Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
I hate, when you are like this... my little sister.
Szombat van és én itthon ülök. Ez kurva szánalmas. Főleg az, hogy még egy nő sincs a lakásomon, pedig egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányuknak van meg a telefonszáma, miszerint: „Bármikor hívj, ha egy kis mókára vágysz”. Hát éppenséggel most arra vágyok, de a tegnapi napom kicsit jóra sikerült, este a srácokkal eléggé beittunk. A mai nap kevésbé élvezem ennek a hatását, ugyanis reggel olyan hányingerrel keltem, hogy az már fájt. Na meg a szoba is forgott, és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, na meg, hogy egyáltalán, hogy jutottam haza… Na mindegy, nem is nagyon érdekel jelen pillanatban, a lényeg, hogy így a korai esti órákban ki kéne mozdulnom valahová, de buliba most kivételesen nincs kedvem menni. Előkapom a mobilom, és tárcsázom a húgom számát Csörög, csörög, rögzítő. - Minek van telefonod? – kezdek bele kicsit mérges hangnemben. Utálom, ha nem veszik fel nekem a telefont. Egyszerűen nem bírom elviselni, és ezt Kate is tudja, szóval elképzelhető, hogy direkt szórakozik. – Na mindegy, fél óra, és ott vagyok érted, menjünk el valahova, mert másnapos vagyok… - mondom, majd meg is szakítom a vonalat, és a bárpult felé igyekszem, hogy megigyak egy fél liter narancs juice-t, mert úgy ki vagyok száradva, mint aki nem ivott már egy hete. Pedig én esküszöm rendesen csináltam tegnap. Talán épp ez az oka annak, hogy úgy érzem magam, mintha a sivatagban lennék. Felkapok magamra egy fekete inget, begombolom, és a kocsi kulcsért megyek, de nem találom ott, ahol lennie kéne. Esküszöm itt volt. Mindig ide szoktam tenni. Erősen gondolkodni kezdek, hogy mégis hova tüntethettem el az este folyamán. Lehet a garázsban maradt. Remélve, hogy ott van igyekszem fütyörészve le a lépcsőn, a garázshoz, de megdöbbenek, amikor azt üresnek találom.
- A kurva életbe! Hol a picsában van? – kapok a fejemhez és beletúrok a már így is kócos hajamba. Ezt nem hiszem el. Fasza vagy Clarkson, nagyon, tényleg… Remélem nekimentem valaminek az éjszaka vele, és angolosan leléptem, vagy csak nemes egyszerűséggel odaajándékoztam valakinek. Hát minek az? Van pénz másikra, ugyan már. Seggfej! Visszaindulva az emeletre, észre sem véve rúgok bele egy műanyag palackba, és megpillantom benne a slusszkulcsot. Az hogy a francban került bele? Nem is fér át az üveg száján. Hát, azt hiszem alkottam. Kinézek az ablakon. - Yes! – kiáltok fel, mikor meglátom, hogy a kocsi a ház előtt parkol. Egy kibaszott mágus vagyok! A konyhába sietek, és kivágom a kulcsot az üvegből, majd indulok is az ajtó felé, bezárok, és már az autóban is termek, hogy a húgomért induljak. A gázra taposok, és pár perc alatt oda is érek Kate lakásához. Dudálok kettőt, de semmi reakció, így kiszállok, és az ajtóhoz megyek, hogy kopogjak. Lehet, nincs is itthon. Előkapom a zsebemből a cigit, és rágyújtok egyre, amíg várakozom, hogy ajtót nyisson. Ha nem teszi meg, kész vagyok rá törni. Hát a faszom ki van abból, hogy nem lehet felvenni a telefont, meg nem tudja kinyitni az ajtót. Két ökölcsapást mérek a bejárati ajtóra, miközben szívok egyet a cigimből. Kezdek ideges lenni. Nem szeretem, ha megvárakoztatnak… - Nyisd ki azt a kibaszott ajtót Kate! - kiabálok, miközben újabbat dörömbölök, és várok még egy percet. Ha nem, hát nem...
Nem tudom, mikor kerültem haza, de még azt sem, hogy kivel. Nem is foglalkoztatott különösképpen a dolog. Itthon vagyok... -állapítottam meg hunyorogva, miközben a napfényt igyekeztem eltakarni a szemem elől. Nem, ennyire még rohadtul nem vagyok ébren... Azzal a lendülettel fordultam egyet a tengelyem körül, a takarót még jobban magamra tekertem és a párnával a fejemen próbáltam visszaaludni. Sikerült is, azt meg kell hagyni.. Teljesen összefüggéstelen dolgokat álmodtam, így nem is csodáltam, hogy mikor végre ismét megébredtem annyira, hogy forduljak egyet, azon nyomban mindent el is felejtettem. Csak néhány másodperc elteltével szivárgott el a tudatomig, hogy rohadtul nem jódolgomban keltem fel, hanem a telefonom csörgése zavart meg. - Kibaszottul hagyjál békén! - dünnyögtem és egy határozott mozdulattal lelöktem a telefonomat az éjjeliszekrényről. Oké, nem így terveztem, de megteszi... Elhallgatott és ez bőven megfelel a célnak. Franc keres olyankor, mikor én aludni akarok. Koccolj le.. De akárhogy is próbálkoztam, nem sikerült újra elszenderednem. Pedig.. Álmos vagyok... Mérgesen felnyögtem és hirtelen felültem az ágyon, aztán a támláig csúsztam és fejemet a falnak vetve bámultam a szoba félhomályába. A fejem még kóválygott és fájt.. Nyilván nem múlt még el a hajnali pajtásom hatása, pedig ilyenkor már tiszta szoktam lenni. Nem tett jót az sem, hogy a ház előtt valaki a dudára tenyerelt.. - Melyik balfasz nem fogja fel, hogy van aki alig él?! Nyeld már le azt a szart!! - üvöltöttem és a fejemhez kaptam. A szemeimet szorosan lehunytam és próbáltam bebeszélni magamnak, hogy nem, nem fáj, de hiába. Ilyenkor még gyógyszert se vehetek be.. Bár én általában amúgy se nagyon vehetek be. A piával nem kedvelik egymást. Engem meg a kórházi dolgozók nem kedvelnek.. Bár utóbbi ordítva is igaz. - A kurva életbe! - nyögtem fel, mikor kopogtak. Jókor jöttél, akárki is vagy.. Legszívesebben hagytam volna a francba az egészet. De a 'majd elmegy' stratégia most nem vált be, sőt, pont az ellenkezőjére fordult a dolog. Azt hittem, az a vadállat tokostól töri be a bejáratot. - Magadnál vagy ember?! - téptem fel az ajtót, miután sikeresen kibotorkáltam. Mezítláb voltam, egy nagy póló és egy franciaalsó volt rajtam, bár a pólót nem értettem, hogy is került rám tulajdonképpen. Nem emlékszek rá, hogy átöltöztem volna. - Liam... - néztem rá hunyorogva, miután leesett, hogy a bátyám az az ökör, aki nem tud várni. Azt a türelmetlen fajtáját, azt hiszem, volt kire ütnöm. - Gyere... - sóhajtottam nagyot valamivel nyugodtabban és vártam a lebaszást. Már szinte hiányzott, a kioktatása... Na jó... Nem. Mégsem.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Kate && Liam ~ What are you doing again little sis?! Kedd Feb. 26, 2013 8:38 pm
I hate, when you are like this... my little sister.
Körülbelül két perce állok itt az ajtó előtt, és várok. Rühellem, ha nem vesznek figyelembe, pedig biztos vagyok benne, hogy Kate itthon van, csak éppenséggel nincs kedve ajtót nyitni. Mikor végre meghallom a káromkodását, és kinyílik a fadarab. - Szép jó reggelt. - kezdek bele és elnyomom a cigimet a ház oldalán, nem törődve azzal, hogy ott marad a hamu nyoma. – Tudod hány óra van? Délután négy, Kate… És mi a lófaszért nem lehet felvenni a telefont? – kérdezem, és bemegyek a házba. Orrom megcsapja a piaszag, és Katere nézek, aki nagyon úgy tűnik, hogy szintén másnapos, mint én, csak ő jobban. Fiatalabb, nem bírja a szervezete annyira az alkoholt, mint az enyém. - Már megint ittál? – kérdezem, de ezt nem bánom annyira, hisz fiatal, éljen, de azért detoxra ne kelljen vinni. Bár amíg én Londonban voltam, addig… hát, mesélhetnék, mi minden történt ott, főleg, amikor Siennával voltam együtt. Volt ott minden, alkohol, drog, szex, minden. De akkor is, Kate a húgom, és lány, és fiatal. Hat évvel fiatalabb, mint én, ilyenkor még azért mégsem kéne egy lánynak mindennap részegen hazajönni, nem? Lehet én vagyok a hülye. - Te, ugye semmi faszit nem találok itt? Mert kirángatom, az biztos. – mondom, miközben körbenézek a lakásban. Utálom, ha férfival látom. Azt egyáltalán nem ellenezném, ha egy tartós kapcsolata lenne, de így, hogy már láttam ezzel, meg azzal. Hát… Nincs nagyon az ínyemre. A konyhába igyekszem, és otthonosan mozogva kiveszek a hűtőből egy üveg sört.
- Gondoltam eljössz velem valamerre, mert másnapos vagyok, és ahogy elnézem te is az vagy, szóval… nem megyünk el valahova? Vagy képtelen vagy most bármit is tenni? – kérdezem a szemeimet forgatva. Pedig én ma tényleg úgy indultam neki, hogy jól fogjuk érezni magunkat együtt, de hát ahogy elnézem, nem hiszem, hogy ebből lesz is valami. A pulthoz megyek, hogy megkeressem a sörnyitót. Kihúzom a fiókot, és kiszúrja a szememet a tablettás-doboz. Észrevétlenül a kezembe veszem, és úgy forgatom, hogy lássam, mi is van benne. Ez bizony nem más, mint kőkemény drog. Ismerem a dobozt, de mégis reménykedtem, hogy nem az van benne, amire gyanakszom, de hát tévedtem. Hát ezt nem hiszem el. - A kurva életbe Kate! Mi ez? – veszem ki a fiókból és feltartom, hogy jól lássa, mit is találtam. – Mégis tudod te, hogy mit csinálsz? Ezeket szeded? – kérdezem komoly tekintettel, és kinyitom, majd kiszórom a padlóra az összes bogyót, és a földhöz vágom a dobozt is. Tudom, hogy ezzel kárt tesz magában, főleg, hogy ez az egyik legerősebb a kábítószerek között. - Nem vagy normális, Kate… - mondok csak ennyit, és kérdőn pillantok rá, hogy mégis, hogy fogja kimagyarázni, ezt az egészet, hogy tizenkilenc évesen drogozik?!
- Rohadtul nincs humorom az ordibálásodat hallgatni... - kezdtem mindenféle üdvözlés helyet. - Szét megy a fejem.. - nyögtem fel kínomban. Valóban kibaszottul fájt, pedig nem szokott.. De ahogy jobban megnéztem.. Ő is elég nyúzott. Mi az, hosszú volt az éjszaka?! Még az a szerencse, hogy nem egy helyen voltunk. Azt hiszem, ha egyszer, netalán összetalálkoznánk egy helyen.. Na akkor törne ki a harmadik világháború. Úgy istenigazából. Liam mindig is apáskodott fölöttem és én mindig a hátam közepére kívántam ezért, de úgy látszik ezt a jó szokását még nem vetkőzte le. - Ha lenne is itt valaki, neked semmi beleszólásod nem lehetne a dologba... - fintorodtam el. - Felnőtt vagyok az istenért.. Van saját életem. Sőt, még kibaszott választójogom is van.. Ergó, teljesen és tökéletesen önálló vagyok.. De ha nem fogod fel, lekottázom neked.. - csattantam fel. Francért kell mindig beleszólni az életembe?! Azért van ragozva.. Az enyém! Én is kussolok, mikor nem tetszik valami, amit csinál. Bassza el a sajátját, ahogy kedve tartja. - Most? Teszek az időre, legszívesebben aludnék.. De tettél róla, hogy ez ne jöjjön össze, úgyhogy akár maradhatsz is.. - rántottam vállat. Rossz alvó voltam alapvetően is, most meg, hogy már teljesen kiverte az álmot a szememből, csak nyűglődnék. - Csinálhatunk valami itthon ülök és teszek a világra, bátyós programot. - vetettem fel gúnyosan. Nem, mi nem ilyenek voltunk... Már fel sem kaptam a cukrot azon, hogy milyen otthonosan mozog a lakásomban. Kénye kedve szerint, de nem zavar... Amíg békén hagy, csinál amit akar. Én addig elvonultam és vettem fel egy toppot meg egy sortot. Mégiscsak kényelmesebb, mint az a sátor méretű felső, ami a könyökömig ér.. De talán nem kellett volna magára hagynom. A franc essen abba a kíváncsi természetébe. - Te kutatsz? - csúszott feljebb a hangom egy oktávval. - Ezért jöttél, cseszd meg?! - indultam el felé, de mikor láttam, ahogy az anyagom szanaszét gurul -néhány másodpercnyi mérlegelés után-, inkább leguggoltam, hogy meg tudjam menteni a szétzilált cuccot. - Tudom, mit csinálok... - vágtam hozzá szinte a szavakat. Hogyne tudnám?! De ez kell... Szükségem van rá. - Rohadtul nem érdekel a véleményed, eddig is megvoltam nélküle... - kerültem ki nagy ívben. Nem hiszem, hogy most a szíve csücske lennék.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Kate && Liam ~ What are you doing again little sis?! Csüt. Feb. 28, 2013 6:56 pm
I hate, when you are like this... my little sister.
Kate minden üdvözlés nélkül már egyből arra gondol, hogy én azért jövök, hogy kioktassam valamiért. A feltételezése abszolút nem alaptalan, hiszen mindig csinál valami olyasmit, amivel kihúzhatja nálam a gyufát. Kivívja magának, hogy úgy viselkedjek vele, ahogy… - Eszem ágában sem volt ordibálni veled ma, de örülök neki, hogy te ilyen szeretettel gondolsz rám. – vonom fel a szemöldököm. Ez azért már egy kicsit tényleg túlzás, hogy nem jöhetek anélkül át a kishúgomhoz, hogy ne utálattal nézzen rám. Pedig én igazán próbálkozom, hogy jobbá tegyük a kapcsolatunkat. Ha hagyná… Esélyem sincs rá, hogy ilyesmivel álljak elő. - Jól van, értem… - teszem fel kezeimet mentegetőzés céljából és megingatom a fejem. Nincs igaza, de azt hiszem, jobb, ha most hagyom, hogy azt higgye, belenyugszom a dolgokba. Még hogy nincs beleszólásom a dolgokba. Végig nézzem talán, ahogy tönkreteszi magát? Hát azt már nem. Kibaszottul van közöm az életéhez… - Most mi a faszért vagy ilyen? – kérdezem unott képpel, mit sem értve, hiszen nem is kötekedtem, meg semmi, mégis úgy tesz, minta megtettem volna. - Úgy viselkedsz, mint valami óvodás, Kate.. – jelentem ki és rápillantok a húgom nyúzott, másnapos arcára. Megtehetném, hogy nekiállok papolni neki arról, hogy nem kéne minden egyes este részegnek lennie, stb, de már kezdek belefáradni ebbe is. Majdcsak kinövi egyszer. Mikor eltűnik a konyhából, gondolom átöltözni indult, én pedig teljesen otthonosan mozogva nyúlok a sörnyitóért, és kezembe kerül a bogyós-doboz, teljesen kiakadok. Ezt nem hiszem el. Tuti direkt csinálja, faszom… Hogy bosszantson!
Egy éve, még én is aktívan szedtem az ilyen bogyókat, vagy inkább szívtam be más által, de annak az időnek már vége, mert e téren, tényleg benőtt a fejem lágya. Rájöttem, hogy az ilyen szerek hosszú távon is kárt tehetnek bennem, és nem arról van szó, hogy most a kiütést követő nap eléggé szétcsúszva fogod magad érezni. Én már voltam egyszer elvonó közeli állapotban, és senkinek nem kívánom azt, hogy olyan vonzalmat érezzen a kábítószer iránt, mint én akkor. Eléggé a halálhoz közeli élmény ez, az tuti. És az is halál biztos, hogy a drága kishúgom, ezt még mindig nem értette meg. Nem volt fogalmam sem róla, hogy ilyen anyagokkal él, de most ez bebizonyosodott. Mikor visszaér a konyhába és kiszórom az összes pirulát a földre, riadt arckifejezésén elmosolyodnék, ha nem lenne ilyen komoly a dolog. - Nem ezért jöttem, cseszd meg! Csak egy kurva sörnyitót kerestem, de sajnos más akadt a kezembe… - mondom kissé ideges hangon. Nem is kissé, nagyon. Ez a tudat, hogy a húgom nem csak iszik és pasizik, de még drogokkal is él, eléggé kiakasztott, meg kell hagyni. - Dehogy tudod Kate. Fogalmad sincs róla, hogy mit csinálsz! Tönkreteszed teljesen magad, akárcsak én anno… Ezt csinálod, és hidd el, hogy kurvára nem lesz vicces dolog, amikor majd nem tudsz leállni a szerekről! Mégis mióta szeded ezeket a szarokat? – kérdezem, miközben felhúzom a földről, hogy ne szedegess tovább onnan a bogyóit. - Az Istenért, hagy ott őket! Úgyis a szemétben fog landolni az összes. – mondom mérges tekintettel a szemébe nézve, karját kissé megszorítva, de nem annyira, hogy fájjon neki. - Elvonóra mész, húgi. – mondok csak ennyit érzelemmentes hanglejtéssel vállat vonva. Nem fogom hagyni, hogy úgy bedrogozza magát, hogy nem tér magához többet.
Óh, na neee! Ezt nem! Pedig tudja nagyon jól, hogy velem ilyen hangon rohadtul nem beszélhet... Senkitől nem tűröm, főleg nem tőle, hiszen a bátyám.. Pont neki nem szabadna megütnie ezt a hangot. Bár... Azt hiszem most kerültem csak igazán nagy szarba... Az eddigi stiklijeim kismiskák ehhez képest, az igaz, de joga nincs beleszólni.. Semmi. - Nincs semmi bajom.. - válaszoltam sértetten. Hát persze, megint én vagyok a kicsi, én vagyok az óvodás... Mindig én vagyok szidva és ezzel már rohadtul tele van a hócipőm. Csak azt akarom, hogy hagyják békén az életemet úgy ahogy van. Jó az nekem.. Eddig is megfelelt, ezután se fog változni se a hozzáállásom, de még sz életformám sem. Így érzem jól magam. Szabadon, megkötések nélkül... - Mikor fogod már fel végre, hogy nincs közöd az életemhez? - kérdeztem felbátorodva. Nem! Igazam van. Felnőtt vagyok, döntésképes, cselekvőképes... Nincs szükségem alkalmi szülőre, főleg, ha csak dirigálni akar... Főleg nem, ha a bátyám akarja eljátszani ezt a rég rossz szerepet.. - Ne keverj össze magaddal! Én sosem voltam olyan, mint Te! Nem cseszem szét az életemet.. - vágtam a fejéhez az első eszembe jutó gondolatot, de nem hagyta, hogy a mondat végére érjek. Naná.. Mindig félbe vagyok szakítva. Most konkrétan azzal, hogy felrántott a földről. Próbáltam lerázni magamról a kezét, nem akartam, hogy hozzám érjen, csak... Csak tűnjön el innen és hagyjon békén... Vagy.. Csak hagyjon békén.. Felőlem akár itt is maradhat, ha befejezi a papolást. Sosem voltam az a tipikus jókislány. Mégis mit vár? Milyen legyek?! - Nem vagyok Te, Liam... Én tudom, hogy hol a határ és mennyi az elég.. Nem szoktam rá... Egyszerűen csak, néha kell, hogy kiengedjem a gőzt.. - túrtam a hajamba idegesen. Azt nem teheti.. Nem jöhet ide és ítélkezhet fölöttem kénye kedve szerint. A rohadt kurva életbe... A francért kell neki turkálnia.. Már rég a kanapén ülve filmeznénk, ha nem akad a kezébe ez a szar.. - Nem teheted! - néztem rá kétségbeesve. - Nem küldhetsz elvonóra... - szemeim kitágultak, tagjaim remegni kezdtek. - Nem csinálhatod meg velem... - ráztam a fejemet hitetlenkedve. Nekem nincs arra szükségem.. Nem álltam rá.. Nem vagyok függő..
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Kate && Liam ~ What are you doing again little sis?! Pént. Márc. 15, 2013 6:51 pm
I hate, when you are like this... my little sister.
Még, hogy nincs közöm az életéhez. Könyörgöm, a bátyja vagyok, és az holt biztos, hogy nem fogom hagyni –főleg nem végignézni-, ahogy a saját húgom tönkreteszi magát a drogokkal. Azt hiszem, ezen senkinek sem kell meglepődnie. Vagy talán szokatlan, ha egy férfi meg akarja óvni a lánytestvérét? Nem hinném… - Édesem, már hogy ne lenne közöm hozzá? És szépen azt fogod tenni, amit mondok. – mondom kicsit nyugodtabb hangon, de belül még mindig tombolok, hogy egy ártatlan látogatás során ilyenekre kell rájönnöm. - Hiába határozod el, hogy nem cseszed el, majd egyszer csak szépen kicsúszik a talaj a lábad alól, és bamm… onnan már nem állsz fel. – tárom szét a kezeimet, miközben ideges és komor tekintetet intézek felé. Nagyot kortyolok a sörömből, amit az előbb kinyitottam, még mielőtt lesokkolt volna a tudat, hogy Kate drogozik. - Néha? És mégis mennyi az a néha? Pontosan? Heti egy, kettő? Vagy naponta? – ingerlem megint fel magam, és a pultra csapom a sörösüveget. Komolyan mondom, hogy nincs olyan alkalom, amikor nem húz fel valamivel. Nem lehet ezzel a csajjal normális testvéri programot csinálni, vagy legalábbis valami hasonlót, mert valami mindig kiderül róla, vagy fasz se tudja. Nem igazán hat meg Kate riadtsága, amikor mondom neki, hogy elvonóra fogom küldeni. - Vagy leszoksz róla, és innentől kezdve egyetlen egy pirulát sem veszel be, vagy mész arra a kibaszott elvonóra. Értve vagyok? – lépek el előle, és érzéketlen arckifejezéssel megkerülve, kinézek az ablakon. – És ne hidd, hogy nem jövök rá, hogy nem hagytad abba, miközben a szemembe hazudod majd, hogy igen. Ez nem játék, Kate! – folytatom az aggódó báty szerepét. Lehet, hogy ez viccesen hangzik, hogy ennyire védem a húgomat, de ha egyszer muszáj! Nem is tudom, mi lett volna, ha most nem találom meg ezeket a szereket. Legközelebb ha jövök majd eszméletlenül találom, és újra kell éleszteni, vagy mi lesz? Azt aztán tényleg nem akarom megélni, mert szerintem az lenne az utolsó, hogy bármit is tennék érte. Nekem nem kell, hogy folyton csak stresszeljem magam miatta, hogy mikor milyen baromságot követ el, és kivel?!
Lehet hagynom kéne az egészet a francba, és akkor majd talán egyszer rájön, hogy nem hiába védtem minden szartól. Bár… lehet, hogy a hülye fejével soha nem ébredne rá a dologra, nem tudom. - Szóval ja. És még te mondod, hogy miattam ilyen szar a kapcsolatunk? Hát én a helyedben elgondolkoznék rajta, hogy melyikünk a hibás túlnyomóan ez ügyben. – jegyzem meg, miután beáll a csend, és a húgomra pillantok. A saját húgomra, aki talán egy hónap múlva már úgy meg lesz zuhanva ezektől a szaroktól, hogy rá sem ismerek majd. Ha jobban megnézem, most sem olyan, mint rég, bár ez talán betudható a másnaposságra. De ez sem normális, könyörgöm, hogy szinte minden második nap berúg tizenkilenc évesen. Tényleg nem azt mondom, hogy ne élje ki magát még fiatalon, de ne tegye magát tönkre legalább! Igazából ugyanazt csinálja, amit én tettem anno, de én még időben rájöttem, hogy elég gyorsan csúszok le a lejtőn, így felhagytam az ilyesfajta káros szenvedélyemmel, kivéve a dohányzást. Egyszer valahogy úgyis meg kell majd halni, kit érdekel, hogy az épp a tüdőrák lesz-e?
Azt amit mond? Én? Ugyan már.. Ezt azért Ő sem képzelheti?! Mi ütött belé? Komolyan, néha jobban örülnék annak, ha nem lenne testvérem, vagy csak.. Én lennék az idősebb. Mennyivel több szava van a családban az elsőszülötteknek.. Még akkor is, mikor minden felborul, hiszen Liam is kiköveteli magának, hogy a saját akarata érvényesüljön. De nem most! Tudja, hogy ugyanolyan természetünk van, ha mással nem is, ezzel tisztában van, jóideje. Mérgemben csak szorosan lehunytam a szemeimet. Jobb lenne, ha ezt a vitát elnapolnánk, sőt, az még jobb lenne, ha vissza se térnénk rá soha. Egyikünk sem fog engedni... - Ez az én döntésem. - szótagoltam neki. Momentán az sem érdekelt, hogy rámnézni sem hajlandó, vagy hogy a sörösüveggel vagdalózik. Nem válaszoltam neki, igazából már hozzá sem akartam szólni. Nem, addig, amíg észhez nem tér, és be nem fejezi. Felőlem aztán itt is éjszakázhat... A veszekedéstől kicsit megzuhanva vánszorogtam el a kanapéig, majd a karfájára hajtottam a fajamat, a lábaimat pedig magam alá húztam. Fáj a fejem... Én ezt nem csinálom.. Nem akarok veszekedni, nem most.. Beláthatná már ő is, hogy ez nem a legjobb időpont mindehhez. De.. Igazából csak az utolsó néhány szava miatt ment el a kedvem mindentől. Mégis mit gondol?! Ha én most elfilozofálgatok, attól jobb lesz a helyzetünk? Semmin nem változtat, egészen addig, amíg Ő maga rá nem jön, hogy az én életem és az én hibáim. Neki ehhez tényleg nincs köze, és lehet a bátyám, az anyám, vagy a macskám... Tökéletesen boldogulok. Most még.. Ha pedig nem fogok, biztos vagyok benne, hogy Ő ott lesz. De ez a hozzáállás, ez nem idevaló. Nekem ez kell! Mint neki a pia vagy a cigi.. Megtapasztalt mindent a saját kárán és íme, még mindig itt van... - Nem csak én vagyok az oka, ezt beláthatod.. - dünnyögtem vissza neki. Ha nem akarna folyton hőst játszani, vagy.. Az apámat.. Akkor sokkal jobb lenne a viszonyunk. Azt nem várhatja el, hogy én tegyek meg mindent érte. Hogy eldobjam a személyiségemet, meg minden egyebet, hogy neki meg a kis lelkivilágának jó legyen. Hogy elmondhassa, hogy Ő a tökéletes bátyó... Mert kibaszottul nem az. Akkor jön és megy, amikor éppen kedve szottyan én nem akkor, mikor nekem szükségem lenne rá. Most.. Most igazából semmi másra nem lenne szükségem, csak egy kis nyugira. Ő is másnapos.. Én is az vagyok.. - Nem napolhatnánk el ezt a vitát? - ültem fel újra és kérlelőn néztem rá. - Tiszta vagyok... Csak.. Másnapos.. - füllentettem. Igaz éjjel rendesen bennem volt az anyag, de mostanra csak a kóválygás maradt. És reméltem, hogy Ő is csak ezt látja. Kissé feszülten vártam, hogy reagáljon már valamit a szavaimra, vagy legalább valami pofát vágjon, vagy ha már megszólalni ő sem hajlandó, akkor legalább üljön már mellém. Nincs bajom a közelségével, meg... Igazából vele se, amikor nem beszél velem úgy, mint most...
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Kate && Liam ~ What are you doing again little sis?! Szomb. Ápr. 06, 2013 8:54 pm
I hate, when you are like this... my little sister.
Rendben, tizenkilenc évesen bevallom, én sem voltam teljesen egy anyák álma, és most sem mondanám, hogy az vagyok, de én időben észbe kaptam, és leálltam a drogokkal, mielőtt még komoly bajom lett volna belőle. Tudom, hogy ennyi idősen az ember még nagyon meggondolatlan, és élvezi, hogy kicsit kikapcsolhatja az agyát, úgy érzi, mintha szállna, de nem gondol bele a következményekbe, amik elég súlyosak lehetnek. Azt pedig, hogy nem tudja felfogni, hogy én nem rossz szándékkal mondom neki, hanem éppenséggel azért, hogy megelőzzem ezt, azt nem fogja fel… - Lehet, hogy a te döntésed, de értsd már meg Kate, hogy nekem is közöm van hozzá, hogy holnapután a kórházban kötsz-e ki, vagy sem… Ez nem vicc, és hidd el, hogy nem azért vagyok rád dühös, meg nem azért csinálom ezt, mert élvezem. Csupa jó szándék vagyok. Ezúttal komolyan. – csóválom meg a fejem és komoly pillantással nézek rá. Tényleg nem fogja fel, hogy ez komoly dolog? Legszívesebben megrángatnám kicsit, hogy észhez térjen, de nőkhöz ugyebár nem nyúlunk erőszakkal, még akkor sem, ha az illető a húgunk. Sosem értem egy ujjal se nőhöz azzal a szándékkal, hogy megüssem, és mindig is elítéltem az ilyen embereket, akik így tudják csak megértetni magukat. Undorító. - Jó, lehet, hogy nem csak te, persze… De akkor is Kate, én ma jó szándékkal jöttem. – hangsúlyozom ki, mert tényleg így volt. Gondoltam eltölthetnénk együtt egy jó kis délutánt, de hát azt hiszem, ez a terv elég rendesen meghiúsult. Legalábbis mára biztosan. Kiiszom az utolsó kortyot is a sörömből, és azon gondolkozom, hogy talán jobb lenne, ha most inkább elhúznék innen a francba, és hagynám a húgomat kicsit elgondolkodni ezen az egészen. Már ha ért annyit a papolásom, hogy legalább belegondol a dolgokba. Bár, lehet, hogy ugyanúgy le fogja ezt is szarni, ahogy minden mást, és holnap újra beszív, aztán ennyi… De ha egyszer úgy találok rá, hogy nincs magánál, akkor viszont elég ideges leszek, az biztos… - Ez nem az, amit éppen el lehet napolni… Már ne is haragudj. De talán akkor inkább hagylak teljesen kijózanodni, mert nem vagyok hülye, nyilván még mindig dolgozik benned az anyag, ugyanis tudom, hogy mennyi ideig hat, meg ilyesmi. – forgatom meg a szememet. Na ne már, hogy még palira is akar venni, azért álljon meg a menet.
Komolyan semmi kedvem sincs nekem sem veszekedni, ezért gondolom, hogy jobb lenne hagyni a francba. Talán rájön a saját kis okos fejével, hogy ez így nem állapot… - Inkább megyek, mert semmi kedvem nincs veszekedni, nem ezért jöttem. Hagylak gondolkodni, mert szerintem rád fér. Aztán majd ha úgy gondolod, hogy képes vagy tiszta –hangsúlyozom- fejjel kommunikálni és esetleg egy délutánt eltölteni normálisan, akkor csörögj. – formálok telefont a kezemmel, majd elveszem a kocsi kulcsot és Katere pillantok. - És nagyon szépen kérlek, hogy vedd komolyan, amiket az előbb mondtam, mert ez nem olyan dolog, mint a többi. – mondom, és a vállára teszem a kezem, és a tipikus kérlelő pillantásomat küldöm felé, aminek senki nem tud ellenállni. Fontos nekem, szóval igenis érdekel, mit csinál, még ha azt is gondolja, hogy én minden erőmmel csak azon vagyok, hogy valahogy beleavatkozzak az életébe. Nem tenném, ha nem adna rá okot, de hát mindig van valami, ami miatt el kell játszanom a nagy bratyót. - Komolyan. – mutatok rá és egy puszit nyomok az arcára, majd kiviharzok a lakásból és egyenesen a kocsim felé veszem az irányt. Zene felhangosít, az legalább eltereli a figyelmem kicsit…
• TAG: Sister <3: • SZAVAK: 563 • NOTE: szerintem nincs hova húzni, köszi a játékot sis <3
The city of sins awaits you
Ajánlott tartalom
Egeret ide és lenyílik!
Tárgy: Re: Kate && Liam ~ What are you doing again little sis?!
Kate && Liam ~ What are you doing again little sis?!
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Kate && Liam ~ What are you doing again little sis?!