”Csak egy repesz mi szívembe vájt, egy robbanás szakította meg a csendes magányt, az illúzió világából képek hada színesben nyelte el az összes örökkévalóságot!”

30 éves vagyok, Georgia államban születtem, azon belül Atlantában. Gyermekéveimre nem igazán emlékszem, vagyis szeretek visszaemlékezni. Ennek igazán egyszerű oka van, felesleges egy suhanc éveire lapot, tintát pazarolni.
Jártam egyetemre, mivel érettségi és egyéb tanulmányi folyamatoknak köszönhetően kerültem oda, gondolom, mindenki tisztában van azzal, hogy hopp nem csak úgy bejártam moslékot hordani ,meg villanykörtét cserélni, esetleg liftet szerelni. ;)Közgazdasági szakon kezdtem el a tanulmányaimat, majd később jogi pályára léptem, és végül a kutatási technika irányába haladtam tovább. Kicsapongó jellememnek köszönhetően az egyetemet nem fejeztem be. Nem igazán érdekeltek a kötelező felesleges órák, a nyögvenyelős vizsgák, magukat túlkvalifikáltnak vélt egyetemi társaim. Lázadásom és öntörvényűségem, őszinteségem sokaknak nem tetszett, ahogyan most sem nyerem el némely ügyfelem, embertársam szeretetét ezzel, így hát búcsút kellett mondanom az iskolapadnak, a biztosság döntése alapján.
A tudásom mindig is megvolt, nem csak abban amit tanultam, hanem az utca világában is. Sok helyen megfordultam és sokszor kerültem seftes, piti ügyletekbe. Visszaemlékezve kispályás, de mégis, akkor ott, kiskirály voltam. Már akkor mindenbe belekezdtem, főleg  a pénz dominált, de leginkább a bizonyítási vágy. Olyan mindenes voltam ott ahol megfordultam, nálam mindent belehetett szerválni amit csak akart a nép. Pénzt, drogot, fegyvert, perverz szexista játékokat, kis költségvetésű gépeket, telefont, illegális pornót, ruhákat, fanatikus gyűjtőknek bármit amire vágytak.
Visszatérve a bizonyítási vágyra, úgy érzem, nem hagyhatom ki annak az okát, ebből kifolyólag pedig bele kell mennem a gyerekkorom egyes mozzanataiba is. Nagycsaládban nőttem fel, hat testvérem volt, és én voltam a negyedik a sorban, a láthatatlan, a szellem, egy arc a képeken, egy név a szülinapi tortán, egy kölyök a sok közül. Apám szigorú ember volt, anyám háziasszony típus. Ír hagyományokat követtünk,  apám vándor volt, a szabadságharc idején költözött az Egyesült Államokba, főleg illegális fegyverkereskedelem miatt. Majd később a szövetségiek lőtték le 47 éves korában. Vagyonát is ebből halmozta fel, halál után azonban rokonai, barátai rájártak a koloncra és mint éhes farkasok szakították szét a semmitmondó dollárokat a párnahuzatból. Ezután anyám tartott fenn bennünket, nagyobb testvéreim hamar kirepültek a családi fészekből, végül én is elmentem és már majdnem 14 éve nem láttam viszont a „szeretteimet”! Mindent megkaptam, kivéve a törődést és a megbecsülést, ezzel, azt hiszem mindent elmondtam amit a Cole családról tudni kell.
A seftelésekből később komolyabb ügyek jöttek be, és komolyabb munkákat kaptam. Utazgatni kezdtem, főleg Európában, nagyrészt azért, mert tanulni akartam. Huszonkét éves voltam amikor elhagytam az államokat és Európába költöztem. Ott egyes nagyobb leányvállalatoknál, illetve magán embereknek dolgoztam. Eleinte eladtam azt amit csak lehetett, amire volt kereslet, később viszont a saját termékeimet dobtam a piacra. Különböző szoftverprogramokat, termelési és gyártási terveket, licenszeket csináltam, hogy azokkal robbanjak!
Ahogyan az évek múltak, úgy akartam egyre többet, Európát hátrahagyva visszaköltöztem az államokba, és ott kezdtem el dolgozni. Saját vállalatot csináltam, saját befektetőkkel és saját piaccal. Az életemben sok olyan dolog és momentum létezik amikre nem szívesen emlékszem, és egyébként sem akarok a múltban élni, a jövőnek szenteltem magam.
A jellemem ezzel együtt változott, egy talány a bámészkodóknak, egy kőfal  ami között én állok. Nem a múltam és az életem az ami fekete foltokkal teli, hanem ami bennem lakozik!