Kivételes alkalmak egyike, hogy kiteszem a lábam Vegasból. Hát, néha világot kell látni. Az persze már más kérdés, hogy az a világ, amiben én mozgok, mindenhol egyforma. Pénzes, szexéhes pasik, vad partik és azt hiszem ennyiben ki is merül. Már szinte öröm, ha egy ügyfél fiatal és jóképű, arról nem is beszélve, ha úriember módjára bánik velem. Nem szokott gyakran előfordulni. Eszembe jut, mit is keresek itt és akaratlanul is felfelé emelem a tekintetem. Fel a házak teteje felé, nem érdekel, hova lépek, nem nézek a lábam elé, csak fel, jó magasra. Tapasztalatból tudom, akkor nem adják meg magukat a könnycseppek egykönnyen a gravitációnak. Engem is az az egyetlen, ami a földön tart még. Egyszerű fizikai dolog. Őszintén szólva teljesen el vagyok veszve, de ez a furcsán idegesítő érzés most valamiért egyáltalán nem zavar, ha akarnám, csak elővenném a telefonom és máris tudnám, merre járok, de nem érdekel. Feltehetően a nekem megfelelő környezetbe sikerült betoppannom, hiszen az úton sokmillós autók suhannak el, a szél néha belekap a szoknyámba, amúgy sem vagyok éppen túlöltözött. Én csak túlélek, nem csinálok most mást. Szóval mit csináljak mégis ezen kívül... találomra belépek az első szórakozóhelyre, ami szimpatikusnak tűnik. Amint beteszem a lábam, persze máris akad, aki utánam csorgatja a nyálát, de nem érdekel, egy fintorral elintézem és már megyek is tovább. Nem akarom szánalmas alakokra pazarolni az időmet, én ma szórakozni akarok. Bár az utam a bárpult felé visz, ahogy elhaladok egy nagyobb társaság mellett, valami, pontosabban valaki eltántorít a célomtól. Lezárt rész, na és? Ahol a többi csaj megfér azokban a semmit nem takaró kis cuccokban, ott én is elférek. Pasi is akad bőven, de nem... Nem érdekelnek, engem csak egy valakit érdekel. Így hát megyek előre, céltudatosan, valaki az utam akarja állni, de én csak a mellkasára helyezem a tenyerem és eltolom, megyek tovább. Tudom, ha igazán meg akarna állítani megtenné, de máris szimatolja a show-t, így kivár vagy talán csak parancsra vár, mint egy jó kutya. Határozott lépésekkel állok meg előtte. Ó igen. Gareth Saintwood, ha jól tudom. Túl közelről még nem ismerem, de egyszer mindennek eljön az ideje. Ennek talán most. Megállok, pont az asztala előtt a tűsarkaimon, egészen kicsi terpeszben, egyik kezem a csípőmön, a másikkal pedig egyenesen rá mutatok.
- Téged ismerlek valahonnan – jelentem ki, hát igen, nem vagyok éppen józan. Talán csak az előző bár pultos fiúja a megmondhatója, mi mindent és mennyit ittam, mert nekem fogalmam sincs.
- Tudom, hogy nekem ma hol a helyem. Mondjuk ott, az öledben – kacér pillantást vetek rá, de hibát követek el, amikor tekintetem az előtte levő asztalra téved. Ó, kokain... Gondolkodás nélkül térdre vetem magam mellette, kikapom a kezéből azt az összetekert papírpénzt, amivel ő is a magáévá tette az éltető port, kapkodva húzom végig a csíkon és amint végzek, mélyet sóhajtok. Ó Istenem, ez jó volt... Mámoros, ködös pillantással nézek a férfire, akit olyan vadul fosztottam meg az adagjától. Biztos van neki másik, mindenesetre édesen mosolygok, mert pipának tűnik.

Az a rohadék rossz híreket közölt. Fizetem neki azt a rengeteg pénzt, és arra sem képes, hogy jó hírekkel szolgáljon? Kezelésekre járok, nem tudom, milyen gyógyszereket szedek, mert ő azt mondja. Ne igyak rá alkoholt! Igen, ezt tapasztaltam, de most nem vettem be a fél fiola fájdalomcsillapítót. Két szemet vettem be. Nincs kezelés, de a doki kérte, hogy maradjak. Eszébe sem juthat ilyen. Még egy kicsit élni akarok, míg be kell feküdni. Los Angeles. Oda kell mennem. Muszáj. Régi ismerősök, sötét, piszkos múlt, jó nők. Ez kell nekem, bár egy pillanatra elgondolkodom, kell nekem a drog? Alkohollal rám pont rossz hatást fejt ki. Agresszívvá, kezelhetetlenné válok. Majdnem megöltem egy nőt egyszer. Akkor álltam le vele. Emlékszem a szőke göndör fürtökre. Kellette magát, nekem meg kellett a nő. Már nem emlékszem a nevére, Meg... Clara? Fojtogattam, lekötöztem... Képek villannak be a mai napig arról az estéről, melyet itt töltöttem hat éve. Thierry hangja, a nő elkékült ajkai és szinte elfehéredő arca, valaki felrángat, és magával visz, majd mentők. Minden csak képkockákban jelenik meg, pedig igyekeztem nem elveszteni a fejem, igyekeztem nem túllőni azon a bizonyos határon. De megint kétségbeesett vagyok, és ez... Már tudom előre, hogy nem jó párosítás.
- Ray! Haver! Testvérem! - Szorít magához egy két méter feletti izmosabb fekete fickó. Talán velem egyidős lehet. Vele éltem át azokat az éjszakákat, melyeket sokáig feledni akartam. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy csak képkockák vannak meg. - Mi a helyzet, tesó, azt hittem elfelejtetted, honnan indultál! - Veregeti meg a hátam úgy istenesen, majd elenged, és a limuzinnak felérő fehér kocsijához visz.
- Dehogy felejtettelek el! Akkor nem fizetnék, hogy a hátsód tisztának látszódjon, T! - Szólalok meg beszállva a kocsiba. Régen terítettem neki a kokaint, és a marihuánát, de kiszálltam. Nem fért bele az életembe. Ki lehet szállni, ha sok pénze van az embernek, ki lehet szállni, ha védelmet ígérek neki. Nem voltam rest annyit fizetni, amennyit kért akkor. Érdekes módon a kokain kínzó függőséget okoz, ám mégsem volt olyan hatással. Nem váltam a függőjévé annyira, mint azt sokan hitték. Éreztem a hiányát, piszok rossz volt, éreztem a bogarakat a bőröm alatt, a tenyér hideg verítékét, az enyhe belső remegést, mégis sikeresen meg tudtam állni, hogy ne szokjak vissza arra a szemét kis fehér porra.
- A viszontlátás bulit ígér - Vigyorodik el meglebegtetve a fehér poros zacskót. Gonosz vigyor ül ki a számra, majd eltűnik és egy pillanatra ránézek. - Ne aggódj, lesznek csajok is! - Mintha olvasna a gondolataimban. A szórakozóhely még így kora este üresnek látszik, alig lézeng pár ember. Csak követem Thierry-t, aki zárt részlegbe visz. Italt tölt nekem. A kezembe nyomja, de a szólásban megelőzöm.
- A viszontlátásra! - Emelem meg a poharam, majd lehúzom. Jólesően marja végig a torkom az arany nedű, de tudom, hogy ennyivel nem úszom meg. Kiszór az üveg asztalra két szép hosszú csíkot. Körbe néznék, de két hatalmas gardróbszekrény méretű fickó állja el a kilátást. Ez az este már most rosszul kezdődik. Hezitálok. Biztos, hogy akarom én ezt? Az agresszió, a józanodás pillanata, kell ez nekem? De sok időt nem töröm rajta az eszem.
[You must be registered and logged in to see this link.] lassan hatol el hallójáratomba, mintha kívülről nézném végig saját magam. Mintha egy részem tiltakozna, de az erősebb részem nem engedi neki. Mintha a kazetta megakadna, és a százdolláros a kezemben is megáll. Csak az első légvétel a borzalmas. Ahogy végigmarja az orromat, pár mély légvétellel juttatom lejjebb a méreganyagot a szervezetembe, élvezem, ahogy testemen végigszalad a hideg. Közben a poharam újra teli, a két biztonsági őr fiatal, lenge öltözetű nőket enged be, három mellém ül le a bőr kanapéra, három Thierry mellé.
Javában tart a buli. Nem tudom, mennyi az idő, ezt szeretem ebben a fickóban. Vele sosem érdekelt, mennyi az idő, semmi más nem érdekelt, csak a nők, az alkohol és a drog. Ki kellett kapcsolnom, Vegas-tól távol. Messze mindentől, a dokitól, akit megfenyegetve hagytam ott. Feszültség. Nem kéne felszívnom azt a csíkot az asztalról. Tudom, hogy nem kéne, Thierry persze jó "barát" lévén még adja alám a lovat, ám ekkor jön be a dögös barna. Gonosz vigyorral pillantok rá, amikor bátornak tartva magát betoppan a mi kis magánpartinkba.
- Édes, engem nem valahonnan ismerhetsz, hanem mindenhonnan! - Röhögök bele a képébe, látszólag nem érdekel a nő, jobban elfoglal az ölemben ülő vörös. Pedig mikor kikapja a kezemből a pénzt, és csak úgy eltünteti az egyik csíkot az asztalról. Az egyik őr ki akarja tenni, de intek, hogy hagyja. Felkeltette az érdeklődésemet.
- Mint látod az ölem foglalt édes, tépj sorszámot! - Nézek rá sokat nem sejtető tekintettel. Ilyenkor nem vagyok beszámítható, ilyenkor kiüt, hogy a nagybátyám természetét örököltem. Ilyenkor nem érdekel, mi fáj a nőnek, és mi nem. Szemtelenül csókolom meg az ölemben ücsörgő üresfejű prostit, majd utána felszívom az asztalon maradt csíkot. Az egyik lány táncolni húz, annyi a dolgom, hogy alákavarjak. Erősen fogom a csípőjét, majd kérdőn nézek Natasha felé, aki még be sem mutatkozott. Tudni akarom, mit akar. Miért van itt?

Az alkohol teljesen feloldja a gátlásokat, még azt a nagyon keveset is, ami nekem van. Bátorra ittam magam azt hiszem, nincs más magyarázat arra, amit teszek. Alapesetben is tudok pofátlan lenni, de most… Ha akartam sem tudtam volna álljt parancsolni magamnak. Nem is lett volna értelme, egyszer élünk és jelenleg mindent egy lapra tettem fel. Egyszerűen kell valami botrány, ami feldobja az életem. Azok a kis ördögök, akik buja és bűnös dolgokat suttognak a fülembe, ma emberükre találtak. Elhatároztam, hogy korlátok és gondolkodás nélkül fogom élvezni a mai éjszakát, persze akkor még nem sejtettem kivel. Díszesebb társaságba nem is futhattam volna bele távol az otthontól. Persze relatív a távolság. Lélekben még ennél is messzebb vagyok.
- Mindenhol nem lehetek ott, ahol te is. Én csak valahonnan ismerlek – vonom meg a vállam a kis kötekedésre, oké, megszokhattam volna, a jó pasiknak még nem biztos, hogy nagy a farkuk, de az egójuk minden esetben túlszárnyalja az átlagosat. Szinte a zene ellenére is hallom a hátam mögött a lépéseket, főbenjáró bűnt követtem el, felszívtam a nagymenő elől, ami neki jár, de valamilyen érthetetlen oknál fogva mégis maradhatok. Csábos mosollyal hálálom meg. Benne van minden, az is, hogy nem leszek hálátlan az anyagért, ha úgy adódik. Még soha senkivel nem… Szóval egy alkalom alapján nem számítok tapasztaltnak pár dologban, de még csak meg sem dominálhatott senki ingyen. Ha azt vesszük, ez sem lesz ingyen, ha úgy alakul… Előre elvettem, ami kell nekem. A kis megjegyzésére olyan pillantással nézek az ölében ülő kurvára, ha tekintettel ölni lehetne, ebben a pillanatban a földre zuhanna. Szánalmas, látszik rajta, hogy neki nem egy éjszakányi figyelem kell, annál sokkal többre vágyik, arra, hogy valaki, jelen esetben Gary kiemelje a mocsokból és egyetlen férfit szolgálva élje a kitartottak gondtalan életét. Hát engem ez nem érdekel, nekem ennél sokkal kevesebb kell, mégis hagyhatnám, hogy ő nyerjen, de azt biztos nem fogom.
- Nem szokásom sorszámot tépni, talán inkább fordítva kéne. Úgy tűnik anyagból a minőséget kedveled, akkor nőkben miért éred be az átlaggal? – bár költői kérdésnek szánom, a kis vörös szemei villámokat szórnak, nagyon helyes, ezzel máris megmutatta, melyikünk a profi. Azt még látom, ahogy valamelyik olcsó csaj táncolni húzza a kiszemeltem, mennék én is, de egy pillanatra megszédülök, megüt ez a minőségi cucc, az asztalba kapaszkodok és csak késve állok fel. Egyből Gary kérdő tekintetével találom magam szemben és rájövök, közbe kell lépnem, amíg a testemben áramló mámor hagyja, hogy azt tegyem, amit akarok. Villámgyorsan ott termek a táncoló páros mellett és határozott mozdulattal veszem át az irányítást.
- Ez itt az én helyem – jelentem ki gyerekesen, de a mozdulataim nagyon 18 év feletti közönségnek valók. Szó szerint birtokba veszem a férfit, az sem érdekel, ha rámenősnek tart. Valószínűleg el fogok borzadni magam is, ha bármi emlékfoszlányom marad majd az éjszakáról, de ha rajtam múlik, innentől a teleportálást választom. Annak örülnék a legjobban, ha onnantól, hogy beléptem ide, egészen addig, amíg haza nem érek, nem maradna meg semmi. Ez nem én vagyok.
- Engedetlen vagyok, nagyon rossz kislány és a sorszámot is elfelejtettem. Az a csík pedig… isteni volt. Van még? – vigyorgok éppen csak annyira közel hajolva hozzá, hogy nagy nehezen még a szemeire fókuszáljak, de néha homályossá válik előttem a kép. A testem egyből átveszi a zene ritmusát, magával ragadva a férfit is, mindkét kezemmel a nyakát karolom át jelenleg, a testem pedig minden mozdulatnál hozzá préselem. Aztán közelebb hajlolok.
- Egyébként Natasha vagyok és állok szolgálatodra – vigyorodok el, de talán már nem is látja, mert elhúzom az egyik kezem a nyakáról, hogy odaférjek és miközben belecsókolok, végigsimítok a karján, egészen a kézfejéig, azt megragadom és egyértelmű célzással a fenekemre húzom.

Ez az éjszaka a meggondolatlanságról szól. Dannek nem kell tudnia róla. Már akkor így döntöttem, mikor elindultam. Nem tudtam, hova induljak, de itt kötöttem ki, végül jól döntöttem. Thierry és a díszes társasága ki tud kapcsolni, ráadásul még élvezem is, ahogy a szer végigcikázik a szervezetemen, lassan fejtve ki a hatását. Érzem a feszültséget, ami ezzel keletkezik testemben, tudom, hol kell megállnom, de valami azt súgja, nem fogok tudni ma megállni. Elveszettnek éreztem magam, mikor idejöttem, nem tudtam, mihez kezdjek, el voltam keseredve, de ez már a múlté. Szabadnak érzem magam, és tudom hogy mindenre emlékezni fogok, mégis belemegyek ebbe az átkozott játékba, ami nem Natasha előnye lesz. Rossz emberbe kötött bele, de honnan is ismerhetne? A hírekből? A nagybátyám miatt? Az újságokból? Ha onnan "ismer", akkor igazából nem ismer, csak látott már valahol. Hallott rólam. A kettő nem ugyanaz.
- A nők csak eszközök... Semmi több - Simítom végig az ölemben ülő kis vörös arcélét durván, nyersen, ahogy azt megérdemli. Jelen helyzetben csak eszközök. Figyelemelterelésnek tökéletesek, ahogy a kokain és az alkohol. Lassan csúszik le torkomon az aranyszínű whiskey, miután befejeztem a csókot a nővel. A másik már ránt is magával, de nem bánom. Natasha ne akarjon megkapni, mert csak ő jár rosszul ma este. Főleg ha élni akar, de talán rájön. Ha nem, magára vessen. Élvezem, ahogy kitúrja a másik nőt, a kis szőke felháborodottan hátrál meg, amit egy lesújtó pillantással nyugtázok, miközben Natasha igyekszik felhívni magára a figyelmemet, látszólag sikertelenül. Hagyom, hogy a kezemet a fenekére tegye, de egyenlőre nem szólok, szabad kezem lassan siklik hasán felfelé, szemérmetlenül érintve a mellét, majd a nyakánál megállok. Ujjaim lassan fonódnak a vékony nyak köré, ahogy a pók öleli körbe az áldozatát, majd lassan erősebbé válik a szorítás, nem úgy, hogy fuldokoljon, hanem csak annyira, hogy érezze, ki is az erősebb, ki az, aki egy pillanat alatt elintézheti. Thierry is felfigyel a jelenetre, szemem sarkából látom, ahogy teste megfeszül, miközben engem figyel.
- Ide figyelj, Natasha! Nem hiszem, hogy jól járnál, ha én akár egy körömhegynyit is felszívnék megint! Jobban fog neked az fájni, mint hinnéd! - Suttogom a fülébe, hogy csak ő hallja, Thierry meg sem lepődik rajtam. A drog mindig is rossz hatással volt rám. Ahogy most is. Nem terveztem szívni, de mégis úgy hozta az este, de nem is tiltakoztam nagyon. Lassan engedem el Natashát, kicsit lökve rajta, az ő döntése. Most még menekülhet. Most még van kiút. Az őrök is arrébb állnak, ha menni akar. Ha marad, nem lesz szép az este. Remélem annyira be van állva, hogy nem fog erre emlékezni... Visszaülök a két lány közé, kezembe fogva az italom, majd nagyképűen mosolygok fel rá. Van mire annak lennem, mindig is nagyképű voltam, és az is maradok. Kihúzok egy csíkot Thierry-nek és magamnak is, bár tudom, hogy nem kéne. Thierry Natashát szemléli árgus tekintettel, majd felé nyújt egy papírpénzt...

Szeretem pattanásig feszíteni a húrt. Valójában mióta bejöttem, szerintem nem telt el öt perc sem, na jó, talán annyi mégis, de máris sikerült felhívnom magamra a figyelmet és megbotránkozást kelteni. Bár ilyen társaságban azt nehéz. Egyszerű mozdulattal távolítom el a szőkét, hát van itt felhozatal, nem játszanak kicsiben az biztos, de hol érdekel ez engem? Táncba kezdek, ezzel még nem mutatom meg, mit is tudok valójában, ez csak egy kicsi ízelítő. Az összes ászom nem fogom neki már az elején megmutatni. Látszólag próbál érdektelen maradni a kis magánszámom iránt, de a tekintete beszédes, meg hát férfi, tudom, hogy élvezi, akkor is, ha a közöny uralja a vonásait. Még. Hagyja, hogy azt tegyek, amit akarok, a kezét is akadály nélkül húzom a fenekemre, de tudom, hogy ez csak átmeneti, nem én irányítok és lássuk be, nem is akarok. Az irányításnak még a gondolatától is rosszul vagyok, én nem arra születtem, nekem más a végzetem. Hogy pofán vágom-e, amikor végigsimít a mellemen? Ugyan… Mosollyal jutalmazom, ami akkor sem fagy le az arcomról, amikor ujjai a nyakam köré fonódnak, csapdába ejtve. Ez az a pont, ahonnan tényleg nehéz menekülni. Már ha valaki akar… Én biztosan nem. És nem csak megjátszom, ha a szemembe néz, akkor sem láthat félelmet, riadtságot, semmit. Csak az elszántságot és ez nem csak annak köszönhető, hogy a pia és a drog kettőse tombol bennem. Nem, én pont erre vágyom. Éppen csak egy apró sóhaj hagyja el a számat, amikor elenged. Még csak meg sem remegek, csodálkozok is, hogy a pia ellenére állom, ahogy meglök, még az egyensúlyomból sem térít ki, pedig az híresen rossz józanon is. Nos, ha már elkezdtem játszani, semmit szeretek félbehagyni. Az a nagyképű mosoly, istenem… Nem hagyhatom tettek nélkül. Érzem, hogy mindenki engem néz, arra várnak, hogy megfutamodjak, de azt leshetik. Nem szokásom és most sem fogok. Csendben szemlélem, ahogy újabb csíkok kerülnek az asztalra, egyedül csak az vonja el a figyelmem, ahogy valaki bámul. Nagyon és idegesítően, ezt mindig észreveszem. Szólásra nyitnám a számat, de megelőz, felém nyújt egy papírpénzt, amit vonakodva, de elveszek tőle, ezzel megakasztva kérdéseim áradatát. Gyakorlott mozdulatokkal csavarom össze, letérdelek és már szívom is fel az egyiket. A papírpénz kiesik a kezemből, ahogy felemelem a tekintetem, egyenesen Garyre és perverz félmosolyra húzom a számat. Hirtelen ötlettől vezérelve hatásvadásznak szánt mozdulattal nyalom végig az asztalt, a csík helyét, bár keserű, nem veszi kedvem, tudtam, mire számíthatok, aztán már térdelek is fel rá, szinte átmászom rajta, egyenesen Gary felé. Átügyeskedem magam az ölébe és magabiztosan pillantok rá.
- És honnan tudod, hogy nem élvezem, ha fáj? Csak azért, mert ezek itt mind rinyálnának, ha meghúzod a hajukat, még akadhat olyan, akit a fájdalom hajt – felsóhajtok, látszólag közönyös vagyok, bár amikor a többi lányra terelődik a szó, elég beszédes az arcom.
- Nem szeretek osztozkodni. Te szabod a feltételeket, de azt már most megmondom, ha engem választasz, nem fogsz csalódni – lendül a csípőm, ahogy vele szemben ülök az ölében, lassú, izgató kört ír le, nyelvem pedig, amivel az előbb olyan lelkesen nyaltam a fehér port, most Gary nyakán jár be kanyargós utat lentről felfelé, hogy aztán a fülcimpáját fogaim közé vehessem.

Tudtam, mi lesz ma este, mégis vállaltam. Erre vágytam. Egy darabka a múltból, egy darabka, mely én vagyok. Nagyképű, agresszív férfi, aki sosem nézte, mi jó a másiknak. Még Thierry is megijedt azon az este. Az üzletét sodortam veszélybe, de nem érdekelt. Akkor lesokkolt a látvány, mikor a lányt kiszedte a kezeim közül. Utána volt arculcsapás az elmúlt idő. Mikor benne voltam, egy részem élvezte. Egy részem meg akarta ölni, mégis hagytam magam. A drog valami kiskapu a mai este folyamán. Elegem lett. Betartani az orvos utasítását, majd meghallani a rossz híreket, kegyetlen tréfája az életnek, mikor éppen a csúcs felé haladok... Képes lenne elvenni mindent. A mai estének "minden mindegy" alapon indultam neki.
Tudom, ha ezt a csíkot felszívom, akkor nem tudok megállj-t parancsolni magamnak. Nem fog menni. Thierry mégis teszi alám a lovat, mikor átadja Nathasának a papírpénzt. Egy pillanat alatt tüntetem el a csíkot az asztalról, majd normál cigit keresek. Ezt nem kellett volna, mégis a jóleső maró érzés végigfut orromon, majd torkomon. Utána érzem meg a nikotin jótékony hatását, mely már hiányzott. A nő nem lép le, s nem csak én lepődöm meg rajta, hanem az őrök, de még Thierry is.
- Kislány, rossz emberbe akadtál bele... Meggondoltad? Most... - Kezd bele Thierry, majd a szava is elakad, ahogy Natasha végignyalja az asztalt pontosan ott, ahol a csík volt kihúzva. A következő tettén meg sem lepődöm. Egy pillanat törtrésze csak, míg a nő az ölembe kerül, melyet Thierry füttyel jelez, viszont a többi ribanc féltékenyen néz végig. Nemtörődöm módra nézem végig a kis mutatványát, szavaira nagyképű vigyor ül ki arcomra.
- És az sem zavar, ha az életedért könyörögsz? - Kifordultam önnön magamból, ha valaki most látna, aki eddig azt hitte, hogy ismer, biztos mély csalódás övezné ide vezető útját, hiszen nem igazán láttak engem ilyennek. Még Dan sem, pedig vele is csináltam ostobaságokat, felelőtlen dolgokat. De ez nem az a Gareth Saintwood, akit a nagyvilág ismer. Ez az a férfi, akit csak az alvilág ismer. Vannak titkaim, mindig is lesznek, de ezek itt elférnek. Szenvtelenül tűröm, ahogy csípője moccan az ölembe, ahogy végignyalja ajkam, a szabad kezem, melyben nincs cigaretta, lassan halad a sűrű hajkoronába, hogy megragadja azt, és kicsit erőteljesebben húzza maga mellé a nőt, de nem ereszti el a hajkoronát egy percre sem.
- Én diktálok, és az, hogy te mit akarsz... Nem érdekel! Azt teszed, amit mondok, és akkor talán, ismétlem talán, megfontolom az ajánlatod - Hajolok egészen közel, szinte már ajkaim súrolják az övét, majd elfordítom a fejem, hogy szívjak egyet a cigarettámból. Visszanézek rá, majd a félig nyitott ajkakon keresztül fújom be a füstöt, ami a tüdőmből gomolyog fel a szórakozóhely légterébe. Őszintén akarom ezt a nőt, felelősség nélkül, nem érdekel, hogy mi lesz az este vége. Még egy pillanatig csak tartom a lányt, nem engedem, hogy felkeljen, miközben szívem szerint mást tennék vele, de azt akarom, hogy érezze, hol a helye. Játszom vele, mert megtehetem, és mert ő akart felszedni. Rosszkor akadt belém, de ha ő durván szereti, megkaphatja durván is... Nincs lelkiismeret, nincs megbánás. Nincs semmi. Csak testiség. Csak az erő. Csak a vágyak. Erőszak... Semmi több!

Nem szoktam ilyenkor gondolkodni. Akkor biztosan ezerszer megváltoztatnám az álláspontom. Kimondottan jó, hogy egy kis alkoholos alapozás után máris újabb okot találtam a lazaságra, fehér por formájában. Lássuk be, az sem utolsó szempont, hogy csak elvettem, ingyen. Fizetni nyilván természetben kell majd érte, de nem bánom kicsit sem. Élvezem a figyelmet, amit kapok, talán jól ismerik a fickót, azért tartanak teljesen őrültnek, amiért maradok, sőt kiprovokálom, hogy maradjak. Arra már magam is rájöttem, hogy nagyban játszik. Arra is, hogy tőle nem simogatást fogok kapni. Talán ez az, amiért büszkén felemelem a fejem és magabiztosan pillantok körbe. Maradok. A kis kurvák benézték, ez nem az ő estéjük lesz. Gondolkodás nélkül szívom fel a csíkot és csak felemelem a kezem, jelezve, hogy nem érdemes erre pazarolni az idejét, amikor valaki, gondolom, akitől a pénzt kaptam, figyelmeztetni akarna, de nem érdemes. Ha eldöntöttem valamit, akkor az úgy is van. Pillanatokon belül Gary ölébe mászok, nyilvánvalóvá teszem, hogy mi a helyzet. Akarom, kell nekem, kinéztem magamnak és meg is szerzem.
- Könyörögni? Ugyan miért tenném? Én csak kérek és vagy kapok... vagy nem kapok – vonom meg a vállam, persze parancsra, ha kell, tudok könyörögni is, de ebben a helyzetben most nem fogok semmiért.
- Te döntöd el, mit adsz. De amit adsz, azt el is veszem – teszem még hozzá, miközben ujjai a hajamba túrnak, ezt szeretem, soha nem lehet eléggé húzni a hajam ahhoz, hogy ne élvezzem. Viszonylag figyelmesen hallgatom a szokásos szabályokat, igen, mindig az van, amit a férfiak akarnak. Kész szerencse, hogy általában én is arra vágyom.
- Értettem, de elhiheted, szerintem ugyanazt akarjuk – kacsintok rá, miközben egyre közelebb húz, már annyira, hogy ajkaink szinte összeérnek, éhesen kapnék is utána, de akkor elfordul, a fenébe. Ha már belekezdtem, akkor csináljam rendesen. Elvettem a a drogját, most elveszem a cigijét. Nem veszem ki a kezéből, csak megragadom a csuklóját, magam felé húzom és mélyen beleszívok. Halmozom az élvezeteket. A füstöt a plafon felé fújom, megvillatva az alattam ülő hím előtt hosszú nyakam, amit akár ki is szívhatna, bele is haraphatna vagy bármi, csak csinálja.
- A szabályokat már tudom. El is fogadtam, mert maradtam. De mikor lépünk a tettek mezejére? – sóhajtok fel, akár unottnak is tűnhetek, pedig nem, élvezem a helyzetet, de fel akarom bosszantani. Minél dühösebb, annál jobb.
- Mutasd meg, hogy jól döntöttem. Hogy érdemes maradnom – simítok végig arcélén, aztán lépek is, nem csókolom meg, de beleharapok alsó ajkába.

A társaság minden tagja a mi kettősünkre szegezi a tekintetét. A kurvák féltékenyek, rám vágytak, pontosabban a pénzemre, de egyik sem nyerte el úgy igazán a tetszésem. Thierry, bár nem mutatja, látom az izmait megfeszülve. Tudja, hogy el akarok menni a nővel a hátsó részre, tudja, hogy meg akarom erőszakolni, és tudja, hogy milyen vagyok. Agresszív. Nem félek megütni egy nőt sem, bár drog hatására a kultúrának nevezett vékony máz is lepereg rólam, és előtör az igaz valóm. Nyers, nagyképű vadállat. Mindig is azzal magyaráztam, hogy ez vagyok én. De vajon tényleg így van? Vagy csak a drog teszi ezt velem.
Thierry szerint a kábítószerek csak kihozzák a valódi lényed, amit rejtegetsz. Valamilyen szinten igaza van. Hiszen Joe is volt agresszív, apám is. Családi vonás. Nem is akartam tenni ellene. Soha nem állt szándékomban. Az, ha megváltoztatom önnön valómat, az a legnagyobb hazugság. Megtettem. Majd rájöttem, hogy az, akivé Vegas-ban lettem, az is én vagyok. Egy vágyott felem. Egy jobb felem, de nem akarok jó lenni. Többé nem éri meg. Inkább élvezni akarom az életem. Nem törődni semmivel. Hagyni, hogy a drog elhomályosítsa az elmém, és a bennem gyülemlő feszültség lassan, de biztosan célszemélyt érhessen. Natasha. Egy pillanatra összekapcsolódik tekintetem Thierry-ével, s látom szemében az aggodalmat. Figyel rám. Igazán kedves, de tekintetem válaszol, hogy semmi szükség rá.
- Könyörögni az életedért. Édesem, én nem a vágyálmod, hanem a rémálmod vagyok! - Jegyzem meg, tudom, hogy mit csinálok, és tudom mit fogok csinálni. De a pillanat ma várat magára. Ha ezt akarja, ha ki akar hozni a béketűrésből, tegye. Kell egy lény, akin levezetem a feszültségem. Kell egy nő, akin kiélem kínzásra hajlamos énem. Érzem, hogy élek. Érzem, s most tudatosult bennem, hogy itt vagyok. Élni akarok és fogok is. A kis játékom Natashával kezd érdekesebbé fajulni.
- És mit tennél meg érte, hogy én is azt akarjam, amit te? - Suttogom, s szenvtelen arccal nézem végig, ahogy szív a cigarettámból, majd egy utolsót szívok bele, majd elnyomom a csikket, hogy a másik kezem szabaddá válva ismét szemérmetlenül érinthesse a mellét, majd az ujjaimat ismét a nyak puha bőrét érintve szorulnak, zárják el egyre jobban a levegő útját. Közel vagyok az ajkaihoz, túl közel, és közel ahhoz is, hogy elveszítsem a fejem. Hezitálok. Tekintetem elárul, de én ismerem a múltam. Tudom, mire vagyok képes. Visszatartó erő, mégis szorítom a nyakát, miközben a haját egy percre sem engedem el. Erővel tartom fekve magam mellett, és élvezem. Nem érdekel a külvilág, nem érdekelnek a féltékeny tekintetek. Nem érdekel semmi. Mégis valami visszatart. Valami, ami nem engedi kiszabadulni azt a felemet, ami miatt tulajdonképpen abbahagytam a drogozást.
Lenézek az ajkakra, melyek a szavakat formálják, nem értem őket, vagyis nem akarom érteni őket, inkább elzárom a szavak útját, hogy megcsókoljam, hevesen, ellentmondást nem tűrően, habár egyik kezem sem enged... Hallani akarom, ahogy levegőért kapkod, hallani akarom, így szorításom egy kicsit erősödik. Magamra húzom a nőt a hajánál fogva, ha akarja, ha nem, s nem érdekelnek a körülöttünk lévők. Halványan érzékelem, hogy pár kurva elhagyja a terepet, a féltékenyebb fajta. Thierry mellényúlt velük. Nem érdekel. Finoman harapok az alsó ajkába a csók végén, majd ellököm magamtól. Ép elmém utolsó próbálkozása ez, mielőtt a kokain végleg az agyamra menne.
- Még menekülhetsz. Később, nem lesz rá esélyed! - Keményedik meg a pillantásom, bár lelki szemeim előtt többféle kínzás között tenném magamévá a nőt. Megvannak rá az eszközök a hátsó szobában, ahová nekem van belépésem. Megtenném. Minden bizonnyal, de valami visszatart. Kiiszom az italom, majd kitöltök még egy pohárral, s tudom, hogy Natasha el fogja érni azt, amit akar... Thierry hogy oldja a feszültséget, a fehér poros zacskóval játszik. Szinte halálos lehetne ez a mennyiség. Nem szívok fel többet, a cigimért nyúlva gyújtok rá megint. Nyomasztó a légkör, szinte fullaszt. Natasha és Thierry között cikázik a tekintetem, majd felállok. A kijárat felé indulok. Egy pillanatra még visszafordulok, Natasha tekintetét elkapva, ha akar valamit, követ, ha nem, akkor keres mást, aki kedvesebb. Végül nem a kijárat felé megyek, hanem a rejtett szoba felé. A szoba, ami sok titkot őriz. Menet közben a kipaterolt vörös kapja el a karom, fenekét a férfiasságomhoz tolja, és a zene ütemére kezdi csavarni a csípőjét előttem, de én végig figyelem a zárt részleg kijáratát. Vajon Natasha erre mit lép? Arcom közönyös, de tudom, hogy a veszély csábítóbb, mint egy romantikus film.

Legalább nem dob le az öléből, ez is valami. Persze sejtem én mit akar, csak nem adja meg magát könnyen. Nem is kell.
- Van egymásra egy éjszakánk. Annyi idő alatt csak kitalálok valamit, amivel nyögésre késztethetlek. Kéjes nyögésekre persze... Kíváncsi vagyok, mennyire izgató – húzom tovább, magam sem értem miért megyek ennyire messzire, amikor bár szavak nélkül, de mindenki figyelmeztetett, mennyire veszélyes területen járok. Szeretem a veszélyt. Ami kiszámítható, az unalmas. Persze néha jó az, ami biztos, de a szexben nem. Az nem forgatókönyv szerint megy. Látszólag semmivel nem húzom fel annyira, hogy bármiféle érzelem kiüljön az arcára, de ahogy a hajamba túr, érzem, jó úton járok. Aztán ujjai végigsimítanak a mellemen, lepillantok, követem az útját, amíg tudom, majd keze a nyakamra kulcsolódik, igen, már biztos vagyok benne, közel vagyok a célhoz. Nem először fogják át ujjak a nyakam, semmi kifogásom ellene, persze nem tudhatom, nála hol a határ. Talán túl messze. Egy pillanatra megáll körülöttünk az idő, csak nézzük egymást, az sem érdekel, kik vannak körülöttünk, a zaj is olyan távoli és ahogy Gary lenéz az ajkaimra, önkéntelenül is megnedvesítem alsó ajkam a nyelvemmel. Vágyom rá, pedig nem így terveztem az éjszakát, de ha már így alakult, ki kell használni. Nem mindennapi alkalom, persze ő sem engem akar, csak a testem, mégsem ő választott, nem fizet értem. Én választottam, ő meg belemegy. Újfajta játék. És akkor lecsap. Falni kezdi ajkaimat, egy ideig hagyom, aztán én is beszállok, éppen csak finoman, incselkedve vele. Ujjai a hajamban, másik kezének ujjai a nyakamon... Húz és szorít. Ahogy mohón csókol, egyre kevesebb a levegő. Talán a szorítás miatt, talán azért, mert élvezem, de levegő után kapkodok, belesóhajtok a csókba. A mellkasára húzom a kezem, mintha el akarnám tolni, de nem viszek bele erőt a mozdulatba, hagyom, mert valamiért tudom, meglenne a lehetősége, hogy addig szorítson, amíg csak bír, de nem fogja megtenni. Ahogy elenged, felszabadultan kapok levegő után. Élvezem, ahogy a friss levegő a testembe áramlik, végre, ez kéjes érzés, akarom. Eltol magától, értem a célzást, lecsúszok az öléből mellé, de nem húzódok el.
- Nem akarok menekülni. Úgy nézek ki? Egy kis előleggel nem érem be – mosolyodok el és figyelem, amit csinál. Cigi, pia...
- Remélem ez a sok drog meg pia nem árt meg... használhatóan kellesz – sóhajtok fel és alig észrevehetően végigsimítok a nyakamon. Ez azért fájt. Megint mindenki engem néz, de csak most tűnik fel, sok kurva lelépett. Pedig ezért vannak, hogy tűrjék, amit a pasik akarnak. Akár azt is, ha az illető mást választ. Kicsit elgondolkodok, akkor rezzenek meg, amikor Gary megmozdul mellettem, feláll és elindul kifelé. Most komolyan itt akar hagyni? De nem... visszanéz, egyenesen a szemeimbe, én meg értem a célzást. Tudom, mit kell tennem, de várok egy egészen kicsit, majd lassan felállok és elsétálok a pasi mellett. Nem tudom, talán a testőre? Mindenesetre rákacsintok és megyek tovább. Megállok, körbenézek és egyből Gary pillantásával találom magam szemben. Elmosolyodok, olyan ragadozószerűen, észbontó, mennyire húz, indulok is felé, lassú, megfontolt lépésekkel, amikor az a vörös zavar be a képbe.
- Mondtam már, az enyém. Tűnj innen, ribanc – szószerint megtépem, ahogy a hajánál fogva arrébb rángatom és már foglalom is el a helyét. Megfogom Gary kezét, táncolok kicsit neki, de nem érem be ennyivel, most már sokat akarok.
- Nincs valami nyugodtabb hely? Ahol megmutathatnám, mi az, amit mindketten akarunk – közelebb hajolok és miközben kacérkodva felteszem a kérdést, a nyakán is végignyalok.

A drog és az alkohol egyben nem jó párosítás, mégis élvezem, ahogy a véremben van, ahogy elhomályosít, ahogy a feszültség a felszínre akar törni. Élvezem, de egyben aggaszt is. Nem akarok visszaszokni, most mégis jól esik, ahogy az imént felszívott csík még mindig marja a torkom. A cigaretta füstje lustán gomolyog, miközben eleresztem a nőt. A legtöbb ribanc már sírva menekülne, mert meghúztam a haját, ő még élvezi is, és ezért fogott meg benne valami. Valami más... Érdekes, tűri a fájdalmat, hiszen nem finomkodtam. Ilyenkor pláne nem. Azt csodálom, hogy még kinn vagyok és nem a rácsok mögött, esetleg valami zárt osztályon.
- Csak egy éjszaka? Akkor azt hiszem nem éri meg belekezdened... - Szólalok meg lemondóan, de egy éjszakára még egy kurva sem kell. Ha valakit akarok, azt többször is akarom. Kinőttem már abból, hogy cserélgetem a nőket. Van pár megszokott nő, akikhez visszajárok, akik érdemesek arra, hogy többször is velük legyek, akik megérik az árukat. Egyik lenge öltözetű nő sem kapott volna meg ma éjjel. Nem terveztem, nem is akartam, valahogy úgy vagyok vele, hogy ismeretlen árut nem húzok fel magamra... Bár Natasha más. Őt nem csak megdugom... Idegesít, és feszíti a határokat, melyek már lassan elpattannak, és akkor még magam sem tudom, mire lennék képes, ezért hagyom ott. Ezért megyek el, hogy kicsit le tudjak nyugodni. Nem magam miatt, vagyis főként magam miatt. Nem szeretnék rácsok mögött élni. Nem vetne jó fényt a családom hírnevére, a cégemre... A kis vörös engem akar, bár nekem nincs hozzá hangulatom. Natasha alakja tűnik fel, elidőzöm rajta, ahogy közeledik, ahogy kitúrja a kis vöröst, valami elpattan. Végignyal nyakamon, én pedig a falnak préselem, hogy ismét megcsókolhassam őt vadul, nyersen, miközben nem engedem, hogy ellökhessen magától.
Ismét eltűnik a tömeg, ismét csak ő érdekel, és eljött a pillanat, hogy lassan akarom kiélvezni ezt a testet. Szabad kezem a kilincset kutatja, szerencse, hogy pont az ajtó mellett állok? Nem véletlen, hogy itt álltam meg, hogy itt préseltem a falhoz.
Kattan a zár, ajtó nyílik, és hamar a szobában vagyunk, az ajtónak tolom, hogy a bezárhassam az ajtót, elfordítom a kulcsot.
- Veszélyes játékot játszol, ha engem akarsz... Ilyen állapotban nem én vagyok a legtökéletesebb partner - Suttogom vészjóslóan a fülébe, hiszen jobb, ha tisztában van vele, hogy nem leszek sem kedves, sem romantikus, és az sem nagyon érdekel, mennyi fájdalmat okozok neki... Egyenlőre nem teszek semmit, kíváncsi vagyok mit lép, miközben fejemben már lezajlott pár lehetőség...

Ez most bejött. Azt hiszem. Merész voltam, de meg is kapom érte a jutalmam. Garyt. Hogy mennyire járok jól vele, fogalmam sincs. Annyira akartak figyelmeztetni, ebből azt a következtetést vonom le, valami sötét titok övezi körbe, amit csak sejthetek, de nem tudhatok. Még. Talán durva, talán perverz, de mit érdekel engem? Minél meglepőbb dologra derül majd fény, annál jobban fogom élvezni. Azt hiszem. Annyira meglepem a vöröst a határozott fellépésemmel, hogy ellenkezni vagy visszaszólni sincs ideje, már tapadok is Gary-re, amire meg is kapom a választ. A saját nyekkenésem hallom, ahogy a falhoz nyom, de neki valószínűleg fel sem tűnik, elnyeli a szórakozóhely zaja és aztán be is fogja a számat. Mohón, türelmeltenül, kiéhezetten csókol. Pont úgy, ahogy szeretem. Bele is feledkezek rendesen, a kezem már felfedezőúton jár a testén, de még csak olyan helyeken tapogatózok, ahol nyilvános helyen is illik. Nem az illem érdekel, inkább csak nem akarok egyből mindent felmérni. Kell egy kis izgalom, egy kis várakozás, de úgy tűnik, ő már nem vesztegeti az időt. Hogy mikor kerülünk a szobába? Fogalmam sincs, egyszerűen csak azt veszem észre, hogy megszűnik a zaj, csend van és felkapom a tekintetem. Időm sincs körbenézni, hallom, ahogy kattan a zár az ajtón, aminek nekinyomódik a hátam és csapdában vagyok tényleg.
- Mi ez a hely? – kérdezek rá, nem tudom befogni a számat szokás szerint most sem, de már lényegesen kevesebbet beszélek, mint szoktam.
- Ezekszerint gyakran jársz erre, különben honnan tudnád, hogy egy komplett kis kéjlak rejtőzik a jó hírű klub hátsó részében... – ingatom meg a fejem, de valójában nem a megbotránkozás miatt, sokkal inkább a megkönnyebbülés miatt, hogy nem kell egy koszos wc-ben lerendezni a dolgot vagy ilyen felhevülten eljutni a város másik végébe. Tudom is én, hol lakik... Engem egészen más érdekel.
- Inkább veszélyes legyen a játék, mint unalmas. Miért milyen állapotban vagy? Csak álljon fel, más nem érdekel – célzásként lenyúlok kettőnk közé és rá is markolok a lényegre. Hm, tekintélyes.
- Térj a lényegre, mutasd meg, milyen is vagy valójában. Döntsd el, mennyire érek meg több éjszakát neked – ajkai után kapok, fogaim közé veszem az alsó ajkát, kicsit szívom, húzom, játszok vele, de a kezem sem tétlen. Nem éppen egy kezdő mozdulataival bontom ki a nadrágját, hogy végre ne csak anyagon keresztül érezzem a farkát. A fejem az ajtóhoz nyomom, közben egyre jobban elmerülök a nadrágjában, hosszú, nyújtott mozdulatokkal ingerelve. Nem vagyok türelmes, akarom.

Néha még vannak tiszta pillanataim, de azok nem érnek fel a ködös, homályos elborult elme gondolataihoz, de még néha felrémlik a lelet, az orvos komor tekintete, és a csalódott düh. Igen. Dühös vagyok, ám vágyom valamire, ami elfeledteti ezt velem. Ezért volt szükségem a drogra. Az alkoholra és a nőkre, akik azt hihetik, hogy kapnak belőlem, vagy a pénzemből. Natasha pofátlan módon nyúlta le a kokaint az asztalról, mellyel feldühítette amúgy sem nyugodt lelkem, ráadásul a drog rossz hatásának köszönhetően, kifordulva magamból szorítom a falnak, ám édesnek cseppet sem mondható kettősünket kopogás zavarja meg. Eleinte ügyet sem vetek rá, csak a csókra figyelek, ami egy idő után megszakad. A kopogást megint hallhatom, így kénytelen vagyok ajtót nyitni, miközben Natasha még beszél, s bár látszólag nem figyelek rá, minden egyes szavát megjegyeztem.
A vörös lány áll az ajtóban, és kérdés nélkül csókol meg, persze nem ellenkezem, hiszen mindig is kedveltem a vörös nőket. Most pedig szórakozni akarok, és mindemellett Natasha idegein táncolni, hiszen már a kezdetektől nem kedvelte a vörös hölgyeményt, akinek a nevét sem jegyeztem meg, mégis jó alkalmat ad arra, hogy felforrósítsam a helyzetet. Férfi vagyok, és szeretem az extrém helyzeteket, még ha ezzel fel is háborítok egyeseket. A zár ismét kattan, immár hárman vagyunk a szobában.
- Azt akarod, hogy térjek a lényegre? Rendben. Natasha, vetkőztesd le Claire-t a kezeid és a lábaid segítsége nélkül úgy, hogy élvezzem is - Hangzik el az utasítás, miközben elhelyezkedek a kanapén. A nevet csak kitalálom, fogalmam sincs, hogy ez-e a neve, vagy sem, de nem ellenkezik. Én pedig feléjük fordulva figyelem a reakciójukat. Nem tudom, akarok-e egyáltalán valamit valamelyiküktől, most inkább a látvány kezdett el érdekelni...

Nem, ezt el sem akarom hinni. Az ember mindig jobbat vár és rosszabbat kap. Talán még elnéztem volna, ha valaki véletlen megzavarja kibontakozó románcunkat, ami persze csakis szexuális irányultságú és csak pár óráig tart... Talán többször pár óráig, nem tudhatom. Még. Na de az, hogy ez a vörös csaj nem tud leakadni arról, akit én néztem ki magamnak és én is fogom megkapni, enyhén bicskanyitogató érzést kelt bennem. Érzem, hogy a düh elönti a testem, lassan birtokba veszi, ahogy a vörös csaj Gary ajkait. Azokat az ajkakat, amiket nemrég még én faltam és az enyém is lesz. Nem azért dobom oda magam ingyen valakinek, hogy osztozkodnom kelljen. Persze ezt nem tudhatja, nem is kérte, így nem is hozom fel neki, megtartom magamnak a véleményem, egyszerűen csak idegesítően kopogok a cipőm tűsarkával. Gary szavaira bosszúsan szűkülnek össze a szemeim. Hogy mi? Itt marad a ribanc? Arcomra viszont édes mosolyt varázsolok.
- Szóval szereted húzni az időt. Inkább kivársz, aztán robbansz – jegyzem meg kis mosollyal. Belemegyek a játékba, de fogalmam sincs, mi lesz a vége, talán megtépem a vöröskét, még az is előfordulhat.
- Pedig te lennél a második pasi, aki elmerülhet bennem. Igazad van, élvezd ki a pillanatot – a lányt egy másik kanapéra lököm, olyan gyorsan, hogy ellenkezni sem tud. Jó képet vágok az egészhez, nem hiába, a munkám során volt alkalmam begyakorolni. Viszont nem vagyok normális, hogy a szabadidőmben is ezt csinálom. Igazítok kicsit a ruhámon, feljebb húzom, még többet villantva a combomból, hogy igazán élvezetes legyen. Előrehajolok és gondolatban felírok egy jó pontot, amiért zipzáras ruha van a csajon. Ráharapok a fogaimmal a kis fémdarabra és lassan lehúzom. És bevadulok... Nyelvemmel végignyalom a felszabaduló területet kéjesen, közben fél szemmel a minket figyelő férfire nézek. Ő akarta, akkor élvezze a műsort. Megszédülök. Teljesen beüt a cucc, bekattanok tőle, eltűnik a realitás. Még meg sem volt a gondolatom, máris cselekedtem, rántottam egyet a ruhámon, hogy hozzáférjek a tangámhoz és a pántja alól egy kis zacskót varázsoljak elő. Gondolkodás nélkül kaptam be a benne levő bogyót, majd lemászva a lányról Gary felé haladtam négykézláb, kecses, macska mozdulatokkal. Egy szót sem szóltam, csak felemeltem a zacskót és meglebegtettem az orra előtt. Az én türelmem is véges. Letornáztam a ruhám felső részét, még rajtam van, de már szinte semmit nem takar, egy szál melltartóban térdelek előtte. Az már az ő dolga, hogy mit hoz ki a helyzetből.
- Kellene még cucc – osztom meg vele kissé szétesve zavaros gondolataim kis részét. Bár most kaptam be a bogyót, de semmi nem elég, ha beindulok. Tekintetemmel végigpásztázom az előttem ülő férfit. Akarom, de nagyon.