Élvezte, amit a másik művel vele, ahogyan farka ki- és becsusszan forró öléből, amint a mellei fel és alá jártak a pattogó mozgástól. Élvezte, hogy állatias ösztöneit végre kiélheti, hogy egy másik emberi lény a játékszerévé lett, aki azt csinálha, amit csak akar. De vajon miért követeli magának a lány őt? Csak a pénzért lenne ilyen heves Eveline, vagy van más mögöttes szándék is a harcias kedvbe burkolva? Hiszen nem egyeztek meg árban, nem tette szóvá egyikük sem a pénz kérdését, de akkor miért akarja a beteljesülést vele a másik? Ekkor kezdte némileg kapisgálni, hogy talán a másiknak többet jelenthet ez a találkozó, mint neki, hogy nem csak a szexet akarhatja tőle, hanem valami annál is többet. Nem tetszett neki a gondolat, amit azonnal el akart hessegetni, de sajnos nem tudott. Pedig annyira jól lovagot Eve, hogy egy pillanatra sikerült eldobnia az iménti intermezzot fejében, ám most mégis visszaszökött a kósza ötlet agytekervényeibe. Tényleg többet akart a másik? Ki kell deríteni!
Mindkét mutatóujja a lány egy-egy mellbimbója alatt talált pillanatnyi nyugalomra, majd a hüvelykujjakkal szorítást talált a vöröslő húsdarabon. Először még csak apró erőszakot közölt a meredő bimbókra, majd egyre erősebben, egyre fájdalmasabban kényeztette a kemény testrészeket.
- Ugye meg akarsz csókolni? - tette fel mély hangján a kérdést, még mindig élvezve a mozgolódó lány testi örömeit. Ujjainak szorítása minden másodperccel, amíg a lány válaszára várt, egyre csak erősödött, mígnem két apró, vöröslő félhold jelent meg körmei nyomán a másik mellbimbóudvarába vésődve. Igen, olyan keményen szorított, hogy az ujjak végén lévő szaru belemélyedt a másik bőrébe, és sebet metszett annak melleibe. Csak nézett a lányra, de még mindig nem engedte el annak kebleit, sőt aprót csavart a halmokon. - Mit tennél meg azért, hogy megcsókolhass?
Zihálva mondta a szavakat, hiszen kezdett még jobb lenni neki a másik ficánkolása, de mind a szorítás, mind a csavarás nem maradt abba, mely mellé egy újabb elem is társult egy széles vigyor társaságában.

Vörös félholdat metszett a lány mellbimbóiba és annak a reakciója csak egy felszisszenés? Vagy rettentő jól bírja a fájdalmat Eveline, vagy ujjai elszoktak attól, hogy fájdalmat okozzanak. Az utóbbi dolgot szinte lehetetlennek tartotta, így az elsőt fogadta el lehetséges megoldásnak, de nem törődött vele, hiszen igen érdekes válaszokat kapott a másiktól. Leginkább a beteljesülés felé vezető út miatt érzett zavartságot okolta a kérdésekre adott feleletekért, így megbocsátott. Az viszont némi haragot indukált, hogy a lány fejét a vállára hajtja, de lenyelte a békát, már megint az orgazmus üldözésére fogta a másik reakcióját.
- Pedig akár csókolhatnál is, ha tudnád... - gonoszkodott a másikkal, hiszen ő tudta, hogy semmi esetre nem érhetnek össze az ajkaik, mégis az ígéret hatalmas tényező lehet arra, hogy az ember megtegyen bármit. Egyszerű ígéretekkel vett rá nőket arra, hogy megtegyenek neki bármit és ők mind azt hitték, hogy ezzel neki tesznek szívességet.
Azonban a felsőbb gondolatok most kevésbé mentek neki, mintha rózsaszín lepel borult volna elméjére, mintha lenne egy felsőbb hatalom, ami elvette agyának magasabb funkcióit. Ez mindenképpen annak a jele volt, hogy elindult ő is az úton, amin Eveline már majdnem végigért, de a legtöbb nővel így szokott lenni. Kitartása miatt a többszörös orgazmusok sem lehetetlenek a partnereinél, és ha a másik már most beteljesül, akkor nála sem lesz ez másként. Még elég jól bírta és eszébe sem jutott elélvezni egyelőre, s a lassabb tempó, amit a kurva diktált, még jobban csökkentette libidóját. Nem puhult el, de visszafogottabb sebességbe kapcsolt ő is.
A válasz azonban kissé felharagította... Akármit - ez volt a lány szavának járása, ami mindenképpen elgondolkoztatta. Igen, a lassabb tempó némileg oldott a koponyáját uraló ködön, elemezni tudta a másik szavait. Az nem érdekelte, hogy amaz elpirult, hiszen ebben a helyzetben nem volt olyan furcsa, hogy kiélt és zilált fejjel pillant vissza rá, az apró kuncogást pedig egy kicsiny reakciónak vélte a kefélés okozta öröm miatt. Agyában gyorsan pörögtek a gondolatok, majd döntést hozott, hogy ellenőrzi előző teoriáját, miszerint a lánynak hatalmas a tűrőképessége.
Jobbja elkapta a lány nyakát, mintha csak gyűlölte volna, hogy a nyakát kényeztetni, majd amilyen erővel csak tudta, az autó tetejéhez baszta, hogy fájdalmat okozóan koppanjon a másik feje a belső kárpiton. Ha Eveline abbahagyta a mozgást, folytatta ő, ha erre nem volt szükség, akkor erőit a lány kitartásába forgatta. Szorította a kezét, fojtogatta a másikat és olyan erővel nyomta felfelé, hogy a lánynak talán esélye sem volt a menekülésre.
- Akármit? Akármit megtennél? - kissé őrült volt a hang, amivel mondta a szavakat, de csak visszafogott mértékben, ettől még nem tűnhetett félkegyelműnek. - Ha addig kefélném a segged, amíg szét nem szakadna az ánuszod? Ha addig ütném a hátad, amíg az vértől tocsogna? Ha a nyitott szemedbe spriccelném a gecimet? Ezt bevállalnád? Mond csak, tényleg akármit megtennél?
Egy pillanatra sem állhatott le a lány mozgása vagy saját döfölése, hiszen pont ez volt a lényege az egésznek, hogy miközben farkának ajándékával látja el, addig kezének fájdalma foghatja vissza Eveline beteljesülését. S ha ez így volt, akkor sajátja új erőre kapott, csökkentve lemaradását a lánnyal szemben.

Elpattant egy húr... No nem vesztette el a fejét, nem pörgött be annyira, hogy ököllel kezdje verni a másikat, de amikor kellemetlen tapasztalatról beszélt a fojtogatással kapcsolatban, szó szerint torkon röhögte a másikat, és egy hatalmas taszítással lökte le magáról, vissza az anyós ülésre. Sosem szokott aktust félbeszakítani, de most nem bírta tovább, hiszen ha nem hagyja abba, akkor azon a szent helyen, ahol Eveline kényeztette a farkát, megpusztul az artikulálatlan röhögéstől. Már nem érdekelte, hogy elélvez, nem törődött azzal, hogy a másik esetleg be akarja fejezni kettejük szexuális táncát, hiszen itt már nem volt mit tenni, elment az egésztől a kedve és a hangulata.
- Te komolyan... - nem tudta abbahagyni a röhögést. - Jesszusom, komolyan azt mondtad, kellemetlen, ha fojtogatlak? - hosszan, nagyon hosszan eresztett ki magából egy magasabb hangot, ami vigyorgásának befejező akkordja volt. Bár az a könnycsepp, ami jobb szemének sarkában született, még hozzátartozott a kinevetéshez, de azzal már nem törődött.
- Van egyfajta stílusod, meg kell vallani... - vett egy mély levegőt, majd hangosan fújta ki a tüdejében kicserélt szén-dioxidot. Zsebében kotorászott, majd a vaskos pénzkötegből egy százast húzott elő és a lány ölébe dobta. - Szedd össze magad, aztán kifelé a kocsiból.
A másikra nézett, majd annak arcát kezdte el simogatni, picit késleltetve Eveline indulását. - Bomba tested van, remekül szopsz, a pinád is elég kellemes, de ... ha elfogadsz egy tanácsot: soha ne szólalj meg. Nem áll jól.
Elvette kezét a lánytól, majd rövidre vágott haját kezdte vakarni és közben kicsit nyújtózott is egyet. Ekkor nézett le a farkára, ami még mindig az égbe meredt, de már úton volt az ernyedés kipukkanó útján. Gondolataiba az kúszott, hogy talán bírhatta volna röhögés nélkül, talán bent tudta volna tartani a kacajt, de annyira váratlan volt az egész, hogy csak reagált és nem gondolkodott. S bár ezt a lehetőséget elszalasztotta, volt pár telefonszám a zsebében, amit ilyen kritikus esetekben felhívhat. Például az a szőke csaj, akit múltkor kefélt meg az irodájában. Mi is volt a neve? ... Amber! Igen, az a kis cafka pont megfelelő lesz ilyen helyzetekben.
- Még itt vagy? - kérdezte hidegen Eveline-től, majd elpakolta a farkát, ezzel is jelezve, hogy kettősük erre az éjszakára befejezte.