Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Kintaro & Joseph - Japanese restaurant Szer. Szept. 11, 2013 4:00 pm
- Ne aggódj már Garry annyit, minden rendben lesz. – böktem a telefonba ahogy a limuzin suhanva állt meg az étterem előtt. – Ezt még elrendezem, és holnap indulok. Ahogy megbeszéltük. – bólintok rá, nem mintha bármit is látna belőle, de a megszokás nagy úr. – Most viszont dolgom van… - raktam is le a telefont és becsúsztatva a zakózsebembe a figyelmemet a mellettem ücsörgő lányka felé fordítottam.
- Na akkor csapjunk a közepébe! – csaptam össze a két tenyeremet összedörzsölve és biccentettem Thomasnak hogy nyithatja az ajtót. Kiléptem.. és az a dögös kis barna is követett, a nevét nem tudom, sose tulajdonítottam neki jelentőséget, de csinos a kis pofija. És hogy is akarna az ember eltölteni egy kellemes vacsorát egy üzletféllel, hacsak nem már érkezéskor bemutatva az új árut. Szerencsém volt. A kislány helyi, pontosabban nevadai és nem is kellet sokat tanítatni a tökéletes beszédre, hogy egy igazi kurva.. a luxusszinten hogyan rázza a csípőt.. hogyan bolondít magába minden férfiszemet, mintha ez csak a vérében lenne.
- Kedvesem.. – nyúltam vissza érte amint kiértem, és egy percig sem elégedetlenkedhetett, úgy bántam vele mint egy drágakővel. Pedig harmadrangú kis szuka volt, ami nem a minősítése, csupán a jelenlegi háremben betöltött szerepe.. Új. És az újaknak bizonyítani kell. Mindiiig, és tökéletes szinten.
- Thomas! – biccentettem a férfi felé, és már nyílt is az étterem ajtaja előttem. Színvonalas kis hely, mondhatni tetszetős, habár meg sem közelíti az één éttermemet, de az üzletfél kívánsága volt a semleges terep. Hát jó.. Nem vagyok én semmi rossznak az elrontója, és amikor a csinos kis dögös.. is már mellettem lépkedett, kellően dekoltált, mélyfekete estélyiben mellettem, a felszolgálók egyike kihúzta az egyik legjobb helyen a széket.
- Köszönöm.. – biccentettem felé, mikor a kislány is helyet foglalt mellettem, Mr. Samora… hozzá nem híven késett, de még nem annyit hogy éppenséggel szóvátegyem. Én érkeztem hamarabb.
- Ne feledd, széles mosoly.. de egy percig sem vigyorogsz. Ahogy tanították neked. Hozd a legjobb formád, mert nagy pénzektől fosztasz meg, ha nem jön össze az üzlet. És jól tudod hogy ha a zsebemből húznak ki nagy összegeket nem leszek túl boldog. És ezt senkinek nem kívánom. – hajoltam oda mosollyal a szépséghez. – Szóval csak ne feledd.. mosolyoooogj! – csiptem meg csak úgy óvatosan, kedveskedőn az arcát, de ha a szemeimbe nézett, jól tudhatta mennyire is komolyan gondolom. És nem is telt csupán csak néhány percbe mire az ominózus megjelent az ajtóban..
- Tiszteletem, Mr. Samora.. – álltam fel és hajoltam meg, és nem kellet noszogatni a kislányt, kedves mosollyal az említett szemeibe ő is hasonlóképpen tett. – Meghoztam amit megbeszéltünk. – foglaltam helyet csakis őt követve, nem ismertem a japán hagyományokat tökéletesen, de azért ha az emberrel szemben ül egy nagykövet.. nemigen van lehetősége hibákra.
Az este gyorsan telt. Viszonylagosan, néhány egyszerű szókép, csak amit megkíván az illem és a kölcsönös tisztelet, majd a rendelések. Egyből megakadt a tekintetem egy ételen, ami bár több mint rizikós.. már ha mondhatok egyáltalán ilyet, de mindig is ízlett nekem. Fennnséges.. ha értő kezek között készül el, és halálos.. ha épp csak egy apró hiba is csúszik a képletbe, de mégis megéri a kockázatot. Már amikor és már amekkorát.
- Legyen kedves Kisasszony és hívja ki nekem a főszakácsot kérem.. – intettem az egyik pincérnek, mert az emberismeret lényeges, egy arc.. a viselkedések, no meg lássuk csak, mennyire meggyőző az úriember ha a kezében nem más mint egy ember élete. A számos nulláról ami az összeg után szerepel, ugye nem is beszélve.. Van.. ami megéri a kockázatot!
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Kintaro & Joseph - Japanese restaurant Szer. Szept. 11, 2013 11:57 pm
Imádta ezeket a napokat, amikor megállás nélkül jöttek a rendelések, s a tányérok egymás után hagyták el a konyhát. Nem futószalag elven működött az étterme, mégis olyan gyorsasággal voltak képesek kiszolgálni a vendégeiket, hogy akár egy gyorsétterem is megirigyelhetné őket. S mi a titkuk? Több, neves szaklap is firtatta már a titkot, pedig egyáltalán nem volt kendővel elfedett valóság. Egyszerű és kiváló minőségű alapanyagok, gyors és könnyű technikák, valamint olyan letisztult ízek, amik nem a tökéletes fűszerezés utáni vággyal keserítik meg a szakácsok életét, hanem a harmónia felé hajtják a szakácsokat. A konyhában mindenki erre a fennköltebb síkba próbált elérni, s valakinek már sikerült, valaki még csak a szárnyait próbálja. Kintaro, aki az egészet kézben tartotta kóstolt, értékelt, fűszerezett, tanított, bátorított, dícsért ... igazi mentora volt mindenkinek, aki vállalta, hogy alatta fog főzni. A szabályok nem nehezek, mégis tökéletes pontosságot és őszinteséget várnak el, ami nélkül káosz ütné fel a fejét az étteremben. - Kintaro-sama, egy úriember kéreti az asztalához. - Nana, a főpincér hangja talált utat a fülébe a konyhába lévő zsibvásár ellenére. A főszakács csak mosolygott, majd sóhajjal lépett közelebb a lányhoz. - Mit rendelt? És mire panaszkodik? - Egyelőre még semmit. Amint megjött a vendége, azonnal magát kérte. - Hmm... Rendszeres vendég? - Kintaro levette kötényét, majd elindult kifelé a konyhából. Egy fehér szakácsfelső volt rajta és egy fekete szövetnadrág, valami egyszerűbb bőrcipővel. - Még sosem láttam, nem ismertem fel az arcát. Sajnálom. - Ugyan Nana... - mosolygott a férfi a lányra. - Ránézésre gazdag lehet, nagyon gazdag. És egy kicsit kirázott tőle a hideg. - Nyugodj meg. - Kintaro mosollyal szelíditette a másikban élő kellemetlenséget, majd apró érintéssel ölelte meg vállát. Nana azonban elhúzódott, amit a főszakács tudomásul vett. Persze a lány nem azért távolodott el, mert gyűlölte a főnöke érintését, hanem éppen ellenkezőleg: szerelmes volt a férfibe. Menthetetlenül és viszonzatlanul... Így inkább távolságtartó lett Kintaroval, aki ezt lassacskán meg is érti. - A nyolcas asztal. Egy hölgy is elkísérte, a vendége pedig szintén egy idősebb úr. - Köszönöm, innentől már elrendezem. Szólj a többieknek, hogy különleges figyelmet szenteljenek annak az asztalnak. - Természetesen, Kintaro-sama. - hajolt meg Nana, majd sarkonfordult, hogy értesítse a többieket annak az asztalnak a fontosságáról. Ezalatt a főszakács kilépett a konyhából, és a nyolcas asztal felé vette az irányt. Mosolyt erőltetett magára, mert bár legyen ez az egész része az éttermi létnek, mégsem volt sohasem híve a csevegésnek. Amikor odalépett az asztalhoz, egyenesen kihúzta magát, majd derékből indított egy harminc fokos meghajlást, mely a megszokott üdvözlés volt egy bolt ügyféle és tulajdonosa között. Fél másodpercet adott a két férfinak, s amikor kegyenesedett, körbenézett az asztaltársaságon. - Uraim, hölgyem... Kintaro Nakamura vagyok, az étterem főszakácsa. Miben segíthetek önöknek?
The city of sins awaits you
Joseph Saintwood
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 67
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.
Tárgy: Re: Kintaro & Joseph - Japanese restaurant Pént. Okt. 04, 2013 2:25 am
- Üdvözletem.. - nyújtottam volna hamar kezet, de még félúton kaptam észbe hogy ez arrafelé nem szokás. Vagyishogy erre. - Khm.. csupán érdeklődni szeretnék, hogy a gömbhal.. - tartottam rövid szünetet, szemeim visszatalálva a kinyitott étlapra majd rövid idő után ismét vissza a kiszemeltre - Hogyan készíti ezt a fenséges csemegét!? - folytattam aztán mégis másképp, nem mert kifejezetten érdekelt hisz betéve tudtam az egész menetét, pusztán a szakács hajlandósága volt ami megjelent előttem no meg a precizitás és a töredelem. Kíváncsi voltam milyen ember az, akinek a kezébe adom az életem, és habár velem az első szívroham sem járt sikerrel, mertem remélni hogy egy ilyen.. aprólékos kisember nem az lesz aki végül okozza a vesztemet. Ha már jónéhányan megpróbálkoztak vele..
- Mert ugye lássuk be, nem mindegy kinek a kezére bízom az életem. - tartottam a mosolyt, ami jobbára tűnt inkább a helyzet megkövetelése nyomán kötelező érvényűnek mint szívből jövő valódi gesztusnak. Mégis mi a fenének örüljek!? Az viszont eszemben nem volt hogy egy percig is magamra haragítsam a szakácsot. Amíg képletesen szólva a tökeim a kezében.. addig biztosan nem.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Kintaro & Joseph - Japanese restaurant Hétf. Okt. 07, 2013 9:51 pm
- Leginkább előrendelésre. - mosolyodott el Kintaro, majd elmagyarázta. - Tudja, nem minden héten toppan be egy-egy vendég, hogy fugut rendeljen. Kétségtelen, hogy itt Amerikában is léteznek haltelepek, amik kiváló minőségben képesek a gömbhalat tenyészteni, de az állam négy éttermének az egyike, amelyik felszolgálhat ilyen csemegét, miért elégedne meg a másolattal? Mosolya újra szélesedett, majd kezeit a háta mögé fogta, úgy folytatta a kérdésekre adott válaszát. - A hal már részben feldolgozva érkezik hozzánk, az amerikai szabályzás ezt írja elő, így a legmérgezőbb részeit már Japánban eltávolítják, de a gyorsfagyasztott szeletekben még mindig lehetnek életveszélyes darabkák. Pontosan ezért nem én, hanem az egyik kollégám készíti el a fogás, nekem még nincs meg a kellő tapasztalatom, ellenben vele, aki már nyolc éves gyakorlattal és Japánban szerzett engedéllyel rendelkezik. Sajnos keveset ért angolul, de szívesen tolmácsolom a kérdéseit, ha lennének. Pillantásával Nanat, a főpincért kereste, aki egy bólintás kíséretében lépett közelebb az asztalhoz, majd apró meghajlással üdvözölte újra az asztaltársaságot. - Ha nincs több kérdésük, Nanaval megbeszélhetik a részleteket, már holnaputánra lefoglalhatjuk önöknek ugyanezt az asztalt, igaz? - Igen, Nakamura-sama. - bólintott a főpincér, majd Kintarora nézett, aki már nagyon ment volna vissza a konyhába, hogy főzzön.