Új város, talán az utolsó. Letelepedek, élem az életem észrevétlenül. Talán megtalálom a helyem végre, sikerülhet. Persze ilyenkor jön képbe a kétely hangja fejemben - ha épp nincs elég lakosa már: oké, költözés, meg minden, de miért pont a nyüzsgő Vegas?! Nézzetek körül, itt mindenki bolond. Senki se kérdőjelezi meg a tetteidet. Lehetsz Elvis, hobo, függő. Miért pont én lógnék ki a sorból? Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy Dexnek egy ilyen táptalaj szükséges a megéléséhez. A bűn városánál nem is kaphatott volna jobbat. Túl jószívű vagyok hozzá...
Hajtott a kíváncsiság, hogy megismerjem a város minden szegletét. Oké, a sötétebb utcák nem érdekeltek, de ő oda is el akart látogatni. Mit tehetnék, mint követem a belőlem fakadó baljós megérzést? Ámulattal figyeltem, ahogy a fényárban úszó Vegas magától kalauzol körbe. Egy útszéli standnál még egy hotdogot is vettem, mikor már kopogott a szemem az éhségtől. Egyszerű, mondhatni naiv gondolataimmal fordulok be az utca sarkán, ahol meglepően alulöltözött hölgyek sorakoztak. Legtöbben cigiznek, beszélgetnek, veszekednek, unszimpatikus embereknek teszik magukat. Prostik! Azon nyomban sarkon fordulok, de megállít...
Ugyan már Barry! Rázd gatyába magad! Mit árt egy kis szórakozás?
- Nemi betegségek, letartóztatás, kórház, halál... - dünnyögöm dühösen.
Mindegyik ellen van egy módszer. Gyerünk Barry, itt rosszat nem tehetsz. És végre te is átélhetnél egy kis kényeztetést... Láttam lelki szemeim előtt, ahogy gunyorosan húzogatja a szemöldökét.
- De egy... utcalánnyal? - keresem ki talán a legkevésbé bántó szót rájuk, de még így is méregető, égető szempárok kereszttüzében találom magam. Elnézést kérően, félő mosolyra húzom számat és végignézek újfent a végtelennek tűnő utcán. Újabb falatot veszek számba, s csak analizálom a helyzetet. - Végigmegyek, de ennyi! - beszélem le magammal, de reakció nem érkezik. Biztos megelégelt. Mindenesetre ez is nagy lépés tőlem. Lehajtott fejjel vágtázok végig a zajos rengetegben, kíméletlenül botladozva, lökdösődve. Nem nézik jó szemmel, odaszólnak, visszalöknek, talán meg is lincselnek. Az egyik taszajtásnak az lett a vége, hogy szó szerint az egyik leányzó ölébe löktek, szépen végigkenve dekoltázsán a mustárt.
- Oh, ne haragudj, hadd segítsek letakarítani! - túrom át zsebeimet szinte pánikszerűen egy törlőkendő után. Nekiállok tisztogatni, mire észbe kapok; a melleit dörzsölgetem. - S-sajnálom, én csak... - tekintek fel végül arcára, s eláll a lélegzetem. Tátogva keresek szavakat, hogy tovább mentegetőzzek, de mintha elvágták volna a levegő útját tőlem, döbbentem méregetem. Meg kell mondjam, azok a semmitmondó gondolatok a fejük tetejére álltak...

Mély levegő… be és ki. Nyugalom Sera. Nyugtattam magam, miközben egész alakos tükröm előtt ácsorogtam és próbáltam tűrhető sminket magamra kenni. Sosem voltam elég ügyes ebben, de nem is kellett, mert természetes szépség vagyok. Most is csak leheletnyi van rajtam és vörös rúzs. Csak mert láttam, hogy a lányok többsége ezt használ. El kell vegyülnöm közöttük, így is mindenki tudja, hogy én vagyok az új lány, de ettől függetlenül nem kell úgy viselkednem.
Lesimítottam piros ruhámat, beleléptem a hozzá tartozó tűsarkúba és vetettem még egy utolsó pillantást magamra. Ahhoz képest, hogy számomra ez a világ nagyon új, senki nem mondaná meg, hogy ez lesz az első munkanapom. Reménykedtem benne, hogy apám majd utánam küldi a gorilláit, akik majd a vállukon fogva cipelnek haza és néhány atyai szó után az utamra drága jó apám majd az utamra enged, de nem így történt. Alig 72 órája hagytam ott Cancúnt és jöttem Vegas-ba. Fogalmam sincs, miért épp ez a város, de azonnal beleszerettem. Magával ragadott az atmoszféra, az emberek közvetlensége és a város éjszakai fényei. Talán ezért is lettem éjszakai pillangó. Sosem állt tőlem távol a szex, sőt, ami azt illeti, 24 óránál tovább nem bírom ki nélküle. De mielőtt még bárki azt hinné, ribanc vagyok, egészen a mai napig nem hívtam magam annak.
Bátortalan léptekkel hagytam el a lakást, amit munkáltatómtól kaptam és másodmagammal osztozom rajta egy olyan lánnyal, aki azóta ezt a szakmát űzi, amióta nagykorú lett. Nos, én már elmúltam 18 és ha pontosak akarunk lenni, három hónap múlva 19 leszek.
Ringó csípővel indultam az éjszakának. Utólag beláttam, hogy a falatnyi ruha, ami rajtam van nem lesz elég és morgolódva néztem le libabőrös karjaimra. Kezemben apró táskát szorongattam, ami a lakáskulcsomon kívül több tucat kotont rejtett. Eszem ágában sincs összeszedni valami betegséget és ami a legfontosabb, terhes sem akarok lenni, amíg be nem töltöm a harmincat.
Néhány perc séta után, ahogy befordultam a sarkon, megpillantottam a lányokat. Azt legalább azonnal sikerült megállapítanom, hogy az öltözékem megfelel. Cseppet sem lógok ki a sorból. Fejemet felszegtem és bátran sétáltam hozzájuk, hogy aztán két ismeretlen lány mellett megálljak. Végignéztek rajtam, pofátlan módon, majd elmosolyodott az egyik és mellém lépett. A nevét nem sikerült megjegyeznem kacifántossága miatt, de jól esett, hogy azért vannak még olyan emberek, akik törődnek a másikkal. Ajkaimat összepréselve kentem szét rúzsomat, igazítottam meg a hajamat és némán néztem, hogyan csinálják a tapasztaltabb lányok. Mosolygás… nekem is megy. Kihívó pillantások, fenék riszálás… van még mit dolgozni rajta. Beszélgetés a kuncsaftokkal, tarifák közlése… azt sem tudom, mennyit kell kérnem. Jézusom, meg kell kérdeznem valakit.
Megindultam az egyik ismerős lány felé, szaporán szedtem a lábaimat, kerülgetve őket, de célomig nem jutottam el, mert egy hotdog utamat állta. Fogalmam sincs, honnan került pont a melleim egy részére, de haragos tekintettel néztem rá a kiflit szorongató kéz tulajdonosára. A hangok bennem rekednek, ahogy gondosan kézmozdulatokkal igyekszik eltüntetni melleimről a ragacsos trutymót. Kellett néhány perc, mire szétnyíltak ajkaim és szavak jöttek ki rajtuk.
-Akartam kérni valamit, amivel letörölhetem, de megoldottad a problémát. – Mosolyogtam rá és ujjammal a melleimen maradt mustárba nyúltam. Lassú, erotikus mozdulattal nyaltam le és szememet végig az idegen hatalmas, kék szemeibe fúrtam. Nem fogok kiállni az út szélére. Meg van, akit keresek. Elsőnek nem lesz rossz. Nem hiszem, hogy egy lepedő akrobata és nekem most pont ez kell.
-Van kedved többhez is? – Húztam kicsit lejjebb a ruhám és mutattam az ott maradt étel nyomaira. - Felőlem le is nyalhatod. – Vontam vállat hanyagul, de belül reszkettem az idegességtől. Gyerünk jóképű idegen, mert az összes lány minket néz…

Dex a markában röhög, én meg vörösödő fejjel próbálom jóvátenni hibámat. Persze, csak végigmegyek egy prostiktól nyüzsgő utcán, mi baj lehet? Mindig hagyom, hogy rábeszéljen a hülyeségre. Mégis mit gondoltam, amikor megkegyelmeztem neki, és azt hazudtam a dokiknak, hogy többé már nem fog gondot okozni, a gyógyszerektől teljesen eltompul irritáló hangja? Oké, segítenek a bogyók, de ha éppen ő van uralmon... nem szereti bevenni, mert ködös lesz tőle az elménk. Mindig egy kisebb csatával ér fel, mire ráveszem, vagy visszafoglalom jogos helyemet.
Elmém vadregényes zugaiból a leányzó hangja rángatott ki, mire végre levegőt vettem. Jesszus, milyen lett volna, ha elájulok? Csak kolonc vagyok mindenki nyakán. Még az ismeretlenekén is.
- Megoldottam? Én azt hittem, csak... úhúú... - tátott szájjal, elkerekedett szemekkel figyeltem kecses kacsójának pályáját. Kit érdekel, mit akartam mondani?! Engem aztán nem. Nem ám... Az a könnyed mozgás, és a telt ajkai, és szereti mustárt... Innentől kezdve extrahabogós üzemmódba kapcsolok? Valószínű.
Barry, jóváhagyom a csajt! Úgy látszik, nem csak engem hoz lázba első benyomásra...
- Több... mint mondjuk egy ital? - hadarom izgatottan, mire a környező hölgyek egy része felkuncog. Komolyan nem tudom mi a rutin egy utcalány igénybevételénél. Hasonlóképpen zajlik, mint egy randi? Előtte, vagy utána fizetek? Mennyit egyáltalán? És miért tenném? Megfordul a fejemben, hogy egyszerűen csak továbbmegyek, de nem bírom itt hagyni. Jót tehetnék azzal, ha velem jön. Inkább egy fura, ártalmatlan alak, mint egy erőszakos állat... - De mindenki minket néz... - suttogom körbelesve. - Nagyon frusztráló. - jelentem ki kissé pánikhangulatban. És már amúgy se bírok enni. Öklömnyire szűkült a gyomrom az idegességtől. El is hajítom a nyúzott hotdogot fanyalogva.
Egy sötét alak összeszűkült szemekkel méregetett. Ez azt jelenti, nem ártana menni. De nem visz a lábam. A csábos lányra emelem tekintetem és akarva-akaratlanul biccentek a fejemmel oldalra, hogy induljunk. Dexter pedig csak: Awww yeaah!

Oké, most már kezdek ideges lenni. Sőt, zavar is, hogy mindenki minket néz. Ez az első napom, nem vagyok vérpofi és pechemre egy szerencsétlennel hozott össze sors. Annyira nem ilyennek gondoltam ezt az egészet. Azt hittem, minden gyorsan fog történni, ehelyett fogalmam sincs, mit kéne válaszolnom. Mindenki arra vár, hogy majd lerázom a srácot valami frappáns dumával, de valami oknál fogva nem tudom megtenni. Látszik rajta, hogy mennyire meg van illetődve és ami azt illeti, én sem vagyok épp a nyugalom mintaképe.
-Nem randira megyünk. – Forgattam meg a szemeimet, karjaimat összefűztem a mellkasom előtt, egyik lábamról a másikra álltam. - Tudom, hogy mindenki minket néz. – Hajoltam egész közel hozzá és úgy suttogtam. Kezdett az egész kínossá válni, feszengtem, bárgyún mosolyogtam a lányokra és hangosan felsóhajtottam, amikor az idegen fejével biccentve azt jelzi nekem, ideje csábos nőként viselkednem. Kézen fogtam, mert láttam a lányoktól, hogy ez a szokás. Ringó csípővel vezettem egy félreeső helyre, ahol a kutató szemek már nem követnek minket, aztán hátát a nedves falnak nyomtam. Tenyereimet mellkasának feszítettem, lassan hajoltam közel hozzá és ajkaimat az övére nyomtam. Ujjaim elkalandoztak felsőtestén és felszínre hozva az emlékeket - amiket az egyik lány mesélt - most annak kell jönnie, hogy kigombolom a nadrágját, benyúlok, előkapom, megszívom – bár az még több pénz – és hátat fordítok neki. Felhúzom a ruhám, letolom a bugyim, ezalatt ő felgörgeti magára a gumit és mehet a szórakozás.
Ennek ellenére, nem volt bátorságom a nadrágjába nyúlni, sőt a csókot is megszakítottam és idegesen babrálni kezdtem a táskámban. Az istenért sem akart a több tucat gumiból egy sem a kezembe akadni, de néhány perc tökölés után végül a kezébe nyomtam egyet.
-Ez szükséges. Szóval csináld. – Utasítottam lágyan, az egyik kuka tetejére tettem a táskám és karjaimat keresztbefonva vártam, hogy megtegye. Addig legeltettem rajta a szemem és megállapítottam, hogy egész jól néz ki. Sőt… régóta nem volt a közelemben ilyen srác. Kék szemei szinte világítottak a félhomályban és vonzották a tekintetem. Nem tűnt olyan férfinek, akinek gondot okozna lányokat felszedni, de mire elhitettem magam azzal, hogy ez nem így van, bevillant a kép a mellem és a hot dog találkozásáról és elmosolyodtam.
-Segítsek felhúzni? – Léptem közelebb hozzá, ujjamat nadrágjába akasztottam és egy óvatlan pillanatban, magamhoz rántottam. - Nekem gyorsabban megy. – Haraptam ajkamba, megrebegtettem a szempilláimat. Nem igazán így képzeltem el életem első munkanapját. Ami azt illeti, rosszabbra számítottam. Hálával tartozom a jóképű idegennek.
-A nevem Seraphina. Ha legközelebb keresnél. – Mosolyodtam el, oldalra billentettem a fejemet és a gumit néztem, amit a kezében szorongatott.

Kihallom hangjából a türelmetlen élt. Apám volt mindig ilyen. Belevalóbb fiúra vágyott nem egy olyanra, mint én. Előbb nevelte volna fel örömtelien Dextert - minden balhéja ellenére - mint engem. Ő legalább éli az életét, kiélvezi, én meg csak tengek, lengek, mint egy here - hogy az ő szavaival éljek. Sose segítettek rajtam szavai. Egy-két atyai tanács elkélt volna az évek során, de csak lenézni tudott és semmibe venni. Még egy "meglepő" ok, Dex létrejöttének.
- Igen, tudom... - hajtom le fejem, s mikor fülemhez hajol, izgalmamban, vagy a megilletődöttség miatt tenyereim izzadni kezdenek. Mindig elárulnak. Hazudni esélyem sincs, még a füllentés is elég rizikós, s nem csak másnak, jómagamnak is. A testem is ellenem van. Így történhetett az is, hogy biccentek. Nem akarok senkit se átverni, piszkálja a fantáziámat a lány, és nem tudom elképzelni, hogy itthagyjam, hogy elszakadjak tőle. Még csak most futottunk össze. És talán egy kis bizonyításvágy is tombol bennem. Kérdés az, mennyire leszek ilyen elhatározott ott és akkor. Valószínűleg egy nyuszi leszek, minden így végződik...
A kezdeti lelkesedésnek köszönhetően mosolyogva, bátor, öblös léptekkel követtem a lányt, azonban hamar megtörtem. És mennyi kellett hozzá? Egy sikátor, a dominanciája és egy csók. Oké, az első kettő félemlített meg igazán. Utóbbitól elbódultam. Élettelen farönkként feszültem a hideg falnak, s mély lélegzetvételekkel nyugtattam magam, míg kutakodott. Hát, cseppet se vitt előrébb a nyugalom szigetére a kezembe nyomott óvszer. Ez szükséges? Csináljam? Szerintem meg ez gyors és nyers. Még akkor is, ha hangja közben angyalian csengett. Nem igazán így képzeltem el a dolgot. Igazából még mindig nem tudom mit is gondolok erről az egészről. Átkozott legyek, ha megfejtem magam. Akarom, de nem merem, kell, de taszít. Talán bennem összpontosult a sors kegyetlen fintora. Egy gyönyörű lánnyal vagyok, akire mindennél jobban vágyok, de itt vagyok lefagyva, egy gumit bámulva, s belső monológot formázva. Más már túl is lenne a dolgon, de én "speciális kis Elf vagyok".
Nahát, újra előttem terem. Szinte repül az idő, ha vele vagyok. Egyik pillanatban zavartan nyomkodom a kondomot, másikban incselkedik velem. Komolyan azt teszi?
- Oh, én csak... tudod... - kerekednek el még jobban szemeim, ahogy nekiütközök. - Még nem igazán... - próbálok szabadkozni habogva, félmondatokban, remélve, hogy össze tudja tenni a morzsákat.
Hahó, hangyák a gatyában, öreg? Zavaromban beálltam úgy, mint a focisták, akik féltik büszkeségüket a szabadrúgásnál. Szégyenből talán? Nem tudom mit szólna hozzá, ha érezné, mennyire tetszik nekem. Inkább ő, mint a helyzet, de az lényegtelen jelenleg.
- Barry vagyok. - biccentek, még mindig egész testemben megfeszülve. Habár egy kis reménnyel tölt el, hogy legalább ennyit tudok most már róla. Egy kicsit megismerjük egymást, nem olyan rossz az. - Mi lenne, ha mégis meginnánk valamit? Ha velem lennél ma este. - találom meg végül hangomat, bár idegennek tűnik. És nem mellesleg máris korholom magam, amiért előbb beszélek, mint gondolkodnék. - Kifizetem, ha ezen múlik. - tessék, már az se tudom hol áll a fejem, csak jönnek a remek ötletek...

Nem tudom, mit csinálhatnék. Másszak rá, tépjem ki a kezéből az óvszert és erőszakkal görgessem fel rá vagy hagyjam a francba az egészet és álljak itt vele szembe egészen addig, amíg le nem telik az idő? Választanom kell ezek közül valamit, különben egy idő után feltűnik a lányoknak, hogy még nem tértem vissza. Akkor valaki majd értem jön, mert a kurvák összetartanak és vigyáznak egymásra. Miért hagynának engem, az új lányt bajban.
Még mindig oldalra billentett fejjel hallgattam a mondandóját és kellett néhány perc, mire a mozdulat, amivel védekező pozíciót vett fel és a szavak a helyére kerültek a fejemben. Szemem elkerekedett, ajkamat beszívtam, majd hangosan sóhajtottam.
-Gyengéd leszek, nem fog fájni. – Apró mosoly jelent meg szám sarkában, kivettem kezéből az óvszert, aztán ujjaim serényen munkába lendültek a nadrág gombjával. Fogammal feltéptem a csomagot és máris a tenyerembe bukott a síkos gumi.
-Illik hozzád ez a név Barry. – Néztem fel átható, kék szemeibe és egy pillanatra ledermedtem. Akarom én ezt a szerencsétlen bármire is kényszeríteni? Annyira én sem vagyok kiéhezve, hogy hátat fordítsak neki felhúzva a ruhámat és szó szerint belecsusszanjak. De kell a pénz. Szükségem van rá, különben mehetek vissza a szüleimhez és azt végképp nem akarom. Kell a pénz a futtatómnak is vagy én is úgy végzem, mint az a lány, aki előttem kezdett. Nem akarok egy sírban feküdni, rettegve, forgolódva a koporsóban arra várva, valaki majd csak kiás onnan. Mindegy hogyan jutok ma pénzhez, csak fizessen ki rendesen.
A földre dobtam a még használatlan óvszert, mellkasába töröltem a tenyerem és a táskámért nyúltam, ami a kuka tetején pihent. Marokra fogtam és összefűztem a karjaimat.
-Egyezünk meg. Elmegyek veled inni, de utána muszáj lesz szexelnünk. Kurva vagyok, nem társalkodó lány és kétszer annyit kell fizetned. – Nem akartam ennyire kegyetlen lenni, sem pénzéhes, de bármelyik percben utánam jöhet valaki ellenőrizni. Tudom, hogy megy ez. Láttam, hogy az utca túloldalán ott ülnek a luxusautókban a stricik. Undorító, gusztustalan fazonok, akik vigyáznak ránk, de olykor eljár a kezük, ha nem vagy jó. Egy lány azt mesélte, van ennél sokkal jobb munka is, mint az utcán álldogálni. A luxus prostik tripla ennyit keresnek, csupán idő kérdése és lelépek innen.
-Hova szeretnél vinni attól függ. Nem mehetek messze. – Elléptem tőle és kidugtam a fejem a sikátorból. Épp akkor, amikor az egyik lány aggódó arccal indult meg felém. Muszáj volt magára hagynom egy percre, amíg elmagyaráztam neki a helyzetet. Persze hazudtam, Barry-t mindenféle milliomosnak elmondtam, csak hogy leléphessek innen. Idegesen pillantottunk egyszerre a nyíló kocsiajtó felé, de szerencsémre vagy sem, nem engem akartak.
-Csakhogy tudd, ma milliomos vagy. Nem tehetném meg, hogy csak úgy lelépek innen. Remélem van elég pénzed. – Tettem csípőre kezemet, majd a hajamba túrtam, megfogtam a kezét és kihúztam a járdára.
-Vezess Barry. – Mosolyogtam rá bátorítóan.

Már-már hisztérikus vihogást hallattok, mikor átveszi az irányítást. Nyugi, nyugi. Csak illegeti magát, aztán jöhet a dolog. Még magamban is alig tudom kimondani hogy... szex. Úgy érzem magam, mint egy 14 éves suhanc, aki meghallotta bioszórán, hogy emlő. Röhejes. S talán az még inkább az, hogy tudom mennyire nevetségesen viselkedek, mégis még jobban lejáratom magam. Akarom, hogy tetszek ennek a lánynak. Át akarok élni valami igazat annak ellenére, hogy mégiscsak odáig jutottam, hogy fizetek valaki figyelméért. Ez mindig is így volt, megszokhattam volna már...
Gatyám lazul derekamnál, és az óvszer is előkerül. Lábaim földbe gyökereznek, beszélni még annyira se tudok, mint eddig. Stephen Hawking nagyobb dumás, mint én. Pedig neki aztán végképp nincs könnyű dolga. Szánalmas vagyok stresszhelyzetben. Megkínozhatnának, ide-oda pakolhatnának, s meg se mukkannék. Tényleg éppen ideje lenne gatyába ráznom magam. Ha részt vennék egy kéthetes kiképzőtáborban, ahol Dex a főnök; hipp-hopp G.I. Joe leszek. Szilaj, bátor, a férfiasság mintapéldánya. Hát igen, álmodik a nyomor. De talán ez lesz olyan kicsi lépés, amit át tudok hidalni. Baby steps...
- K-köszönöm. - méregetem továbbra is ijedt fizimiskával. Már fel vagyok készülve a végzetemre - oké, hazugság, valószínűleg sose leszek igazán - mikor megdermed. Hosszasan legeltetem szemem csillogó íriszén, majd átsiklok vörös ajkaira, hibátlanságát csodálva. Hirtelen törölközőként funkcionálok, s ellép tőlem. Nem lankad a figyelmem, szó se essen róla, csupán a részleteknél maradok le, elemezek, áhítozok. Így eshet meg az, hogy mindig zavartan kaparom össze percek-másodpercek töredékeit, mint egy szenilis mama.
Két ujjal, undorodva emelem orromhoz a pólómat, hogy megszagoljam, s fanyar pofával fordulok el. Jobb helyet nem is találhatott volna. Komolyan kisegítettem volna, olyan megbízhatatlan fickónak nézek én ki?
- Rendben, ha ez kell hozzá... - felelek az eddigi hektikus viselkedésemet megcáfolva kiegyensúlyozottan. Rosszul esett, de hova is gondoltam? A pénz a világ mozgatórugója. Naiv vagyok, s Dex nem örül a dupla árnak. Tudja, hogy az ő pénzéből fog menni minden. Most már bánhatja, amit ígért. Mindent fizetek, ami mindkettőnk számára szórakozás! Mostanra inkább szívfájdalom.
- Van itt a közelben egy kávézó, vagy afféle. Megiszunk valamit, társalgunk és megyünk tovább. - szinte már vonzónak éreztem magamat saját bőrömben, kész csoda mire nem jó egy kis fellélegzés és magabiztosság. Brit akcentusom szinte királyivá varázsolt nyugodt hanglejtésemmel karöltve. Tetszik a szex húzásának ötlete. Jobban kell kötődnöm hozzá ahhoz, hangzódjék ez akármilyen nőiesen.
Vizslató tekintettel követem, ahogy trécsel egy kicsit, majd milliomossá avanzsál. Kabátomat vállaira terítem, nehogy megfagyjon. Kész gavallér vagy ennyi pénzért is, hogy oda ne rosáljak...
- Te ne aggódj a pénz miatt. - mosolygok, s bátortalanul megszorítom kacsóját. - Erre. - vezetem pár utcával arrébb. Éles fény szűrődik az egyik épületből. Bingo! Belépünk, s hétköznapi, morcos, testes pincérnő trappol hozzánk. Leadjuk a rendelést. s hamar szürcsölhetem is a kamillateámat.
- Szóval... Mégis hogyan keveredtél bele ebbe, ha nem vagyok túl indiszkrét. - kezdeményezek csevejt, talán nem a legmegnyerőbb témával kezdve. Milyen filmeket, zenét szeretsz? Még ez a sablon is jobb. - Nyugodtan állíts le, ha kellemetlen vagyok. - ajánlom. Szuper, igazán szép húzás. Most biztos sok jót gondol rólam. Néha annyira magam ellen vagyok....

Kávézó… tökéletes. Nyílt terep, senki nem mondhatja, hogy nem dolgozom meg a pénzemért. Bár vannak kétségeim a szexet illetően. Fogalmam sincs, miért húzza ennyire és miért nem esett nekem ott a sikátorban. Nem hiszem, hogy velem lennének gondok. Eddig egy férfit sem taszítottam, sőt inkább vonzottam őket, mint legyet a légypapír. Barry különleges és ezt nem csak méretes, kék szemei miatt mondom. Van benne valami, ami megfogott, ezért sem erőltettem rá magam és ezért is szedem serényen a lábaimat mellette az utcán. Meglátjuk mi lesz. A szexet is csak azért mondtam, mert tudtam, hogy valaki meghúzta magát a sötét jótékony takarásában.
Kellemes helyet talált, bár még nem jártam itt. Szemem azonnal megakadt egy képen. Isten tudja mi volt rajta, színek kavalkádja és biztos valami mintát is kirajzolt a festő, de én nem vettem észre. Követtem Barry-t az asztalok között és leültem vele szembe. Még az itallapot sem forgathattam át tüzetesen, mert egy morcos képű nő trappolt hozzánk. Narancslevet kértem, de lehet valami erősebbet kellett volna. Mindenesetre jól esett, amikor az első korty legurult a torkomon.
Fészkelődni kezdtem a széken kérdése hallatán. Sokan kíváncsiak arra, mi visz rá egy 19 éves lányt, hogy kurvának álljon. Nos, a rossz hír az, hogy magam sem tudom. Vagyis tudom, csak nem beszéltem még róla senkinek sem.
-A szüleim gazdagok. Elvette az eszüket a pénz és sok időt töltöttek a nővéremmel. Ne érts félre, szeretem a testvérem, de túlzásnak tartom, hogy az egekig magasztalják és áradoznak róla az ismerőseiknek. – Irigy fintor torzította el az arcomat, ahogy eszembe jutott a nővérem első iskola versenye, az első biciklis próbálkozása. Sosem kaptam kellő figyelmet, senki ne csodálkozzon, ha kitörtem és polgárt pukkasztok.
-Lázadás, megbotránkoztatás. Csak ezért teszem és mert szeretem a szexet. – Mosolyodtam el, megnyaltam a számat és az asztalra könyököltem. Nem értem, pedig próbálkozom, hogy miért utasított vissza az előbb.
-Mond csak Barry, nem vagyok elég kívánatos? – Húztam lejjebb a ruhám, kivillantva mellem felső részét. - Vagy talán ugyan arra a kapura rúgunk? – Csak remélni tudtam, hogy ez nem így van. Nyilván döglenek utána a nők. Ezekkel a szemekkel bárkit megkaphatna és mellesleg barátságosnak tűnik. Nem tolakodó, nem erőszakos, mint a kuncsaftok többsége. Ugyan melyik vinne el egy italra, mielőtt megdugna valami ócska, büdös kocsi hátsó ülésén.
-Ne szégyenlősködj, nyugodtan bevihetsz a mellékhelyiségbe, ha a sikátor nem volt megfelelő. – Húztam végig lábfejemet lábszárán, fel a combjáig, ahol utat találtam lábai között az ágyékához. Túl rámenős lennénk? Ki kell ugrasztanom a nyulat a zsákból. Tudnom kell, mi az, ami miatt nem esett nekem. Gonosz próbálkozás, de nincs más választásom.

-Mondhatjuk úgy is. – Mosolyodtam el és továbbra is simogattam lábammal az ágyékát, majd ismét a combját és örömmel nyugtázom, hogy valamit azért sikerült kiváltanom belőle. Ajkamba haraptam, ahogy ujjai bokámat, majd vádlimat cirógatták, lent, nagyon mélyen, a hasamban mocorogni kezdett a vágy.
-Szeretem a szexet Barry. Sok pénzt lehet vele keresni és megválogatom a kuncsaftjaim. Szerinted miért ülök itt most veled? Mert van benned valami… – Dőltem előre, az asztalra könyököltem és megnyaltam alsó ajkamat. Miért kerülgetjük a forró kását? Miért nem ránt magával a mosdóba? Összezavar… nem erre számítottam. Talán nem az utcán kéne fel alá sétálnom, férfiket hajkurászva. Sokkal több van bennem, mint egy egyszerű prostiban.
Gyönyörű vagyok, hányszor hallottam már. Ahogy az ajkaim, ami kijön belőle és amit teszek vele. Mind gyönyörű… unom már. Több vagyok egy szép lánynál és ezt jobb, ha elraktározza magában. Elhúztam a lábamat, sarkamat visszanyomtam méregdrága tűsarkúmba és kiegyenesedtem a széken. Megittam az elém rakott italt és néhány percig némán csak bámultam. Nehéz eset, mi a francot tegyek most?
-Minden nőt így kitüntetsz a figyelmeddel, vagy ez most csak nekem szól? – Billentettem oldalra a fejemet és úgy néztem rá. Istenem, azok a kék szemek. Mintha a vesémbe látnának…  - Csak ne húzd túl sokáig, mert nekem vissza kell mennem dolgozni. – Dőltem hátra unottan a székben, kezem ölemben pihent, ujjaim egymásra találtak és a gyűrűmet forgatták vékony ujjamon.
-Barry akarsz tőlem valamit vagy sem? Én mondom neked, az az autó odakint minket figyel. Egyetlen mozdulat és nekem annyi. Szóval lobogtasd meg a pénzed és vigyél el innen valahova. – Kezdtem bepöccenni és magam sem tudtam miért. Kedves hozzám, meghívott egy italra, értékelnem kéne, mégis jobban féltem a nyamvadt életemet annál, minthogy hajnalig itt üljek és bámuljuk egymást. Holnapra már mindenki tudni fogja, hogy kurvának sem vagyok jó. Nem bírtam összefeküdni senkivel sem, holott a lehetőség meg volt rá.
Nem kellett hátranéznem, anélkül is tudtam, hogy a futtatóm épp most szállt ki a kocsiból és felénk tart. Valami elemi bizsergés futott végig a gerincemen és ösztönösen nyúltam a velem szemben ülő férfi keze után.
-Gyere! – Húztam magam után a hátsó kijárat felé, át az embereken. Vállaknak, karoknak ütköztem, de az életem többet ér annál, mintsem bocsánatért esedezzek. És jelen pillanatban nem is az én életem van veszélyben. Láttam, hogyan hagyják helyben az ilyeneket. Ápoltam már más lányok kuncsaftjait, amiért fizetés nélkül hagyták őket vagy amiért rabolták drága idejüket. Eszem ágában sincs végignézni, ahogy Barry-t félholtra verik.
Kilöktem az ajtót, szétnéztem a sötétben, az adrenalin szintem az egekben volt, a vérem a fülemben dobolt.
-Merre menjük? Hol laksz? – Szorítottam meg a kezét, mert úgy tűnt, nem épp ezen a bolygón van. Ajkamba harapva indultam meg az egyik irányba, elengedve a kezét, kattogó aggyal, hogy itt hagyom, de nem volt szívem.
-Barry gyere már vagy szarrá vernek. – Hallottam, ahogy sikoltoznak a konyhában, ahogy az edények a padlónak ütköznek. Mi a francért áll még mindig az ajtóban…

Tisztára úgy éreztem magam, mint valami filmben. Szinte láttam a lelki szemim előtt, ahogy felpattan az ajtó, kiront rajta egy tagbaszakadt kettes szekrény, megragadja Barry-t és addig üti, amíg mozog. Elöntött a félelem, hogy egy szerencsétlen ember az én hibámból akár nyomorékként is élheti tovább az életét. Ezért is sürgettem annyira, hogy észhez térjen és lelépjünk innen. Ha lehet, kilóméterekre legyünk ettől a helytől.
És mintha a film valósággá változna, kinyílik az ajtó, kiront rajta Clark, egyenesen Barry-nek és bennem akadt a szusz is. Földbe gyökerezett lábbal néztem, ahogy a férfi ökle lesújt és megkönnyebbültem, amikor Barry kitért az ütés elől. Sőt, meg is lepődök, amiért szinte összecsomagolja a két méter magas fickót. Oldalra billentett fejjel néztem, ahogy elintézi a futtatóm és elégedetten néztem a földön fetrengő pasast. Az agyam kikapcsolt, a lábaim maguktól vittek Clark felé és a mocsokban hempergő férfi ágyékába céloztam a lábfejem. Összerázkódott, elnyomott egy négy perces káromkodást és szinte zokogva nyomta magát térdelésbe.
-Ezt a pofonért. – Vágtam hozzá mérgesen a szavakat, majd megfogtam Barry kezét és engedtem, hogy kivezessen a sikátorból. Mire kiértünk az utcára, már nem találtam annyira jó ötletnek, hogy bántottam Clark-ot. A kapcsolatai révén holnapra talán már egy kukában fogom végezni, véresre verve, meggyalázva.
Üveges tekintettel szálltam be a kocsiba és tapasztottam szememet az útra. Bele se gondoltam, mekkora bajt akasztottam a nyakamra azzal, hogy eljöttem Barry-vel. Vagy azzal, hogy komoly sérülést okoztam annak a kreténnek. Apró mosolyféleség suhant át az arcomon, ahogy visszaemlékeztem Clark arcára. Csúnya fájdalmai lesznek és remélem ezek után meggondolja, hogy kezet merjen emelni egy nőre.
-Az egyszer biztos. – Húztam fel könyökömet, megtámasztottam az ajtóban, ujjai a hajamba markoltak. A szél jól eső érzése miatt az adrenalin szintem is egyre lejjebb süllyedt.
-Kössz, hogy nem hagytál egyedül. Legtöbbjük fejvesztve menekült volna. – Néztem rá mosolyogva. - Szép ütés volt, meg kell hagyni. – Nevettem fel halkan, laza lófarokba kötöttem a hajam és úgy helyezkedtem, hogy jól láthassam. Elnéztem markáns arcélét, egyenes orrát, sötét, sűrű haját és egész jóképűnek láttam az utcák halovány fényében. És azok a szemek… elvesztem tőlük az eszem.
-Egy valamit nem értek. A kávézóban olyan visszafogott voltál, a sikátorban pedig pont az ellentettje. Mintha két éned lenne… érdekes. – Ráncoltam a homlokom, felhúztam az orrom, aztán elvetettem az ötletet, hogy bármit is kérdezzek erről.
Elég sokat kocsikáztunk, mire megérkeztünk. Végre hazai terepen mozog, talán bátrabb lesz és kezdeményezni fog. Meglátjuk, minden esetre nem fogok ellenkezni, ezt azt hiszem elég jól megmutattam neki

A ház nem túl barátságos környéken fekszik és néhány pillanatig elgondolkodom rajta, hogy egy ilyen srác, mint Barry, hogy a fenébe lehet még életben egy ilyen életveszélyes zónában. Van benne valami megmagyarázhatatlan, valami zsigeri furcsaság, amit nem tudok hova tenni. Fogalmam sincs, mi fog kiderülni róla, de már az sem érdekel, ha maffia vezér vagy elmeháborodott baltás gyilkos.
Nőiesnek nem mondható mozdulattal szálltam ki a kocsiból és hagytam, hogy a lakásba vezessen. Azonnal körbenéztem és nem csalódtam. Valahogy így képzeltem el. Semmi cicoma, semmi extravagáns bútor, semmi fölösleges kiegészítő, csak épp annyi, amennyi kell.
Leültem mellé a kanapéra, elkényelmesedtem és csalódottan vettem tudomásul, hogy még mindig nem tesz lépést felém. Szemimet a tévére szegeztem és elmosolyodtam, amikor felvillant a képernyőn egy vadul szexelő párocska, a létező legérdekesebb pozitúrában. Oldra sandítottam, láttam, ahogy a kapcsolóval szerencsétlenedik, mire végre valami másik csatornát talált.
-Oh ugyan, én szoktam nézni. – Vallottam be. Minek tagadjam, a legtöbben úgyis azt mondják, hogy életükben nem láttak még pornót. Na ők hazudnak a legnagyobbat. - Egyébként szerintem némelyik nem is olyan dur… – Megcsókolt. A világ legpuhább ajkaival rendelkezik, azt hiszem ezt nyugodtan elmondhatom. Nem sok összehasonlítási alapom van, de vétek nem csókolni őket. Odafordultam hozzá, markomba gyűrtem ingét, lábaimat átvettem combjain és az ölébe ültem. Mélyen, a lábam között felcsendült a győzedelmi himnusz egy olcsó utánzata. Égtem a vágytól, bármit megtettem volna neki, ha végre magáévá tesz. Mégis én voltam az, aki végett vetett a csóknak.
-Különös fickó vagy Barry. – Haraptam gyengéden alsó ajkába, majd hogy tompítsam a fájdalmat, nyelvemmel végigsimítottam rajta. Kezem lesiklott mellkasáról a hasára, majd vissza és élveztem az izmok játékát, amiket könnyen ki lehetett tapintani a vékony textilen keresztül. Felgyűrtem felsője alját és áthúztam a fején. Éhesen haraptam ajkamba, mégsem kellett csalódnom a látványban. Ruhám felcsúszott a csípőmig, rajtam gyakorlatilag csak ez az aprócska anyag volt. Semmi más nem volt rajtam, mint egy szexi tanga bugyi. Ellenben nem én akartam kezdeményezni. A kezdeti lelkesedés, hogy átvegyem felette az irányítást eltűnt. Akkor tovaszállt, amikor leterítette Clark-ot és aggódva pillantott rám a lámpák fényében.
Karjaimat a nyaka köré fontam, ujjaim a hajával játszadoztak, miközben csípőm lassú ringatózásba kezdett az ölében, hozzásúrolódva és megtalálva azt a pontot, ami mindkettőnknek elég élvezet nyújt ahhoz, hogy tovább lépjünk. Résnyire nyitott ajkakkal szedtem a levegőt, tűz forró lett a testem, ontotta magából a meleget.
-Azt hittem nem tetszem. – Biggyesztettem le a szám, de a ringatózást egy percre sem hagytam abba és elégedetten nyugtáztam, hogy már nem csak én kezdek beindulni. - Mindig ilyen szégyenlős vagy? – Álltam meg egy pillanatra, hogy megcsókoljam. Ki gondoltam volna, hogy ebből ez lesz? Néhány órával ezelőtt még idegesen toporogtam a szobámban, aztán elmenekültem a futtatóm elől és most… most cseppet sem érzem magam kurvának. Nem fogok pénzt elfogadni tőle. Még akkor sem, ha nagyon erősködik. Olyan ez az egész, mintha nem is az utcán találkoztunk volna. Szokatlan, rendkívüli és kivételes alkalom…

Amint csatornát váltok, már csak őrá szentelem minden figyelmemet, percemet. Felvonom bal szemöldököm az új információra és kacéran elmosolyodom. Valóban nem szoktam pornót, szexfilmeket nézni. Feszélyeznek. Mi jó van abban ahogy konkrétan kukkolsz valakit, ahogy kiéli legintimebb és legbetegebb hajlamait. Nem tudnám elképzelni, hogy ilyen filmben szerepeljek. Bár úgy érzem, Serának csak egy szavába telne, hogy feltegyem a kamerát az állványra... De nem tölteném fel a netre a... produkciót. Upsz haver, azt hiszem akkor el kell mondanom valamit... Agyam kézzel lábbal tiltakozik. Nem emlékszem, hogy ilyet tett volna. Idegesen kutatok némi elhintett morzsa után, de semmi. Áhh, csak szopatlak. Tövig. Nagyon jó kurva lennél. Egy pillanat alatt visszaűzöm az ördögöt testem poklának hetedik bugyrába. Khm... Mint mondottam: most mindenem az övé!
Muszáj félbeszakítanom az elemzését, akkor se fog megtéríteni. Na meg ahogy nyelve táncot járt beszéd közben, ahogy ajkai a szavakat formálták. Tán meghaltam és a mennyországba kerültem? Szó szerint kóstolgatom ajkait, érezni akarom ízét, minden rezzenését. Megfeszülök, ahogy ölembe mászik, keze felsőtestemen jár. Érintése nyomán összehúzódnak mélyen fekvő izmaim is, s ahogy tovább halad, elernyednek. Játszik a testemmel, minden idegvégződésem rá van hangolódva, s kedve szerint pengeti a húrokat.
Felszisszenek ahogy megcsócsálja ajkamat, s bódultan meredek rá.
- Különös... - ízlelgetem a szót. - Egy újabb kifejezés, amivel jellemezhetem magam. - szinte látni lehet, ahogy fejembe, illetve köré telepszik a rózsaszín köd. Így lesz jó, így lesz tökéletes. Most már nincsenek irracionális félelmeim, amik visszafogjanak. Szinte fel se tűnik, hogy már félmeztelen vagyok, Sera hozzám simul, babusgat, finoman ringatózik ölemben. Tényleg nem görcsölök, feloldódtam, s örömmel fogadom mindazt, amit a lány adni tud. Kezem keskeny csípőjére helyezem, majd lecsúsztatom csupasz combjára. Pőre puha, bársonyos, s ezzel kontrasztban kemény tapintású, ahogy megfeszül. Minden egyes mozdulata, rezzenés számomra egy újabb csoda. Szerencsésnek érzem magam. Sőt mi több, megtisztelve, hogy egy ilyen teremtéssel hozott össze a sors.
- Elég nagy butaság ilyet hinni. Kinek ne tetszenél, ki ne csodálna meg? - rebegem vágytól reszelős hangon. Elfog egy olyan érzés, ami előtte még a közelemben se járt. Most meg ledönt a lábamról, vagy kihúzza alólam a szilárd talajt... nem tudom, de kiterülök tőle, tehetetlenül tiporja sárba minden ellenfelét. És ez a bujaság, amit a lány erotikus kisugárzása csalt elő. Érzem, hogy egyre szűkösebb a nadrág ágyékomon. - Legtöbbször rosszabb. - felelem kurtán és újra ajkaira tapadok. Nyelvemmel befurakszom szájába, s cirógatom az ő nyelvét. Az anyját, ki gondolná, hogy ennyire szexi lehet a francia csók? Kezeim saját életre kelnek és a ruha alá kúsznak. - Vegyük ezt le! - lihegem ajkai között, s egy kis segítséggel ki is hámozom a ruhából hibátlan kis testét. Némán tátogok, nem jön egy helyénvaló megnyilvánulás se a számra. - Hűha! - nyögöm végül az elém táruló látvány hatására, s csak meresztem szemem. Szabad érintenem? Olyan gyönyörű, és sérülékenynek tűnik. Az Istenért se ártanék neki.

Szó nélkül engedelmeskedtem, karjaimat fejem fölé emeltem, hogy minél hamarabb lekerüljön rólam ez a kevéske ruha is. Igazából fogalmam sem volt arról, mit vegyek fel, de ez tűnt a legésszerűbbnek. Most cseppet sem bánom, hogy a textil alatt csupán egy apró, de annál szexisebb bugyi takar. Nyelve végigsimít az enyémen, magával húz egyre mélyebbre a vágy vad vizébe. Nem fuldoklom, nem kapkodok levegő után, ahogy azt más, erőszakos férfivel tenném. Csak azért hullámzik mellkasom, mert őrült módon izgatja minden érintése kiéhezett érzékeimet.
Csuklója után nyúltam, ujjaimat végighúztam előbb kézfején, majd a tenyerén, aztán hirtelen ötlettől vezérelve, szép lassan felvezettem őket a melleimre. Tenyereim kézfejének feszültek, ahogy csókért hajoltam hozzá, érzékeny bimbóim megkeményedtek érintésétől. Vakon tapogatóztam a nadrág gombja után, hogy aztán néhány perccel később zihálásunkat a cipzár jellegzetes hangja törje meg.
Becsúsztattam kezem a nadrágba és rámarkoltam. Ajkamba harapva emelkedtem fel, hogy helyet csináljak magamnak, de egy percre sem engedtem el Barry tekintetét. Lassú, egyenletes mozgásba kezdett kezem, egyre lejjebb csúsztam az ölében, míg végül térdem hangosan koppant a padlón.
-A francba. – Nyomtam homlokomat térdének, kihúztam kezem a nadrágjából és szerencsémre hajam eltakarta az arcomat. Vörös voltam, fültől fülig. Emlékszem az első éjszakámra Liam-el, akkor nem bénáztam ennyit. Bár az igazat megvallva hanyatt feküdtem, Liam ide oda pakolgatott, jobbára nekem csak engednem kellett, hogy ki és be csusszanhasson belém.
Beletelt néhány percbe, mire állásba löktem magam és mikor talpon voltam, lehajoltam hozzá, kihámoztam a nadrágból, egyik tenyerem a combjának feszítettem, míg a másikkal kényeztetni kezdtem. Kiléptem a tűsarkú cipőmből, máris nem kellett akkorát hajolnom ahhoz, hogy ajkaim közé vegyem. Nyelvem végigsiklott a fején, előcsalogatva belőle némi váladékot, amit aztán zokszó nélkül le is nyeltem. Mélyebbre szívtam, ameddig csak tudtam. Végignyaltam a tövétől a tetejéig. Marokra gyűrtem a combjánál összegyűlt nadrágot és mosolyogva néztem fel rá sűrű pilláimon át. Elégedett voltam a látvánnyal. Megcsókoltam, mert ahhoz volt kedvem. Nem érdekelt, hogy az előbb épp szoptam. Visszamásztam az ölébe. Megnyaltam a számat, beletúrtam a hajába.
-Egy apró mozdulat és… – Helyezkedtem pont úgy, hogy megéreztem magam alatt mocorogó férfiasságát. Egy újabb apró mozdulat és épphogy belém csusszant. Felnyögtem, mosoly kúszott vörösre festett ajkaimra. - Most már nem futamodhatsz meg. – Húztam végig mutatóujjam a mellkasán, a felkarján. Szorosabbra zártam a lábaimat, előrébb csúsztam, egész közel simultam a mellkasához, úgy csókoltam meg.
-Ne fogd vissza magad. – Suttogtam ajkaiba, laza lófarokba fogtam a hajam, megtámaszkodtam a térdein és újra ringatni kezdtem a csípőmet.

Bevallom, jól teszi, hogy átveszi az irányítást. Mindenképp több tapasztalata van, mint nekem. Én azt se tudom, szeretem-e a szexet. Amit Dex művel, az ocsmány, és tudom, hogy az aberrált. Ennek fényében tekintek előre a peckes, dús keblekre. Igen, azt hiszem szeretni fogom. Serával mindenképpen... Hüvelykujjammal mellbimbóján körözök, néha gyengéden rámarkolok melleire. Nem tudom mitől, de kedvem volna egész életemben ezt csinálni. Csak taperolni a kebelcsodákat. Olyan ismerős, finom érintésű, mégis van benne valami keménység. Nem nevetni, épp felfedezem a szexuális együttlét titkait és a nő anatómiáját! - harsogom fejemben neveletlen "testvéremnek". Igaz, hogy a testünk már nem szűz, s megfigyelhettem néhány akciót akaratom ellenére is, de én annak tekintem magam. Ez az első, hogy velem akar valaki. Egy új fordulat az életemben.
Amíg méláztam, s megbabonázva bűvöltem a bimbókat, a lány már a nadrágomba nyúl és szorgoskodni kezd. Egy percet se hagy kárba vészni... Felnyögök és az égnek emelem tekintetem,de azon nyomban visszatérek a lányéhoz. Mint az otthon, olyan melegen fogad. Mellkasom hullámzik a vágytól és érintésétől. Figyelem, ahogy helyezkedik, s hirtelen eltűnik a horizontról egy koppanás kíséretében.
- Jól vagy?! - tekintek utána, s végigsimítok karján, hogy felsegítsem. Egy kis időt kért, majd mintha mi se történt volna, talpra áll és lerángatja rólam a gatyámat. Felvont szemöldökkel vetkőzök, s újfent rácsodálkozom adottságaira. Karcsú, feszes, hosszú lábak, csókolnivaló ajkak. Bele fogok halni a ma estébe... A kanapé anyagába markolok, hangosabban nyögök fel, ahogy ajkai közé vesz és... valljuk be: szakavatottan szop. Még gondolatban is az ő segítsége kell. Haver, ezt meg kell tartanod, és hagynod kell, hogy kipróbáljam! Ég a testünk, lángokban az érzékeink, hamuvá leszünk a végére!
Nem tudok már gondolkodni, extázisban vagyok, amit a lány erotikája szabadított rám. Könnyedén csusszan rám, én meg fenekébe markolok. Bőr a bőrhöz ér, érzem, ahogy súrlódik minden mozdulatára. Csípőm ösztönösen bekapcsolódik a táncba. Nem aggódok, a testem emlékszik hogy kell csinálni. Tartom vele a lassú ringatózást, s olykor kéjesen felsóhajtok. Forr a vérem, s egyszerre borsódzik bőröm érintése nyomán. Azt hittem már nem lehetek annál ellentmondásosabb személy, mint amilyen alapjáraton vagyok.
Hirtelen megragadom Sera derekát és eldőlök vele a kanapén anélkül, hogy kicsusszantam volna belőle. Fölé helyezkedek és saját tempót diktálok, amit hol meggyorsítok, hol lassítok. Perzselő tekintettel kémlelem az övét, látni akarom, mit érez, megrengetem-e annyira a világát, mint ő az enyémet. Kétlem, de örömmel nézem, ahogy a kéj és a gyönyör kiül tündérien szexi arcára.

Huncut mosoly kúszott arcomra, amit pillanatokon belül kéjes sóhaj váltott fel, amikor tenyerébe fogta melleimet. Gyakorlatilag a kezeibe adtam őket és reméltem, hogy tud velük mit kezdeni. Annyira ellentmondásos a viselkedése, az elején még az is felmerült a fejemben, hogy esetleg szűz. Persze nem lenne baj, ha az lenne, sőt, kicsit még büszke is lennék rá, hogy megfoszthatom az erényétől. De kétlem, hogy ezekkel az arcvonásokkal és szemekkel ne keltette volna fel egyetlen nő figyelmét sem.
A kis malőröm után, valahogy máshogy éreztem magam. Dolgozott bennem a bizonyítási vágy és mivel nem szoktam hazudni senkinek sem, így a lányoknak sem állt szándékomba valami olcsó mesével előállni. Tudom, hogy holnap az első dolguk az lesz, hogy kifaggatnak. Nem tudom, ez hogy fog működni, kedvesek lesznek vagy leültetnek egy székre és elemlámpával világítanak majd a szemembe, de… élvezném szeretném az estét. Élvezni akarom Barry-t.
Bátrabb voltam, mint eddig bármikor, amikor ajkaim közé vettem. Hosszú, lassú húzásokkal kényeztettem, nyelvem a csúcs körül játszadozott, majd újra lebuktam. Bizseregtem, égett a bőröm, felhevült testem irgalomért könyörgött. Az ölében ringatózva égtem a vágytól és ajkamba haraptam, hogy elfojtsam hangos nyöszörgésemet, amikor belém csusszant. Nem akartam, húztam volna még az időt, de nem bánom. Csípője felvette az én mozgásomat, annyira felizgultam, hogy szabadon járhatott ki és be bennem. Kuncogva dőltem hanyatt a kanapén, fontam lábaimat dereka köré és lökésre lökéssel válaszoltam. Kézfejem számra tapadt, nyöszörgésemet azonban még ez se tudta tompítani.
Felkönyököltem, aztán tenyereimre támaszkodtam és szinte az ölébe ültem, amikor megvilágosodtam.
-Várj, Barry ... – Állítottam meg, kezemet a mellkasának feszítve. - Nem szedek semmilyen gyógyszert. – Kaptam el tekintetem róla, táskámat kerestem, amiben több tucat óvszer lapult. Hiába néztem körbe kétszer is a laskában, egyszerűen sehol sem láttam. Úrrá lett rajtam a pánik és kellett néhány perc, mire abbamaradt ez a rossz érzés.
-Megbízom benned. – Bólintottam aprót, magam is alig hittem el, mit mondtam, de hogy kimondott szavaimat meg is erősítsem, karjaimat nyaka köré fontam, talpaimat a kanapéba nyomtam és lassan felemelkedtem, majd le. Eljátszottam ezt párszor, megcsókoltam, a vállaiba kapaszkodtam.
Lubickoltam a gerjedelemben, arcának játéka többre sarkallt, feltörő nyögései pedig zene volt füleimnek. Képes vagyok rá. A kezdeti idegesség eltűnt. Nem görcsölök azon, mit ronthatok el. És ezt neki köszönhetem. Mert figyelmes, mert gyengéd és mert hagyja, hogy azt tegyek vele, amit csak akarok.
Jelen pillanatban pedig csak arra tudok gondolni, hogy élvezze velem a szexet. Senki sem szeretné, ha nem lenne visszatérő ügyfele. Még akkor is, ha a pénz most kicsit sem játszik szerepet. És ha nem a pénz áll az első helyen? Nem mondták el elégszer… fenébe az érzésekkel.

Az én szemszögemből, évekkel el vagyok maradva az eseményekkel. Felgyorsult minden. Szívverésem, légzésszámom, intuícióim reakcióideje, az érintkezések száma, a lány mozgása, váltásai... Alig bírom tartani a lépést. Hogy is tehetném, ha az agyam ugyanolyan komótosan totyog, mint mikor használaton kívül van. Rohamosan leszakad a cselekménytől, pedig ennek a napnak minden pillanata szent, s bele kell égnie a végeláthatatlan tekervények ösvényeibe. Félő, hogy tudatom lemarad erről a nagyszerű élményről. Sebaj, szívem majd beszámol minden mozzanatáról. Hogy hagyott ki egy ütést, mikor megcsókolt, ölembe mászott, kezébe, majd szájába vett, ízlelt, ahogy én kóstolgattam feledhetetlen ajkait, ahogy hüvelye szorosan körülölelt, s érzéki táncot jártunk teljes harmóniában. Most visszagondolva, csoda, hogy élek, annyiszor kihagyott egy ütemet ketyegőm.
Fura ténylegesen irányítani valakit, s mégis összhangban mozogni. Én vagyok felül, én vagyok a domináns. Én lökök, ő pedig befogad, sőt, készségesen elébe csúszik. Mennyei, s habár Dex nem mondja, mélyen hallgat, de tudja, milyen érzés, és tetszik neki ez a forróság ami végigfut gerincemen. Ő nem élt át még ilyet, nem érezhette ezt a csapatmunkát. Vagy ő dolgozott, leszorítva a lányt, vagy a lány, amíg ő kifújta magát. Nem túl romantikus...
Sera mozgolódik alattam, felemelkedik és őszinte, szerelmes mosolyra görbül szám. Nem tudom, hogy érte el pár óra alatt, hogy így érezzek... a fenébe is! Egy pillanat után tudtam, s megrémisztett. Kérésére engedelmesen megállok. Nagyot nyelek és elhúzódok tőle, követve pillantását. Szégyen, de férfi létemre nincs a tárcámban óvszer. Nem hittem, hogy nekem, Barrynek szükségem lesz rá. Úgy képzeltem, ha el is jutok idáig, előre meg lesz tervezve. Ennyit rólam meg az elképeléseimről.
Átragad rám pánikja, és összehúzva, már-már szégyellve magamat ülök csendben, s várok, hogy az ölembe hulljon a megoldás. Helyette Sera bizarr kijelentéssel foglal ott helyet.
- Biztos? Mert én nem hinném, hogy ez olyan. Jó. Ötlet. - szakadozottan veszem a levegőt, ahogy körülvesz az immáron ismerős érzés, s jóbarátként fogadom. Oké, bizonyítanod kell, csak okosan... Kezeimmel megtámasztom fenekénél, hogy elosszuk az örömteli munkát és hangosan, artikulálatlanul nyögve engedem hátra fejem. Végig tekintetét mustrálom, hogy változik minden vonása a kéjtől a lökés függvényében. Lenyűgöző látvány. Gyönyörű. Megnyalom kicserepesedett számat, ahogy lassan feltornyosul bennem a nyomás a szenvedély hatására. - Oh Sera! - fohászként használom nevét, ahogy minden izmom megfeszül. - Szállj le! - kérem, könyörgök neki, hiszen ki akarom érdemelni bizalmát. Még akkor is, ha esetleg alulmúlom elvárásait. Ennyit meg kell adnom neki, ha a gyönyörre esetleg képtelen lennék.

Kívánom közelségét, nem akarom elengedni, de hagyom kicsúszni szorításomból, hogy eltávolodhasson. Nem engedem messzire, amennyire csak bírok, hozzátapadok, mint bélyeg a levélre. Kezébe vesz és pár rántást, és simogatást követően, hangos morgás kíséretében robbanok is. Lihegve tapadok ajkaira, s újra felkorbácsol, ahogy egymás nyirkos hajába túrunk. Nyelvemmel utat török szájába, megint táncba akarom hívni nyelvét, ízlelni őt. Levegőért kapkodva szakadok el tőle hosszúra nyúlt csókváltásunk után. Már meg kellett volna szűnnie merevedésemnek, de nem tudok lelohadni mellette. Mindig találok benne valami gyönyörködtetőt. Meztelenül, az én nedvemben fürödve ül és láthatatlan kezek húznak felé. Nem hittem volna, hogy ez a látvány, ami eddig taszított, most ilyen gerjesztő lesz.
- Persze, máris. - kutatok valami törlőalkalmatosság után, ami végül a dohányzóasztalon heverő konyharuha lett. Gondosan letörölgetem vele hasát, miközben fél szemmel kacér ábrázatát lesem. Van egy sanda gyanú, hogy nem fogok ennyinél megállni, nem bírok. Vérem még mindig férfiasságomban lüktet, s habár Sera fáradtnak tűnik, nem könnyíti meg a helyzetemet miszerint ne támadjam le megint. A földre hajítom a rongyot és oldalt feküdve elhelyezkedek mellette a szűk kanapén. Felkönyökölök és kezemben támasztom meg fejem, majd készségesen hajolok csókra álló ajkaira. - Hát... Nem hittem, hogy így alakul az estém. Mindig másként képzeltem el. Na meg elég... akaratos voltál. Megijesztett, meg voltam illetődve. Többnyire még most is fura, hogy mindez megtörtént. - végignézek magunkon. Olyanok vagyunk, mint egy erotikus filmben. Ahogyan lábaink egymásba fonódnak férfiasságom keményen feszes hasának feszül, mintha még az aktus előtt lennénk. Csak fáradt pihegésünk árulkodik ellenkezőjéről. - És bevallom, még sose vettem igénybe örömlányt. Vagy bármilyen másik lányt... - teszem hozzá halkan motyogva, és érzem, ahogy forrón végigszalad arcomon a pír. Szűzként tekintek magamra és kész. Vagyis... eddig szűzként tekinthettem magamra. Kissé hevesebben kezd verni szívem, ahogy ez a kijelentés visszhangot ver koponyámban. Vajon milyen lehettem az ő szemszögéből? Lehet nem mondtam sokat azzal, hogy egy lánnyal se volt még dolgom, hiszen érezte. Mi van, ha minden nyögése és rezzenése csak színjáték volt? Az a munkája, hogy éreztesse a gyönyört, a férfiak biztosak legyenek a libidójukban és képességeikben. Kétségek között vergődök, nem akarok én is csak egy kliens lenni. Többet jelent nekem annál. - Milyen voltam? Őszintén! - csúszik ki számon elkeseredve, s kedveszegetten meredek Serára.

Takargatja magát, s én is így teszek. Alapjáraton nehezen szabadulok meg bizonyos ruhadaraboktól idegenek előtt, nem hogy mindentől. De olyan heves és forró volt minden, hogy helyesnek tűnt a meztelenkedés, és cseppet se rossznak. Így viszont kissé kínosan érzem magam. Főleg, hogy tisztán kivehető merevedésem - ha eddig nem tűnt fel neki érzetre. Ez is milyen szégyellni való már! Egyre több okot találok ami miatt elvörösödhetek, és feszülten fekszem mellette, akárcsak egy rönk.
- Én nem! - kikérem magamnak. - Én nem gerjedek a... kurvákra. - az utolsó szót csak suttogom, nehogy meghallja valaki miről beszélgetek. Nem hiszem el, hogy ennyit számít neked mások véleménye. Újra felüti fejét a hang, elvesztettem a koncentrációs képességemet, amivel eddig kizártam. A fenébe! - Én nem gerjedek semmire se. Beléd botlottam, és nagyon megkedveltelek. A többi csak úgy... jött. - motyogom sértett büszkeséggel. Olyan sebezhetőnek érzem magam így. Nyugtalanító, és kényelmetlen. Vajon mitől érzek megint így? A szex során nem zavart, hiszen akkor teljesen kizártam a külvilágot és még inkább veszélyeztetve voltam. Vigyorogva vághatták volna át a torkomat a rablók, annyira Serára koncentráltam. Nem tesz jót nekem ez, de azt se mondhatom nyugodt szívvel, hogy hátráltat valamiben.
Aggályoskodásomból hitetlenül ragyogó arca ránt ki, és újfent csak zuhanok íriszeinek végtelenségébe. Ennyi, paff vagyok mellette.
- Pedig igaz. - bólogatok szendén. Egyszerűbb ezt mondani, mint hogy én igazából egy elmebeteg vagyok, aki tudathasadásos, és habár már szexeltem rengetegszer, Barryként ez volt az első, ezért tartottam magam szűznek. Nem, ezt nem kellene bedobni, nem éppen egy laza bájcsevejhez illő téma. Sőt, ha kettőnk között lesz valami, akkor végképp nem rondíthatok bele ezzel. Elkönyvelheti magának, hogy fura vagyok, kicsapongó, de tudja az igazságot. Utálnám magam, ha félne tőlem, vagy sajnálna. Nem kell több ilyen pillantás.
Kiszáll a vér az arcomból, s még sápadtabb vagyok, ha az egyáltalán lehetséges. Alapjáraton is napfényellenes bőröm van... Fellélegzek, ahogy kijelenti, hogy jó voltam, majd pár pillanatra rá másik kételyemet is eloszlatja.
- Hát talán mert nem tudom milyennek kellene lennie egy igazi pásztorórának. Nem volt sok gyakorlatom eddig és nem akartam, hogy... éjszakai pillangónak érezd magad, mikor egy igazán gyönyörű és szenvedélyes lány vagy. - jól megválogatom szavaimat, hiszen sokat jelentet számomra a mai este. Valami új, valami más kezdete, s csak remélni tudom, hogy Sera a részese marad, s nem ér véget ideje előtt. - De ezek szerint eljutottál a csúcsra? - önkénytelenül is kicsúszik  száján. - Bocsánat, ezennel befejeztem az ostoba kérdéseket! - mint egy ovis, becipzározom számat, lelakatolom és eldobom a kulcsot.
Fura mód büszkeség árad szét bennem a hír hallatán és szűziesen elmosolyodom. Az első kuncsaft. Ez valami olyasmi, amit az örömlányok nem felednek, igaz? Mint nekem az első autóm, vagy első csókom, vagy az első szeretkezésem...
- Azt hiszem, ezt örömmel hallom. Érdekes volt elsőnek, nem? - vigyorom fültől fülig ér és hajával babrálok. Még mindig csak zuhanok és zuhanok a feneketlen szerelembe. Ezért micsoda leteremtést fogok kapni Dextől... Kikerekednek szemeim, enyhén be is könnyezek, ahogy Sera egyáltalán nem erotikusan súrolja még mindig hetykén álló férfiasságomat.
- Semmi baj, csak... tudod, érzékeny. Főleg ha... kemény. - csak szakadozva bírom kinyögni, mivel minden erőmet arra használom, hogy visszafojtsam hangomat és legyűrjem a fájdalmat. Egy kis közös simogatást követően lassan lenyugszom, és már nem lüktet kínzóan. Csak vágyakozva, szexre éhesen. Mivé lettem?!
- Mesélj magadról valamit, kérlek! - átkarolom és feszült figyelemmel, árgus szemekkel kémlelve hallgatom. Ahogy mesél, kezem mintha tudattal rendelkezne, önkényesen megindul a lány testén. Szeméremdombján botorkál, s csak akkor kapok észbe, amikor nagyajkai közé csúszik ujjam. - Ne haragudj, elkalandoztam... Én csak nagyon szeretném, ha még maradnál. Sokáig. - bevallom ujjaimat tördelve. Nagyon izgulok, tudni akarom a választ. Nem is kell újra nekem adnia magát, elég ha csak marad. A közelében szeretnék lenni, érezni az érintését, illatát, szemén keresztül bepillantást nyerni játékos énjébe.

Nem érti. Ő annak látja magát, amit elhitettek vele: egy ostoba kurvának. De messze van ő tőle... Vagy csak én vagyok elfogult vele kapcsolatban? Magam miatt nem szeretem megbélyegezni az embereket? Ebből a dokim biztos megannyi dolgot leszűrne.
- De én nem akként tekintek rád. - motyogom összevont szemöldökkel. - Te egy gyönyörű és lehengerlő nő vagy a számomra, nem érdekel a munkád, vagy hogy egy őrült legyeskedik körülötted. - végigsimítok kézfejem vöröslő bütykein. Így utólag jobban fáj az ütés. Megnyugodtunk, kiment az adrenalin, jöhet a sok-sok megbánás és helyzetfelmérés. Egyelőre 1-1 az univerzumomban az állás. Nem kellett volna megpüfölnöm a stricit, de az, hogy ezzel megmentettem mindkettőnk bőrét, jobban megismerhettem Serát... megérte.
Hirtelen jött kamuorgazmusára ledermedek, megakad lélegzetem és árgus szemekkel figyelem. A tény, hogy nem igazi, nem tesz semmit. Ugyanúgy erotikus és csak jobban kívánom. Csak akkor fújom ki a bent rekedt levegőt, mikor teste enyémnek feszül.
- Én ezzel is megelégedtem volna, nagyon hitelesen adod elő. - kacér mosoly bujkál szám sarkában. - De örülök, hogy többet nyújthattam némi hamis élvezetnél. - búgom, átkarolva őt. Tarkója környékét cirógatom és laposakat pislogva, lustán mosolyogva szemezek vele. Olyan gondtalannak tűnik elsőre, de ahogy elmélyedek íriszében, rá kell jönnöm, hogy aggódik. Ismerős ez a pillantás, sokszor láttam életem során.
- Tudtam, hogy van valami egzotikus benned. Mexikó!... És nem untatsz. - kisöpröm a kósza tincseket arcából és füle mögé tűröm őket. Vétek eltakarni ezt az angyali arcot, a hozzátartozó mosolyt. - Ohh, én unalmas vagyok... - szégyenlősen elmosolyodok. Ha tudná, mennyire nem vagyok... vagyunk azok. De mint említettem: nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy beszámoljak többed magamról. Főleg, ha ennyire tetszik, kedvelem, szeretem, s talán még ő is vonzódik hozzám. - Én csak egy brit fiú vagyok, aki a szupermarketben felmos és pénztáros, esetleg árut tölt fel. Izgalmas élet. - jól átitatom beszédemet öniróniával. Ez csak a féligazság, de legalább nem hazudtam. De ha nem mondjuk el az egészet az is valamilyen szinten hanta, nem? Na jó, nem kínzom magam tovább Dexterrel, így is elég dolga van agyamnak. Sok mindent meg kell fejtenem a lánnyal kapcsolatban.
Nem is tudom, hogy miért hiszem, baj, ha megérintem intimebb helyeken is. Eddig egyszer se borult ki miatta, nem feszengett. Azon nyomban csatlakozott és hasonlóképpen tett kedvemre. Mégis olyan távoli számomra, hogy egy nővel ilyen kapcsolatom legyen. Hálás mosolyra kúszik szám, mikor kijelenti, hogy marad és még közelebb kucorodok hozzá. Igazán idillinek érzem a helyzetet, mintha pár centivel a föld felett lebegnék. Ezek azok a pillanatok, amiket az ember nem adna oda semmi pénzért se. De sajnos elszállnak. Sera kibújik karjaim közül és hektikusan viselkedik. Összevont szemöldökkel, értetlenül nézem végig ahogy pakolászni kezd. Úgy döntök, jobb, ha felhúzom az alsógatyámat, és mikor újfent hozzám bújik, homlokára lehelek egy csókot és csitítgatva simogatom fejét.
- Ne beszélj butaságokat. Nem engedem, hogy bajod essen. - megvárom, míg lassabban ver szíve, majd kimászok mellőle. - Mindjárt jövök. - egy kacsintást is hozzáfűzök, majd eltűnök a szobámba. Leszedem a szellőztető akna rácsát és előhúzom belőle a sporttáskámat, amiben az illegális munkából származó bankóim vannak. Nem igazán számolom mennyit markolok fel, valószínűleg bőven több, mint bármelyik lánynak az egyéjszakai keresete. Visszasúvasztom a táskát és kimegyek a lányhoz. - Ha ezt odaadjuk neki, nem lehet egy szava sem. A zöld az a szín, amit mindenki imád. - Sera kezébe nyomkodom a köteg ropogós zöldhasút.