Egyre többen mondják nekem mostanában, hogy előbb gondolkozzam és csak aztán cselekedjek. Talán van benne valami, de úgy szép az élet ha zajlik. Nem igaz? Márpedig nálam elég sűrűek és zűrösek a mindennapok. Itt van most ez az egész James ügy is. De nem érdekel. Ma azért vagyok itt, hogy szórakozzam. Végre nyugodtan, önfeledten, bulizhatok, flörtölhetek és mindenféle szabályok és megkötések nélkül szórakozhatok az emberekkel.
A testemre simuló, mélyen dekoltált vörös és fekete, miniruhámban és a fekete Giuseppe Zanotti magassarkúmban, úgy sétáltam be a klubba, mint akit már ezer éve ismernek. Mint egy régi törzsvendég. A tömegben számtalan irigykedő női és csodálattal teli férfiszempár szegeződött rám. Az ismerős érzés amely akkor töltött el amikor a biztonságiak átengedtek a bejáraton, és meghallottam a zene éltető ritmikus dübörgését, annyira jólesett. Olyan volt számomra, mint egy jóleső puha takaró. Egy olyan élet ez, ahol én lehetek a középpontban ha úgy szeretném. Mindezen már csak egy jó kis áfonyás vodka és némi hízelgő udvarlás lendíthetne még egy kicsit.
Éppen ezért is volt az első úti célom a bárpult, ahol egy figyelmes, de kissé ittas állapotban lévő srác át is adta a helyét amint megpillantott. De ha ez nem lett volna elég, az első kör vodkámat is fizette. Milyen rendes ugye? Fegény félnótás. Ha tudná, hogy ha velem szeretné tölteni az éjszakát az igen csak megterhelné a pénztárcáját.
- Bocsika cukorfalat, de én magas árfekvés vagyok neked. Köszi az italt, de azt hiszem jobb ha most mész. - mosolyogtam rá és pár kedves odébb hessegető mozdulattal eltüntettem a közelemből.
Igaz, hogy szeretem, ha körülzsongnak, de most nem vágytam a férfiak közelségére. Legalább is nem az ilyen félnótásokéra mint ez az előbbi is volt. körülbelül már vagy a harmadik vagy negyedik körömnél tartottam amikor megpillantottam egy csajt aki folyamatosan engem bámult, míg nem végül mellettem kötött ki.
- Helló! Elég nagy lány vagyok már hozzá, meg amúgy is. Mitől kellene félnem? Csak nem vagy sorozatgyilkos? - vigyorogtam rá játékosan.
Csinos volt azt meg kell hagyni. Nagyon jól tudja, hogyan emelje ki azt amit ki kell és hogyan tüntesse el azt amit nem szeretne megmutatni. Meg amúgy is, van egy különös ösztönöm, ahhoz, hogy felismerjem, ha valaki olyan mint én. Szóval a fejemet merném rá tenni, hogy ő is a szakmában van.
A következő mondatával, pedig minden gyanúm beigazolódott. Rengeteget hallottam már róla. A csaj egy igazi vérbeli profi és egy matuzsálem is a a mi szakmánkban, hiszen már majdnem tíz éve van benne a dolgokban, ami a mi világunkban elég soknak számít.
- Anabell Saintwood. Igazán örülök, hogy megismerhetlek Leila. Már elég sok mindent hallottam rólad. - vigyorogtam rá cinkosan miközben felé nyújtottam a kezem.

---

Meg kell, hogy mondjam, ez a hely pont olyan volt, mint amilyenre most szükségem volt. Zsúfolt, nyüzsgő, lüktető. De azt, hogy mit hoz még az este azt még magam sem tudom. Lehet, hogy szerzek valakinek egy jó éjszakát, teljesen ingyen? Vagy éppen egy jó adag zöldhasút gombolok le valakiről egy menetért? Majd meglátom. Attól függ minden milyen kedvemben találnak, vagy éppen mennyire jön be nekem az illető.
- Ettől most meg kellett volna ijednem? – vonom fel játékosan az egyik szépen ívelt szemöldököm.
Tetszik, ahogy ez a csaj viselkedik. Igazán profin teszi a dolgot. Talán, egyszer a közeljövőben majd én is ennyire jól összhangba tudom hozni mind a két életemet. Addig megmaradok a jól bevált rosszkislányos stílusomnál. Az eddig is bevált és nem tévedek nagyot ha azt mondom, hogy szerintem ezután is sikeresen fogok vele tarolni.
- Ugyan már. Mindenkitől csak csupa jót hallottam. Az egyik lány még azt is mondta, hogy szeretne olyan lenni, mint te. Te vagy a példaképe. – mosolyogtam rá cinkosan.
Nem tudom mi, de van ebben a csajban valami, mivel nem igazán tudok mit kezdeni. Valami sötét, baljós és veszedelmes, amely mégis annyira vonzó és csalogató.
- Igazából én… Öm nem idevalósi vagyok. Ami azt illeti New Orleans-ból jöttem, és ha minden igaz, akkor nemsokára megszabadulok a főnökömtől. Nem tudom hallottál e már James Meyer-ről? – néztem kíváncsiskodón a csillogó szemeibe.
Lehet ismeri, lehet, hogy nem. Ez érdekel most a legkevésbé. Nem fogom a mai estémet is azzal tölteni, hogy hagyom James-t beszivárogni az elmémbe. Attól sokkal okosabbnak kell lennem, ha azt akarom, hogy ne találjon meg, és ne ragadjon el magával.
- Hmm… Miért is ne? Eléggé kezd ellaposodni itt a hangulat. – válaszoltam vigyorogva, miközben ledöntöttem a torkomon az utolsó adag áfonyás vodkámat, amitől végre kezdtem megérezni azt a kellemes bizsergető érzés amitől úgy érzem senki és semmi nem képes megállítani, ha valamit elkezdek.
Lepattantam a bárszéktől, gyors és szakavatott mozdulatokkal megigazítottam a ruhácskámat, majd elkaptam Leila kezét és a zene ritmusára tomboló tömegben úgy közelítettük meg a minket bámuló férfiakat. Nem tudom mi lesz belőle, de azt hiszem, igazán jó kis éjszaka elé nézünk, ha ez így fog folytatódni Leila társaságában. Egyre jobban kezdem megkedvelni ezt a csajt. Kitudja, még a végén az is lehet, hogy tanulok tőle egy két trükköt, és így egymást segítve, őríthetünk meg minden férfit akit nem engedünk magunkhoz túl közel.

---