Torie Chadwick

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- Mondana magáról pozitív tulajdonságokat?
- Most viccel velem? Nézzen rám, szép vagyok, tökéletes az alakom... Céltudatos vagyok, mindig elérem azt, amit akarok, még ha várnom is kell rá. Szóval mondhatjuk azt is, hogy a türelmes jelző is illik rám. Mindezek mellett határozott nőnek ismerhetnek, aki ha kell alázatos, rendkívül jól színészkedem, ha kell, legjobb barátnő vagyok, ha kell tökéletes szerető... Könnyen idomulok... Ha érti?!
- Köszönöm...

◆ negatív tulajdonságok:
- Negatív tulajdonságok?
- Nekem olyan? Most ugye viccel?  - fordul a pszichiáter felé, majd a férfi arcát látva rájön, hogy mégsem vicc a kérdés - Nem... Nem viccel. Egoista vagyok, nagyképű, akaratos és hisztis. Piszok módon. Főleg, ha nem kapom meg, amit akarok. A kétszínűséget sem hagynám le a listáról, elvégre nő vagyok. Minden nő kétszínű. Csak én jobban. Néha idegbeteggé válok, ezért kell szednem a kis nyugtatóimat, mert képes vagyok olyankor ölni is...
- Azt hiszem elég lesz ennyi - Figyel fel a mappájából a korosodó 40 körüli férfi.

◆ egyebek: -

Történet vagy szerepjátékos példa

- Akkor most meséljen a gyerekkoráról néhány szót, kérem! - Szólal meg hosszú percek után a pszichiáter, miközben sokadjára méri végig Torie lenge öltözetét, néha elidőzve a hosszú combokon, a melleken, majd a tekintetét keresi.
- Gyerekkor? Az mi? - Sóhajt egy hatalmasat a kanapén fekvő nő, majd beletúr hosszú vörösre festett hajába. Szándékosan nem keresi a doki tekintetét. - Emlékszem arra, hogy anyám sok pasast fogadott. Kurva volt, mint én. Emlékszem, hogy a kisszobában játszhattam, miközben a szomszéd 16 éves lánya vigyázott rám... Ez túlzás, mert folyton a pasijával trécselt. Tudja milyen nyálas volt? - Fordul a doki felé hirtelen, könyökére támaszkodva, miközben a felsőjének a pántja lecsusszan, nyilvánvalóvá téve, hogy nincs rajta melltartó.
- És az apja? - Kérdez ismét a férfi, miközben valamit a jegyzettömbbe firkant.
- Melyik? Az igazit nem ismertem. Anyám egyik kuncsaftja volt. Megpróbálták együtt, de az a pasi alkoholista volt. Anyám összefeküdt valami gazdag pasassal, aki mindemellett agresszív is volt. Nem félt lekeverni nekem. Mégsem bőgtem soha. Sőt... Néha élvezem, mikor megaláznak, kikötöznek, megütnek... Ritkán vágyom csak gyengédségre... Felesleges. - Végig a doki arcát fürkészi. Látni akarja a megdöbbenést. Sokakat meglep az őszintesége, de néha... A ritka pillanatok egyike, mikor Torie valakivel is őszinte. De régen jár már ehhez a fickóhoz, ő írja neki a nyugtatóit. Szüksége van rá néha.
- Nem érez félelmet? Nem retteg, hogy egyszer meghalhat? - Tolja vissza a férfi a szemüvegét az orra hegyéről.
- Egyszer mindenki meghal doki. Sosem féltem. Hiányzik belőlem ez az érzés. Nem tudom mi az... - Rezzenéstelen arccal ül törökülésbe a kanapén, felsőjének pántja még mindig lecsúszva pihen felkarján.
- Az édesanyjával tartja a kapcsolatot? - Céloz Tori felé egy újabb kérdést a férfi, miközben folyamatosan írogat.
- Édes? Azt kétlem. A nő, aki megszült. Én vittem be a diliházba, miután megtudta, hogy nem fodrászként dolgozom, hanem ugyanolyan koszos ringyó vagyok, mint ő... Persze képletesen értem, hiszen papírjaim vannak róla, hogy makk egészséges vagyok. Ezért vagyok drágább, mint a többiek... - Magyaráz unottan, miközben a pohár vízért nyúl. Iszik belőle egy kortyot, de a poharat nem teszi le.  
- Nem válaszolt a kérdésemre - Mordul fel a férfi hirtelen.
- Ahhoz magának mi köze van? - Vág vissza ellenségesen Torie. Valamiért az iménti kérdés ellenséges viselkedést vált ki, melynek hatására a pszichiáter körmölni kezd valamit. Torie csak megvonja a vállát, majd hátradőlve figyeli a feszült kéz mozgását a papíron. Lassan nedvesíti meg alsó ajkát, majd a férfi tekintetét keresi.
- Mik a későbbi tervei az életében? - A csendben szinte élesen száguld keresztül a kérdés, mire Torie kizökken a gondolataiból.
- Gyűlölöm azt, ahol vagyok. Be akarok kerülni a luxuskurvák közé. Ott a helyem, mert... - Folytatná, de telefonja a zsebében rezegni kezd. SMS. Elolvassa, majd arca elkomorul, mikor visszatekint a doki felé. - Baromira élveztem a társaságát Mr. Wright, de mennem kell... - Húzza fel a magassarkú cipőjét, melyben művészet járni is, Torie mégis képes rá.
- De még... - Kezdene bele Mr Wright, de Torie mutatóujját érzi meg az ajkán, mely belefojtja a szót, így csak a nő melleit veheti észre, melyek szabadon vannak a felső alatt, feszesen, mintha serdülő tini lenne, de a pillanat rövid, csak arra eszmélhet fel a férfi, hogy a nő cipőjének kopogása egyre csak halkul, végül a semmibe vész...