Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Alig pár hete érkeztem ide, de máris otthonomnak érzem ezt a helyet. Bulik, pasik, minden ami kell. Csak szórakozás. Már össze is ismerkedtem pár kedves és persze gazdag fickóval, akik igencsak unalmasnak találják a hétköznapjaikat. De ma ki akarok kapcsolódni Ash és Lexa nélkül. Talán valami újdonságra vágyom. Ash úgyis akar pár új lányt, hiszen csak hárman jöttünk, úgyhogy körbenézek az egyik külvárosi szórakozóhelyen. Modern, gazdag hely, nem egy lepukkant söröző a sarkon. Belépvén már a biztonsági őrök is levetkőztetnének a tekintetükkel, ami nem nehéz, hiszen egy éjfekete nyakba akasztós koktélruha van ma rajtam. Hullámos hajam hanyagul fogtam össze, ékszer alig van rajtam, csak egy karperec. Szeretem ezt az ékszert, hozzám nőtt. A pulthoz igyekszem, ahol kikérek egy vodkamartinit, és unottan kortyolgatom. Persze nem minden pasasnak mondok nemet a táncfelkérésre, de egyiknek sem adom oda magam ingyen. Én is pénzből élek, ahogyan ők. - Megvan a magam ára, szépfiú! - Suttogom vágyakozón az egyik pénzesebb harminc körüli fickó fülébe, amire csak egy hamis mosoly a válasz, de nem fogok elmenni vele sehova. Lehet neki akármilyen Ferrarija, vagy Porche-ja... Igazából nem is emlékszem mit mondott, egy a lényeg, hogy ma szabadságon vagyok. Ám a fickó nem tágít, erőszakosan szorítja meg a csuklóm, mire az ágyéka megismerkedhet a térdemmel. Nem erősen, csak szépen finoman, ami elég időt adott nekem arra, hogy folytassam az utam vissza a pult felé, ahol még egy vodkamartinit kikérve szemlélhetem tovább a tömeget. Nem messze tőlem egy lány ücsörög magányosan, csinos, fiatal, nem olyan, mint a többi fruska, akik vonaglanak a tánctéren egy ingyen kufircért. Végigmérem, majd végül odaülök mellé kecsesen, és csak megszólítom. - Szia, csak így egyedül? Nem félsz? - Reményeim szerint nem fog elküldeni egy melegebb éghajlatra, legalábbis abból ítélve, hogy ide mindenki szórakozni jön... Van valami különleges a lányban, valami, ami miatt felkeltette az érdeklődésem, ami miatt végül is megszólítottam. Egy fiatalabb kori önmagamra emlékeztet, remélem nem tévednek a megérzéseim vele kapcsolatban... - Bocsásd meg a bunkóságom, Leila vagyok, Leila Vaughn - Abban a világban, amiben én mozgok, ismerik a nevem, hiszen egyike vagyok azoknak, akik már lassan több mint 10 éve a szakmámban dolgoznak, ami igazán ritka dolog. Egy ismeretlen embernek pedig csak egy magányos nő vagyok, aki fel akar szedni egy pasit... Vagy... Még hosszú az este, meglátjuk mi sülhet ki belőle...
Egyre többen mondják nekem mostanában, hogy előbb gondolkozzam és csak aztán cselekedjek. Talán van benne valami, de úgy szép az élet ha zajlik. Nem igaz? Márpedig nálam elég sűrűek és zűrösek a mindennapok. Itt van most ez az egész James ügy is. De nem érdekel. Ma azért vagyok itt, hogy szórakozzam. Végre nyugodtan, önfeledten, bulizhatok, flörtölhetek és mindenféle szabályok és megkötések nélkül szórakozhatok az emberekkel. A testemre simuló, mélyen dekoltált vörös és fekete, miniruhámban és a fekete Giuseppe Zanotti magassarkúmban, úgy sétáltam be a klubba, mint akit már ezer éve ismernek. Mint egy régi törzsvendég. A tömegben számtalan irigykedő női és csodálattal teli férfiszempár szegeződött rám. Az ismerős érzés amely akkor töltött el amikor a biztonságiak átengedtek a bejáraton, és meghallottam a zene éltető ritmikus dübörgését, annyira jólesett. Olyan volt számomra, mint egy jóleső puha takaró. Egy olyan élet ez, ahol én lehetek a középpontban ha úgy szeretném. Mindezen már csak egy jó kis áfonyás vodka és némi hízelgő udvarlás lendíthetne még egy kicsit. Éppen ezért is volt az első úti célom a bárpult, ahol egy figyelmes, de kissé ittas állapotban lévő srác át is adta a helyét amint megpillantott. De ha ez nem lett volna elég, az első kör vodkámat is fizette. Milyen rendes ugye? Fegény félnótás. Ha tudná, hogy ha velem szeretné tölteni az éjszakát az igen csak megterhelné a pénztárcáját. - Bocsika cukorfalat, de én magas árfekvés vagyok neked. Köszi az italt, de azt hiszem jobb ha most mész. - mosolyogtam rá és pár kedves odébb hessegető mozdulattal eltüntettem a közelemből. Igaz, hogy szeretem, ha körülzsongnak, de most nem vágytam a férfiak közelségére. Legalább is nem az ilyen félnótásokéra mint ez az előbbi is volt. körülbelül már vagy a harmadik vagy negyedik körömnél tartottam amikor megpillantottam egy csajt aki folyamatosan engem bámult, míg nem végül mellettem kötött ki. - Helló! Elég nagy lány vagyok már hozzá, meg amúgy is. Mitől kellene félnem? Csak nem vagy sorozatgyilkos? - vigyorogtam rá játékosan. Csinos volt azt meg kell hagyni. Nagyon jól tudja, hogyan emelje ki azt amit ki kell és hogyan tüntesse el azt amit nem szeretne megmutatni. Meg amúgy is, van egy különös ösztönöm, ahhoz, hogy felismerjem, ha valaki olyan mint én. Szóval a fejemet merném rá tenni, hogy ő is a szakmában van. A következő mondatával, pedig minden gyanúm beigazolódott. Rengeteget hallottam már róla. A csaj egy igazi vérbeli profi és egy matuzsálem is a a mi szakmánkban, hiszen már majdnem tíz éve van benne a dolgokban, ami a mi világunkban elég soknak számít. - Anabell Saintwood. Igazán örülök, hogy megismerhetlek Leila. Már elég sok mindent hallottam rólad. - vigyorogtam rá cinkosan miközben felé nyújtottam a kezem.
Ez a hely elnyerte a tetszésem, bár nem régen költöztem ide, igyekeztem a jól menő, gazdag vendégek által látogatott helyekre beférkőzni, ami persze sikerült is, mert amit akarok, azt többnyire mindig elérem. Sőt bátran állítom, hogy mindig elérem a célomat. Unott tekintettel vizslattam a tömeget, amíg fel nem tűnt a lány, akinek az imént bemutatkoztam. Elég rég vagyok a szakmámban, hogy tudjam, vagy legalábbis megérezzem, hogy ki szakmabeli, és ki nem. Ez a lány, a ruhája, a sminkje, a járása, egy fiatalabb kori önmagammal találom magam szembe, és ez tetszik. - Rosszabb vagyok egy sorozatgyilkosnál! - Mondom közelebb hajolva, persze mosollyal az arcomon. A gyanúm beigazolódott, szakmabeli. Ismeri a nevem, melyre csak egy halvány mosoly a válaszom. - A negatív kritikáknak ne higgy, azokkal nem feküdtem le! - Osztom meg vele ezt a tényt, mintha valami óriási titkot osztanék meg vele. Kortyolok egyet az italomból, majd a tömeg felé pislogok lopva, mert az igazat megvallva, ma bulizni jöttem ide. - És mond csak, kinél dolgozol? - Kérdezem, miután ismét a tekintetét kutatom. Arcomon nincs érzelem, legalábbis igen kevéske, nem fogom elsőre kiadni magam, sőt talán soha, egyenlőre csak fantáziát látok a lányban, aki magányosnak tűnt a pultnál, még azt sem tudom, hogy mi lesz ennek az estnek a végkimenetele. - Nincs kedved egy kicsit felhúzni a jónépet, egy erotikusabb tánccal? - Kérdezem, és arcomon még mindig az a barátságosnak tűnő, semmit el nem áruló mosoly ül. Pár fickó így is minket néz egy ideje, enyhén feléjük is bökök, s remélem Ana veszi a lapot, és nem kell kétszer mondanom. Szokásom, hogy én szerzek lányokat Ash-nek, mert tudja, hogy nem ijedek meg semmitől, lejtettem előtte már leszbikus táncot is, ami igen érzéki tud lenni, hiszen egy nő sokkal jobban érti mi kell egy nőnek. De nem leszek ettől még leszbikus, hiszen a legfontosabb dolgot a férfiaktól kapom meg, és ez az az öröm, amit egy nő sem tud száz százalékig megadni. Mégis, néha vonz ez az egész, és kellemes érzés, kikapcsol, és megbotránkoztat másokat, és én szeretem ezt tenni. Nem hiába vagyok ennyi ideje ebben a szakmában, értem a dolgom, imádom, amit csinálok, és nem cserélném el holmi irodai munkáért, ahol tizedennyit sem kapnék. Szeretem a jómódot, ragaszkodom hozzá, és megdolgozom érte... Beférkőztem a luxusprostik közé, így magam válogathatom meg, kivel fekszem le és kivel nem. Gondolataimból ismét visszatérek Ana felé, és kíváncsian várom válaszát...
Meg kell, hogy mondjam, ez a hely pont olyan volt, mint amilyenre most szükségem volt. Zsúfolt, nyüzsgő, lüktető. De azt, hogy mit hoz még az este azt még magam sem tudom. Lehet, hogy szerzek valakinek egy jó éjszakát, teljesen ingyen? Vagy éppen egy jó adag zöldhasút gombolok le valakiről egy menetért? Majd meglátom. Attól függ minden milyen kedvemben találnak, vagy éppen mennyire jön be nekem az illető. - Ettől most meg kellett volna ijednem? – vonom fel játékosan az egyik szépen ívelt szemöldököm. Tetszik, ahogy ez a csaj viselkedik. Igazán profin teszi a dolgot. Talán, egyszer a közeljövőben majd én is ennyire jól összhangba tudom hozni mind a két életemet. Addig megmaradok a jól bevált rosszkislányos stílusomnál. Az eddig is bevált és nem tévedek nagyot ha azt mondom, hogy szerintem ezután is sikeresen fogok vele tarolni. - Ugyan már. Mindenkitől csak csupa jót hallottam. Az egyik lány még azt is mondta, hogy szeretne olyan lenni, mint te. Te vagy a példaképe. – mosolyogtam rá cinkosan. Nem tudom mi, de van ebben a csajban valami, mivel nem igazán tudok mit kezdeni. Valami sötét, baljós és veszedelmes, amely mégis annyira vonzó és csalogató. - Igazából én… Öm nem idevalósi vagyok. Ami azt illeti New Orleans-ból jöttem, és ha minden igaz, akkor nemsokára megszabadulok a főnökömtől. Nem tudom hallottál e már James Meyer-ről? – néztem kíváncsiskodón a csillogó szemeibe. Lehet ismeri, lehet, hogy nem. Ez érdekel most a legkevésbé. Nem fogom a mai estémet is azzal tölteni, hogy hagyom James-t beszivárogni az elmémbe. Attól sokkal okosabbnak kell lennem, ha azt akarom, hogy ne találjon meg, és ne ragadjon el magával. - Hmm… Miért is ne? Eléggé kezd ellaposodni itt a hangulat. – válaszoltam vigyorogva, miközben ledöntöttem a torkomon az utolsó adag áfonyás vodkámat, amitől végre kezdtem megérezni azt a kellemes bizsergető érzés amitől úgy érzem senki és semmi nem képes megállítani, ha valamit elkezdek. Lepattantam a bárszéktől, gyors és szakavatott mozdulatokkal megigazítottam a ruhácskámat, majd elkaptam Leila kezét és a zene ritmusára tomboló tömegben úgy közelítettük meg a minket bámuló férfiakat. Nem tudom mi lesz belőle, de azt hiszem, igazán jó kis éjszaka elé nézünk, ha ez így fog folytatódni Leila társaságában. Egyre jobban kezdem megkedvelni ezt a csajt. Kitudja, még a végén az is lehet, hogy tanulok tőle egy két trükköt, és így egymást segítve, őríthetünk meg minden férfit akit nem engedünk magunkhoz túl közel.