1994. Július 26. , New York, USA 20 Modell Addicts Elle Fanning

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: csendes, magabiztos, őszinte, valaha kedves, figyelmes

◆ negatív tulajdonságok: önpusztító, kegyetlen, nemtörődöm, türelmetlen, naiv

◆ egyebek: Naivitása miatt régebben sokszor kihasználták, azonban amióta különféle drogokhoz nyúlt, nem olyan meghatározó számára a külvilág véleménye. Mindig új drogokkal kísérletezik, így már rendkívül sokféle tudatmódosítót kipróbált.

Történet vagy szerepes példa

Az életem nem mindig volt olyan szar, mint most. Mondhatni, kiskoromban arany életem volt, mindent megkaptam, amit csak akartam. A nagyszüleim neveltek fel, mivel a szülőanyám és apám annyit dolgozott, hogy szinte sose láttam őket. Az arcuk nem is hagyott mély nyomot bennem, pedig még csak pár hónapja hagytam ott New Yorkot. A tökéletes, és idilli család képe csak eleinte jellemzett minket. Taddeus, a kitűnő tanuló, aki mindent pontosan úgy csinál, ahogy azt a szülei megálmodták. Most 25 éves, és remek üzletember. Aztán ott vannak az unokatestvérek, akik oly’ sokat tesznek a Halifax családért, mind pénzügyileg, mind, hogy is fogalmazzak, érzelmileg. A tökéletes házastárs, hogy megmaradjon a pénz, hogy ne legyen veszélyben a csemete. Aztán ott voltunk mi. Ariana és én a két különc. Egyikünk sem illett bele kifejezetten ebbe a családi képbe. Évekig szenvedtünk, próbáltak belőlünk kicsikarni valamit, de a tanuláshoz lusták voltunk, pedig megvolt a magunkhoz való eszünk, mindig csak a csínyeket láttuk, hogy mit csinálhatnánk, hogyan tudnánk tőrbe csalni nagyiékat. Tíz évesek voltunk, amikor Ariana elém állt két repülőjeggyel, és bőrönddel, hogy menjünk, hagyjuk itt ezt az egészet, és majd megoldjuk valahogy. Azonban képtelen voltam elmenni. Tudtam, hogy csalódást okoznék vele, és ez még tetszett is, de nem mertem nekivágni a nagyvilágnak. Azt hittem, ikerhúgom sem fog elmenni, de tévedtem. Nem szólt nekem sem, hogy elmegy, mérgesen, némileg sértetten hagyott ott hajnalban. Azóta nem láttam.
Ez volt az első nagyobb tragédia a családban, eleinte próbálták előkeríteni, de nem jártak sikerrel, hiába a pénz, itt nem segíthetett. A förtelmes hiányérzet minden egyes leélt nappal erősödött bennem, egy idő után képtelen voltam elviselni azt a rám nehezedő nyomást, amit kettőnk helyett kaptam. Mindig kell egy bűnbak, hát ha már ugyanúgy nézünk ki, miért ne én lennék az? Érdekes felfogás szerintem, de nem éri meg erre fecsérelni a szavakat. Tizenöt éves voltam, amikor először alkoholhoz nyúltam. Aztán jött a cigaretta, nem sokkal később pedig a marihuána. Tizenhat évesen már az erősebb szerekkel kísérleteztem, mint kokain, extasy, és társaik. Jó darabig nem tűnt fel otthon senkinek, nem foglalkoztam velem. Tizenhét voltam, mikor egy modellügynökség a szárnyai alá vett, kikupált valamennyire, és meglehetősen jó pénzért munkát kínált. Portfóliók, hosstess munkák, de még vetkőzés is szóba jöhetett, nem voltam zavarban sose. Tizennyolc évesen megismertem Tristan-t. Nem volt gazdag, sem előkelő, marihuána „függő”, már ha nevezhetem annak, és vicces. Rendkívül egymásra találtunk, többek lettünk, mint barátok. Ő volt az első az életemben. Még mindig szeretem, azóta is. Tizenkilenc évesen felajánlottak egy szerepet egy pornófilmben, és tekintve a pénzt, ami járt érte, amiből simán lábra tudtam állni, illetve azt, hogy nem volt veszíteni való, igent mondtam. Nem szóltam róla, és azt hiszem, itt rontottam el. Mielőtt Vegasba jöttem hatalmasat veszekedtünk. Mondhatni szakítottunk. Útra keltem ezután, ott hagytam New York gazdag negyedét, és először Los Angelesbe, később pedig Las Vegasba repültem. Most, húsz évesen, próbálom megtalálni elvesztett ikertestvérem, miközben különféle munkákból élek, elvállalok szinte bármit, amit csak felajánlanak, tudom állni a drogokat, amikre szükségem van, és minden követ megmozgatok azért, hogy megtaláljam a húgomat. Legyen ez egy elveszett információ, egy fél mondat, vagy egy DNS teszt. Csak találjam meg.