Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Már elment. Már biztosan el kellett mennie! - szorongatom azt az egy szem csésze kávét a kezemben és szemeimmel vizslatom az üveg kirakatot. Hogy üldözési mániás vagyok? Ki ne lenne!? De így maradtam eddig életben és nem most van kedvem elpatkolni. - iszok bele a kávéba ami keserűűű.. és én nem is szeretem a kávét! - fintorgok és kis híján visszaköpöm a pohárba, de inkább leerőltetem a torkomon. Na, ezen is túl vagyunk. - lélegzek fel, a számban még forgatva a nyelvemet amíg el nem múlik az a keserű íz, de a szemem le nem veszem az üvegről. Olyaaan.. 15 perce ülhetek itt benn. Csak egyszerűen bejöttem. Be, mert úgy éreztem valaki követ. Az ember egy idő után megtanulja értelmezni az apró jeleket, és Gabe, a bátyám mindig is jó tanár volt. Egyből kiválasztottam a legmesszebb fekvő sarokban a helyet, menekülőutak felmérve, egy wc balra, a szolgálati bejárat hátra, valószínű kifelé nyíló dohányzó helységgel, előre az ajtó, és feszült figyelem. Még akkor is amikor a felszolgálókislány megjelenik előttem és én alig néhány pillanatot pazarolva rá, benyögöm hogy egy kávé lesz. Mert ez egy kávézó vagy nem!? De semmi. Semmi mozgás. Se itt, se az ajtó se nyílik utánam, nem jelez a csengő, amit valószínű a kissé régies bútorzat után raktak be, mert hogy... nem is kávézó a kávézó ha nem idézi a régi időket. Elkalandoztam fejben. A szemeim összeszűkülnek, csak egy pillanatra akad meg egy formás bokán.. a távolban, nem is olyan messze, de aztán hamar teszek az egészről inkább le, most sokkal fontosabb dolgok forognak kockán. Még egy korty a kávéból. Nem kevésbé rossz, de a látszat.. Már csak az kéne hogy kitűnjek. És amennyire elnézem nem is vagyok más csak egy munkából hazasiető ember, egy a másik sokszáz közül aki megállt egy percre hogy magába borítson egy adag forró, fekete lötyköteget aztán húzzon is vissza robotba. Na meg még mit nem! Éljen Vegas! A szabadság földje! Csak azt a szarházit kell még kicseleznem..
Egy újabb nap, egy újabb hazugság. Szinte már menekülök abból a házból amit otthonomként kellene szeretnem. Valahogy mégsem visz rá a lélek, hogy így tegyek. Hiába a bátyám minden próbálkozása. Minél hamarabb szereznem kell magamnak egy saját lakást. De ehhez munkára lesz szükségem. Egy olyan munkára ami igazán jól fizet és kiemelkedhetek az ismeretlenségből errefelé is. Talán ha felhívnám az itt élő kuncsaftjaimat… Nem azt nem tehetem, az már sokkal leereszkedőbb lenne, mint amit én valaha is megtennék. Inkább leszek szabadúszó, mint mások figyelme után nyáladzó kiskutya. - Parancsoljon kisasszony, itt a kávé amit rendelt. – duruzsolta a fülembe a fiatalnak éppen nem mondható hölgy, ezzel visszacibálva az élők soraiba. - Köszönöm. Esetleg meg tudná mondani, hogy merre találom a mosdót? – néztem rá mosolygósan és kedvesen. Azt hiszem éppen itt az ideje, hogy egy kicsit felfrissítsem magam és azután a nyavalyás kávé után visszamenjek a bátyám házába, jó pofizni. Pfúj… Még a hideg is kiráz attól ha arra gondolok, hogy egy újabb vacsorát kell elfogyasztanom azzal a nőszeméllyel. Egyszerűen gyűlölöm és kész. Ezen semmi nem változtatott és ez után sem fog. - Az utolsó asztalnál balra, kedveském. – válaszolta az idősödő hölgy, majd egy kedves mosollyal az arcán tovább sétált. Ohh, szegény ha tudná, hogy mivel is foglalkozom, nem hinném, hogy ilyen kedves lenne vele. De nem baj. Addig jó ameddig csak a megfelelő emberek tudnak róla, hogy ki is vagyok valójában. Gyorsan felálltam, és néhány kecses mozdulattal elindultam az előbb említett helység irányába. Igen ám, csak azt nem volt alkalmam belekalkulálni a képletbe, hogy egy feldúlt fiatal pincér lány kiviharzik a mosdóból és ledönt a lábaimról, ami ha a cipőim sarkának méretét nézzük nem volt egy nehéz feladat. De most mit mondhatnék. Egyszerűen imádom a magas sarkú cipőket. Na de visszatérve az előbbiekre, Olyan hirtelen történt minden, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy borulok és valakinek az ölében kötök ki. - Hupszi. Bocsi, nem volt direkt, csak jött az a szőke szélvész… - intettem a lány irányába, aki az imént történtekre fittyet hányva iparkodott kifelé a kávézóból. Én pedig próbáltam, minél kevésbé, hülyének érezni magam az adott szituációban, ami valljuk be nem ment egyszerűen. Már csak azért sem, mert a srác igazán jóképű volt, én pedig totálisan kiszolgáltatott helyzetben ücsörögtem még mindig az ölében.
Szavak - 374 Zene - Martin Garrix - Animals Ezt látod ha rám nézel! Megjegyzés - Nem lett a legjobb de azért remélem tetszik
Semmi.. Még mindig.. - szorongatom továbbra is a bögrémet, a 15 percből húsz lett.. majd harminc.. talán több, én meg még mindig itt ülök és bámulok a távolba előre. És ekkor jön a hirtelen becsapódás! Más esetben.. máskor.. ha máshol vagyok, egyből azt hiszem lesből támadás, nyúlok a fegyveremért a derekam mögé, a késért, szabadulok, de most mégis csak egy barna lány, egy igen.. hát igen... Feltűnően csinos barna lány, aki egy percre el is veszi a figyelmemet, de a következőben már lesek is vissza az ablakra. Nem. Nem figyelemelterelés vagy ellentámadás.
- Na igen.. - sikerül csak úgy az első percben, de nem hebegek, megszoktam már a hirtelen lépéseket, és ez most elég hirtelennek ígérkezett. - De ha már itt vagy.. - sóhajtok nagyot, de nem sietős kituszkolnom őt az ölemből, ha neki kényelmes.. Szórakozzunk! Mert miért is ne!? - Szóval sok jót hallottam már Vegasról, de azt nem hogy itt égből potyognak a szebbnél szebb hölgyemények.. - vigyorgok az arcába, már ha még ott ül az ölemben és egyáltalán hajlandó nem egy pofonnal megtorolni hogy alatta egy kissé.. na igen, csak megigazgattam magam mert úúúgy.. azért sokkal kényelmesebb mintha az a csontos kis feneke úgy kajakból benne áll a combom közepében.
- De tetszik! - emelek a szemöldökömön, csak még egy, lopott pillantás az ablaküvegre, de mivel még mindig nincsen változás, inkább valami sokkal tetszetősebbre koncentrálom a figyelmemet.
Elégedett mosolyt csalt az arcomra, az ismeretlen srác bókja. Mindig jól esik hallani, ha valaki így vélekedik rólam, Elvégre ez az én szakmámban elengedhetetlen. - Csak jókor kell, jó helyen lenni. – kacsintottam rá játékosan. Isten tudja mikor éreztem már magam jól utoljára egy pasi társaságában, aki nem fizetett érte. Talán még valamikor a szakmám elején. Most viszont kellemesen érzem magam ebben a szituációban, és kitudja mi sülhet ki mindebből a véletlen balesetből. Mindenesetre én nem vagyok semmi jónak elrontója, még akkor sem ha nem fizetnek érte. - Azt ajánlom, ne nagyon szokj, hozzá. Nem sűrűn fordul elő. – vigyorogtam rá sokatmondón, majd egy laza mozdulattal kiszálltam az öléből, megigazítottam a ruhám, majd felé fordultam. - Egyébként Anabell. - mutatkoztam be, miközben mosolyogva kezet nyújtottam neki. Érdekes alaknak tűnik ez a pasi. Van a kisugárzásában valami rosszfiús, ami a lányok vérét mindig felpezsdíti. Ezért is van az, hogy mindig megégetjük magunkat, ha ilyen pasikkal kezdünk. Persze csak akkor, ha hosszú távra tervezünk, szóval ez a veszély engem sosem fenyeget. - Akkor ha jól vettem ki a szavaidból, akkor nem régóta vagy a városban. Ugye? – néztem mélyen a szemeibe. Akár mennyire is hihetetlen, én komolyan hiszek abban, hogy a szem a lélek tükre. Nem véletlen, hogy az első dolog, amit megfigyelek az embereken amikor találkozom velük, az a szemük. Sok mindent elárulhat egy szem szín, egy pupilla, egy könnycsepp, ami csak arra vár, hogy visszatarthatatlanul végig gördüljön az arcunkon. Számtalan érzés számtalan, gondolat, amit meg lehet fejteni, ha jól használjuk a saját szemünket. - Ugye nem bánod? – kérdeztem még mindig mosolyogva, miközben lecsüccsentem a vele szemben lévő székre. Kíváncsivá tett. Igazán kíváncsivá. Még soha nem olyan az életemben, hogy csak úgy a semmiből felbukkan egy jó képű, rosszfiú aki ennyire elszédítsen, hogy még azt is elfelejtem amit akartam. Bár az ő társasága csak jobb lehet a „kedves” sógornőménél.
Szavak - 305 Zene - Macklemore & Ryan Lewis ft Wanz - Thrift Shop Ezt látod ha rám nézel! Megjegyzés - Nem lett a legjobb de azért remélem tetszik
Csak lazán segítettem rá a derekán ahogy kimászott, csak lazán, nehogy tapogatásnak vegye, habááár.. de nem akartam feltűnést kelteni a jelen helyzetben, már ez is épp idekapott nem kevés fejet.
- Pedig meg tudnám szokni – vonul rajta végig csak úgy lopva a szemem, mindeközben kettő, nem több pislantás ki is esik az üvegen, de lényegében igyekszem a szemeimet végig rajta tartani.
- Öööö.. Josh! Josh Kubicek. – csúsztatom én is az övébe kezem, eszemben sincs kihagyni, és máris jönnek automatába a válaszok. - Éés remek meglátás. Alig egy órája érkeztem. – adom elő a szokásos szöveget, azt amiből biztosan nem lehet baj. És hogy a lényeg?? A lényeg nem számít. Az igazság nem számít. Annyi a tuti hogy egy formás láb mindig elcsavarja a fejemet, ezért is hagytam már nem egyszer ott kis híján a fogamat, és Gabe kapta le a fejemet érte. De nem hat meg. Legalább érzem hogy élek! Ha már minimum egy fél életet fű alatt kell töltenem.
- Rendelkezz velem! – kúszik fel az één mosolyom is végre amint lerakja magát, na nem mintha eddig ne lettem volna szívélyes, de így premier plánban a teste… Na igen. Szeretem ha az élet pezseg körülöttem.
A hozzászólást Nevil Turner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 31, 2013 12:10 am-kor.
- Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani. – vágtam rá nevetve Könnyed laza játék amit csinálunk. Tudja mind a kettőnk, hogy ebből a menetből csak két kiút létezik. A könnyebb és az élvezetesebb. A könnyebb ha rövidúton lerázzuk a másik, az élvezetesebb meg… mindenkinek a fantáziájára bízom. - Örvendek Josh. – már ha tényleg ez az igazi neve. Valami egészen mélyen azt érezteti velem, hogy egy szavát se higgyem el, meg amúgy is csak a bajom lenne belőle. De egy hozzám hasonló lány nem ijed meg némi kis buktatótól. Szeretek a tűzzel játszani, fogalmazzunk úgy. Ettől pezsdül fel igazán az ember vére. - Akkor jól gondoltam. Túl különc vagy ahhoz, hogy idevalósi legyél. – fecsegtem meggondolatlanul. Hát igen, ez van, ha én egyszer elkezdek beszélni, akkor nem könnyű leállítani, de azért megvannak rá a jól bevált módszerek. Csak tudni kell kinek és mit szabad. - Vigyázz, mert még a végén szavadon foglak. – vigyorogtam rá azzal a huncut vigyorral amivel olyan sok mindent sikerült már elérnem az erősebbik nemnél. Sietősen kitessékeltem az arcomból egy oda szemtelenkedő hajtincset és minden zavaró tényezőt kizárva tanulmányoztam az arca minden apró rezdülését. - És mi járatban? Üzlet vagy szórakozás? – kíváncsiskodtam jó szokásomhoz híven. A bátyám szerint imádom beleütni mások dolgába azt a csini kis orromat. De hát mit mondhatnék? Mindig is szerettem mások ügyein és titkain rágódni. Legalább addig se kellett a saját életemmel foglalkoznom. Egy élettel, aminek semmi értelme, egy olyan élettel, amit a sorsom alakított olyanná amilyen lett. De nem nyavalyoghatok én tetem olyanná amilyen és ez éppen így jó.
Csak egy vigyor. Ennyi ami kitör a fogaim között, és máris jóval kevésbé érdekel ami kinn vár, az üveg mögött. Ott lesz az majd később is ha menekülni kéne, és amíg nem jön be.. Nyert az ügy!
- Én nemkülönben. - rántom félre a fejem, de még mennyire hogy örvendek az eseménynek végtére is.. nem mindennapos eset egy ilyen véletlenszerű zuhanás.
- Különc?? Én!? - tárom szét a kabátom két szárát csak futva végignézve magamon, nem színészkedem, szerintem egész átlagos. - Pedig pont az volt a cél hogy elvegyüljek. - sóhajtok színészien nagyot, na ebben már akad valami megjátszás, mégse tágítok. A szemei viszont.. ahogy az a pajzán kis fény megcsillan a tükrében, nem mondom hogy ne kéne kissé takarékosabbra fogni a vérem, mégis kevésbé céltudatosan fogalmazok.
- Tedd meg! - húzom résnyire a szemeimet végtére is minden cseppjét komolyan gondoltam és mi rossz sülhetne ki belőle. Tudok magamra vigyázni, nanááá hogy miért ne tudnék, és ahogy folytatja előttem.. na igen, hát akkor kerüljük meg a következőket.
- Eeeezt én is kérdezhetném tőled.. – vonul a homokomra a szemöldököm, de csak az egyik, a másik ottmarad a helyében ééés.. úgy igazán eszemben sincs faggatni de miért ne lépjünk azonnal egyről a kettőre. Az ő dolga sokkal jobban érdekel!
A hozzászólást Nevil Turner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 09, 2013 12:58 am-kor.
- Túl hétköznapi vagy. Talán az lehet a probléma – pimaszkodtam vele, miközben huncut csillogás mutatkozott a tekintetemben. Ért a nők nyelvén ez nem vitás. Van egy olyan érzésem, hogy amit nagyon akar azt meg is szerzi magának. De akkor mégis mit kereshet egy ilyen lepukkant kávézóban teljesen egyedül? Újabb rejtély, ami megoldásra vár. De végső soron miért is érdekel ez engem? Talán mégis csak igaza van a bátyámnak és túlságosan is kíváncsi vagyok. - Egyszer mindennek eljön az ideje. – mosolyogtam még mindig vidáman és kacéran. Megtanultam m ár, hogy ha valaki egy kérdésre tereléssel válaszol, akkor ott valami sokkal büdösebb dolog van a háttérben, mint az gondoltam volna. Említettem már hogy szeretem a rosszfiúkat? Na ezt is egy ilyen rosszfiú alkalmával tanultam meg. Azóta is csak a bajom van abból, ha már csak a neve is eszembe jut. James Meyer, már attól a hideg futkosik a hátamon, ha egy rá hasonlító alakot meglátok az utcán. Lehetséges egyáltalán valakii egyszerre ennyire szeretni és utálni is? - Őőőő… Hát mondhatjuk úgy, hogy talán egy kicsit mind a kettő. – válaszoltam diplomatikusan és egyszerűen. Azt hiszem ez volt a legjobb amit mondhattam. Csak nem mondhatom el mindenkinek, akivel összefutok, hogy prosti vagyok, méghozzá a drágábbik fajtából. Szépen néznénk ki, ha ezt csinálnám. „Helló Josh. Én Anabell vagyok. Ja és mellesleg luxusprosti. Megiszol velem egy kávét?” Tuti sikerem lenne. Annyit nem ér az egész. Most inkább lenne kedvem egy kis szórakozáshoz, mint a magyarázkodáshoz. - Szóval nem igazán legális az ittléted, ha jól sejtem a terelésedből. - tértem rá a dolgokra, hiszen jobb az ilyen dolgokat tisztázni még mielőtt megüthetjük a bokánkat mind a ketten.
Szavak - 270 Zene - Viktoria Metzker -Big City Beats Halloween Mix Ezt látod ha rám nézel! Megjegyzés - Remélem tetszik
- Hm... hétköznapi. - biccentem állal, de közben elismerést színlelve vigyorgok. - Akkor fél siker! - eresztem szabadjára a vigyoromat, de nem szánok ennek többet, csak épp annyit amennyit megérdemel. Lehet Vegasban mégse jó a beilleszkedő álca? Mégis.. csak két alkarom megtámaszkodik egymást fonva magam előtt az asztalon, és ezzel is valahogy közelebb kerülhetek. Tetszik a következő válasza, az azt követő kérdések viszont már okot adnak a következő lépésre miszerint ne adjuk magunkat olyan könnyen. Hát hová lenne az izgalom, a misztéria rejtélye és főleg az hogy én legyek aki vezet, mert miért is ne! Amíg a kezedben a hatalom addig te vagy a mozgatórugó!
- Örömmel hallom. – feszül fel a kezem valahogy mégis a csészére, és egy életem egy halálom, ezt a keserű szart még egyszer kipróbálom, de nem mondom hogy bármivel is jobb lett volna mint előzőleg. Hiába a tonnányi cukor. Aztán olyan hirtelen lep meg az azt követő kérdéssel hogy még a csésze is megáll a kezemben útban le az asztal fele, nem beszélve a kávé okozta keserű fintorról az arcomon. De csak rövid szünet. Egy másodperc vagy annak a töredéke, a pohár máris koppan fel az alatta feszítő tányéron, egy pillantás a lány mögé aztán vissza a szemeibe és a széles mosolyom valahogy hirtelen szabadjára engedve tölti meg a fejemet.
- Szóval te valami nyomozóféle vagy? – nevetek már valamivel szabadabban és kellemesebben, mert való igaz, a szándék most mindegy, de tényleg tetszett a hirtelen megállapítás a szemembe. - Vagy csak egy dögös lány, aki szereti beleütni a nóziját mindenbe.. - vált a hangom egész.. kellemessé a beszélgetésben, vagy sokkal inkább kihívóvá? Valami olyasmi, de nem mondom hogy ne kergetőznék vele szívesen, pláne ha aztán egy tiszta lepedő a cél. Úgy legyen! Simán el tudnám viselni vele. - fut rajta még egyszer, már korántsem leplezetten a szemem, de egy percig se szégyellem. Tetszik amije van! Lássuk neki tetszik e valami ami itt van, elérhető közelségben.
- Végül is kinek mi a siker. – vigyorogtam rá azzal a huncut vigyorommal. Igazán jó arcnak tűnik ez a srác. Vicces, kedves és ha őszinte akarok lenni akkor egy kicsit furi is. De végül is a furi dolgok, és furi emberek nem mindig rosszak. Azt hiszem a kíváncsiságom ismét célba talált. Legalább is a reakcióját figyelve. Miért van az, hogy az ilyenekre, ösztönösen rátapintok? Talán különleges képesség? De az is lehet, hogy ez is a szakmám velejárója. Elvégre ösztönösen kiszúrni a bajkeverőket, rosszfiúkat nem olyan rossz dolog. - Inkább a második. Ha már lehet válogatni. – vallottam színt kacarászva. Nagyon úgy tűnik, hogy mind a ketten szeretnénk valamit a másiktól. Legyen az akár mi, én benne vagyok. Semmi jónak nem vagyok elrontója, főleg akkor ha annyira kellemes lehet a vége, mint amennyire kinézem belőle. Igaz, hogy túl sokat nem látok belőle, de amit eddig tapasztaltam, azok alapján nincs oka panaszkodni. Egész jól kiegészítenénk egymást, és mind ezt csak is a saját örömömre és nem a pénzért tenném. Minő felüdülés. Bár egy olyan lánynak, aki imádja a szexet és mindent meg is tesz egy jó kis hancúrozásért, annak szinte már mindegy is, hogy fizetnek e neki, vagy sem. Persze csak akkor, ha megengedheti magának ezt a luxus. Már pedig én jelen helyzetemben nagyon is megengedhetem magamnak. - Mond csak Josh. Volt már alkalmad körbenézni a városban? Ismerek egy-két igazán különleges helyet. – csicseregtem neki, miközben az asztal felett közelebb hajoltam hozzá.
- Nos.. akkor azt hiszem nem leszünk rosszban - vigyorodtam el, még játszva néhány percig a bögrével. – Ha hagyod. – pillantottam fel útközben a szemeibe és igen, őszintén mondhatom, szívesen játszadoztam volna még vele, akár így.. de akár úgy is! És ahogy elnéztem, ő sem volt a dolog ellen, a közeledéséből ítélve, amire én is közelebb hajoltam. Már amennyire a dolog ugye engedte. Úgy értem az asztal..
- Igazából.. már épp kérni akartam! – mosolygok a szemeibe, és jóóó néhány, ellenőrizetlen percig néma csöndben ott is tartom a szemeimet. Csakis azután szólalok meg. – Vagyis szívesen megnézném a kedvenc helyeidet! Már ha megmutatod. – húzódtam vissza egy kacsintás kíséretében, de már nem elég időben ahhoz, hogy az asztalon figyelő keserű löttyöt tartalmazó bögrét az előttem támaszkodó karjaimmal fel ne lökjem és a hííg, fekete cukros lé végigterült az asztalon.
- Nacseszed meg! – emeltem fel hirtelen mindkét kezem, nanáá, hogy a gatyámra is jutott belőle, de kérdés hogy a lány kapott e, vagy még idejében elugrott!(?)
Egy egészen rövid pillanatig egy önelégült mosoly terült szét az arcomon. Reméltem, hogy még nem veszett ki belőlem a flörtölés képessége az alatt az idő alatt ameddig nem nagyon volt rá szükségem. De nagyon úgy tűnik még mindig játékban vagyok, és az, hogy Josh és én ennyire jól elvagyunk az egész jó érzés. Ugyan tudom, hogy mind a ketten egy dolgot szeretnénk, és ahhoz nem kell túl sok ismeretség. Viszont ez mégis más, mint amikor az ember kuncsaftokkal van. Hiszen azok leellenőrizhetőek és „biztonságosak”, de egy vadidegen sok veszélyt rejtegethet. - Én benne vagyok. – vigyorogtam rá kacéran és sokat sejtetően, miközben ő is közelebb hajolt hozzám. Hmm… Szívesen benne van egy kis terepszemlében? Most már csak az a kérdés mennyire kész a felfedezésre. Bár amennyire így első körben ki tudom venni a szavaiból, kész lenne bármire is. Eléggé önfejűnek és vadócnak néz ki ahhoz, hogy tudjam, hogyan kell kezelni. A kérdés az, hogy ő is azt szeretné amit én? - Jól hangzik. Van egy hely amit igazán szívesen megmutatnék neked. –eresztettem meg felé egy huncut mosolyt, miközben elszakadva a megbabonázó tekintetétől hátradőltem, ezzel eltávolodva tőle. Ami ez után következett igazán vicces és egy kissé mégis tragikus volt. Pont abban a pillanatban borult az ölembe az asztalon feldöntött kávé túlnyomó része, amikor végre sikerült eldöntenem, hogy az utolsó hely amit meg fogok neki mutatni, az a szobám és legfőképpen az ágyam lesz. De nagyon úgy tűnik a sors is úgy szeretné, hogy előbb kerüljünk közel egymáshoz, mint terveztük. - Hogy az a… - morgolódtam, miközben elkezdtem letörölgetni a lábamról és ruhámról a kávét. - Azt hiszem ez egy kicsit akadályozni fogja a terveinket. Jól gondolom, hogy nincs nálad egy nekem való váltóruha ugye? – engedtem meg felé egy pimasz kis vigyort.
Szavak - 289 Zene - Zedd feat. Hayley Williams - Stay the Night Ezt látod ha rám nézel! Megjegyzés - Remélem tetszik
Benne van.. Hm.. hát még én de benne vagyok, talán pont ezért is voltam béna, vette el a figyelmemet, és megmoccanva gázoltam bele a bögrébe, ami szó nélkül végigkenődött az asztalon, végigcsurgatva a gatyámat és ahogy hirtelen meglepődésemből feleszméltem, úgy tűnik ő sem maradt szárazon. A fenébe..
- Bocs.. ne haragudj.. - szabadkoztam, bár sose voltam az a meghunyászkodó fajta, most mégis valahogy röstelltem hogy elszúrtam ezt a remek kis találkozást, amin.. a következő szavai némileg dobtak egy hátast és már nem is volt annyira esetlen a helyzet. Mekkora mázli hogy most nem egy hisztis tyúkot fogtam ki.. Volt pár rá precedens, de nekem is lehet néha szerencsém!
- Nos.. a kocsimban akad egy póló, meg nadrág, de ahogy így elnézem igencsak nagy lenne rád. - vonultatom végig rajta a szemem, nem mintha nem néztem volna meg már alaposan, de mégis.. Persze nem örültem neki hogy a dolgok így alakultak. Mondjuk alakulhattak volna jobban is, vagy akár sokkal rosszabbul, ha például belép ide valami faszfej és belém ereszt egy egész sorozatot. A gondolatra a szemem azonnal a lány háta mögé siklott, emlékeztetve magam hogy az üvegen keresztül ellenőrizzem, ugyan miért is vagyok itt. De semmi mozgás.. Egyelőre. És amíg nincs baj.. azt hiszem ez a szépség itt bőven leköti a figyelmemet. Aztán meg majd lesz valahogy...