Imádom a baseballt minden mennyiségben, de a tvn keresztül nem igazán jön át a hangulat, így megpróbálok minden meccsre kimenni amire lehetőségem van. Mikor Los Angelesbe vagyok akkor kicsit könnyebb dolgom van, ráadásul ugye ott MLB meccsekre tudok járni, Vegasban viszont csak minor ligás csapat van, de az is ugyanolyan izgalmas tud lenni a játék képét tekintve, maximum kicsit kevesebb szurkoló van kint. Most viszont mivel egy rájátszás mérkőzésről van szó, tele a stadion szinte el se férünk együtt, bulizunk mint a heringek a dobozukban. Az egyetlen hiba az egészben, hogy sajnos egyedül érkeztem a meccsre, egyetlen ismerősöm se gondolta úgy, hogy lenne kedve elkísérnie eme csodálatosan napsütésesen szép napon, helyette inkább a hűtött szobában punnyadnak, meg ilyenek. Tiszta idióták amúgy. Kortyolok egyet a nullahuszonötös Budweiseremből, majd a lassan kiürülő dobozt a lábaim mellé teszem vissza. Ha így folytatom, akkor nemsokára rendelnem kell megint egy kört. Pedig a mérkőzésből még csak három inning ment le, szóval kicsit sokba fog kerülni nekem, de megéri. Ugyanis unatkozom, nem igazán van mit csinálnom míg tart a szünet. A lent éppen melegítő cserejátékosok nem igazán tudnak lekötni. Persze megvan a szokásos körítés mint a csókkamera, pompomlányok, kabalafigura szórakoztatja a közönséget, csak úgy mint a felsőbb ligákban, de egy idő után unalmas tud lenni, mikor már a sokadik pólón kezdenek marakodni a melletted ülők.  Helyette sokkal inkább harcolnék egy újabb labdáért, melyet valamelyik játékos ütött ki a home runja során. Éppen ezért viselem bal kezemen én is a kesztyűt, hogy az ilyen pillanatoknál ne csak úgy simán próbáljam meg elkapni. A következő pillanatban azonban gondolatmenetem félbeszakítja egy  pohár jéghideg narancslé, mely tökéletes pontossággal landol a combomon, és a mellettem elhaladó dagadék pasas aki ennek az egésznek az okozója. Természetesen a nadrágom azon nyomban teljesen elázik, szerencsére azonban a pólómra nem fröccsen túl sok, így azzal nincs gondom.
- Jó lenne ha egy kicsit jobban figyelne uram, és nem tolakodna ennyire a hölgyekre, különben nem lesz túl jó vége a dolognak.- Mérgelődök hangosan és elégedetlenül, majd bal lábam nemes egyszerűséggel meglendítve egy rúgást is utána küldök, elgáncsolva ezzel, melynek hatására szépen összecsuklik, és két szerencsére üres széksoron átesve lefejeli a korlátot. Az, hogy történt-e komolyabb baja, nem igazán foglalkoztat, és gondolatban már ugranék is utána, hogy egy-két sallert még lekeverjek neki, azonban egy mozdulat teljesen elvonja a figyelmem ettől. A lány akitől az égi „mannát” kaptam egy zsebkendő segítségével próbálja meg felitatni a nedvességet nadrágomtól. Sajnos mivel mozdulatai éppenséggel férfiasságom mellett történnek, ezért akaratlanul is elkezd szűkülni a nadrágom, amiről mondjuk nem tehetek, teljesen természetes dolog, és ha éppen nem egy ilyen szerencsétlen mozdulat következtében történne a simogatás, akkor lehet már most ráugranék, hogy itt helyben leteperjem.  - Ugyan semmi nem történt, és talán tényleg nem nagyon kellene ott simogatnia.- Válaszolok neki mosolyogva - Egyébként a nevem Adam- mutatkozok be neki illedelmesen, s ha engedi akkor egy apró csókot nyomok kecses kacsójára. - Ha már ilyen leleményes módon meghívott egy italra, akkor engedje meg, hogy viszonozzam majd, és meghívjam kegyed egyre a meccs végén. Egyébként melyik csapatnak szurkol ha szabad megkérdeznem, csak úgy kíváncsiságból?- Pillantok rajta végig érdeklődve, ugyanis ruháján nyomát se látom, hogy bármelyik csapat színeit viselné. Eközben a hangosbemondó közli, hogy a szünet utolsó csókkamerája érkezik, melyre a közönség hangos tapssal reagál. Én is beszállok, hangos nevetés kíséretében, azonban mikor meglátom, hogy a képernyőn megjelenő szív éppen ránk mutat, egy pillanatra meghökkenek. - Én, mi nem vagyunk egy pár…- Próbálom menteni a menthetőt, de csak hangos fújolás rá a válasz, így nem igazán tudok mit tenni, mélyen a hölgy szemébe nézek, és karjaim derekára fonva tapasztom ajkaim az övéire egy finom csók erejéig.