- Igen, igen uram. Természetesen elvállalom a feladatot.
Ezzel le is tettem a telefont, s még egyszer végig gondoltam, hogy mit is kell pontosan csinálnom ezen a kis összejövetelen.
Megkaptam, hogy hova is kell mennem, s hogy kit kell keresnem.
Az Adoniszba kellett mennem, s egy bizonyos ha jól tudom a nevét valami Gilbertet kell keresnem, hisz ő kért engem. Na mindegy is, még el kell intéznem egy- két dolgot, mielőtt munkába állnék.
El kell mennem a ruhámért, s a többi dolgok. Fodrász meg hasonlók.
Biztos jó pénzt fogok keresni ezzel a melóval. Gondolataimból a telefonom hangos csörgése zökkentett ki. A kijelzőn ismét a főnök száma volt. Mit akarhat megint?
Felvettem a telefont,s beleszóltam.
- Igen?
Kérdeztem, miközben elmagyarázta a felettesem, hogy milyen ruhában kell megjelennem, ekkor szinte leesett az állam. Hogy én, felvegyek egy öltönyt, nyakkendőt meg minden, ez azért egy kicsit durva.
- Rendben főnök. Ha csak ennyit akart, akkor mennék most készülődni.
Ezzel le is tette a telefont, s én elindultam egy öltönyt venni.
Hogy hogy fogok kinézni, ezt elképzelni sem tudom.
Megálltam a legközelebbi butikban, ahol sikerült is vennem egy fekete öltönyt, fehér inggel, s fekete nyakkendővel.
Remekül fogok benne festeni.
Haza siettem, hogy elkészüljek, hisz még 1 óra és jelenésem van.
Be is viharoztam a fürdőbe, s lezuhanyoztam, mellyel csak tíz perc telt el, hisz sietnem kell. Megtörölköztem, s a törölközőm magam köré csavartam. Hajam megszárítottam, s kivasaltam. Sminkem enyhén füstös volt, dominált benne a fekete szín. Gyorsan felkaptam egy bugyit és egy melltartót, majd az öltönyt, s egy tűsarkú cipőt. Egy kisebb kézi táskát vettem magamhoz, melyben benne van a pénztárcám, s egyéb személyi iratok.
Még egy pillantás a tükörben, s már ,magam mögött is hagytam a lakásom, s azon voltam, hogy egy taxival minél előbb az Adoniszba érjek, még mielőtt megérkeznek a férfiak.
Sok információt nem kaptam róluk, csak annyit, hogy női ruhában lesznek, s legénybúcsút tartanak.
Megérkeztem a helyszínre, s már el is foglaltam a helyem, ahol pár percen belül fogadnom kell a vendégeket. Igen, ma nem kísérek senkit, hanem ma engem küldtek, hogy szórakoztassam, s ugráljam körbe a vendégeket.
A legfelső emeleten álltam, mikor beléptek az ügyfeleim. Megigazítottam magam, majd mikor felértek, egyből üdvözöltem is őket.
- Üdvözlöm önöket! Engem küldtek, hogy ma legyek a felszolgálójuk.
Jelentettem ki, majd kezemmel invitáltam őket  az asztalhoz, amit már előre elkészítettünk nekik.

Megkaptam az első beszólást. Na ez szép. Ha nem tudnám, hogy jó pénz van ebben a melóban, legszívesebben beszóltam volna neki, de így, hogy tudom, hogy egy komoly összeget fizetnek érte, így elengedtem a fülem mellett.
- Ugyan. Már megszoktam az ilyen reakciókat.
Intéztem el ennyivel, majd figyelmesen  hallgattam végig a férfit, aki elmondta, mi is lesz pontosan a feladatom. Ez könnyű lesz.
- Igen, Grace vagyok.
Ennél könnyebb dolgom nem is lehetne. Bár, nem szólom el magam, hisz ki tudja, mi sül ki majd ebből az egészből. Már elég rég a szakmában vagyok, s eddig még sosem hibáztam, s ez most sem fordulhat elő. Körbe néztem a társaságon, majd megmutatták a vőlegényt is. Nem is rossz.
Piros miniszoknya, s csipke felső. Én sem választhattam volna jobb kombinációt. Az utasításokat megértettem, s egy mosoly jelent meg az arcomon a következő mondatára.
- Higyje el, uram! Nem vagyok az az ijedős kislány. De azért köszönöm a tájékoztatást.
Mikor túl voltunk a bemutatkozáson, már rendelték is a piát. Az első természetesen a vőlegény.
- Egy pillanat, és már hozom is a kért italokat.
Kacsintottam a férfiakra, majd hátat fordítottam nekik, s a kisebb bárpult mögé sétáltam, ahol ledobtam magamról az öltöny zakóját, s már töltöttem is ki a kért italokat.
Mikor megvoltam, ezüst tálcára tettem a poharakat, majd siettem is vissza a vendégeimhez. A piros szoknyás férfi mellett álltam meg, s letettem elé a kért vodkáját, pont ahogy kérte. Két ujjnyi vodka, s két jégkocka.
Majd a többiek elé is letettem egy- egy poharat. Mivel most az a dolgom, hogy szórakoztassak meg körül gráljak, ezért illedelmesen megkérdeztem, hogy hozhatok-e még valamit nekik.
- Még valamit hozhatok?
Néztem körbe a társaságon. Közben én is a helyemre ballagtam, s vártam, hogy melyik férfi fog még valamit kérni, hisz ezért vagyok itt.

Egy mosollyal reagáltam a kacsintásokra, s a mosolyokra. Mielőtt elmentem volna, még körbe néztem, hogy minden rendben-e van. Minden oké volt, így még egyszer végig mértem a piros szoknyás férfit, majd szemébe néztem, s távoztam az asztaltól.
Pár perc múlva már kész is volt az előétel, s azt is kivittem az asztalukhoz. Leraktam az asztalra, majd illedelmesen jó étvágyat kívántam.
- Jó étvágyat.
Csak ennyi jött ki a számon, de többnek nem is nagyon kell kijönnie. Egy kicsit elgondolkodtam, ami meg is látszott rajtam, hisz komoly arccal néztem csak magam elé. Nem tudom, én nem bírnám megenni a kagylót. Az asztal mellett álltam, majd észre vettem, hogy a férfi, akin csipke felső van félre tolja az előételt. Nsa ennyit arról, hogy csak én nem szeretem ezt a kaját.
Végül vissza húzta, majd egy vizet rendelt.
Egy mosoly kíséretében bólintottam neki, majd indultam is a kért vízért. A hűtőből kivettem egy jéghideg vizet, pont amilyet kért, majd készítettem neki egy poharat is, majd kivittem neki a vizet. Letettem a tányérja mellé, majd úgy döntöttem, hogy beszélgetést kezdeményezek, hisz azért vagyok fizetve. Leültem a férfi mellé, majd meg is szólítottam őt.
- Látom, nem igazán ízlik az előétel.
Néztem végig a férfin, majd az ölembe tettem a kis tálcámat, s végig a férfira néztem.
Hát azért vagyok itt, hogy szórakoztassak, s abban jó vagyok. Már csak néhány óra és éjfél, s utána megszabadulhatok ettől a kényelmetlen nyakkendőtől.
Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni a sztrptízhez, amit majd adok neki. Mivel magamnak is hoztam az előbb italt, így belekortyoltam a vodka dzsúszomba, majd azt kezembe tartottam.

Kedves volt a férfi, de be kell hogy valljam nem igazán győzött meg. Bár, lehet hogy neki most minden mindegy. A kagylót eleve nem szeretem. Utálom a francia konyhát nem tehetek róla.
- Hát, nem tudom. A szakácsok akkor biztos félre nézhették az öntet receptjét.
Nyugtáztam le ennyivel a dolgot, majd kis habozás után észhez kaptam a szavaira, miszerint illik nekem az öltöny. Nem is értem, hogy a férfiak hogy bírjak ezt viselni, mint mindennapi viselet, hisz nekem ez a pár óra is kín szenvedés benne. De azért egy halvány mosoly kíséretében megköszöntem az apró megjegyzést.
- Hát, köszönöm szépen. Ami azt illeti, magának viszont illik a piros. Megy a szeme színéhez.
Jedlentettem ki, majd kacsintottam a férfira. Természetesen nem azért mondtam, mert gúnyolni akarom, hanem mert tényleg úgy gondolom, hogy illik neki a piros. Gondolom ezzel nincs semmi baj.
- Azért én inkább maradok a szoknyánál. Nem tudnám megszokni a hosszú nadrágot.
Fejeztem be a mondandóm, miközben megittam az italom maradékát. Érdekes megjegyzést kaptam. Hát, én most azért vagyok itt, hogy teljes mértékben szolgáljam a kedves urakat, így szót fogadok neki, és inkább akkor iszok vizet.
- Nézze, kedves. Engem azért fizetnek, hogy szórakoztassam magukat, s hogy csak a maguké legyek ma éjjel, viszont az nem volt lekötve, hogy nem ihatok semmit. Azért köszönöm, és észben tartom, s talán meg is fogadom.
Jelentettem ki magabiztosan, de nem sértőn, majd felálltam a férfi mellől, s össze szedtem az üres tányérokat. Mint látom, ő nekik ízlett az elő étel. Elvittem a tányérokat, majd pár percen belül, már vissza is tértem a főétellel. Nem tudom, hogy mit esznek, de nem igazán érdekelt. Mivel egy pár pohár már üres volt, így azokat újra töltöttem a megszokott italukkal, s távoztam az asztaltól.