Carlisle Daniel Watworth

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- empatikus
- rendszerető
- csodás orvos
- nem érdekli, ki milye bőrszínű, mi a vallása, melyik nemhez vonzódik
- állandóan segíteni akar a többi emberen

◆ negatív tulajdonságok:
- hihetetlenül szeretet centrikus
- saját maga mindig csak a második helyen áll mindenhol
- ha szenved egy betege, akkor sem tudja megölni, ha az könyörög
- hamar felkapja a vizet, ha arról van szó, hogy valaki becsmérli a tőlük eltérő embereket
- mindig túlsokat ad, annyit, amennyi talán éppen nincs is neki

◆ egyebek: a legeslegjobb barátja Tatiana és ezt egy pillanatig sem szégyelli

Történet vagy szerepjátékos példa

A mai estémet Rafaelnél kellett töltenem, hogy az ő lányait gyógyítgassam. Bevallom, ha nem látnám a saját szememmel, mit képesek tenni a férfiak vágyaik kiélése közben, el sem hinném. Nem mondom, hogy ilyen kései órában még magamnál vagyok, mert nappal rendes, normális kórházban dolgozok, főorvos vagyok, de egyszerűen, hajt a vágy, hogy segítsek az embereknek, ételosztásra megyek, és sokszor annyit költök, hogy mire nekem kéne vennem valami ennivalót, már üres a zseben, és ilyenkor besegítek a striciknek, a lányaikat vizgyálom meg, látom el. Nem nagyon panaszkodom, így találkoztam Tatia-val is, akire egyszerűen szükségem van, olyan, mint egy testvér, mintha ikrek lennénk, támogatjuk egymást, ő bármikor meglátogathat engem a kórházban, minfig behívom soron kívül, még akkor is, ha csak ki akarja önteni a szívét. Nagyon sok idejébe kerül, míg belőlem kihúzza, mi bajom, ha van valami. Az jár ilyenkor a fejemben, hogy elvesztegetem az időt, azt, amiben másokon segíthetnék, és önző vagyok.
Sóhajtottam egyet, majd intettem, és bejött a következő tünemény.
- Mi a panasz? - Kérdeztem barátságos mosollyal, és ő már vette is le a felsőjét. Hihetetlen, a kórházban minden nő olyan szörnyen vontatottan öltözködik, mintha feltételeznék, hogy éppen most akarom őket kukkolni. Hogyne.. Szóval ez a hölgy viszont szinte letépte magáról a finom anyagot, és mikor megláttam... az állam hangosan koppant a földön.
- Ezzel nem kéne mozognia... öh... csak feküdjön le és.. hát... ne mozduljon! Mindjárt jövök - Hogy a jó p_csába nem vérzett el ez a nő?! És meddig sétálgatott egy nyílt sebbel?! Felrántottam az ajtót, előtte Rafael cigizett, na azonnal letámadtam a rendje és módja szerint.
- A rohadt életbe Rafael, nem erről volt szó! Sebekről igen, de nem egy... kurva nagy vágásról, mégis mi a franc történt vele, mintha valaki felnyársalta volna! - Annyira fel voltam háborodva, hogy még integettem is az egész mellé, ő viszont csak vállat vont.
- Haver... kell a pénz vagy nem? - Felmordultam; dögöljön meg!
- Tatita jöjjön be segíteni, nem érdekel, mi dolga van, MOST jöjjön, egyedül nem tudom ellátni -De ez nem csak az elállításról, vér kell neki, de honnan? Szúrjak magamba egyet meg belé és mehet át azonnal? De az enyémben nagyon sok nikotin és koffein van... Bementem, becsaptam az ajtót.
- Cigizik? Kávézik? - Soroltam a kérdéseket, míg előszedtem mindent, ami kellhetett, ez nagyon nem jött jókor, hihetetlenül fáradt vagyok, már több, mint harminc órája talpon vagyok kávéval, energia itallal, ha most a lányt ellátom úgy, hogy biztosan minden nagyon rendben legyen, akkor a végén el fogok terülni, mint egy zsák. De rendben. Amint Tatia megjött elmondtam, hogy mit kell csinálnia, nem hagytam neki időt, hogy megjegyezze, milyen szarul is nézek ki, és, hogy pihennem kéne. Mikor végzett, én már teljesen kész voltam, a segítségével lefertőtlenítettem a sebet, közben megkérdeztem a vércsoportját, a többi válaszra nem is igazán figyeltem.
- Tatia fogd nagyon erősen! - Nem helyes, hogy ezt itt csinálom, nem higénikus. A sok ficánkolás... nyöszörgés, nagyon kikészített, fogösszeszorítva próbáltam ráerőszakolni magam a munkára, hogy ne remegjen annyira a kezem, hogy jó helyen találjam el, de annyira mozgott, és én olyan fáradt voltam... De fél óra alatt sikerült, még a tapaszt is ráraktam, tiszta vér voltam addigra, az arcom, a kezeim, mikor felálltam már a lábam is remegett alattam.
- Oké... oké.. - Még egy kis gondolkodásra ösztönöztem az agyamat. De nem, semmire sem sikerült jutnom. Mégsem kell neki vér, itt amúgy sem tudnám teljesen jól megadni neki, tőlem még levehetem, és ráköthetem a zacsira őt, de megvan nélküle
- Aludnom kell - jelentettem ki, és a falnak tántorodtam. Tatia odajött azonnal, és átölelt, a segítségével ültem le a földre és ott helyben elnyomott az álom.