- Hát, ha erről így vélekedsz, akkor még nem is meséltem, hogy a szállodai szobámban az összes kaját nem zsírban, hanem az én nyálamban főzték - tetőztem még tovább a helyzetet, és elvigyorodtam. Húzzuk egymás agyát, mint két haver, vagy esetleg egy szerelmes pár. Na jó, az utolsó inkább nem... Az több lenne mint undorító. Szerintem arra nem is lenne megfelelő só.
- Nem, ők nem kaptak pénzt. Önként vállalkoztak... Mármint a festésre én kértem őket. Másra nem - mosolyodtam el titokzatosan, és kicsit sértette az önérzetemet, hogy Jared azt hitte, hogy egy nő csak a pénzem miatt feküdne le velem. Vagy esetleg le kellene fizetnem, hogy valami jót mondjon. Szerencsére ők pénz nélkül is beszélnek. Jókat.
- Köszönöm a bókodat fiam, de nem igazán örülök neki, hogy rólam képzelegsz - kuncogtam halkan mikor megláttam Jaredet, amint komoly arccal bólogat. Mint valami bólogatós kutya. Kedvem támadt volna ráütne a fejére, hogy még hevesebben mozgassa, de szerintem azt visszaütés nélkül nem úsztam volna meg.
- Ennyire nem szeretnél velem lakni? Akkor naná, hogy nem gondoltam meg magam - jelentettem ki határozottan, de már nagyon határozottan, ha eddig még mindig nem hitte el. Én nem szórakoztam vele. Csak adtam egy esélyt az apa-fia kapcsolatnak, de pszt! A végén még a kölyök elszállna magától...
- Nem én jártam katonai iskolába, csupán egyszer voltam náluk látogatóban, mivel az egyik ismerősöm oda járt. Ott nem lehetett volna ekkora hajad - mutattam az említett területre. Néha annyira gonosz tudott lenni... Vagyis inkább nagyképű, és keveset nézett ki belőlem. Annál jobb; legalább tudok élni a meglepetések erejével.
Mikor megint megszólaltam, Jared idegességében az ujjait ropogtatta. Talán túl lőttem a célon? Muhahaha.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy megölsz? Még szerintem 3 évtizedem csak van hátra, pedig követhetek el jó dolgokat. Olyanokat, amikkel kiváltom az addigi rosszakat. Hát igen, te még lehetsz jó, de kétlem hogy lenne hozzá erőd hogy megváltozzál. Még a piáról sem vagy képes lemondani - néztem rá jelentőségteljesen. Szerintem ez volt az igazság, még ha ő nem is tartotta magát alkoholistának.
- Köszi - mosolyodtam el kelletlenül, hogy megengedte nekem az egészségre ártalmas dolgok fogyasztását.
- Nem hinném, hogy ennek annyira örülnék... - igen, előre rettegtem, hogy ezt hogyan gondolja. Megafonnal, vagy graffitivel? Esetleg rendőrségi üggyel? Jared veszélyes lehet, ha felakarja magára hívni a figyelmet.
Elcsodálkoztam azon, hogy viccesnek nevezett, úgyhogy összehúzott szemekkel rákérdeztem. - ki vagy és mit csináltál a fiammal?
Nem hinném, hogy hatott volna, mert még mindig nagyon nevetett. Komolyan, féltem, hogy belilul a feje, és nem kap levegőt. Akkor mesterségesen kellett volna lélegeztetnem, és ha rajtam múlna: a kis Jared tuti kimúlna.
- De azon fogok aludni - morogtam rá, és végre abbahagyta a nevetést, de nem hiszem hogy a morgásom miatt. Megérzésem szerint szeretett idegesnek látni. Én is őt.
Meglepődve nézett rám, amikor leraktam elé a tálcát, és mint valami állat, úgy kezdett falni. Megjegyeztem magamban, hogy nem fogom étterembe vinni,úgy nagyjából soha. Valamit beszélni próbált, de nem sokat értettem, viszont félig megrágott kajadarabok repkedett mindenfelé.
- Nem beszélek külföldiül - intettem neki, de felé sem fordultam, teljesen lekötött a tévé. - Igen, ez remek túlélési taktika. Bár az asszonya tuti nem örülhet neki... - kommentáltam a tévét hangosan, és elvettem egy csirkeszárnyat a tálcáról. - Fúj! - néztem döbbenten a képernyőre, amikor Bear kicsavarta egy teve gyomrát, és megitta a nedűjét. - Jared, sivatagba sose menjél, ha csak így élheted túl - húztam el a számat.

- Drága ruhácskámra? - kérdeztem vissza a homlokomig szaladt szemöldökkel - Kétlem, hogy te vagy az az ember aki megtudja különböztetni a négy nullás, vagy az egy nullás ruhák közötti különbséget - mondtam neki sznob ORR hangon, és peckesen felemeltem a fejemet, az orromat pedig amennyire tudtam, felhúztam. - Könyörgöm - néztem le rá, és egy láthatatlan szöszt pöcköltem le a 'márkás' nadrágomról. Aztán nemes egyszerűséggel legyintve kiröhögtem a fiamat.
- Nem várom el, hogy higgyél nekem - vigyorogtam rá, mint a vadalma. Amint Vegasba érünk, és a sok 'rajongóm' körbevesz majd, rájön, hogy néha nem a kor az, ami számít, hanem a pénz. Sőt, többnyire a pénz egy csipetnyi hírnévvel és botrányokkal ízesítve. Tökéletesen nőfogó recept.
- Akkor már értem a dudort a gatyádon - böktem a fejemmel a slicce felé. A lányok a humorát is értékelni fogják, bár a ribancok egy rétege csak pénzre, és névre megy. Vegasban ha híres vagy, nehéz megtalálni azt a szerelmet, aki nem csak egy lépcsőnek tekint téged, amin a hírnév csodálatosnak hitt világába juthat. De hidd el nekem, aki külső szemlélőként tökéletesnek tűnik, az sosem az. Túl sok a munka, meggondoltan kell cselekedni, mert a paparazzik követnek és egy rossz lépéssel örökre elvághatod magad.
- Akkor veszek egy újat - néztem a szemébe, és széttártam a karomat. Pénzzel mindent helyre lehet hozni. Na jó, a családi kapcsolatokat nem.
Jared amolyan menőnek számító mozdulattal túrt bele a hajába. - Sosem tudhatod, hogy mit rejt a sors. Lehet, hogy önmagadtól mész oda. Kinézem belőled - a hangom tettetett komolysággal volt tele. Mondjuk, ha szegény kölyök az anyja idegrendszerét örökölte, akkor képes lesz egy ilyen ostoba döntés meghozatalára.
- Önámítás - jelentettem ki változatlan arckifejezéssel, holott teljesen elborzasztott, hogy a fiamnak függősége van. Ha bevallja magának, ha nem, ezzel lehet befolyásolni. Ráadásul hiába 17 éves, a szervezete egy darabig fejlődik, és feltételezem nem mostanában kezdte el. Talán ezért ilyen pici, és csontos testalkatú... Kis lúzer.
Miközben rámeredtem a tévére, összerezzentem, amikor valami nedves csapódott a kezemnek, és a tévét is beborította.
- Mi a szar... - kezdtem bele, és hátrafordultam. Hát nem kiköpte a gyerek az ételt? - Hány évesnek érzed magad? - éreztem, hogy ki nem mondott szitokáradat fojtogatja a torkomat, de egy adag üdítővel leöblítettem.
- Ezek után biztosan átkapcsolok, valami biztonságosra - a kapcsológombot addig nyomogattam, ameddig a Jim Jamra nem kapcsoltam. - És amúgy mondtam, hogy a szobaszolgálat éjfél után nem működik. Szóval, mivel te köpdöstél mindenfele, a te dolgot lesz feltakarítani - dobtam a fejére azt a szalvétát, amit a kajához adtak, és így legalább eltakartam a kiskutyaszemeit, amikkel rám bámult.
- Anyád mikor szokott kelni? Mert szerintem mi holnap tízkor már nem itt leszünk, tehát esélye nincsen elvinni téged tőlem - dörzsöltem össze elégedetten a tenyeremet, ám az összhatást elrontotta a rajtam lévő félig megrágott kaja. - Undorító vagy - mondtam Jarednek miközben leszedtem magamról a kajamaradékot.