☞ Tyrell és Sasha ☜

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

that is just so typically me, i'm not that innocent

[You must be registered and logged in to see this image.]

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

H allom, hogy csörög a telefonom, azonban nem az ébresztőm dallama szól. Álmosan pislogok párat, majd a kijelzőre pillatok, ami azt közli velem, hogy egy új üzenetem érkezett. Az sms feladója Jensen, azt írja, szerzett nekem kuncsaftot estére. Gondterhelten mély levegőt veszek, majd visszateszem a párnám mellett a telefonom.
Lőttek az esti programomnak.
Caleb nem lesz boldog, ugyanis azt terveztük, hogy vele és Sashaval együtt moziba megyünk. De a kötelesség az kötelesség, és sajnos, amikor hív, nem válaszolhatok nemmel.
Épp tusoltam, amikor csengettek. Gyorsan kimásztam a fürdőszobából, majd ajtót nyitottam. A fiatalember zavarba jött a vizes haj, egy száll törölköző látványtól, de mivel alig volt pár órám a vacsoráig, ezért nem igazán foglalkoztam vele. Aláírtam, hogy átvettem a csomagot, majd folytattam a készülődést.
Miután befejezem a füstös sminkem, és laza hullámokba rendezem a hajam, kibontom a küldeményt, ami igazából egy dobozba csomagolt, az üzletfél által megjelölt dress kódexnek megfelelő ruha. A darab gyönyörű, végig csipke borítja, az alja nagyjából húsz centivel feljebb van a térdemnél, és a szintén csipkéből készült pántok a nyakamnál érnek össze, szögletes dekoltázst kialakítva. A ruha megengedi minden szemnek, hogy megcsodálja a hátam egy részét, ezen kívül úgy fest rajtam, mintha csak rám öntötték volna – kiemeli minden adottságomat, a csipke pedig beindíthatja a kreatív emberek fantáziáját.
Egy kis parfümöt fújok magamra, megigazítom a hajam és a sminkem, az utolsó simításokat végzem magamon, amikor kintről valaki kettőt dudál. Kinézek az ablakon, hogy megbizonyosodjak afelől, tényleg nekem szólt az autóduda. A ház előtt egy fekete kocsi áll, mellette pedig a Jensen sofőrje, akiről lassan azt mondhatnánk, hogy ez enyém, ugyanis mindig ő visz a kijelölt találkozóhelyekre. Az ismerős arc láttára ellépek az ablaktól, felkapom a ruhámhoz illő, ezüstszínű, kövekkel kirakott csattal díszített retikülöm és mielőtt elhagynám a lakást, írok egy üzenetet Cal és Sashának, hogy munkám akadt.
Mielőtt még megérkeznénk a megjelölt helyre, végighúzok egy vizes törlőkendőt a magas sarkúmon, ugyanis a nagy rohanásban elfelejtettem letisztítani a legapróbb foltot is a cipőmről. Muszáj, hogy makulátlan külsővel jelenjek meg. A kuncsaftok azért fizetnek, hogy a kísérőjük rendkívül gyönyörű legyen.
Amikor a jármű megáll, nagy levegőt veszek, még egyszer végighúzom az ajkaimon a világos rózsaszín rúzst, amit igen könnyen kihalásztam a kistáskámból, majd megköszönöm a sofőrnek a fuvart és kiszállok az autóból. Noha Jensen e-mailben átküldte az üzletfél adatait – amik között egy róla készült fotó is szerepelt – mégis félek attól, hogy nem találom meg. Annak ellenére, hogy ilyesmi még egyszer sem történt, minden alkalomkor tartok ettől.
Belépve a helyiségre egy öltönyös férfi fogad, aki azt kérdezi tőlem, hogy miben segíthet. Ez annak a jele, hogy a puccos éttermek egyikében vagyok, úgyhogy muszáj felvennem a pénzes, előkelő hölgy szerepét.
- Mr. Cage asztalát keresem – válaszolok a férfinek, aki elmosolyodik, majd megkér, hogy kövessem.
Amint az asztalhoz érünk, tekintetem egy ismerős alakra szökken – a nővéremen. Megpróbálom elrejteni a meglepettségem, a kísérőmhöz fordulok és megköszönöm neki a segítséget, ő pedig válaszul bólint egyet, majd elfordul, és a dolgára megy.
- Jó estét kívánok, Mr. Cage! – köszönök az ügyfélnek, miközben csábítóan mosolygok. - A nevem Chiara Di Salvatore. – nyújtom felé a kezem. – És micsoda meglepetés! – nézek ismét Sashára, aki pont velem szemben ül, és egyben Mr. Cage mellett. Kikerülöm az asztalt, és arcra puszival köszönök a testvéremnek. Miközben helyet foglalok, jobban szemügyre veszem. Csodásan fest, a vörös mindig is jól állt neki.
- Nos, Mr. Cage! – figyelmemet ismét az úrnak szentelem. – Mi vette rá arra, hogy mind a kettőnkkel találkozzon? – beszélgetést kezdeményezek, ugyanis véleményem szerint egyáltalán nem lenne kellemes az este, ha végig csendben ülnénk.

Chiara & Tyrell

H alvány mosollyal arcomon lépek az asztalhoz, ahol Mr. Cage foglal helyet, amint oda érek felé nyújtom a kezem… bár nem abból a célból, hogy a kezem megpuszilja, mint a régimódi filmekben. Halvány pír lepi el az arcom, zavartan foglalok helyett mellette. Miután újra vissza ült mellém, hogy leplezzem zavarom, lágy mosollyal a szám sarkában fordulok felé.
-Természetesen hívhat… bár inkább Sashanak szoktak- majd kék szemeim elkapva róla, a terítékre emelem pillantásom és feltűnik, hogy nem kettő, hanem három személyre van terítve. Mire rákérdezhettem volna, már válaszol is a gondolatban feltett kérdésemre.
Alig észrevehetően körbe pillantok amint a pincér tölt a vörös borból. Életemben most iszok másodszor vörös bort, ami azt illeti Mr. Cage lesz a második vendégem. De amennyire paráztam Noahtól, annyira… kellemes volt az első alkalom. Azt hiszem minden hozzám hasonló lány ilyen vendéget szeretne, azon kívül, hogy búsásan megfizette az ott töltött órákat. Épp az ajkamhoz emelem a poharat, hogy kortyoljak egy kicsit belőle, amikor én is az ajtó irányába pillantva meglátom az ikerhúgomat. Először le fagyok, az első gondolatom az, hogy ha végzek meglátogatom Alexandert egy kis mogyiszorongatásra. Mert száz százalékig biztos vagyok abban, hogy ehhez hozzá van köze. Természetesen Cage maga választott minket, csak hogy Alex biztos tudta, hogy Chia-t is kérte az úr, persze erről elfeledkezett szólni kedves főnököm. Ahh, nem is tudom elképzelni, hogy a fenébe tudok neki dolgozni, elviselni arroganciáját, amikor ilyeneket csinál. Van egy olyan érzésem, hogy ez valamiféle bosszú lehet, és a bosszúnak Agathahoz és Calebhez lehet köze.
Még mindig tágra nyílt szemekkel nézem ahogy húgocskám, mint egy valóra vált álom belliben az étterem ajtaján, majd az asztalunkhoz érve kecsesen kezet nyújt Mr. Cage-nek és úri hölgy módjára bemutatkozik. Küldök felé egy megnyugtató mosolyt, hogy ne parázzon annyira, habár én is eléggé zavarban vagyok a jelenettől. Tudom, hogy akár mennyire is próbálja játszani, hogy milyen nyugodt, belülről aggódik, emészti magát az este miatt. Hiszen ki ismerhetné jobban nálam? Ő is pont ugyan úgy tudja mire vágyom, vagy gondolok, mire én magam rájönnék, vagy kiejteném a számon. Lehet ezért vagyunk ennyire jó testvérek?
-Bizony, micsoda kellemes meglepetés,- oda tartom az arcom, hogy lágy, cuppanós puszit nyomjon rá.
Míg ő az úrtól, érdeklődik afelől, hogy miért is rendelt ide mindkettőnket, addig én végre megkóstolom a zamatos, vörös nedűből. Mikor Tyrell szólásra nyitja ajkait, húgomat követve én is rá emelem csillogó kék szemeimet, elgondolkodva hallgatom magyarázatát. Látszik rajta, hogy igazi úriember ahogy a szavakkal bán, ahogy gesztikulál, próbálom leplezni meglepetésem, mert a mai világban nem nagyon lehet találkozni ilyennel.
Végig hallgatva mondandóját, először csak pislákolok rá, próbálom megtalálni a megfelelő szavakat, végül tekintetem a testvéremre siklik, pár pillanatig bele fúrom kék szemeim az ő kékjébe, majd újra a férfira nézek.
-Nos, kedves, Mr. Cage, ez egészen jól hangzik…- ugyan mégis mit felelhettem volna? Elvégre azért fizetett értem, hogy öhm… a kedvében járjak. De ha Chiara is bele megy, akkor az valóban érdekes lesz. Vajon képes lennék egyszerre nyúlni egy férfihez a testvéremmel együtt? Vajon ő képes lenne? Azonnal eszembe jut Agatha, és hogy mennyire rossz hatással van rám…
-Én… öhm nos, én benne vagyok, ha Chiara is…- kérdőn pillantok a testvéremre, szemeimmel biztosítom, hogy semmitől sem kell félnie, vigyázok rá. Tudom, hogy hülye gondolat, de úgy érzem, hogy muszáj, hisz a húgom…. de tudom, hogy ő is így érezz velem kapcsolatban, hogy ez kölcsönös.


• IDE JÖN A SZAVAK SZÁMA, A ZENE ÉS A MEGJEGZYÉS •