Mi-Cha Park

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
Segítőkész
Kedves
Kreatív
Szerény
Jó humorú

◆ negatív tulajdonságok:
Hisztis
Ijedős
Gyerekes
Féltékenykedő
Távolságtartó

◆ egyebek:
Szép az énekhangja
Tud gitározni
Még nem volt férfival

Történet vagy szerepjátékos példa

18 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot Dél-Korea fővárosában, Szoul-ban. Egy nyomozóként dolgozó férfi, s egy háztartásbeli nő másodszülött gyermeke vagyok. Édesanyámat sajna nem ismerhettem meg, hisz születésem folyamán orvosi hiba miatt az életét vesztette. Kicsiny családunkat ezért csak hárman alkottuk. Apa, én és a néhány évvel idősebb (most 22 éves) nővérem. Nagy-nagy szerencsémre ő az egyetlen testvérem. Félreértés ne essék, szeretem én őt, de a testvérek - pláne, ha lányokról van szó - közti rivalizálás többnyire elkerülhetetlen. Nálunk sem volt ez másképp. Jóformán mindenben versenyeztünk egymással, a csinosságtól kezdve a takarításon át egészen a gyorsírásig. Az esetek túlnyomó részében ő diadalmaskodott. Önmagában azonban semmit sem ért ezzel. Apánk sosem mondta ki nyíltan, de mindenki számára egyértelmű volt az első perctől kezdve, hogy kettőnk közül én vagyok a kedvenc. Részben az örökös szófogadásomnak is köszönhetem eme megtisztelő posztot. Már-már imádattal néztem fel rá, ezért még első osztályom környékén is azon voltam, hogy elfojtsam magamban a gyermeki kreativitásomat, ha lehetséges, s ne okozzak neki bosszúságot. Nővérem jelleméből kifolyólag képtelen lett volna ugyanerre. Úgyhogy az egyensúly mondhatni megvolt. A folytonos vereségért cserébe én lehettem apuci kicsi lánya.

Az iskolát megkezdve átlagos eredményeket értem el. Nem voltam kiemelkedően jó, de azért rettenetesen rossz sem. Épp belecsúsztam abba a semmilyen kategóriába. Akárhány iskolába vagy osztályba jártam, ez sosem változott. Negyed óránál többet egyszerűen nem tudok tanulni. Ez pedig nálam kb a hármas szintig elég. – Nővérem persze szín ötös volt mindenből… Hülye kis stréber! – Mondjuk ez engem nem kimondottan zavart. Nem a jegyei határozzák meg az ember értékét. Arról nem is beszélve, hogy maximum érettségit akartam, aztán valami hétköznapi szakmát. Ehhez pedig bőven elég a hármas is! A hobbijaim; a gitározás, éneklés, sütögetés, festés és rajzolás sokkalta inkább kötött le a szabadidőmben.

A férfiak – a nővéremmel ellentétben – csak 16 éves koromtól érdekelnek különösebben. Azóta szoktam részletesebben megfigyelni a környezetembe tévedő egyedeket. A tévhittel ellentétben egyáltalán nem a hozzám hasonló, ázsiai származású pasik érdekelnek. Sokkalta vonzóbbnak látom az európaiakat, amerikaiakat. Különösen a szép szemük miatt! Arról nem is beszélve, hogy nyílván férfiasabb kisugárzásuk van, mint az én népcsoportom férfi tagjai zömének.
Ezzel párhuzamosan édesapámat áthelyezték. Karrierje szempontjából kénytelen volt elfogadni egy Las Vegas-ból kapott ajánlatot. Túl nagy lehetőség volt ahhoz, hogy elszalassza. Mi kis idő múltán beláttuk ezt, s nem hibáztattuk. Költöztünk. Néhány évig egész szépen mentek a dolgok. Apa fizetésemelést kapott, a nővéremnek szakmája lett. Én eközben még tanultam, de már kisebb, saját szavaimmal élve „hobbimunkából” keresgéltem kis pénzt. Ilyen volt például a cikkírás, utcán való gitározás/éneklés. Az idill akkor szakadt meg, mikor édesapánk merénylet áldozatává vált. Meghalt.
Nővéremmel még nem álltunk olyan stabil lábakon, hogy az akkori helyzetünket fenn tudjuk tartani. Eladtuk a házat, majd vettünk egy kisebbet. A megmaradt pénzből takarékoskodtunk, de kis összeg volt, hamar elment. Testvérem pincérnői keresete mellé muszáj volt valamit kitalálnunk, ezért intenzívebben kezdtem cikkeket írni és énekelni. Legalábbis ő így tudja… Az igazság az, hogy escort lányként kezdtem tevékenykedni. Valahol mélyen biztos szégyellem a dolgot, máskülönben elmertem volna mondani neki. Bár nem tartom mocskos munkának. Nem adom el a testem Olyan értelemben.