Azt gondolná az ember, hogy aki kaszinóban dolgozik, az gyűlöli a szerencsejátékot és amennyire csak tud, szabadidejében távol marad az efféle szórakozástól. Volt idő, amikor Tyrell is így gondolkodott, de amióta rátalált egy barátjának köszönhetően annak zsugás társaságára, azóta heti rendszerességgel veri a blattot. A barátság azóta, mint szokott lenni, már régen megkopott, de a kártya iránti szeretet megmaradt.
A ma este is egy olyan szerda volt, amikor kubai szivarokkal és egy üveg kiváló ír whiskeyvel felszerelkezve érkezett meg a légyott helyszínére, ahol már minden elő volt készítve. A zöldposztós asztalon chipek sorakoztak katonás rendben, bontatlan kártyák várták, hogy végre hasznukat vegye a társaság, a sörök behűtve vártak sorsukra a hűtőben, a lányok pedig igen kevés ruhában kellették magukat és szórakoztatták az arra érdemeseket. George feladata volt mindig, hogy beszerezze a prostikat, akik aztán egész éjszakára a szolgálatukra álltak. A férfi most is jól választott, hiszen minden szájnak volt kedvére való falat, minden szem tudott a megfelelő réten legelni. Így volt ezzel Tyrell is, bár még nem foglalt végleges állást egyik kurva mellett sem, inkább csak a baráti körrel viccelődött, húzta a többiek agyát.
Persze volt miről mesélni, hiszen az olyan körökben, ahol ezek a férfiak mozogtak, mindig volt valami szaftos pletyka, mindig volt valami munkahelyi sztori, mindig volt valami említésre méltó lyuk, amit felpróbáltak. Mindegyik facér volt, mindegyik sikeres és mindegyik pontosan tudta magáról, hogy olyan bugyinedvesítően jól néztek ki, amire nem volt szó, sem több szóból álló kifejezés. Erre mondaná a szakirodalom, hogy kiváló parti.
- Na mi van srácok? Nem akarjátok elveszteni a pénzeteket? - teljes, szinte fültől fülig érő vigyorral keltette fel mindenki figyelmét Castor, akit lehetett a brancs vezetőjének nevezni, hiszen ő keltette életre annak idején a klubbot, így ő az egyik legrégebbi tagja a díszes társaságnak. - Mindenki a szokásos helyén?
- Persze... - az öt másik férfi egyszerre válaszolt, bejáratott volt már ez a szertartásuk. Tyrell whiskeyt töltött magának, szivarra gyújtott és elfoglalta székét, mely közvetlenül az osztó mellett volt. Voltak, akik hasonló felszereléssel vonultak a helyükre, voltak, akik a whiskeyt vodkára cserélték, mások pedig cigarettára gyújtottak a szivar helyett. Egyikük-másikuk már lánnyal érkezett az asztalhoz, combjukra ültetve az éjszaka pillangóit, hogy szerencsét hozzanak nekik a lapjárásban, Tyrell azonban egyedül kezdett hozzá a játékhoz, ő nem hitt ezekben a babonákban.
- Akkor mindenki tudja a szabályokat, Texas Hold’Em, szokásos kétszáz dolláros nagyvak, száz dolláros kisvak. Van valakinek kérdése? - Castor körbenézett a srácokon, majd amikor mindegyik koncentráló tekintetét látta, leült az osztó helyére, és keverni kezdte a lapokat.

Lehet, hogy Eveline úgy gondolta ez az egész egy kaszinóban játszódik, de a tény az, hogy egy külvárosi bérház harmadik emeleti lakását szokták a szerdai pókerpartira használni, mely szobaegyüttest csak e célból tartja fenn a díszes társaság. Annyiban igaza volt, hogy a lakás rendelkezik bárral, de amögött nem állt senki, mindenki magának öntötte a bódító szereket, így neki kellett kikevernie ama bizonyos mojitot, ha tényleg arra vágyott ebben a sörtől és töménytől bűzlő miliőben. Azonban ezeket az apróságokat félretéve az volt a fontos, hogy itt volt és személyével emelte a buli színvonalát.
- Egy ász mindenkinek jól jöhet, a kettes kevésbé... - Castor minden egyes laphúzást ilyen kommentekkel kísért, talán pontosan azért, hogy enyhítse kicsit a játékosokban felgyülemlő feszültséget. Voltak, akik vevők voltak az efféle beszólogatásra, Tyrellt azonban nagyon tudta néha irritálni a másik hangja. Mintha a férfi szerelmes lett volna önnön orgánumába, gondolta az osztóról, majd bedobta a lapjait, hiszen neki sem a kettes, sem az ász nem vált előnyére. Épp ebben a pillanatba érezte meg mögüle a parfüm illatát, melyet Eveline fújt magára, majd fülében hallotta az érzéki hanggal mondott szavakat.
- Bocsi aranyom, de egy újabb pohár whiskeyre nagyobb szükségem van, mint egy levágott nyúltappancsra... Egy ötvenes, ha két kocka jéggel és három ujjnyi whiskeyvel hozod vissza a poharam... Érdekel az ajánlat? - vigyorogva fordult a lány felé, és mivel a többiek még folytatták a kört, nem idegeskedett azon, hogy csak felületesen csodálja meg a mögé settenkedőt. Kellemes alak, ínycsiklandó keblek, kívánatos ábrázat... határozottan az a fajta prostituált, akivel el tudna tölteni pár éjszakát.
- S ha sietsz, lehet, megengedem, hogy szerencsét hozz... - újabb egész estét betöltő vigyor hagyta el az arcát, amire a többiek is felkacagtak. Ők ugyanis már nagyon jól tudták, mit jelent ez a mondat, Eveline-nek pedig rengeteg ideje lesz az éjszaka, hogy ezt kiderítse.

Hmm.Ez még nem történt meg velem,hogy elsőre elutasítottak volna, bár lehet, hogy én öregedtem ki a szakmából..Felhúztam az egyik szemöldököm,majd egy féloldalas mosolyt toltam a képemre.Kicsit cikinek éresztem a helyzetet,bár már ezért is kapok pénzt,akkor minden oké.Láttam,hogy a férfi eldobta lapjait. Szügsége lesz egy kis szerencsére. Gondoltam magamban, majd elvettem a poharát és a pult felé vettem az irányt,hogy mrgcsináljam a whisky-t, épp úgy,ahogy kérte.Mikor kész,odalépkedek hozzá,és a kezébe nyomom a poharat, majd fére állok,s rágyújtok egy cigire.
Mikor elszívtam,oda léptem ismét hozzá,majd megszólítottam.-Na, szükséged van egy kis szerencsére? Kérdeztem majd angyali tekintetem rá szegeztem,s vártam a válaszát közben már arra gondoltam, milyen is lehet vele az ágyban..Elkalandoztak a gondolataim. Elkezdtem a vállát simogatni,hogy tudja, akarom őt.

Ciki lett volna a helyzet? A lány számára mindenképpen, de Tyrellről azt kellett tudni, hogy nem igazán érdekelték tetteinek és szavainak a következményei, és ez a megnyilvánulás nem ellene szólt: bármelyik lány ajánlotta volna fel magát, ugyanígy elküldte volna italért. És valóban, amint egy másik játékot is passzolt, a lány megjelent az italával, majd érthetetlen módon elvonult rágyújtani. Mindez olyan gyorsan történt, hogy nem volt ideje reagálni az eseményekre, s egy újabb parti kezdődött, melyen végre két királyt kapott, amivel licitálni tudott a nyereményre. Amíg a másik dohányzott, nem igazán törődött vele, talán néhány pillantással csodálta dugnivaló lényét, de ezt a figyelmet mindegyik másik lány megkapta, aki a lakásban téblábolt.
Még nem döntötte el, hogy melyik lányt fogja egész estét kitöltő farkával megajándékozni, de a kissé távolabb dohányzó Eve volt eddig a legreálisabb jelölt. Egy japán vonásokat magán viselő keleti szépség lehetett volna a másik választása, de gyűlölte a pírszinget, főleg amikor az orvosi acél valakinek az orrát csúfította el. Persze, nem az orrával közösülne, de akkor is kiábrándító élmény lenne egy ilyen lyukasztottal. A hideg is kirázta, amikor lelki szemei előtt megjelent a pírszing, de gyorsan megnyugodott, hiszen eredeti választottja ismét megjelent mellette, apró kérdés intézve hozzá. A lány még kezdeményezőbbé lett, hiszen Tyrell vállát kezdte simítani, ami egyértelmű jelnek volt vehető, de a férfi még tartotta magát.
- S miből gondolod, hogy szerencsét hozol majd nekem? Van valami különleges trükköd? Vagy elrejtetted valahol a testeden? - mosollyal kérdezgette a másikat, közben jobb keze Eve fenekére vándorolt, hogy közelebb húzza magához annak kívánnivaló testét. - Itt hátul nincs semmi, talán elől dugtad el?

Kacér volt a lány, de pontosan ezért hívták az éjszaka kiránynőit, hogy jól szórakozzanak és alkalmasint szexuális vágyaikat is kiéljék. Eveline nagyon hajtott arra, hogy ő legyen az a bizonyos lány, aki felülhet a Tyrell expresszre és zötykölődős utakon járva jusson el az orgazmusig. A férfi belement a játékba, s bár túl kislányosnak tartotta a másik mondandóját, annak teste meggyőzte arról, hogy a másik minden, csak nem kislány.
- Akkor itt az ideje, hogy a másik testréseidet is ellenőrizzem... - viccelődve válaszolt a lánynak, aki szinte azonnal az ölébe ült, olyan szorosan bújva hozzá, mintha pillanatragasztóval kenték volna be az oldalát. Tyrellt nem zavarta a hirtelen jött közelség, sőt elméjének egy piciny sarkában örült is annak, hogy ilyen készséges társat talált az éjszakára. Tenyere, mely az imént még a lány hátsóját markolta, most az oldalára fonódott rá, de a kíváncsi ujjai nem álltak itt meg, lassú csúszással vonultak lejjebb és egyre lejjebb, mígnem elérték a másik combját. Megörült, amikor nem talált harisnyát a másikon, mégis olyan puha élményt tapintott, mintha legalábbis selyemmel lenne dolga. A végtag azonban itt sem állt meg, furakodó mozdulattal került a lány szoknyája alá, ellenőrizve a másik fehérneműjét. Vajon mit talált Eveline ágyékában? Egy apró textilt, ami egyelőre elzárta az útját vagy szabad bejárást a lány szeméremajkai közé? S vajon fog e szőrt találni ott, ahol a nőknek csupasznak kellene lenniük? Kínzó kérdések ezek, melyre csak Eveline tudhatja a válaszokat.
- Igen, mindenképpen segített, hogy ideültél... - pillantott a lányra, majd az asztaltársaságon nézett végig, akik máris könnyezték a licitált zsetonjaikat, hiszen a osztó a másik két királyt is kitette az asztalra, így pókert intézett Tyrellnek. Vad vigyor jelent meg az arcán, hiszen minden király után egy ezres ütötte a kezét. Nem rossz órabér, gondolta magában, majd bedobott egy százast a közösbe, hiszen most ő volt a kisvak.

Igen gyorsan egymásba bonyolódtak, annyira, hogy a következő kört kihagyta, amíg Eveline a férfiasságát simogatta. Ritkán tapasztalt ilyen rámenősséget más kurvától, de valamilyen érthető oknál fogva tetszett neki, hogy a másik nem zavartatva magát kezdett hozzá a kényeztetéséhez. Azonban a csókkal túllépett egy határt a lány, egy olyan korlátot szakított le, amit talán nem kellett volna.
Gyűlölte az éjszaka pillangóit csókolni, soha-soha nem engedte egyetlen kurvának sem, hogy ajkaival a szájához érjen. Meglepte, hogy Eve ilyen akaratos, hogy ilyen durván meg akarta szerezni magának, majd a farkára markoló ujjak voltak az utolsó cseppek a pohárban, amitől teljesen kiborult nála a bili.
- Elmész a picsába büdös kurvája! - lökte le magáról a lányt, és ha tudta volna, hogy a másik remélte a jobb estét, akkor biztosan nem egy ilyen folytatásra gondolt. Az asztaltársaság egy pillanatra megrökönyödött, abbahagyták verni a blattot, a maszatoló ujjak pedig az éppen aktuális lányok mellét szorongatták. A háttérben a hifi hallatott magából zenét, de senki nem figyelt Elvis Presley kellemes hangjára.
- Baj van Tyrell? ... Mit tegyünk? - Castor eszmélt először, ő kérdezősködött barátjánál, akiről pontosan tudta, hogy ebben az állapotban nem szabad magára hagyni, mert valami nagy őrültséget csinál. Gyorsan felmérte a helyzetet, majd George-ra fordult tekintete. - Milyen csajokat hoztál ide? Vidd át a hálóba, addig kiviszem Tyrellt lenyugodni. A többieknek meg addig is tipli, mire visszajövök, nem akarok senkit itt látni.
Nem kellett több a társaságnak, rendkívül gyorsan reagáltak és széledtek szét, amíg George felkaparta a földre lökött lányt. Az orvos, aki segített Eve-nek, százkilencven centiméter magas volt, kisportolt testalkattal és olyan sármos megjelenéssel, hogy minden ép elméjű nő elolvadt volna tőle. Vászonnadrágban és ingben volt, előbbi fekete színben játszott, az utóbbi sötétkék árnyalattal bírt.
- Gyere kislány, menjünk. - terelte a lányt a hálószoba felé, amíg látta, hogy Castor a teraszra vezette Tyrellt.

- Maradj itt, mindjárt beszélek a többiekkel. - George szíve meglágyult, amikor a lolitás pillantást meglátta Eveline tekintetében tükröződni, de egy apró fejrázással elhessegetett minden gondolatot a másikról. Egyáltalán nem értette, hogy Tyrellnek miért gőzölt el az agya, hiszen egy ilyen csajt felszúrni talán minden kényelmetlenséget megérne. Legalábbis ő elég sokat bevállalna Eve mélységeiért, a lány testének farkát szorító öleléséért.
Lassú mozdulattal állt fel a lány mellől, akinek előbb még a bokáját próbálta helyre ugrasztani, de ő is pontosan tudta, hogy egy külvárosi bérhát harmadik emeleti lakásának hálószobája rengeteg dologra megfelel, kivéve az orvoslást. Pár lépéssel kikerült a helyiségből, majd maga után becsukta az ajtót, hogy aztán a nappalin és konyhán keresztül átvágva eljusson a terasznak csúfolt placcra.
- Nem értem mi van veled Tyrell, a kiscsaj csak kezdeményező volt. Régen szeretted... Megbuzultál vagy mi van veled? - Castor nyugodt hangon beszélt az idegbeteggel, de amikor utolsó kérdését tette fel, már mindketten röhögtek az orvossal. Tyrell nem örült ennek annyira, de lassanként ő is belátta, hogy kicsit túllőtt a célon. Na jó, nem kicsit.
- Hogy van? - a Meridien biztonsági főnöke a párkányra támaszkodó bőrgyógyászt kérdezte, aki egy fanyar grimaszt villantott feléje.
- Mintha kiment volna a bokája, de régen volt már az egyetem, meg kéne vizsgáltatni valakivel. Az biztos, hogy nem ordít a fájdalomtól, úgyhogy nem lehet nagy dolog. - George lemondóan rezegtette meg a hangszálait, majd ellökte magát a téglából emelt rakástól. - Elviszem a megyeibe, majd ott megmondják, mi a baja...
- Hagyd csak öreg, végülis én löktem fel, az én problémám. - Tyrell a daliás lovag szerepét felöltvén áldozta be az éjszakáját, hogy George nyugodtan hazamehessen üres lakásába, ahol nem várta senki.
- Jól van, tedd, amit tenned kell. Bezártok? Mert akkor én megyek haza... - amikor az orvos megkapta mindkettőtől a bólintást, vette a holmiját és pár pillanattal később a lépcsőn nyargalászott lefelé, hogy aztán hazahajtson méregdrága kocsijával.
- Én is megyek. Kulcs a helyén, majd jövő héten visszaadod. Minden rendben lesz, testvér?
- Persze... - bólintott Tyrell, majd egy ölelést kellett elviselnie az ingatlanokkal foglalkozó Castortól. Még egy pacsi a végére, és másik férfi is kívül került a lakásból.
A biztonsági főnök sóhajtott egy nagyot, hogy aztán belépjen a konyhába. Maga mögött bezárta a kifelé vezető utat, hogy aztán egyenesen a hálószobába menjen Eveline-ért, ahol a lány remélhetőleg ugyanabban a helyzetben maradt, mint ahogyan az orvos otthagyta. - George mondta, hogy a lábadat meg kéne nézetni valakivel. Gyere, elviszlek a megyeibe...
Visszafogott hangon szólt a másikhoz és direkt nem említette a tíz perccel ezelőtti dolgokat, hiszen a kocsiút rendkívül hosszú lesz, akad majd idejük még megbeszélni a hirtelen harag okát. Persze Eve dönthet másképpen, de akkor rövid úton kifogynak a társalgási témákból.

Megnyugodott, amikor a lány mentegetőzve hárította el lábának fájdalmát, de arcáról gyorsan lefagyott a mosoly, amikor látta hatalmasat zakózni. Amilyen hirtelen történt a dolog, esélye sem volt arra, hogy elkapja a másikat, így csak azt figyelhette meg, a másik miként terül el a hálószoba parkettáján. A lány esését pár szőnyeg pompította, s ha szerencséje volt, nem esett nagyobb baja. Már csak arra tudott odaérni, hogy újra az ágyra segítse Eveline-t, majd megállt előtte, hogy onnan a magasból válaszoljon neki.
- Tényleg úgy néz ki, hogy segítenem kell. - mérte fel a helyzetet, majd eldöntötte, melyik lesz a legmegfelelőbb megoldás a probléma kezelésére. - Azt hiszem, az lesz a legegyszerűbb, ha az ölemben viszlek el a kocsimig...
Nem várta meg, hogy a lány válaszoljon, megragadta a hátánál és a térdhajlataiban, majd egy könnyed mozdulattal az ölébe vette. Hetente többször járt edzeni, a lány súlya szinte meg sem kottyant neki, és könnyedén indult meg a kijárat felé. Még gyorsan rendezte a gondolatait: mobiltelefon, slusszkulcs, tárca, óvszer ... minden a helyén volt. Így haladtak el a pókerasztal mellett, majd a kijárati ajtóhoz értek, ahol megállt egy pillanatra.
- Látod azt a kulcscsomót az ajtó mellett? Vedd le, keresd meg a kulcsot, amelyiken sárga matrica van. - megvárta, amíg a lány a kulcsokkal bíbelődik, majd amikor sikerélmény koronázta az erőfeszítést, folytatta. - Nyisd ki az ajtót, kimegyünk és utána zárd be. Menni fog?
Nem várt válaszra, hanem pontosan azt tette, amit az előbb elmagyarázott, s a lánynak csak annyit kellett tennie, hogy követ minden utasítást.

Minden egyszerűen és szívfájdalom nélkül történt a lépcsőházban, annak ellenére, hogy volt pár pillanat a lefelé vezető úton, hogy majdnem eldobta a másikat. Minden emeletről tizenhét lépcsőfok vezetett lefelé, amit már régen megszámolt, hiszen minden szerda este ezeket a fokokat mászva érte el a kívánt emeletet. Mivel mindig is edzésben tartotta a testét, így ez sosem jelentett problémát a számára, ezért gondolta, hogy az ellenkező irányba kevesebb gubanc lehet, még akkor is, ha egy ötvennégy kilós személyt cipel ölében. Azonban nem tudta miért, de a lány majdnem kifogott rajta. Talán elvarázsolta a másik csodás illata, bőrének selyemszerű tapintása, szemének kékesen acélszürke árnyalata, vöröslően dús ajkai... Lehetett bármelyik és mindegyik egyszerre, nem tudta volna megmondani, de amint lépdeltek az bérház folyosóin, többször érezte, hogy nem kellene kihagynia a lány adta lehetőségeket. Persze nem az intellektuális eszmecserére gondolt, hanem a jó öreg, minden tabu és megkötés nélküli szexre, arra a mocskosabb fajtából valóból.
Nem szólt semmit, amikor egy másik prosti közeledett feléjük, igazából nem is érdekelte, hogy mit keres az örömlány ezen a környéken, hiszen erre a városrészre csak azok járnak, akiknek már van ügyfelük. Lehet, hogy amaz szintén a buliban volt és barátnőjét várta egy cigi kíséretében, de az is lehet, hogy végzett már a mai napra, és hazafelé vette az irányt. Eveline mindenesetre leszerelte annak közeledését, így nyugodtan szállhattak be a kocsiba, amit ő hátulról került meg, miután letette betegét az autó jobb oldalán. A legújabb típusú BMW marhabőr beltere puhán ölelte a testét, amikor beült a kocsiba, majd bekötötte magát, amit a másiktól is elvárt. Combjára ekkor vándoroltak Eveline felfedező ujjai, s hagyta, hogy a másik végezze a dolgát.
- Előbb elviszlek a kórházba, hogy biztos legyen, nincsen semmi bajod. - törődő hangon mondta szavait, majd a kezét kinyújtotta. - A kulcsok?
Ha a lány átadta neki a kicsiny csomót, a fémdarabkákból álló halmaz a zsebében kötött ki, majd beindította a gépjármű halkan zúgó motorját. Még pár dolgot ellenőrzött a műszereken, újra megnézte a lány biztonsági övét, aztán a visszapillantó segítségével kihátrált a parkolóból. Remélte, hogy a virgonc végtag még mindig a lábán pihent, így a manőverek után, amikor már csak előre kellett figyelnie, rákulcsolhatta saját ujjait a másik vékonyka tenyerére. Fallosza felé húzta a másikat, majd megmutatta, milyen izgató, felfelé és lefelé mozdulatokat várt el Eveline-től.
- Látom nem igazán érdekel, hogy bocsánatot kérjek az előzőért.

- Valóban nem így terveztem. - egyszerű, színtelen kijelentés volt, bele sem gondolt, hogy folytassa a mondandót. Persze kifejthette volna, hogy mennyire rossz szokása, hogy hirtelen haragú, hogy néha a legapróbb dolgokon is felkapja a vizet, de szükségtelen volt. A lány maximum erre az éjszakára fogja megismerni, és ha véletlenül mégiscsak többek lesznek egymásnak, mint az egy estére szóló prosti-ügyfél kapcsolat, akkor sem feltétlenül kell tudnia Eveline-nek erről. Mint ahogy arról sem, hogy milyen könnyen megnyugszik azután, hogy az agyát elönti a fos. Amilyen könnyen jön, olyan egyszerűen megy a dühe, ezért lehet az, hogy már a lakásban elszállt agyából minden harag.
Dinamikusan gyorsult autója, nem félt attól, hogy a rendőrök lekapcsolják a város ezen részén, hiszen ide csak akkor vonulnak ki, ha arra ténylegesen szükség van. Majd a bevárosban, ott csökkenteni fogja a sebességét, de addig kiélvezte, hogy száguldozhat egy kicsit ... és azt is, hogy nem kell váltania. Nos, nem annak örült első körben, hogy kocsijában automata váltó volt, hanem annak, hogy nem kellett a manuális botváltóval bíbelődnie, így zavarva meg néha Eveline munkáját. Bár csak apró mozdulatokkal kényeztette, fallosza máris merevvé vált, dagadó izma feszítette a szűk nadrág adta teret.
- És mi lenne az, amihez értesz? - egy pillanatra pillantott csak a lányra, ruhájának lehulló pántjaira, de tekintete azonnal visszapattant az útra, hiszen neki most elsődlegesen ez volt a feladata. Bármennyire is érezte a hőséget, a testében zubogó hormonokat, észnél kellett lennie, hiszen százhússzal belerongyolni egy villanyolszopba igencsak kellemetlen élmény, és felborítja az egész napirendet. Beszélgetni ettől függetlenül tudott, így folytatta a kérdéseit. - Mi az, amit bevállalsz? Mitől hátrálsz meg? Mi volt a legdurvább dolog, amit bevállaltál és mitől riadtál vissza?
Nem tudta miért, de most erre volt kíváncsi. Mintha egy tanár lett volna, aki kérdéseivel bombázza a diákot, akinek apró történetet kell faragnia mindabból, amit az órára megtanult. Tyrell is valami hasonlót várt, hogy Eveline használja a száját, de egyelőre ne arra, amire a férfi akarja, hanem csak beszédre ... legalábbis a kocsiban biztosan nem fognak semmilyen komolyabb dologba belekezdeni a marhabőr borítás miatt. Mégiscsak van fontossági sorrend!

Biztos volt benne, hogy a lánnyal valami nem stimmel. Nem arról volt szó, hogy valami visszataszító lenne benne, de mintha egy fogaskerékkel kevesebb forgott volna a fejében, mintha az egyik rugója elpattant volna az évek alatt. Méghogy megbízhat Tyrellben? Ugyen kérem! Hozzávetőlegesen fél órája ismerték egymást, abból huszonöt percet a lány meghúzódott lábbal töltött el. Nem ismerték egymás egy pillanatra sem, talán még be sem mutatkoztak egymásnak, akkor meg mire a hatalmas megnyílás? Azt kérdezte tőle, mi volt a legdurvább dolog a szexuális karrierjében, amire általában azt a választ szokta kapni, hogy dupla anál vagy gangbang öt hosszúfarkú négerrel, de nem egy apró történet valami erőszakoskodó franciáról! Ez különben is nem a legdurvább, amit bevállalt, hanem amit ráerőszakoltak. Nagy különbség van a kettő között, és a lánynak ezt tudnia kellene.
És mindezek után sminkjét igazítva folytatta a férfi kényeztetését? Vagy a világ legbeleszarósabb kurvájával hozta össze a sors, aki akkor is végezni tudja a dolgát, miután a megerőszakolásáról beszélt, vagy annyira hirtelen változnak benne az érzések, mint ahogyan a szélkakas forog egy hurrikánban. Nem értette Eveline-t, de volt egy olyan sanda gyanújra, hogy nem is akarta megérteni. Csak elvinni a kórházba, aztán kirakni, hogy boldoguljon egyedül.
- Tehát már nem félsz az édeshármastól? - megragadta a legfontosabb dolgot a lány egész mondandójából. Nem akart belebonyolódni, nem akart sírópárna lenni, hogy a vállát használják könnycseppek felitatására. Egyszerűen nem érdekelte a háttér, csak az izgalmas test és az a vonzó száj. Ó, már milyen régen kinézte magának azokat az ajkakat, a vöröslően dús és ívelt vonalakat. Mennyire imádta volna, ha Eveline minden további nélkül rácuppant volna a farkára, ha erőteljes vákuumával szopdossa tisztára, ha csupasz golyóit nyalogatja élvezésig. S nem is voltak ettől olyan messze, hiszen a lány már kigombolta a nadrágját, neki pedig pár gyakorlott mozdulatra volt csak szüksége, hogy farkát szabadjára engedje. Párat rántott a méretes darabon, majd megfogta Eveline kezét és a húsz centiméteres bájdorongra vezette. Pár felfelé és lefelé mozdulatot együtt csinált az anyósülésen lévővel, majd elengedte játékszerét, hogy immáron egyedül gondozza a szakmabéli.
- Ha lenyeled, akkor leszophatsz... - egyértelmű ultimátumot adott a másiknak, egyik a másik nélkül nem ment, de amennyire látta a lányon, hogy mennyire megkívánta, az valószínűleg belemegy az árukapcsolásba.

- Nem probléma, felejtsük el. - fogadta el a bocsánatkérést hazudva, hiszen igenis problémának érezte, hogy ilyen mértékű titok birtokosa lett. No nem amiatt aggódott, hogy nem fogja tudni magában tartani a lány legféltettebb emlékét, hanem amiatt volt keserű a szájíze, hogy nem kérte és nem akarta ezt a gondolatot a fejébe. S bár a lányt valószínűleg elfelejtette volna pár hét alatt, de ezzel a titokkal a fejébe férkőzött és biztos volt benne, hogy nem fogja tudni egykönnyen kipucolni onnan. Bár kitakarítani nem tudta, háttérbe képes volt szorítani, hiszen megérezte Eveline ajkainak kényeztetését a farkán, amitől egy apró gázfröccsöt sikerült elérnie meglóduló lábával.
Élvezte a cuppanást, az ütemes mozgást, kezének ritmikáját, de bármennyire is szerette, ha gyorsan elégítik ki ilyetén, mégis lassításra kérte a másikat. - Nem kell sietned, lassíts a tempón... Nem lenne jó feltekeredni egy villanypóznára.
Látni akarta, hogyan furulyázik a másik, így annak szőke tincseit a füle mögé hajtotta, majd kicsit hátrádöntötte az ülését, hogy jobb legyen a kilátása. S ahogyan néha le-lepillantott a dolgozó lány arcára, igaz élvezetet látott felfedezni a másik vonásain, amik arról győzték meg, hogy Eveline él és hal a munkáért és olyannyira szerette a szexet, mint önmaga. - Ne hagyd abba, csak egy piros lámpa...
Hangja nyugtatólag hathatott, de mintha nem bízott volna a basszusban, tenyerét a másik hajkoronájára tette, hogy biztosan lenttartsa annak fejét. Amint élvezte a kényeztetést, figyelte a kihalt utcát, ami nem volt meglepő, hiszen ilyenkor már igen kevesen járnak Las Vegas eldugottabb utcáiban. Egy autó mégis begurult mellé, melynek anyósülésén egy fiatal lány foglalt helyet, a vezető oldalán pedig egy idősebb nő, talán az anyja lehetett. A lány szemei hatalmasra kerekedtek, hiszen még nem látott ilyen közelről szexet, de csendben maradt, mivel nem akarta, hogy azonnal elhajtsanak a pornógráf tartalomtól. Tyrell a tizenhét éves szemébe nézett, majd tenyerét újra Eveline fejére tapasztotta, hogy egyre mélyebbre nyomja a farkát annak torkában. Hirtelen érkezett szomszédja elpirulva kapta el a tekintetét, majd nézett maga elé, s amikor a lámpa zöldre váltott, összeszorított lábakkal préselte bele magát az ülésbe, amelyik balra fordult, míg a férfi egyenesen tartott tovább. Itt már figyelt a sebességre, hiszen itt már rendőrök is lehettek és nem vette volna ki jól magát, ha gyorshajtásért lefülelik, miközben plajbászán egy kurva foglalatoskodik.
- Nagyon jól csinálod, imádom a szád... - ismerte el a lány tehetségét, majd kanyarodott jobbra, hogy továbbhaladjon a kórház felé.

Nem zavarta, hogy a másik félig kibújt a ruhájából, a csodálatos test látványa inkább igézőleg hatott a férfira. Jól csinálta a másik, nem is gondolta volna, hogy a lány, akit a lakásban ledobott, ilyen kvalitásokkal rendelkezik. Élvezte a hasfalát csókoló ajkak puha érintését, a farkára feszülő ujjak kemény munkáját, Eveline szájának és nyelvének kérlelhetetlen kényeztetését.
- Egyáltalán nem baj, de hadd segítsek... - fürge ujjai gyorsan kapcsolták ki a melltartó kapcsát, majd a fekete textil gyorsan a hátsó ülésen landolt, hiszen pántjai nem voltak a melleket féken tartó fehérneműnek. Ujjai azonban nem álltak meg itt, hiszen simogatták, kényeztették a lány hátát, majd egy ügyes mozdulattal már a bal mell következett.
Izgatta, hogy vezetés közben elégítik ki, hogy a száguldó kocsiban landolt farka egy ilyen gyönyörű lány szájában. Halk zihálást engedett meg magának, kezdett ő is belemelegedni a fejleményekbe, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lekanyarodott a főútról, hogy egy mellékutcába hajtson be. Nem gurult sokat a sikátorban a kocsi, hiszen Tyrell vagy harminc méter után megállt.
- Azt hiszem, biztonságosabb, ha megállunk. - mondta ki a nyilvánvalót, majd ez volt az a pillanat, amikor Eveline fogait megérezte dagadó falloszán. - Kérlek, ne fogazz...
Nem várt bocsánatkérést, csak nem szerette, ha ilyetén kényeztették hímtagját. A slusszkulcsot elforgatta a zárban, leállítva ezzel a motort, majd jobb mutatóujját kezdte szopdosni, hogy kellően benedvesítse. Aztán a nyállal kezelt új felfedező útra ment, hogy beférkőzzőn a másik ruhája alá, és annak ánuszába hatoljon be. A hosszú ujj ki-be járkált a szűk nyílásban, és csak remélni tudta, hogy Eveline nem ellenkezik a hátsóját ért gyönyörök miatt.
- Van gumi a kesztyűtartóban, vedd elő... - és az elvek Mr Cage? Az elvek bekaphatják úgy, ahogy vannak! Ezt a lányt, ebben a kocsiban, a sikátor mélyén most meg fogja kefélni, és az sem érdekelte, hogy tönkreteszik a kocsi bőrkárpitját. Aki ilyen mesterien bánik a dákóval, az minimum megérdemel annyit, hogy a pináját is kitágítsa hatalmas fallosza. Ez innentől kezdve kötelességtudat kérdése!

Gyűlölte a latex szorítását férfiasságán, de nem bízott mindenen prostituáltban, akivel éppen akkor találkozott, így mindig a védelem első frontvonalának segítségét hívta az ilyen találkozókkor. El sem tudta képzelni, hogy mi lehetett az, amire a lány gondol gond címszó alatt, hiszen farka merev, a gumi jól felcsusszant és Eveline is a combján pihent. Ebben a pillanatban egy rendőr jelentene gondot vagy egy kukkoló hajléktalan, de az hogy a beteljesülés felé hajtják egymást minden volt, csak nem gond.
- Akarlak... - nem volt bőbeszédű, de a lány sem szofisztikált és cizellált mondatokban beszélt, így neki is megfelelt az egyszavas választ. A másik lábához közelebb eső keze bontani kezdte a lány cipőjének fűzőjét, kapcsát vagy bármilyen zárszerkezetét, ami megakadályozta, hogy a lábbelik leessenek a lábáról, majd amikor sikerrel járt, a két cipellő is a hátsó üléseken kötött ki, mint a melltartó. Nem akarta a karcokat a kárpiton, és a cipőket vélte a legveszélyesebb elemeknek, melyek ezt okozhatták.
- Vedd le a ruhád és a bugyid is... - parancsolta a másiknak, majd a vezérlőegységgel, ami az ülésének kényelmességét irányította, a lehető legvízszintesebb állapotba engedte a háttámlát, s miközben távolodott, egyre csak leste a másik esetleges vetkőzését. Szabad keze, mely nem nyomta a helyzetváltoztatásért felelős gombot, folyamatosan szorította melleit, simogatta a lány hasfalát, kényeztette annak nedvesedő ágyékát.
- Ülj bele a farkamba! - újabb utasítás, és csak remélte a lány miatt, hogy amaz eleget tesz a követelésnek.