"A hideg szél kellemetlenül csípte a frissen borotvált arcomat, amit persze csak azért voltam kénytelen eltüntetni az arcomról, mert egy lánnyal találkoztam. Cöh, mit lány, hölgy! Igazi extra pompájú spiné, csiricsáré ruhával és olyan hajkoronával, hogy egy jobb szívű oroszlán örök időkre ki lett volna rekesztve a csapatjából. No, hiszen kérem én az efféle pipiket nem komálom éppen. De nem ám! Na nem mintha azért jöttem volna, hogy különösebben belém szeressen. Csupán pár napja a jó fej bátyai rávettek, hogy vigyázzak rá egy teljes napig. Őrület nem? Az egyik pillanatban még ott kortyolgatod a finomra kevert Martinit (Istenem, de jól esne most egy!) a következőben pedig a kihullott fogaidat számolod, miközben egy két ajtós szekrény azt magyarázza, hogy a húgát védd meg. Mi a franc?! Mi vagyok én? Több mint testőr?! Ugyan, csak egy csóró pultos aki mellék állásba az illegális boksz iparban jobb nevű menedzser és szervező. De ha belegondolok nem volt elég sok kedvem ellentmondani, ugyanis rontott a tényen, hogy a két tesóka a maffia tagjai voltak. Hogy melyiké? Tudja a tököm, elég volt az "m" betűs szót hallanom és máris hűséges kutyaként hallgattam a szavaikat. Szóval nagy feladatként rám bíztak egy pipit. Na ez is ritkaság...
Szóval a rohadt szél csípte az arcom és enyhén szólva már kezdtem melegebb éghajlatokra küldeni a kis asszonykát mikor is megjelent. Fehér, majdnem áttetsző ruha nekem meg a gatyám lett majdnem áttetsző a látványtól. Gyakorlatilag nyitott pofával bámultam a csajt. Ő persze leplezetlen gúnnyal nézett rám.
- Te vagy, Andy?
Én még mindig  gülüre meredt szemmel bámultam a csajszit, csupán egy bólintással igazoltam magam. Persze ő ettől nem nézett többnek. Megforgatta a nagy őzike szemeit majd búgó, de idegesítő hangon megszólalt.
- Remek. Na, remélem szóltak Richardék, hogy ma te leszel a testőröm.
Bambán néztem rá, szerinte szegény csaj lassan valami agyhalottnak tekintett.
- Hogy kicsodák?
- A testvéreim te nagy hülye. Nem ők béreltek fel?
Eddigre kivilágosodott a fejem és valamivel értelmesebb fejjel bólintottam.
- Ja, igen...a két nagyra nőtt homár.
- Hogy mi?!- nézett a csaj értetlenül.
Bekaptam egy cigit majd a csajra nézve megráztam a fejem.
- Áh, semmi...szóval hova akarsz menni szórakozni?

________________________________________________



  Még nem múlt el kilenc óra, de én már négy Martinin túl voltam, a tyúk meg akit kísértem, egy csávóval táncolt. Valami zenés diszkó szir-szarban voltunk. Nem mondhatnám, hogy különösebben rajongtam az ötletért, hogy ide toljam a pofám. Utálom a duc-duc zenét, valahogy a régi rock ezerszer jobban bejön. Úgyhogy én csak bánatosan üldögéltem a pultnál és bámultam az üres poharam. A pultos srácnak intettem, hogy öntsön még egy kört. Meg is tette, ám elég elégedetlenül vakkantottam utána.
- Mi van, baszki?! Sajnálod tőlem a lőrét?! Önts már többet.
A srác meghökkent fejjel, de engedelmeskedett főúri parancsomnak. Belekortyoltam az italba majd magam mögé bámultam. A csajszi idétlen módon rázta magát a nulla hangulatú zenére egy csávóval, de valamiért már igencsak kezdtek mindketten elmosódni. Próbáltam fókuszálni ám nem jött össze.
- Jesszus, alig ittam egy keveset és mindjárt meghasalok.- nyögtem magam elé majd nem tudom milyen bátorság vagy hülye öltet miatt, de felpattantam a székből.
Táncolni akartam.
Tipegő léptekkel mentem közel a csajhoz, akiről kiderült amúgy, hogy Rosenak hívják és a nagy zsivaj közepén a fülébe kiabáltam.
- Hadd táncoljak már veled én is!
Erre felém fordult és bódult vigyorral a gatyámat kezdte bontogatni. Mi a franc?! Én táncolni akartam, nem dugni?! Ennek hangot is akartam adni, ám erre egy véletlenszerű emberes pofonnal a csajt földre küldtem. Nem tudom valahogy, a lepedő akrobataként nem voltam jeles részegen.
Rose pedig abban a pillanatban végkép nem.
Az orra vérét szerte spriccelte majd elhasalt. Én pedig nos...nem gondolkodtam túl logikusan. Agyig benyomva kirohantam a diszkóból majd a kocsimba bepattantam és hajtottam haza, ahogy csak tudtam. Közben ha jól emlékszem ezt üvöltöztem:
- MEGDÖGLÖK, MEGDÖGLÖK, MEGDÖGLÖK!
Az összes cuccom egy zsákba összedobtam és menekültem, mint az Isten nyila. Nem mentem vissza, hanem hajtottam a járgánnyal ahogy csak tudtam.


Azóta itt vagyok Las Vegasban. Ilyen marhaságot azóta sem vállaltam be és azóta nagyon nem is sikerült berúgnom. Furcsamód a maffia tesók nem üldöztek, bár másnap kaptam tőlük egy fenyegető üzenetet, hogy befogják törni az orrom, ahogy én törtem a húgukét. De nem jöttek el értem. A Szerencse Fia vagyok.