"Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!"

"Elég egy apró gondolat, például hogy a világod csak egy álom. Egyszerű kis gondolat, mégis mindent megváltoztat. Olyan biztos vagy a világodban, a valóságodban... vajon mi is az?"

"A gondolat olyan, mint egy vírus. Ragályos és kiirthatatlan. Az ötletmagból kifejlődött kész gondolat meghatároz téged, vagy elpusztít."

-- Inception

Sebastian Masser írta:

"Lesznek majd, akik azt mondják, önző vagy, amiért olyan lépést teszel, ami által elkerülhetetlen, hogy néhány ember sérüljön. Lesznek majd, akik meg akarnak győzni arról, hogy az a normális, ha egy életen át a helyeden maradsz, boldogtalanul. Lesznek majd, akik szerint az a helyes út, ha feláldozod magad mindenki másért. Lesznek majd, akik sorolni kezdik, és mi lesz ezzel, azzal, meg amazzal? Lesznek majd, akik elítélnek, mert nem hisznek a boldogságban. Igen, lesznek majd, akik mindenkire gondolnak, mindenki fájdalmáért aggódnak, a Tiéden kívül. Lesznek majd, akikről kiderül, hogy a Te boldogságod sokadlagos számukra. Lesznek majd…
És lesznek majd olyanok is, akik támogatnak, mert igazán szeretnek, akik nem csak arra gondolnak, mi lesz velük, ha minden megváltozik, hanem arra is, hogy Te ezt igenis, mint minden ember, megérdemled! És ha itt nem kaptad meg, keresd meg a helyet, ahol megleled.
Ha elbizonytalanodnál, egy dolog mindig jusson eszedbe, rossz döntés nem lehet az, ami a szívedet és legfőbb akaratodat követi, amit a boldogságodért teszel. Rossz nem lehet, mert nemes a célja. Csak fájdalmas. Igen, egy darabig mindenkinek, s bár kevesen fogják fel, Neked a legjobban. De tudnod kell azt is, a Világ túlteszi majd magát rajta, és továbblép. Mert mindig ez történik. Egyszer majd visszagondolsz rá, hogy voltak napok, amikor az utcára is képtelen voltál kilépni, és hogy pontosan azok a sötét napok vezettek ki a csodás, csodás napsütésbe…"

Forrás: Mindenegyben Blog

Remek idézet, köszönet érte!   

Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között.

Alkyoni Papadaki

Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni - mert az élet szép!

Csernus Imre

"Az ember 100 dolgot akar; 89 és felet megkap. Kilencet megszerez. Felet befejez.. és abba az egybe hal bele, ami nem lehet az övé!"

"-Fájdalom nélkül nincs szerelem- mondta a nyuszi, és átölelte a sünit."


Vavyan Fable tollából:


Ha olykor kiadod magadból a fájdalmat, akkor nem hurcolod végig az életeden, ezen és az eljövendőkön. Érzelmeink azért vannak, hogy átéljük azokat, ugyanis gazdagítanak. Az átéletlen, elásott érzelmek betokozódnak, megmérgeznek.

Látni valakit, egyszerre látni gyarló és szárnyaló voltában, dagályát és apályát; mélyét és könnyen horzsolódó, ezzel-azzal feldíszített felszínét, elnézően megmosolyogni és nagyon szeretni.

Bekeveselltem: nem csupán végig-, hanem átélni akarom az életemet!

Amit tiltunk, abból bűn lesz. Ha holnaptól kezdve tilos lenne szemüveget viselni, a rövidlátók két héten belül a maffia hálójába kerülnének.

- Nagyravágyó vagyok, igen! Mindent el akarok érni, amit csak képességeim révén elérhetek! Úgy vélem, ez nem kevés! Ám terveim közt nem szerepel aljasság, hamisság, árulás.
- Nehéz ám mindent elérni, s közben tisztának maradni. (...)
- Hát akkor majd a mindenből engedek, nem pedig önmagamból!

Fontos, hogy életben tartsuk magunkban az egykori gyermeket. (...) Arra gondolok, fontosabb a szív, mint az ész. Ha dönteni kell, ebben a sorrendben latolgatok.

Nem nagy kunszt szemtől szembe szeretni valakit. Szeresd pár ezer kilométernyi messzeségből. Ha erre is képes vagy, akkor már kezded megérdemelni.

"Mivel foglalkozol többet? Azzal, hogy jól csináld a dolgokat vagy azzal, hogy jó dolgokat csinálj?"
(D. Ádám)

Talán az első hozzászólásom itt... Ki-ki döntse el, mennyire igazak ezek a szavak

"Sok ember él egy asszonyban, és a nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus. Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát. Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá. Tudja, mi a férfiönérzet és férfihiúság, a férfi ész és férfi butaság. Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni. Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt. Társa a férfinak. Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa. Sorstársa."

A tegnapi filmválasztásom igen jó döntésnek bizonyult. Alapjában véve nem szeretem Scarlett Johansson-t, de ez a film.. eszméletlenül tetszett, no meg Morgan Freeman is benne van, aki kedvenc.



A kedvenc részem benne mégis egy párbeszéd, igazán elgondolkodtató, háromszor néztem meg ezt a részt a film befejezése után. Van benne valami:

"- Mi segíti ezekhez az információkhoz?
- Elektromos impulzusok. Minden sejt kommunikál a többivel, ezer bitnyi információt cserélnek ki másodpercenként. A sejtek összeállnak, óriási kommunikációs hálót képeznek, ami formálja az anyagot. Sejtek gyűlnek össze, anyagot formálnak, deformálnak, reformálnak. Nincs különbség, ez mind ugyanaz. Az emberek egyedinek tartják magukat, így a lételemük is az egyediségben gyökereztetik. Az egy a mértékegységük, de nem az az. Minden társadalmi rendszer, amit létrehoztunk, csak vázlat csupán. 1+1=2, csak ennyit tanultunk. De 1+1 sosem egyenlő kettővel. Valójában nincsenek számok, sem betűk. Kódoltuk a létezésünket, hogy emberi léptékűvé tegyük, mert így lesz érthető. Kreáltunk egy mértéket, hogy ezzel elűzhessük a mérhetetlen mértékét.
- De ha nem az ember a mértékegység, és a világot nem a matematikai törvények irányítják, akkor mi irányítja?
- Filmezzünk egy haladó autót, gyorsítsuk fel a képet végtelenre: az autó eltűnik. Szóval milyen bizonyítékunk van a létezésre? Az idő jogosítja fel a létezésre. Az idő az egyetlen mértékegység. Bizonyítékot ad az anyag létezésére. Idő nélkül nem is létezünk."

"A világ állandóan változik, ezt Darwin óta tudjuk. De azt is tudjuk vele, hogy sosem a legerősebb él túl.. a legokosabb, a legügyesebb vagy az akinek a legtöbb a pénze. Mindig az a túlélő aki a leginkább tud alkalmazkodni a változásokhoz..."

// Nora, én is ezen agyaltam sokáig a Lucy után pont. Nagyon elgondolkodtató. *-* //


"Szerencsére a véletlen és a misztérium között ott van valahol a képzelet is, az egyetlen olyan dolog, amely megőrzi a szabadságunkat, még akkor is, ha sokan a visszaszorítására, vagy a teljes felszámolására törekednek."
[Luis Bunuel]


"Minden pillanat iszonyúan egyetlen."
[Vavyan Fable]

"Az ember különleges tulajdonsága, hogy képes alkalmazkodni lényegében bármilyen körülményhez. Képesek vagyunk olyan életet kialakítani, amiben boldogok tudunk lenni, ha pontosan tisztában vagyunk a játékszabályokkal."

2. kedvenc filmem után

"Mindig azt mondom, "ha gyanús egy fazon, vagy egy meló, ott kell hagyni!" De nem teszem, nem teszem, és csak a kurva pénz miatt nem teszem!"

/Steve Buscemi-Kutyaszorítóban/

1. kedvenc filmem után

" Évek óta lököm ezt a szöveget, és aki hallotta, annak annyi volt. Soha nem gondolkodtam azon, hogy mit is jelent valójában. Csak gondoltam, egy jó tökös szöveg... mielőtt golyót eresztek, valami faszkalapba. De ma reggel valami olyan történt velem, ami gondolkodóba ejtett. Most azt gondolom, azt jelentheti... hogy te vagy a gonosz ember, én pedig az igaz ember, ez a 9-milliméteres itt, pedig a pásztor... aki megvéd engem a sötétség völgyében. De azt is jelentheti... hogy te vagy az igaz ember, én pedig a pásztor, és a világ az ami, gonosz és önző. Nekem ez tetszene. De az igazság nem ez. Az igazság az, hogy te vagy a gyönge... és én vagyok a gonoszok zsarnoksága. De igyekszem, Ringo. Nagyon igyekszem... hogy én legyek a pásztor."

/Samuel L. Jackson-Ponyvaregény/

"... én meg pillogok párat, mint a pocok a fényszóró kereszttüzében.."

Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást.
- Doktor House –

Ne a haláltól félj (...), hanem a meg nem élt élettől!
- Örök kaland -

Ha megismersz valakit, aki segít elfelejteni a múltat; akkor ő lesz a jövőd.
- P.S. I Love You -

"Az út hosszú és veszélyes, és még ha minden erődet megfeszítve a végére jutsz is, nincs rá semmi garancia, hogy visszafelé is meg tudod tenni. De ezt az utat végig kell járnod - ha nem akarsz meghibbanni és úgy pusztulni el."

"Ha olykor kiadod magadból a fájdalmat, akkor nem hurcolod végig az életeden, ezen és az eljövendőkön. Érzelmeink azért vannak, hogy átéljük azokat, ugyanis gazdagítanak. Az átéletlen, elásott érzelmek betokozódnak, megmérgeznek."

"A nők, és a gordiuszi csomó... biztos volt közös felmenőjük. "

Hosszú, de szerintem nem felesleges!

"Pár éve hallottam az alábbi történetet:

Egy bölcs indián asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes drágakövet. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.

Ám néhány nappal később a vándor visszatért az indián asszonyhoz, és így szólt:
-Gondolkoztam. Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy kérhetek tőled valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.


A történet szívet melengető, de mégis gyanítom, hogy az életben ennek az ellenkezőjét sokkal többször tapasztaltad már meg.

Segítettél valakin, aki nemhogy nem hálálta meg, de utána még te jöttél ki a dologból rosszul. Szerettél valakit, aki nemhogy nem értékelt téged, de még faképnél is hagyott. Közösen csináltál valakivel valamit, amiből aztán a másik jól járt, te pedig rosszul.

Miért történnek meg ezek a rossz dolgok a jó emberekkel?

Az a válasz, hogy „azért mert az emberek gonoszak” nagyon egyszerű lenne, de természetesen hamis. Az emberek nem gonoszak.


Amikor felszállsz a buszra, akkor azzal hallgatólagosan tudomásul veszed, hogy valaki esetleg rálép a lábadra. Nem azért, mert az illető gonosz, hanem azért, mert a busz kanyarodik, gyorsít és fékez, az emberek leszállnak, felszállnak, leülnek, felállnak, kerülgetik egymást, csomagokat cipelnek, miközben itt-ott kapaszkodni próbálnak. És közben egyik utas sem robot, időnként hibáznak, időnként rálépnek egymás lábára.

Ha egy ágyban alszol valakivel, akkor időnként bizony előfordul, hogy az illető ráfekszik a hajadra vagy a könyöködre, és mindez nem rosszindulatból vagy gonoszságból történik. Ilyen az élet természete.


Ha valaki fájdalmat okoz nekünk, akkor az az esetek nagy részében pusztán figyelmetlenségből van. De mi a helyzet a többi esetben?



Henry Oberlander neve csak kevesek számára ismerős. Nem írnak róla a lexikonok, nincs ismert fotója, néhány nyúlfarknyi elsárgult újságcikken kívül sehol sincs leírva a neve, pedig ő volt a világ legnagyobb csalója az 1930-as években. Áldozatai főleg bankok voltak, körülbelül 240 millió dollárt csalt ki tőlük, ami 4.4 milliárd mai dollárnak felel meg – ez pedig kicsit több, mint ezermilliárd forintnak. Miután lefülelték, a tárgyalása során az ügyész úgy nyilatkozott, „módszere annyira veszélyes, hogy ha nem kaptuk volna el, akkor a nyugati világ teljes bankrendszere összeomolhatott volna”.

Hogy mi volt pontosan Oberlander módszere, arról érthető módon nem írtak a korabeli lapok. Egy mondata azonban kifejezetten ismertté vált, amit azóta úgy hívnak, hogy Henry törvénye. Így hangzik:








Oberlander nagyon jól ismerte az emberi természetet, és pontosan tudta, hogy ha megérti, mire vágyik a másik fél, akkor az nagyon sok mindent hajlandó lesz neki megadni ezért cserébe. És ez mindenkire igaz kivétel nélkül.

A szenvedélybetegek, drogosok, alkoholisták képesek feladni a pénzüket, a családjukat, végső soron az egészségüket azért a vágyukért, hogy elmenekülhessenek egy kis időre a valódi életből. Mások feladják a családjukat, az egészségüket a pénzért vagy a hírnévért. Megint mások a pénzt és a karriert áldozzák fel a családjukért.

Arra vágysz, hogy izmos legyél? Akkor órákat fogsz feladni mindennap az életedből azért, hogy sportolhass. Diplomára vágysz? Éveket fogsz tanulással eltölteni egy egyetemen, hogy megszerezhesd.


Minden egyes ember a bolygón Henry törvénye alapján éli az életét. Akár a „jó”, akár a „rossz” oldalon is áll az illető, minden egyes Kulcsár Attilára jut egy Teréz Anya, aki annak ellenére adakozott, hogy még a lábán lévő papucs sem volt a sajátja.


Amikor valaki fájdalmat okoz nekünk – és nem figyelmetlenségből – annak oka egyszerűen az, hogy nem tudja megadni nekünk azt, amire vágyunk. Mi azt hisszük, hogy az illető meg fogja valósítani a vágyainkat, és ezért áldozatokat hozunk. Csakhogy a másik fél erre képtelen, inkább a saját vágyait próbálja megvalósítani, áldozatunk ezért hiábavaló. Úgy érezzük, lehúztuk a WC-n mindazt az időt, pénzt és energiát amit belefektettünk a dologba, természetes, hogy pocsékul érezzük magunkat ilyenkor.


Sajnos törvényszerű, hogy ez megtörténjen velünk. Ugyanis nincs két egyforma ember a bolygón, mindenki más és más. Ezért aztán mindenki mást akar, mindenki másra vágyik. Ráadásul mindenki magából indul ki. Ösztönösen úgy viszonyulunk a többi emberhez, mintha olyanok lennének, mint saját magunk. Így hát rendszerint automatikusan feltételezzük, hogy ugyanazt tudják, amit mi, ugyanazt szeretnék, amit mi. Rengeteg erőfeszítés és sok odafigyelés szükséges egy másik ember megismeréséhez, megértéséhez, a hozzá való alkalmazkodáshoz, és annak elfogadásához, hogy a másik más, mint mi.


Bár mindenki más és más, van egy sok ezer éves felismerés az emberekkel kapcsolatban, ami kimondja: Az emberek nem egyformák, de nem is véletlenszerűek. Vagyis minden szituációban másképp viselkedünk, sőt, akár ugyanabban a szituációban is tudunk különbözőképpen viselkedni, ugyanakkor a viselkedésük mégsem véletlenszerű.


Van valamiféle rendszer a viselkedésünkben tehát, amit több ezer éve kutat az emberiség. Van, aki ezt személyiségnek hívja, van, aki karakternek, van, aki jellemnek. Az elnevezés szerintem lényegtelen, az én meggyőződésem például az, hogy a döntéseinkben a gondolkodásunké a legjelentősebb szerep.

Vagyis az, hogy milyen a szemléletünk, milyen az észjárásunk, hogyan gondolkodunk az életünkről, a többi emberről, az élethelyzeteinkről.



Howard Earl Gardner, a Harvard Egyetem viselkedéskutató professzora évtizedeken át kutatta ezt a témát, és jelentős eredményeket ért el. 1983-ban megjelent könyvében bebizonyítja, hogy sokféle emberi intelligencia létezik, amiből neki nyolcfélét sikerült azonosítania.








Ennek a felismerésnek két következménye van. Egyrészt a hagyományos IQ tesztek ezek nagy részét nem mérik, ezért még az önfejlesztés iránt nyitott emberek jelentős része előtt is sokszor rejtve marad, hogy ők valamiben akár kiemelkedők is lehetnek. Másrészt pedig az intelligencia olyan, mint a jobb- és balkezesség: ösztönösen azt a kezünket használjuk egy bizonyos feladatra, amiben erősek vagyunk. Hasonlóképpen, ha rendelkezünk egy bizonyos típusú intelligenciával, akkor azt próbáljuk meg használni olyan feladatok megoldására is, amire az könnyen lehet, hogy alkalmatlan.

A nyolcféle intelligencia, amiről Gardner révén tudomásunk van számtalan kombinációban előfordulhat az emberekben. Így a személyiségtípusok, jellemvonások szinte végtelen kavalkádja létrejöhet, ugyanakkor számtalan törvényszerűség is felállítható.

Van, akinek a verbális-nyelvi intelligenciája erős. Az ilyen emberek könnyen írnak, olvasnak, könnyen tanulnak meg nyelveket, képesek magukat izgalmasan és érdekesen kifejezni. Ez az intelligencia az alapja az írói tehetségnek, a verselésnek, de a nyilvános beszédnek, valamint az előadó-művészetnek is.

Van, akinek a zenei-ritmikus intelligenciája fejlett. Ők nem csak szívesen dúdolgatnak, hanem képesek precízen megkülönböztetni a hangokat, hangmagasságokat, szólamokat, könnyen megtanulnak hangszereken játszani, és szeretnek hallás után tanulni. Ez az intelligencia az alapja a zeneszerzésnek, éneklésnek, de az érzelmekkel teli előadó-művészetnek is.

Van, aki a vizuális-térbeli intelligenciában jó. Az ilyen emberek jól tájékozódnak, szeretik a térbeli feladványokat, a LEGO-játékokat, rendszerint jó az ízlésük, könnyen felismerik ha egy kép egyensúlyban van, általában fejlett a kézügyességük, nemritkán szeretnek rajzolni. Ez az intelligencia a képzőművészeti tehetség alapja, a festészet, szobrászat, fotózás, filmezés előszobája. Ugyanakkor nélkülözhetetlen a mérnöki, tervezői tevékenységhez és az autóversenyzéshez is.

Van, akinek a logikai-matematikai intelligencia az erőssége. Ez az, amit az IQ tesztek általában mérnek, azok, akiknek ez jól megy általában könnyen és határozottan érvelnek, érdeklik őket az elvont dolgok, vonzzák őket a stratégiai játékok és az informatika. Ez az intelligencia az alapja a tudományos érdeklődésnek, a racionális területekben való kiemelkedő teljesítménynek.

Létezik testi-kinesztetikus intelligencia is. Akik ebben jók, azok nagyon otthon vannak a testükben, minden pillanatban érzik, hogy egyes izmaik milyen állapotban vannak és persze képesek egyenként mozgatni őket, és kitűnőek az ügyességi játékokban. Ez a fajta intelligencia vezet a sport, a tánc, a színjátszás terén a kiemelkedő eredményekhez.

Van, akinek naturális intelligenciája van. Ők ösztönösen vonzódnak a természethez, könnyedén felismerik a növényeket, állatokat, szeretnek horgászni és túrázni. Ez a fajta intelligencia igen erős túlélési képességek alapja, és akár a meteorológia, biológia, antropológia és hasonló tudományterületek számára is nélkülözhetetlen, de akár a gyógyításban, orvoslásban is felettébb hasznos.

Létezik az interperszonális intelligencia is, amit más néven szociális intelligenciának hívunk. Az ebben fejlett emberek könnyen teremtenek kapcsolatot, népes baráti körük van, empatikusak, tapintatosak, és rendszerint szórakoztatóak. Ez az intelligencia az alapja a jó vezetésnek, legyen az akár cégvezetés vagy idegenvezetés, a vendéglátásnak, a diplomáciának, az oktatásnak, az ügyvédi szakmának, de ez tesz valakit jó értékesítővé és jó pszichológussá is.

És végül van, aki intraperszonális intelligenciával rendelkezik. Ez egyfajta önismereti intelligencia, aminek eredményeképpen az ember elég jól ismeri a saját erősségeit és gyengeségeit, képes kiismerni a saját gondolatait és érzéseit, képes kordában tartani az érzéseit. Ez a fajta intelligencia az önmenedzselés alapja, ez sarkallja az embert az önfejlesztésre, ez hozza létre a felelősségérzetet, a morális és etikai elveket, valamint azt az igényt, hogy érdemes bizonyos elveket követni és betartani. Ha ezt a levelet olvasod, akkor már legalább fél éve követed a szemléletfejlesztést, ami azt jelenti, hogy az intraperszonális intelligenciád jóval magasabb, mint az átlag.



Amikor találkozunk valakivel és megpróbáljuk megítélni, hogy az illető vajon be fogja-e teljesíteni a vágyainkat, és érdemes-e feladnunk ezért valamit, akkor rendszerint azt az intelligenciánkat használjuk, ami a legerősebb. Akinek speciel a szociális intelligenciája erős, ő valószínűleg sok esetben jól fogja felmérni a másik embert. Viszont akinek a racionális intelligencia az erőssége, vagy netán például a zenei intelligencia vagy a kinesztetikus intelligencia, ők kevésbé szerencsések. Nyilván nagyon erős érzelmi hatást tud kiváltani két emberből, ha közös az érdeklődés a csillagászat iránt, vagy jól tudnak táncolni egymással – de ez nem igazán jósolja meg, hogy a két fél hogyan tud együttműködni hosszútávon. Feltételezhetően ez például az egyik jelentős tényezője annak, hogy sok művész, színész, zenész él rossz anyagi körülmények között, és választ magának rosszul párt, hiszen azt az intelligenciáját próbálja használni az ilyen döntésekhez is, ami nem erre való.


Előfordulhat, hogy van olyan intelligenciánk, ami egyfajta csiszolatlan gyémántként él bennünk. Gyerekkorunktól nem volt alkalmunk arra, hogy valódi tehetséggé vagy erősséggé formáljuk a bennünk lévő potenciált. Lényegében minden képességünk így kezdi, hiszen csecsemőkorunkban viszonylag ritkán vagyunk már egyetemi professzorok vagy híres írók. A bennünk lévő potenciál egy része a korral természetes módon fejlődik a napi életben használható intelligenciává, de lehetséges, hogy marad bennünk olyan intelligencia, amit nincs alkalmunk fejleszteni.

Látható azonban, hogy ez a fejlesztés ez a saját magunk munkája. Bár a bölcs indián asszony története nagyon tetszetős, senki nem adhat nekünk olyan dolgot, amitől jobbá válunk. Ugyanúgy, ahogy nem tudjuk a másikat kedvessé tenni, racionálissá sem tudjuk és zeneileg tehetségessé sem.

Bármilyen fejlődés a saját magunk munkája. Azonban míg gyerekként ez nem tudatos, és mindenre van időnk, felnőttként komoly áldozatot kell hoznunk, ha valamiben előre akarunk jutni. Valamit fel kell adnunk a vágyainkért, ahogy Henry törvénye mondja: akár pénzt, akár időt, akár energiát, de valamit bele kell fektetnünk abba, hogy jobbá váljunk – és ezáltal jobb életünk lehessen."