Enyém az egész ház, egyes egyedül, Gareth valami üzleti úton van nem is tudom már hol, de most nem is baj. Kell a magány, az egyedüllét, hogy végig gondoljak... kb. mindent. Mióta hogy is mondjam, sikerült a férjecskémmel össze bújni olyan fura lett minden, nem mondanám a kettőnk közti kapcsolatot felhőtlennek, de más lett.... valamiben. Csak nem tudnám megfogalmazni, hogy miben. Fura nem egy olyan erőszakos emberként gondolni rá, mint ahogy viselkedett. Fura, hogy van kedves és normális, emberi énje is. Valahogy nem tetszik nekem ez a gondolat.... hiszen szerintem ő pont ugyan ezt gondolhatja rólam. Pedig akár mennyire is hiszi nem vagyok egy házi sárkány.... sőt vannak kedves tulajdonságaim is. Tudom, hogy számára nagyon hihetetlen a dolog, de attól még léteznek. Azt hiszem dacból voltam vele olyan ellenséges, na meg mert az apám úgy rendelkezett az életem felett, hogy még csak meg sem kérdezett, hogy benne lennék-e. Nem tudom, hogy az ezerkilencszázas években érzi-e magát, vagy csak ennyire elvette az eszét az a sok marhaság amivel játszik az olcsó.... vagyis már nem olcsó piát iszik, mert általam van pénze sokkal jobbra. De abban is biztos vagyok, hogy ha lelépnék Garethtől akkor már nem látná el szó nélkül az apámat. De sajnos nem tudok ellene tenni, egyszerűen nem bírok nem törődni és foglalkozni vele. És hogy miért? Mert az apám, oké nem úgy bánik velem, mint a lányával, ez tény... de attól függetlenül még az apám, és reménykedem benne, hogy egyszer végre nem úgy fog rám pillantani, mint valami felhasználható tárgyra amivel előrébb juthat, amivel végre valahára nem csak neki jut, hanem másokra is gondol. De azt hiszem ezeket a jó érzéseket még évekkel ezelőtt kiölte anya halála. Addig sem volt jó ember, ez tény. De ő megtudta változtatni, valamennyire, hiszen.... jó ember lett, befejezte a pókert, azt hogy minden pénzét képes legyen eljátszani, és foglalkozott, törődött anyával. Csak hogy aztán végül anya sajnos a születésem után hat évre rá meghalt. Az aztán tényleg hatalmas lökés volt a szakadékba, mivel a mai napig szerelmes anyába, azt mondja ha rám néz őt látja bennem. Ki köpött mása vagyok, de nem tudom... ez elég nehéz lehet neki, ez is tény. Attól függetlenül még nem kéne emiatt eldobnia az egyetlen gyerekét. Szerencsémre, pont akkor jött haza nagybátyám Európából, így ő apa helyett is az volt. Így legalább volt valaki aki foglalkozott velem, aki rendes embert tudott nevelni belőlem.... mert ha apán múlik akkor... valószínűleg az első öt percben éhen haltam volna. Nagybátyám látta rajtam, hogy mennyit szenvedek emiatt, tudta.... kell valami amivel elterelheti a figyelmem. Nekem adta az egyik kocsiját, rá vett, hogy a dühömet a kocsiba öljem bele, hogy foglalkozzak valamivel. Ezért van az, hogy néha jobban el vagyok a kocsim társaságában mint egyes emberekében, sokkal jobb társ és barát. Mindig ott van ha kell, ha kell csöndben meghallgat. Szóval miért ne lenne jobb?
Mivel enyém volt az egész ház, és legalább még pár napon át csak én élvezhetem a magányát, azzal töltöttem a napom nagy részét amivel akartam és amiért nem kellett elmennem a műhelybe. Bütykölhettem a kocsimat.... na nem mintha már nem működne pöpecül, mert nagyon tudd a kicsikém.... hiába annyi idős, mint amennyi. Miután sikerült kellemesen elfáradnom benne, vettem egy forró fürdőt, amiből kilencven percet csak azzal töltöttem, hogy áztattam magam és élveztem a hab vaníliás esszenciáját.
Hajam megszárítom, majd lófarokba kötöm, magamra rángatok egy fekete csipkés bugyit, egy rövid nadrágot, egy trikót, egy kardigánt, meleg takarót ledobom a bőrkanapéra a nappaliban, majd melegítek magamnak tejet, azt hiszeem megteszi vacsora gyanánt. Mikor kész vagyok vele, el indítok a dvd-lejátszón valami nyáltól csöpögő romantikát, jól begubózok és a filmre koncentrálok.