Nem itt születtem, az biztos. Akkor sokkal jobban bírnám az itteni klímát. Vagy nem. Dél-Afrikai Köztársaságban láttam meg a napvilágot, és esküszöm, hogy előbb megyek el zulu partira, hogy ... ja nem, elmegyek, mert ebből is élek, többek között.
Anyám kerttervező, minden gazról kapásból megmondja, milyen éghajlaton, égtájon van és amikor fotózták, akkor július tizenkettedike volt vagy éppen december huszonnyolc. Képes volt órákat zengeni arról, és még ma is, hogy ha valahova máshová ültetek valamit, amit ő nem oda tervezett, vagy csak egy fél milliméterrel lenyírom a házam kertjében a füvet, mint ahogy ő beállítatta a gépen. Nem zavar, elmondja és én nyírom tovább a füvet, gond egy szál se.
Nem vagyok én olyan gazdag, mint ahogy annak látszom. Nem, nem rázom a rongyot, de azért egy ilyen egyetemmel a hátam mögött többre is vihettem volna. Nem vittem. A város hokicsapatának a válogatottjába kerültem, menő is voltam úgy három évig, amikor úgy döntöttem, hogy sárkányrepülőzök,  és nem számoltam azzal, hogy létezik emberi hanyagság is a világon.  Persze, hogy orral buktam bele a földbe, és a reflexből kiugrás eredménye a búcsú a sportélettől lett. A jó tanulmányaim miatt az ösztöndíjat megkaptam, mint kárpótlás, de az édes kevés volt, hogy meg is éljek belőle. Lévén, hogy a szüleim életfelfogása szerint akkor leszek felnőtt, ha tizennyolc évesen kidobnak az utcára. Ennek az lett a következménye, hogy utánam költöztek Las Vegasba, mert nem bírták ki nélkülem. Tipikus.
Elvégeztem az egyetemet, de már ez idő alatt muszáj voltam valamiből megélni, és egy üres asztal melletti borozgatás közben elém csúsztatott névjegykártya ugyancsak kisegít a mai napig is. Persze, egyből a képébe röhögtem, hogy a gigolok a szomszédban, meg mit képzel rólam. Fogalmam sem volt, hogy mit takar ez a munka, amíg bele nem vágtam. Kellett a pénz és jobb, mint pár órában gubbasztani egy rohadt íróasztal mellett.
Hogy az eszemnek vagy a külsőmnek köszönhetem, hogy még a mostani tanulmányaim mellett is megélek belőle, kiegészítve a közben elindított vállalkozásomból befolyó még igen csak gyér jövedelmem, nem tudom. Sármom állítólag nincs, aztán lehet, hogy csak ezzel is cukkolnak, fogalmam sincs, hogy őszinte legyek.
Addig is elvagyok a partikon, golf- és lovasesemények, üzleti megbeszélések kísérőjeként. Néha még pasikat is bevállalok, először brahiból tettem, másodjára fogadásból. Persze, én vesztettem. Azóta is kitart pár ipse a kíséretem mellett, még akkor is kitartottak, amikor rendőri botrány lett abból, hogy az egyik kuncsaftot nyolc napon túl múló sérüléssel ütöttem le. Smárolja a nagyapját a kocsijában, de engem hagyjon békén. Hozzá kell tennem, ez is hozott a konyhára, lévén pár női (és férfi) érdeklődő mindenhol akad.