életbe!
És ahogy ismerem a legfőképpen neki!

Marianne ma nem jött. Emiatt pedig rohadtul unalmas a nap. Rohadtul...
RO
HA
DT... várj-várj elcsesztem.
Szóval bitangul nem cseszegetett senki, nem volt kivel beszélni, márpedig egy nekem fajta idiótának naaagyon is dumálnia kell valakivel.
Ma még csak vendég se jött sok.
A fogamat szívva üldögélek ki a várakozóhoz és üres fejjel bámulok bele a semmibe.
Kéne egy kis bagó. Meg innivaló is. Egy juice. Meg egy szendó. Meg...árgh, a francba Marianne! Menj a francba, hogy pont ma kell megcsinálnod a hajad! Vagy... vagy a körmöd...
Árgh, ostoba liba!
Unalmamban skicceket kezdek firkálni egy füzetbe, miközben dühömet próbálom elfolytani. Itt egy kis vonal hosszába, aha...majd...majd még egy...ühüm...eddig olyan mint egy sín...aha, igen ez egész....nem, ez nem való ide....oké, így már király....hmmm...ez egy váza? Akkor illene bele néhány virág is. Igen-igen, ez így már...
Basszus, Draco!!
Zord képpel kapom fel a fejem, de elvigyorodok Felipen. Elég jó vevőnek mondanám, viszonylag mindig jól kilettem fizetve.
- Nocsak, az ifjú Johnny Depp! Hogy, s mint gyermekem?
Felállok és a kezemet nyújtom, ha elfogadja, megrázom az övét. A szavaira meglepődve pislantok majd az órára pillantok. Hmm...tényleg késett. Fel se tűnt.
- Hááát....nem igazán vettem észre. De mivel megemlítetted, ezért drágább lesz a dolog. Köszönd magadnak!
Rávigyorgok, hogy tudja: csak viccelek.
- Na mivel szolgálhatok, drága egyetlen, negédes tököm gyümölcse?

- Tudod hogy nem bírom ha ahhoz a nyálas tetűhöz hasonlítgatsz.. - veszem fel a zord pofát, és lenézek a felém nyújtott kezére. De aztán hirtelen váltok bele, széles vigyor, és minden teketóriázás nélkül belecsapok. - De ne aggódj, nem foglak keresztüllőni érte! - mááár vigyorgok! Széles szájjal és telibe, amikor látom hogy az órára tekintget, csak lesz újabb kifogás!

- Tudtam hogy rád számíthatok.. - lököm oda neki sebtiben, de.. - Pénz nem számít! Költsd gyógyszerre! - tovább vigyorgok, de ha már...
Egy kis komolyságot!

- Figyelj, B, ez se jobb, de mivel már szinte oszlófélben vagy, ezt még elnézem neked. - tolom a szöveget, de lássuk miért is vagyunk itt!

- A múlt hét vasárnap! Nem emlékszel!?? Abban a klubban! Ahol azt a Senoritát fűzted éppen, ott beszéltük meg hogy ezt felkarcolod rám.. - túrok a farzsebembe, veszem elő, és hajtogatom ki négyből azt a képet, amit ha temérdek feles után is, de azt mondta fel tud fércelni. - Ne igyon az aki nem bírja a piát! - nyújtom át, de hogy emlékszik e?? Nem emlékszik?? Most mindent elölről kell kezdenem??

- Haver lehet, hogy egy nyálas tetű, de a sorozatgyilkost kurva jól játsza. - vigyorodok el majd komoly pofával hozzáteszem. - Na persze, nem ér fel hozzád.
Ezen aztán újra vigyorgok. Talán kínomban, de inkább humorizálok. Utóbbi megjegyzésén újra csak vigyorgok.
- Nagyon is lekötelezel, mexikó hercege!
Őszintén szólva rohadtul nem tudom, hogy spanyol vagy mexikói. Felőlem lehet kaukázusi eszkimó is, akkor is csípem. Jó gyerek ez csak egy kicsit...nah, hát szertelen. Fogalmazzunk így.
Mármint ha egy szertelen gyerek pisztollyal járkál.
- Gyógyszer, bah! - horkantok fel, de még mindig a fülemig ér a szám. - Mit tudsz te?! Egészséges vagyok mint a makkom!
Asszem így van ez a mondás... azt hiszem... bár nem tudom más miért példálozna az én makkommal.
Na, de komolyra véve a szót!
- Milyen nagylelkű valaki itt. - húzom el a szám.
Na, de most már legyünk tényleg komolyak!
Karba tett kézzel hallgatom egy ideig, valamivel komolyabb arccal, majd átveszem tőle a rajzot. Gyors végigmérés. Nem tudom, hogy vagytok vele, de egy ilyen tetoválást én életem végig nem viselnék. Hülyén néz...na várjunk csak! Az egész testem tetkó fedi, szóval így is elég nevetséges látvány vagyok.
...
Max nem leszek öreg.
- Nyugi, a piával és az emlékeimmel sincs baj. - mosolyodok el. - Csak a nők terén nem vagyok százas! Az a Senorita közelebbről nem volt valami guszta látvány! De nem akartam paraszt lenni, hogy csak úgy ott hagyjam. Na, mindegy! Kövess, fiam!
Vajon idősebb vagyok nála? Biztosan.
- És mi újság feléd? - teszem fel a kérdést miközben a műhelyem "ajtaját" (ami igazából egy vörös függöny) félretolom és a tetováló szék felé invitálom a kedves vendégem.

Az amcsik és a hülye filmjeik... De legalább a kiegészítés tetszik!
Nagyot sóhajtok, de nem komoly csak valahogy ha belépek ezen az ajtón hagyjál kinn mindent. A kibaszott feladatokat, az életet, akár a légbőlkapott meséket, mindegy mennyire szeretem.

- Puerto Rico.. cimbora, Puerto Rico... Hát hányszor mondjam még el neked? - de közben vigyorgok, vagy már nevetek - Egy kicsit keletebbre. - lépek beljebb, nem hívott, de nem dekkolni jöttem.

- Neeeem érdekel engem a makkod, azt más torkán nyomogasd. - lépek el mellette, akárhol is ült/állt közben, de csak alig pár lépést téve meg, visszafordulok.
Ekkor jön vele a rajzom!
Vagyis nem is az én rajzom, de csak hagyom, hadd tanulmányozzon minden részletet, nem mintha nehéz munka lenne, neki nem, de nyomós emlékeket ébreszt.
Legalábbis az én fejemben.

Aztán elindulok felé. Vagyis utána, követem, nagyon jól ismerem már ezt a helyet, és ahogy beenged a tetoválóhelységbe, egyszerűen a székbe rakom magam. Kényelmesen elhelyezkedve.

- Semmi olyan amiről tudni akarsz. - emelem a vádlim, mert a cuccot oda kérem, helyezkedem ahogy ő azt mondja nekem, és ahogy ő is kényelmesen dolgozik. - Tudod hogy van ez a mi szakmánkban.. - rándul a szám széle - Ha nem fecsegsz, nem kapsz golyót a fejedbe. - színtiszta tények. Hogy az elmúlt napokon kiket és miért agyaltunk meg, hogy Cordova milyen utasításokat adott ki a napvégére, senki fülének nem való. Viszont a napok egymás után telnek, amióta sok az összetűzés a mexikóiakkal, szinte minden napra jut egy féreg, de nincs még küszöbön a háború. Bízunk benne.

» Gaby & Joe - Maradsz vagy sem?
» "Akkor tudjuk meg, hogy angyallal találkoztunk, amikor már elment."
» "Azt mondod író vagy?" Daryl&Serena

Varrni vagy nem varrni... - A lényeg hogy KIT!

Varrni vagy nem varrni... - A lényeg hogy KIT!

Similar topics

Similar topics