Hjajj, már megint valami olyasmi, amire nem vagyok kíváncsi. Morogva kapcsolom ki a televíziót. Manapság annyi minden hülyeséget adnak. Minek hülyítik vele a népet? Mondjuk lehet benne valami, hiszen én is leültem és nézni kezdtem, bekapcsoltam. Vagyis, elérték a céljukat. Ahj, micsoda dráma! Nagyot sóhajtva kászálódok fel a kanapéról. Mennyivel jobb lett volna, ha mégis elmegyek bulizni egyet. Haverok, buli, fanta. Meg minden más, ami belefér eme mondatba. Viszont most, hogy meguntam a tévénézést, muszáj lesz valamivel lefoglalnom magamat. Idegesen dobolok az államon. Most mégis mihez kezdjek? Hova menjek?
- Meg van!- mondom ki hangosan és elégedett vigyor kúszik fel az arcomra.
Mi is lehetne megnyugtatóbb, ha eszembe jut egy csúcs ötlet? Meg is érdemlem a mosolyt, ha lenne itt valaki rajtam kívül, biztos megosztanám vele. De most sajnos nincs itt senki, így marad az, hogy önelégülten vigyorgok egy helyben a nappaliban, mint valami fakutya.
Azon gondolkodva lépdelek a szobám felé- hogy felöltözzek-, hogy nem beteges- e kicsit az, hogy már megint arra a helyre akarok menni. Hiszen minek is keresném fel minden egyes szabad percemben a bordélyházat? Van egy tökéletes szeretőm, aki történetesen a mostohaanyám és bármikor felkereshetem a város számtalan éjszakai pillangóját. Valamint férfiért sem kell a szomszédba mennem. És mindenki boldogan engedne a be a hálószobájába. Nem értem, minek kell akkor újabb trófeákat keresnem? Talán egy kicsit túl sokat akarok? Hm, lehetséges. Pedig tudom, hogy ez nem jó. Nem szabadna ennyire a szexen járnia az eszemnek. A végén még nimfomániásnak kell engem nevezni: Pf, na persze. Attól, hogy még élvezem nem kell feltétlenül annak is lennem. Mindegy is, mert lényegtelen.
A szekrényemhez csattogok, és amilyen gyorsan lehet felöltözöm. Nem tervezem, hogy sokáig rajtam lesznek ezek a ruhák, bár ki tudja. Lehet, hogy fel kéne hagynom a bordélyházakba járással. Egyszer majd egészen biztos, hogy abbahagyom. Egyszer... Most viszont nem. Még egyszer végig pillantok magamon, és meg vagyok elégedve a végeredménnyel. Lesétálok a kocsimhoz, majd bepattanok.
Az ismert úton száguldok végig a sötétben. De jó is ez az este. Érzem, ahogyan egyre jobban elkap a hév. Ma este is ugyanolyan jól fogok szórakozni, mint a többin. Ilyen gondolatokkal lépem át a piros lámpás ház küszöbét. A recepciós lány ismerősként üdvözöl és mutat a jól ismert folyosó felé.
- Ma mindegy- felelem a kérdésére, miszerint ki jöjjön ma hozzám.- Legyen valami íncsiklandó és drága- kacsintok, majd végigmegyek a folyosón a jól ismert szobába.

xx bocsi h csak most írtam :$

A madamom megkért,hogy ma maradjak házon belül, mert az egyik lánya kiesett, és jól jönne egy kis segítség a számára. Nem mondtam nemet, mert ő is sokat segít nekem, és tudja, hogy nem szeretek bent dolgozni, mert a magam ura vagyok. De néha kér pár szívességet, én pedig szívesen viszonzom, mert ő is szokott nekem jó ajánlatokat tenni.
Szépen bementem a lebujba, felvettem egy fehér fehérneműt, ami fűzős. Vékony áttetsző köntösömet magam köré csavartam, és hol itt hol ott sétálgattam. Beszélgettem a kuncsaftokkal, akik jól tudják, hogy én drágább áru vagyok, mint a többi lány.
Ahogy így sétálgattam jött az egyik lány, hogy lenne egy női kuncsaft , vállalom e. Mivel a lány drágát kért, hát tőlem megkaphatja. Engem pedig nem zavar, hogy nő az illető, szeretem én őket is. Ami azt illeti mostanában nem is voltam lánnyal, így jó móka lesz. Így a megadott szoba felé vettem az irányt, ahová mosolyogva léptem be.
- Szia – köszöntem a lánynak, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
- Miranda vagyok. Szóltak, hogy különleges kívánságod van. remélem megfelel – néztem rá kíváncsian miközben lassan kioldottam a köntösöm kötőjét, és lecsúsztattam a vállamon megmutatva alatta a kívánatos fehérneműt, ami azért elég jól sejteti, hogy mi rejlik alatta.



/Semmi gond /

Ahogyan belépek a szobába, le is vetem magamat a kanapéra.
Kíváncsi vagyok, kivel fognak ma előrukkolni. Igaz, hogy azt mondtam, nekem mindegy. Mégsem mindegy. Azért nem akárkikre gerjedek, még akkor is, ha nincsen különösebb zsánerem. Mondjuk azt tudom, ebben a bordélyházban nincsenek rossz testek, mégis csak sokba kerülnek az eféle játékok. Igaz, ez sosem zavart engem. A pénz, amivel fizetek nekik, nem az enyém; apámé. Neki meg fel sem tűnik semmi.
Ha jobb szeme lenne, akkor nemcsak az én különösen drága hobbim derülne fényre, hanem a mostohaanyámmal folytatott kapcsolatunk. Már szinte a csodával ér fel, hogy semmit sem derített ki. De egy ilyen estén, mint a mai, nem lenne illendő az apámra gondolni. Bár ha jobban belegondolok... egy bordélyház kanapéján ücsörgök. Végül is mindegy, miről gondolkozom éppen. Magamban vállat vonok, és körbenézek.
Ismerős ez a szoba, hát igen, párszor már voltam itt. Felállok az ülőalkalmatosságról és szemrevételezem a hatalmas ágyat. Számtalan ötlet futkározik az agyamban, de még nem döntöttem, melyiket fogom használni. Még nem döntöttem, hogyan fogom a magamévá tenni. Hm, a kérésemet remélem, teljesíteni fogják. Miért is ne tennék? Sok pénzt hagyok itt akkor, ha hoznak nekem valami igazán íncsiklandót.
Az ajtó nyitásra felkapom a fejemet.
- Helló- köszönök vissza és egy ragadozó mosolya kunkorodik az arcomon.- Én meg
Kék szem, hosszú szőke haj, magas és karcsú termet. Igen, ez tetszik. Látszik, hogy ad magára. Íncsiklandó és drága. Egyből összefut a nyál a számban. És abban az átlátszó köntösben, húha. Élvezetes óráknak nézünk elébe.
- Hmm, azt majd mindjárt kiderítjük- lépek felé egyet, majd körülötte sétálok egy teljes kört.
Minden egyes szempontból szemügyre veszem. Nem hagyok ki egyetlen egy nézőpontot sem.
- Íncsiklandó és drága- jegyzem meg a fogaim közt.- Ez volt a kívánságom.
Teszek felé még egy lépést, majd még egyet. A végén már szemtől szemben állunk egymással. Lehet finoman megérintem a csupasszá vált vállait, selymes.
- És ennek te tökéletes megfelelsz- jegyzem meg és apró csókokat nyomok puha vállára.

Csinos volt a lány. Ki gondolná, hogy ilyen helyre jár.
Most már tudom, hogy miért is lettem a magam ura. Itt mindig úgy néznek ránk, mint valami prédára, amit fel kell falni. Nem mondom, hogy pár ügyfelem nem ilyen, de az még elmegy. Ahogy ez is, mert azért nem viszi túlzásba. Végül is nem egy darab hús vagyok a pulton, amit meg kell mustrálni.
- Akkor nem is kell mást hívnod. Én finom vagyok, és drága – válaszoltam neki mosolyogva, és néztem, ahogy megérint. Egy pillanatra ki is rázott a hideg az érintésétől, ami jól is esett.
- Van valami kívánságod, vagy ahogy alakul a helyzet? – néztem rá kíváncsian miközben közelebb vontam magamhoz. Átkaroltam a derekánál és az ajkaiba suttogtam a szavakat, hogy végezetül pedig megcsókoljam.
Eleinte csak kóstolgattam az ajkát, majd mikor engedett már nyelves csókba csaptam át, és finoman ízlelgettem őt.
- Szeretnél esetleg meztelenül látni? – kérdeztem a csók után, és kíváncsian vártam kérdéseimre a válaszát. Kíváncsi voltam magam is, hogy vajon milyen óhajai , sóhajai lesznek. Pontosan mit is vár tőlem és mit szeretne. Az biztos, hogy a csók nagyon jó volt vele, remélem, ha tovább folytatjuk az is ilyen lesz csak sokkalta nedvesebb, és sikamlósabb.

Igazán csinos. Olyan, akiben szívesen elvesznék. És erre jó esély van. Még pontosan nem tudom, miként fog történni. De biztosan élvezetes lesz. Általában a durr- bele híve vagyok, nem szeretek előre tervezni. És szerintem most sem így lesz. Szeretem a hirtelen jött élvezeteket.
- Nem, nem valószínű, hogy bárki mást is választanék- válaszolok neki.
Tetszik a mosolya, tetszik az egész lénye. Mára tökéletes partner lesz. Kellemesen fogjuk ma érezni magunkat. Tervem szerint hamar le fogom dönteni. Szó szerint és mindenhogyan. Most már biztos vagyok benne, hogy kedvel. Működik köztünk a kémia ebben egészen biztos vagyok. Az érintésemtől megremeg, amit igazán jó néven veszem.
- Hm, kívánságom momentán nincs- mondom a szemébe nézve. Tetszik a kíváncsiság a szemébe.- A dolgok pedig majd alakulnak, ahogyan kell. Az előre tervezés csak rontja a spontaneitást.
Tetszik, hogy ilyen rámenős. Pedig általában én irányítok. Most mégsem zavar annyira. Természetesen furcsa érzés, no nem baj. Élvezem, ahogyan átkarol és magához húz. Csókja tüzessé váll, ezt pedig még jobban tetszik.
- Ó, igen- válaszolom mosolyogva, mikor ismét levegőhöz jutok.- Látni akarlak.
Végigfuttatom a kezemet a testének minden egyes domborulatán. Melleit élvezkedve fogdosom, majd egyre lejjebb indulok megállapodva a formás fenekénél.
- Segíteni kell a vetkőztetésben?- nézek rá mosolyogva.

Tetszik nekem a lány, más hogy nem is igen menne. Lányok terén azért bevallom én is válogatós vagyok, és ha nekem nem tetszik a csaj, akkor teszek róla,hogy én se tetszek neki és kérjen mást helyettem. Igaz erre még talán csak egy példa volt, de na. Én is hagy válogassak már valamiben.
Válaszát hallva elmosolyodtam, tehát ő is elégedett velem. De ezt a szemein is látom. Alig várom, hogy megtudjam mik a tervei velem, mit szeretne stb.
- Ebben egyet értek. De tudod meg kell kérdeznem mik a vendég óhajai, sóhajai. Jobb szeretem én magam is a spontán dolgokat. De ígérem, nem fogsz csalódni így sem. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jól érzed magadat a társaságomban.
Azt hiszem ezzel le is tudtuk a formaságokat és jöhetnek az élvezetesebb dolgok, mint pl az első csók. Ami nagyon is jó volt. Éreztem rajta, hogy eleinte kicsit feszült,de aztán kiengedett. Lehet megleptem talán. Esetleg ő irányítós fajta? Fel kell az ilyeneket ismernem, bár mindig jól jön egy kis újdonság, de jobb szeretem ,ha magabiztosnak érzik magukat az ügyfelek.
Tetszett, ahogy fogdosta a mellemet, és a fenekemet.
- Bontsd ki az ajándékodat – suttogtam a fülébe miközben a nyakába csókoltam. Már nagyon zavart a ruha, így remélem gyorsan megszabadít tőle. Meg is vártam, hogy ezt megtegye, és mielőtt tovább léphetett volna egy csókot leheltem az ajkára.
- Látni akarlak én is téged – elléptem mellette, és az egyik fiókos szekrényhez mentem, amibe tudtam, hogy játék szerek vannak elrejtve. Semmi különös csak egy halom féle , fajta, méretű mű kuki, ha szükségét látná. Más dolgokat nem szeretek, az nem az én műfajom. És igaz, hogy meg van mindenünk, ami esetleg kell, de egy két dolog mindig jól jön ha kéznél van. És most ,hogy tudja mit rejt a fiók kedvére választhat is, ha majd akar, így tényleg spontának lehetünk, hiszen ha akar oda megy hoz valamit, ha nem, akkor nem, és a lehetőség nekem is fenn áll.
- Válogass kedvedre majd – kacsintottam rá, majd leültem szétterpesztett lábakkal az ágy szélére.
- Vetkőzz le nekem kérlek. Látni szeretném, hogy bontakozik kis a ruha alól a csodás tested, amit már tapinthattam –csillogó és éhes tekintettel néztem rá. Kértem, és nem parancsoltam. Szerettem volna, ha ő is játszik, de közben magam is kínáltam, így megadva neki a lehetőséget, hogy válasszon.

Ez jó, legalább a spontaneitásban már egyetértünk.
- Akkor igazán jó vagy- dicsérem meg.- Hiszen a vendégek mindig a legfontosabbak, vagyis jelen pillanatban én.
Remélem is, hogy nem fogok csalódni. Nem szeretek csalódni, pláne most nem. Kezdek felizgulni, ráadásul nem is olcsó a kicsike. Természetesen én kértem drágábbat. Nem nagyon volt még dolgom olcsó prostikkal, az valahogyan nem az én műfajom. Ki tudja, milyen ügyfél körük van, kivel kamatyolnak az útszéleken. Fontos tudni, hogy az első osztályú árut hozzák ide nekem. Nem vagyok hajlandó bepiszkolni magamat, ha már kurvákhoz folyamodok. De meg kell hagyni, hálás nőszemélyek. Egy kis kedvesség, egy kis figyelmesség és máris a tenyeremből esznek. Nagyra tudnak értékelni mindennemű jó cselekedetet.
Miután végzek a feltérképezéssel- meg kell hagyni igencsak formás dombokkal áldotta meg őt az ég- rögtön felcsillan a szemem az ajánlatától. Mi tagadás, imádom az ajándékokat. Pláne az effajtákat.
- Az én ajándékom?- mormolva teszem fel a költői kérdést.- Ez megtisztelő. Rögtön ki is bontom. Szerencséd van, mert én roppantul kíváncsi természet vagyok, és nem szeretek várakozni.
Nézegetem a fehér fűzőjét, sehogyan sem tudok vele napirendre térni. Igen, ez határozottan túl sok. Túl sok ruha, ennél kevesebbnek kell, hogy rajta legyen. Vágyakozva simítok végig a fűzőjén, és közben mosolyogva viszonzom a csókját.
- Látni is fogsz majd- jelentem ki vigyorogva, és szemmel tartom, ahogyan ellép tőlem.
Kíváncsian nézem lépéseit a fiókok felé. Elképzeléseim ugyan vannak, mit is rejthetnek azok a rekeszek. De a saját szememmel is látnom kell őket, így Miranda mögé lépdelek.
- Szép választék- dicsérem meg. Nincsenek ellenemre a műcsodák, még lehet, hogy használni is fogjuk. Hosszú még ez az este.- Majd később.
Majd később, ebben a mondatomban ígéret van. És ha ez ígéret, akkor én betartom. Amire a szavamat adom, azt nem szegem meg. Éhes szemmel méregetem, tetszik ez a póz. Remek kilátást- jobban mondva belátást- nyújt. Elé lépdelek lassú, megfontolt léptekkel.
- Majd, ne aggódj- most rajtam van a sor a kacsintásban.- De előbb még orvosoljuk ezt a hibádat. Még mindig túl vagy öltözve...
Lehajolok hozzá, és gyors mozdulatokkal kiszabadítom a fűzőjéből. Hm, sejtettem, hogy gyönyörű test lakozik a ruhadarab mögött. És lám, nem is tévedtem.
- Szép tested van- jegyzem meg és letérdelve elé, széttárom még jobban a lábait.- Mindjárt én is megmutatom a sajátomat, csak előbb még- belecsókolok a hasába.- szemügyre veszem a terepet...