A szobában szinte semmit nem lehetett látni, a füst eltakart mindent. De kis körünknek esze ágában sem volt abbahagyni a ködgyártást, nem is lettünk volna rá képesek. Akik már nem öntudatlanul feküdtek, azok szobára mentek, vagy nem volt kedvük felkelni. És utóbbi kategóriába tartoztam, és nagyon jól elbeszélgettem két sráccal. Az egyik a falnak támaszkodva ült, a másik előttem feküdt, én pedig az előbbi ölében voltam. Keze mindig a lábamon, a hasamon vándorolt, és még ha zavart volna se lett volna kedvem szólni neki, hogy hagyja abba. Ma le kell vezetnem a feszültséget, zűrös volt a hetem, meg úgy a hónapom is. Már nagyon régóta nem voltam se beszívva, se belőve, de ma mindkettőt sikerült. Bár vénásból csak egy kicsit, azért azt tudom, hol a határ. Nem akarom az első szabad estémet túladagolni magam, abból érdekes kis címlapsztori lenne. Ahogy a második adagra próbáltak rábeszélni már láttam is magam előtt a fotót a halott testemről, ami természetesen még mindig dögös, és felette a feliratot: A népszerű escort lány sem bírta tovább. Vagy valami ilyesmi. Meg amúgy sem akartam meghalni, az életem úgy jó, ahogy van. Ott van Rachel, a legjobb barátnőm és alkalmi szexpartnerem, nomeg Michael, a legjobb barátom, és a legkevésbé sem szexpartnerem. De miért nem? Az lehetne... Csak egy kicsit le kéne vetkőznünk... a gátlásainkat. Tudom, hogy tetszem neki, ő is tetszik nekem, mindketten jól nézünk ki. Akkor mi a baj? Áh, a fű sosem tett túl jót nekem, pontosan lerombolta a gátlásaimat és érzelmessé tett. Külön-külön ezek nem rosszak, de egyszerre... Áh, katasztrófa.
A füst halványodni kezdett, ami azt jelentette, hogy a bekészített fű kezdett már teljesen elégni. Valakinek újra kéne töltenie. Mi hárman voltunk egyedül, akik még viszonylag normálisak voltak, így nekünk kellett újratölteni. Összenéztünk, majd jelentőségteljesen tekintettük fotelemmel az előttünk fekvő srácra. Horkantott egyet, majd felkelt, elővéve zsebéből az ő készletét. De mielőtt odaért volna a pipához, nyílt az ajtó, és egy fiatal srác lépett be rajta. Intett a haverunknak, hogy maradjon csak, majd ő megoldja. És ő ismét horkantott. Persze, senki nem szeret feleslegesen felkelni. Visszamászott hozzánk, mi pedig hangosan nevetni kezdtünk. Ahogy a füst újra ellepte a szobát, megjelent mellettünk a fiatal srác, és helyet foglalt. Azt a picsa, édesnégyes? Bár ami azt illeti, mindhárom srác kifejezetten helyes volt, még választani sem tudok. De miért kéne egyáltalán lefeküdnöm ma este valakivel? Jó, hülye kérdés. De úgy tűnt, a gátlásaim majdnem rendben vannak, így benyúltam az oldaltáskámba és elővettem egy fél literes vodkát. Lecsavartam a kupakot, majd jól meghúztam, mire émelyegni kezdtem.
- Húh! - mondtam kicsit fintorogva, majd tovább adtam az üveget, hogy ne csak én legyek betépve és bebaszva. Szép is lenne, csak én lennék önkívületi állapotban. Még egy kicsit élvezni akarom a fiatalságot, mielőtt betöltöm a... húszat. Jó, kamu.

- Ne aggódj, mi bírjuk - mosolyogtam egy hatalmasat az érkező srácra, és közelebbről még helyesebbnek tűnt. Be kellet látnom, hogy borzasztó vagyok. Ránézésre is jóval fiatalabb volt nálam, bár én fiatalabbnak nézek ki, mint amennyi valójában vagyok. Sosem tagadtam le a koromat, sőt, szeretem ha meglepődnek, mikor azt mondom, huszonöt vagyok. Ebből kiderül, hogy jobban tartom magam, és ennek örülök. Ja. de azért az elgondolkodtató, hogy mennyi idős lehet. A kábszer minden korosztálynak tilos, viszont az alkoholizálás nekem már megengedett. Nem hiszem, hogy több lenne huszonegynél, de annyira nem is ezért érdekel. Hát igyon, ha neki jól esik.
Ahogy visszakaptam a vodkámat, én is nagyot húztam belőle, és csak az utolsó másodpercben engedtem, hogy megízleljem. Ha minden korty után megállok, nem tudok annyit inni, mintha csak hagyom lecsúszni.
- Olivia. Na és te, kisherceg? - kérdeztem, és ismét egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. - Kicsit későn jöttél, az emberek nagy része már ki van ütve. Szerencséd, hogy mi jól bírjuk - mondtam, és játékosan megütögettem az alattam ülő srác combját. A lelkiismeretem megint előjött, és figyelmeztetett, hogy ebből még bajaim lesznek, de a drog egy kicsit elnyomta. Megpróbáltam kikapcsolni a jobbik felemet, amit már évek óta próbálok elnyomni. Rachel mindig azt mondta, hogy kicsit bevállalósabbnak kell lennem, ha feljebb akarok kerülni. Nem igazán tudom, mit értett feljebblépés alatt. Lehet, arra gondolt, hogy luxusribanc legyek, vagy nem tudom. Tudom, hogy ő egy ideje az akar lenni, csak nem tudja, hogyan kezdje. Végülis, ő néha ágyba bújik az ügyfeleivel, jól is megy neki, mert még véletlenül sem vonzódna egyikhez sem érzelmileg. Én viszont simán beleeshetnék egy ügyfélbe, főleg, ha visszatérő. Tudom, milyen vagyok, nagyon érzelmes és néha többet képzelek bele a dolgokba, mint amik valójában. Naiv vagyok, és ha valaki azt mondja, szeret, gondolkodás nélkül elhiszem. Jó, befejeztem, még a végén elbőgöm magamat.
Inkább ismét egy nagyot húztam az üvegből, hogy még mélyebbre tuszkolhassam lelkiismeretem még egyben lévő darabkáit.
- Oké, csak ücsörögni fogunk itt, és nézzük egymást? - vontam fel egyik szemöldökömet. - Srácok, csináljunk valamit - emeltem égnek a szemeimet, és úgy mondtam, mintha az életem függne attól. Bár, lehet. Nem akarok belehalni az unalomba, ha már van itt drog és pia is. De igazából nem is tudom, mihez lett volna kedvem... Ha Rach itt lenne, biztos kitalálna valamit. Mondjuk, hogy fussunk végig az utcán pucéran, vagy gyújtsunk fel valamit. Vagy, ha bejönne neki egy csaj, kitalálná, hogy üvegezzünk, és úgy hozná ki, hogy smárolhasson vele. Okos lány, nagyon okos. Oké, ez annyira nem nagyon nagy okosság, de azért eddig mindig bevált. Olyankor történt, hogy éjszaka nem tudtam aludni... Pasival más, mert akkor csak a nő hangos, de ha két csaj kerül egybe, akkor mindketten sikongatnak, és kizárt, hogy aludni tudjak.