[You must be registered and logged in to see this image.]Hiába figyelmeztetem ugyan a tea forró állapotára, szokás szerint egy szóval sem hallgat rám, és ajkaihoz emelve a bögrét, rögtön belekortyol egy jó nagyot. Biztosan megégeti a száját, mégis eltakarja előlem, arcára egyetlen apró érzelem sem ül ki. De ettől függetlenül legalább ízlik neki a tea. Vagy csak annyira szomjas, hogy bármit meginna ami segít. Igazából nem számít bármelyik is legyen az igazság. A lényeg, hogy segített rajta a cuccom, aminek nagyon örülök. Nem foglalkozom a gondolattal tovább, helyette nekiállok elkészíteni az ennivalót. A még forró tűzhelyre teszem a serpenyőt, és egy kevés olajat öntök bele, majd belekerülnek a bacondarabok. Míg várom, hogy melegedjenek, gyorsan összeütögetem a tojásokat és egy kis edényben összekavarom, majd egy kis sajtot is reszelek. Úgy ügyködök a konyhában a kályha felett, mintha egy szorgos kis hangya lennék. Korábban érdekes módon azonban sosem csináltam ilyet, nem tudom, hogy most mi üthetett belém amiért ilyen vagyok. Pedig Rocky sose főzött nekem bent az elvonón. - Valamit akkor kapsz, valami kaját. Gut?- Nézek rá, miközben ajkaimhoz emelem a bögrém, és kortyolok egyet az immáron hidegebb teából. Meg kell állapítanom, hogy eléggé jóra sikeredett, lehet máskor is főzök. Mindeközben azonban ő sem tétlenkedik túl sokat, olyan nemes egyszerűséggel mint ahogy felült, ugrik le a konyhapultról. Elém lép, s ahogy felpillant rám ujjai gyengéden siklanak végig arcomon. Szeretem mikor finom ujjait megérzem a bőrömön, azonban sosem vallanám be neki ezt, mert a végén még eltelne magától és a tudtomra próbálná adni minden áldott nap. Azt pedig nem hagyhatom hiszen így is túl sok kiváltsággal él már nálam. Ujjaim lassan a derekára fonódnak, miközben viszonzom lágy csókját, s néhány pillanatra átvéve a kezdeményezést végigsimítok nyelvemmel nyakának finom vonalán. Már – már meghitt pillanat ez ahogy így állunk ketten szorosan egymáshoz préselődve a kis konyhámban, mikor a következő mondásával szokás szerint sikeresen elrontja a dolgot. - Te asszony nem tudtál volna hamarabb szólni?- Mordulok rá, miközben elengedem derekát, hogy a kályhához ugorva megpróbáljam menteni ami menthető. Amikor ismét beszól nekem, gonosz módon úgy ahogy anno az elején csinálta mikor nagyon idegesített még. - Ha nem vontad volna el a figyelmem tested erotikus kisugárzásával, akkor most nem jutottunk volna el ilyen szituációba. Amúgy meg igenis tudok főzni.- Meglep, hogy hírtelen milyen sokat beszélek egyszerre, úgy néz ki ezt is elő tudja hozni belőlem abban az esetben mikor valami rosszaságot művel. Mint most, mikor elzárta a gázt, én pedig őrült módjára, forgolódom. Azonban valahogy nem tudok haragudni rám, még akkor sem mikor ismét hozzám simul, és mi más kerülhetne szóba, mint a képregények. Meg a szex. A kettő valahogy a mi szótárunkban összefügg, főleg azóta, hogy sikeresen megerőszakoltatta magát velem miközben zsarolt, hogy nem éppen finom módon megszabadít a szegény képregényeimtől. Nem mondom, hogy nem élveztem, de az aggódás sokkal nagyobb méreteket öltött a fejemben akkor. - Nem. Mutatok most mást. Nem duglak meg. Elég volt anno.- Fejtem ki számára mondanivalóm ismét rövid és tömör formában. Úgy látszik visszatért a régi énem a régi szokásokkal. Kíváncsian figyelem mit fog lépni erre. Az biztos, hogy elégedetlen lesz, és megpróbálja gyorsan megszerezni valamelyik képregényem, hogy ismét zsarolni tudjon vele, vagy egyszerűen csak rám veti magát, lefog és  simán megerőszakol. Figyelem, azonban egyik sem következik be, helyette inkább csak szótlanul tántorogni kezd leverve egy szobrot, és mást ami az útjába esik. Szerencsére semmi nem törik össze, bár nem ez a legfontosabb most. Követem, és próbálom elkapni, de nem sikerül. Ismerem ezt az állapotot, velem is megesett már nem is egyszer mikor még én is nagyban drogoztam. De már egy ideje tiszta vagyok. Nem tudok mást tenni, csak figyelem, hogy ne essen baja. Csaj mikor lecsúszik a padlóra lépek oda, és ölelő karjaim rögtön ölelésembe zárják ahogy leülök mellé. - Itt vagyok. Css  itt vagyok édesem.- Suttogom, fülébe, miközben nevemen szólít, s tovább ölelem várom, hogy elmúljon a hatása. Lassan arcához érintem remegő ujjaim, s letörlöm a kifolyó könnycseppeket orcájáról. Szerencsésen sikeresen túlesett a dolgon. Megnyugodtam. Karjaimba kapom, és felemelve indulok el vele a hálószobám felé. Bent sötét van, a redőnyök lehúzva. Gyengéden az ágyamra helyezem, ám előtte megszabadítom a pólójától, s betakargatom. Majd továbbra is ölelve mellé bújok. Ujjaim arcát cirógatják lassan, ajkait becézgetik. Nem szólok semmit, csak próbálom megnyugtatni, próbálok életet verni bele, hátha sikerül.

[You must be registered and logged in to see this image.]Ahogy bebújok mellé és magunkra borítom a takarót és megérintem, érzem ahogy beleborzong. Mindemellett engem is jóleső melegség jár át, bár ezt sose vallanám be magamnak, neki meg aztán végképp nem. Először csak átölelem reszkető testét, majd lassan simogatni kezdem, ujjaim lágy mozdulatokkal siklanak végig arcán, nyakán, és minden olyan porcikáján, mely kilóg a takaró alól. Figyelem ahogy fekszik, ahogy lassan megnyugszik. Csak fekszik én pedig közben tovább simogatom, beletúrok a hajába, és ujjaim közé fogva az egyik tincset csavargatni kezdem. Játszadozok vele miközben várakozok, míg végül lassan ki nem nyitja szemét, és rám pillant csodás íriszeivel. Figyelem, de nem szólok semmit, csak hagyom, hogy jó alaposan végigmérjen úgy ahogy szeretne. Tudom, hogy ilyenkor még nem szabad elhamarkodottan cselekednem semmit, mert nem teszek vele jót a betegnek. Tapasztalat. Én is szenvedtem így mikor átestem ezen, csak velem nem volt a kedvesnek nem éppen nevezhető ápolókon kívül senki ott. Éppen ezért próbálok neki úgy segíteni ahogy csak tudok, véletlenül sem azért mert esetlegesen beleszerettem vagy valami ilyesmi. - Ugyan… egyáltalán ne sajnáld, nem te vagy az első akivel előfordult ilyesmi, ez nem a te hibád.- Engedem el tincseit, és simítok végig mosolyogva orcáján, finoman megcsípkedve. Furcsállom amit mond, nem vagyok hozzászokva tőle ilyen válaszokra. Tényleg látszik rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel és a drogokkal, pedig tudom jól, hogy van ereje hozzá és sikerülni fog, csak bíznom kell benne és segítenem ott ahol tudok. - De menni fog Bee. Csak ne állj az egészhez ilyen pesszimistán, és meglátod, hogy egykettőre el fog tűnni az életedből. Nem csak a heroin létezik a világon. Majd rágózol helyette.- Szavaimból apró, finom gyengédség hallatszik ki, mely korábban azonban még sosem volt. De tényleg komolyan gondolom a szavaim, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ő is tiszta legyen akárcsak én. Nem beszélek többet csak figyelem. Figyelem ahogy felül az ágyban, ahogy a pólójával szerencsétlenkedik, és véletlenül az ujjába dugja a fejét. De nem mozdulok, egészen addig nem míg a cuccához nem lép, és keresgélni nem kezd. - Nein ich habe keine katze!!!!- Felkiáltással pattanok ki az ágyból, hogy rögtön mellette teremhessek. Derékon ragadom és a vállamra emelem úgy, hogy feje a hátam közepén pihenjen. - Nem mész sehova.- Így, mintha egy sózsákot cipelnék indulok meg kifele a szobából, hogy pár perc keresgélés után visszatérjek a bilincsekkel. Lelököm az ágyra, és felé térdelek, hogy ne tudjon mocorogni, miközben csuklóit nem túl gyengéden, de ügyelve arra, hogy ne okozzak neki túlságosan nagy fájdalmat, hozzábilincselem az ágy végéhez. Mikor elkészülök, visszahúzódom az ágy végébe, onnan szemlélem a művem, mely teljesen mély elégedettséggel tölt el. Bár lábaira nem jutott semmi, ezért nyugodtan tud rúgdosni vele, de majd ügyesen megoldom azt is, szóval nem probléma. - Amit az előbb mondtam az úgy van. Itt maradsz velem, és én majd segítek neked leszokni, és hogy színesebben lásd a világot. Ha az kell hozzá, akkor mindennap megerőszakoltathatod magad velem, ahányszor csak akarod. De azért néha aludni is kell. Szóval majd megbeszéljük azt a pár órát mikor minden csendes. Gut?- Közlöm vele teljesen tárgyilagos hangon, lélektükreibe pillantva. Közben kezem lábára csusszan, bokáját kezdi lassan masszírozni, én pedig előre dőlve apró csókokat nyomok a combjára, miközben hol őt, hol az elém táruló bugyi nélküli látványt figyelem.