KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
@ Carlisle, Joe Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
@ Carlisle, Joe Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
@ Carlisle, Joe Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
@ Carlisle, Joe Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
@ Carlisle, Joe Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
@ Carlisle, Joe Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
@ Carlisle, Joe Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
@ Carlisle, Joe Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
@ Carlisle, Joe Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 @ Carlisle, Joe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


@ Carlisle, Joe Empty
TémanyitásTárgy: @ Carlisle, Joe   @ Carlisle, Joe Icon_minitimeVas. Dec. 22, 2013 8:46 pm

Mi a rosszul induló reggel tökéletes receptje?
Végy egy sokáig alvó alkalmi partnert, csapd hozzá a korai kelést - az éjszakát nappal s munka követi - és ne feledd el magad leforrázni kávéfőzés közben, miközben kapkodsz, hogy felhúzd a gyorsan magadra kapott nadrágod cipzárját, mert láthatóan több vizet raktár a gépbe, ami egy másodpercen belül elúszik, ha nem kapcsolod ki. A liftet bízd rá a szerelő brigádra, használd a lépcsőket, menj le a tizenharmadik emeletről egészen a földszintre és az utolsó fordulónál lépj rosszul, ess neki a falnak, ugrasd ki a vállad.
A tapasztalat mondatja velem: működő képes a terv.
Küldtem értesítést az irodába, miután hívtam egy taxit, hogy elvigyen a kórházba és a doki megvizsgálja a sajgó, dagadó testrészem. Nem volt kellemes az autóba történő beülés sem, az út sem volt zökkenőmentes, a sofőr fejét legszívesebben a kormányhoz vágtam volna, amikor a piros lámpánál hirtelen nyomta tövig a féket. Mondanom sem kell, szavatolt volt az ülésnek vágódásom pillanata. Mit gondolt, átérünk, ha a gázt tapodja a sebességkorlátozás ellenére is? Idióta.
Felhívtam a recepcióst, hogy szóljon Carl-nak és öt percen belül érkezem.
A fuvar összegét nem dobom meg a yachttal, pontosan számolom le a férfinak a szállítási díjat és köszönés nélkül hagyom el a sárga Mercedest, balommal a jobb vállam fogva, ami megsínylette. Kilenc órakor a kórházban kezdeni, nem rossz, mi? Leolvasható vonásaimról és a válasz, valahogy most nincs kedvem tenni a szépet a segítőkész nővérkének sem, aki odabent fogad. A mobilomat nyomkodom, míg a folyosókon át vezet a Dokihoz. Vajmi kevés figyelmet fordítok rá, persze válaszolok, ha kérdez. Hogyan történt, megvagyok-e, satöbbi rutinos sallang, láthatóan nem vagyok csevegős kedvemben ahhoz, hogy egyebekről is érdeklődjön.
- Köszönöm Jenny. - köszönök el tőle röviden a szokásosnál is dörmögősebb hangon, ami újabb jele a nyaraló jó kedvemnek. Sóhajt hallatva csúsztatom le ép vállamról a táska bőrszíját és dobom le a székem mellett lévő ülőhelyre. Nem tolonganak az emberek, végképp nem zavartatom magam, míg nem nyílik az ajtó és lép ki rajta a kezelőorvosom, hogy behívjon. Azt mondták bent van, kicsit ugyan késhet, mert papírmunkát toltak az orra alá, de félre tudja azokat tenni arra a kevés időre, míg megfoszt a senyvedéstől.
Türelmetlen lábmunkám, ami alig hallható ritmust ver a már-már zavaróan tiszta folyosón jelzi, hogy értékelném a mihamarabbi kezelést. Gyors pillantást vetek az órámra is. Na mi lesz már? Eltelt egy perc...
- A fenébe is... - morogva eresztem ki a gőzt és homlok irányból túrom hátra a hajam. Későbbre tolódnak a hétre készített terveim, csúszik a nagy bravúr, a részletek nem lesznek a helyükön. Pazar.
- Murphy, ha hallod ezt: utállak. - mondom magam elé fejcsóválva és tekintetem a padlót söpri egészen az ajtó lapjáig.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


@ Carlisle, Joe Empty
TémanyitásTárgy: Re: @ Carlisle, Joe   @ Carlisle, Joe Icon_minitimeVas. Dec. 22, 2013 9:18 pm




[You must be registered and logged in to see this image.]
'Senkinek sem szabad úgy eltelnie a maga szenvedéseivel, hogy más kínjára ne figyeljen oda.'



Végtelen türelmet próbáltam tanúsítani, komolyan, a szeretet őrült erővel munkálkodott bennem, annak ellenére is, hogy egész éjjel a pimpek lánykáit gyógyítgattam, vérben ázva, úgy, hogy közben vergődtek, rúgkapáltak, és hisztiztek, mintha nekem a hobbym lenne őket varrogatni, nem!  Szörnyű estém volt, és csak két órát tudtam aludni, még nem reggeliztem, de ugye a főorvos nem késhet, az szégyen, muszáj volt bemennem időre, egy percet sem késhettem, és máris azzal fogadtak, hogy Joe jön. Persze, neki is vannak követelése, naná! Miért is ne lennének, mikor mostanában mindenkinek csak az van felém, komolyan, jöjjek ide, jöjjek házhoz, menjek oda, ott egy törés, itt egy szakadás, és ugyan minden tele van orvosokkal, mégis én menjek. Igen, mert én vagyok a legnagyobb balfasz, aki tényleg ugrik. Igazi vérbeli balek. Nem is tudom, hogy maradhattam eddig életben. De nem érdekel, majd szépen vár Joe, én meg elintézem a papírokat. Vagyis szerettem volna, mert közben apa felhívott. Megint a fürdőszobába zárkózott be, hogy anya ne lássa, hogy szétesik. Sokminden vagyok, de pszichológus nem. Állandóan ffelhúz, hogy ezt tették vele, értem, hogy kell egy jó kis sztori, de miért az én apámat szemelték ki arra, hogy az ő életét forgassák fel. És amilyen kiss naiv, lhitetik vele, hogy tényleg rosszat csinált. Így végül telefonon keresztül próbáltam megnyugtatni, közben meg ugye Joe kint várt... na jó, ez így nem lesz oké. Felvettem a hordozható telefont, és a fülem és a vállam közé szorítva felrántottam az ajtót.
- Nem, nem apa, komolyan mondtam, ezek az újságírók... csak a sztori kell nekik, dehát te is tudod, igen, rohadék dolog volt, amit tettek, de már nincs gond, ott van anya is, és én is... meglátogatlak titeket este, mit szólsz? Viszek grillcsirkét is, és megnézem a vállad- Próbáltam nyugodt hangon beszélni, mintha nem tombolnék legbelül, pedig istenem, majd' szétvetetett az ideg. Közben intettem Joe-nak, hogy fáradjon beljebb, és mikor megtette, bezártam mögötte az ajtót.
- Este találkozunk, menj ki anyához, ő is egyedül van, szüksége van rád, tudod, mennyire szeret, és én is. Ebédszünetben még felhívlak, rendben? Oké, szia - Kinyomtam, és az asztalra dobtam, nem igaz, ennyi felé nem tudok szakadni, mindenkinek kell belőlem egy darab, akkor harapjanak szét, mint a Parfümben a pasit, és kész. Egy pillanatig nem nézek Joe-ra, csak ki az ablakon, próbálok megnyugodni. Nem igazán sikerül, hirtelen mozdulattal söpröm le az asztalomról az egész ceruzatartó tokot, hogy csak úgy csattan a földön, és minden szétgurul.
- A rohadt életbe! - Szitkozódom, majd beszívom az orromon a levegőt, torkot köszörülök. Jól van, csak nyugalom. Megdörzsölöm az arcom, és szembe fordulok Joe-val.
- Jól van... kiugrott a vállad, vissza kell... oh istenem, jól van, ülj fel ide és vedd le a felsőd, addig én ... igen - Szó nélkül lépek át a ceruzákon, és rántom fel a szekrényeket, egyiket a másik után, míg meg nem találom a dobozt, azonnal kiveszek belőle két nikotintapaszt, és felrakom a karomra, ez most egy kicsit segíteni fog, hogy ne üvöltsem le az emberek fejét.
- Hogy történt? - Kérdezem, magammal megint mit sem törődve, az apámat is kiűzöm gondolataim közül, hogy csak rá tudjak figyelni, már kerítek is gyorsan ható fájdalomcsillapítót, hogy beadjam neki.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


@ Carlisle, Joe Empty
TémanyitásTárgy: Re: @ Carlisle, Joe   @ Carlisle, Joe Icon_minitimeKedd Dec. 24, 2013 10:31 pm

Kissé előrébb dőlve várom a pillanatot, mikor nyílik az a fránya ajtó. Hiába is nem Carl-nak szól a türelmetlenkedésem, nehéz egy tárgyra kenni mindezt, de már folyamatban van ez a fajta feszültséglevezetés a részemről. Az ismerős hang megüti a fülemet, különösképpen a telefonba dünnyögött szavak piszkálják fel az érdeklődésemet és óhatatlanul is feljebb ívelődik a szám szeglete. Hiheti ez csupán a szokásos családi telefonbeszélgetésnek szól, nem kell tudnia az igazságot.
Intésére felemelem a lerakott táskát és lassan felállok a helyemről, a köszönést egy néma biccentéssel tudom le, míg a kagyló a füléhez van nyomva. Az egyik széken landol, hanyag dobásnak köszönhetően a csomagom, hangosabban pottyan le, pár apróság összesúrlódott benne, de fittyet hányok rá.. a vállam sokkal jobban érdekel, amit kellemetlenül ért az a minimális karlendítés is az ellenkező oldalon. Mély levegőt veszek és Carlisle-re emelem a szempáromat, most már valóban nem tudok mást tenni, mint arra várni, hogy megszakítsa a vonalat. Figyelmes köhhintéssel jelezném a sürgető szándékom, de elmarad a gyors lezárást követő mozdulat miatt.
Hoppá.. rosszkor ugrott ki a vállam.
Meglepettségemben enyhén elkerekedik az a két zöld szembogár és nem szólok, a világért se akadályoznám meg a dühöngésben a Dokit, a végén én bánnám, miként egy erősebb rántással okoz pokolibb kínt a meglevőnél. Most kivételesen nem kockáztatnék.
- Látom nem csak az én napom indult jól... - nem jegyzek meg többet, főként nem jövök az idegölő szöveggel, hogy nyugodjon le, az a fejsajdító perc már elmúlt és.. koncentráljon rám? Áh, inkább befogom. Látványos a bajom, a jobb karom nem éppen természetes tartásban lóg a testem mellett és erre magától is rájön. Rájött.
- Máris Doki. - csak ennyit nyögök ki, mert elég elképzelnem a rétegek leszenvedésének gyötrelmes folyamatát és máris ott lüktet a fantomfájdalom az izomkötegekben. Egy kézzel, megfontolt léptekkel haladva hámozom le magamról a kabátot és fél szemem rajta tartom a nem is olyan rég még szitkozódó Carl-on. Elterelem a figyelmem az ezernyi tűszúrásról, amennyire csak lehetséges.
- Nem kapkodok, szóval.. csak ráérősen. - most még a barátias piszkáló szándék is hiányzik belőlem, teljes komolysággal jelentettem ki az iméntit. Felőlem rá is gyújthatna, elszívná a slukkot, amíg lehúzom magamról a plusz pulóvert és pólót.
Felciccentek és emelném a vállam fejcsóválás közben, de az ideg máris vészsipákol: ezt nem kellene.
- A lépcső kicsúszott alólam, a fal nekem jött a fordulónál. - dörmögöm visszalesve a kiszabadítandó „rescue Willy”-re és megkönnyebbülten eresztem ki a gőzt, ahogy látom a fényt az alagút végén: márcsak két darab van hátra. A kabát sorsa nem érdekel, a földre hull, lejjebb nem fog esni. Nemes egyszerűséggel szarom le és tolom odébb a cipőm orrával. Elszántabban foglalkozom az utasítás végrehajtásával, mintsem piszkos lesz-e vagy se.
- Kellett nekem rohanni, hogy ne késsek el.. karma vagy Murphy? Szerinted melyiket hibáztassam magam helyett? - teszem fel a nyíltan a nagy dilemmám és bújok ki sikerrel a felső rétegből, egyedül a póló van hátra, de fogaimat összeszorítva, inkább rántom le gyorsan, minthogy tovább tartson a lassú tortúra. - ... de mondd csak, melyik ág húz téged is? - rándul az arcomon az izom a gyorsított hadművelet kezdetekor és nyögöm súlyát a döntésnek, amikor lekerül rólam. Automatikusan nyúlnék nyomorgató masszírozással enyhíteni a bajt, de időben gondolom meg magam. Carl, Carl.. csinálja ő.. legyen az bármi is, csak jobb lehet.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


@ Carlisle, Joe Empty
TémanyitásTárgy: Re: @ Carlisle, Joe   @ Carlisle, Joe Icon_minitimeSzer. Dec. 25, 2013 7:11 pm




[You must be registered and logged in to see this image.]
'Senkinek sem szabad úgy eltelnie a maga szenvedéseivel, hogy más kínjára ne figyeljen oda.'



Figyelmen kívül hagyom a megjegyzését, azt hiszem, mind a kettőnknek jobb lesz úgy, hogy ezt nem hallottam, még a végén felhúznám magam még ennél is jobban, és az robbanást eredményezne, most éppe hűtenem kéne az idegeim, lefeküdni egy jó hideg borogatással a homlokomon, becsukni a szemem és lassú zenét hallgatni, hogy lehiggadjak teljesen, a fejemben minden szépen a helyére csússzon. Hogy úgy érezhessem megint, hogy nem én tartom össze az egészet, nem egy végtelenül törékeny építményt tartok kezeim közt, és próbálom én eltalálni, mennyire nyomjam az alkatrészeket, hogy ne törjenek össze, de ne is csússzanak szét, hanem az egész komplett nélkülem is, és képes megállni a saját lábain. Ez nem önimádás, hanem azt látom, hogy ahol épp nem tartom, ott elkezd szétcsúszni, csak nincs annyi és akkora kezem, hogy mindent megtarthassak. Talán nem is kéne, de mindegyiket sajnálnám veszni hagyni, mert valaki rosszul járna. Én pedig nem akarok negatív hatással lenni más életére, arra,a mit felépített.
A nagy agyalás közben felszívtam a tűbe a fájdalomcsillapítót, majd felültem az asztalomra és halálos nyugalommal figyeltem, hogy vetkőzik. Néhány nő nem hiszi el, hogy nem bámulom őket, és akik meg igen, azokon látom, hogy az jár a fejükbe, meleg vagyok-e. Végül is akár lehetnék is, mivel éppen senkim nincs. És akkor most Joe-nál sem a kiugrott vállát figyelném, hanem mondjuk... lejjebb. Mindegy.
- Szóval nem sietsz, csak az eszeveszett kapkodás miatt  volt a baleset. Nem mondanám, hogy értem - Mosolyodtam el, kényszerítve magam a blkés nyugalomra, meg a tapaszok is segítettek, eröltettem magam, hogy szokjak le a cigiről, nem szeretnék tüdőrákban meghalni, undorító lenne, és hosszú, inkább természetes úton. Semmilyen rák... Nem is tudnám, mit tennék, ha esetleg... megbetegednék. Lenne-e annyi lélekjelenlétem, hogy ne boruljak ki teljesen és ne adjam fel azonnal. Miért gondolkodok ilyesmin? Magamat hangolom egyre lejjebb és lejjebb, aztán megint a depresszióban fogok csücsülni. Nyeltem egyet, majd vállat vontam.
- Gondolom Murphy... - Válaszoltam, és közelebb lépve pár óvatos mozdulattal megnéztem magamnak, csak aztán adtam be neki a fájdalomcsillapítót, ennek egy, max két perc kell.
- Hogy csináljuk? Szeretnél elmenni röntgenre, vagy elhiszed nekem, hogy ha most azonnal helyrerántom a vállad, nem lesz bajod? A röntgen még plusz fél óra. - Óvatosan hozzáértem a vállához, igen, én úgy gondolom, hogy ha most megcsinálom neki, semmi gond nem lesz, se ha ő ezer százalékra szeretne menni, nekem nem fáj, ha megröntgenezteti, csak hát a sugárzás se nagyon tesz jót az embernek... ez már nem az én dolgom, ahogy szeretné. Számba haraptam, majd megmozgattam a fejem, kicsit fájt a nyakam.
- Kérsz kávét? - Tudakoztam végül, mert ha már én kérek, neki is jár egy. Válaszának megfelelően kértem kávét, és leültem mellé, akárhogyis, meg kell várni a fájdalomcsillapítót.
- Szólj, ha már nem fáj annyira.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


@ Carlisle, Joe Empty
TémanyitásTárgy: Re: @ Carlisle, Joe   @ Carlisle, Joe Icon_minitimeHétf. Dec. 30, 2013 12:19 am

Komótos iramban válok meg a kezelést akadályozó rétegektől és görbülettel a szám sarkában lesek fel a Dokira a megjegyzésekor. Tagadhatatlanul nála van a pont, mégha én csak a jelen helyzetre is értettem a kényelmes tempót.
- Sietek is meg nem is. - igyekszem javítani az arányomon, de ez pont olyan, mint a Mátyás királyféle kérelmek egyike: hozz is ajándékot meg ne is. A végeredmény egy grandiózus semmi némi gyógykeserű utóízzel, ami az érzéstelenítő gondolatával együtt lopja be magát a szívembe. Sosem rajongtam a tűkért, most főként nem képezik szeretem tárgyainak egyikét se.
- Szóval Murphy.. - ízlelgetem magamba a nevét és adom át a terepet teljes mértékben Carlisle-nek, a legkisebb késztetést is elfojtva magamban a mocorgásra a vékony heggyel történő találkozáskor. Csak a szájszélem rándul meg, majd a fejem hátra fordítom a művelet befejeztével. A röntgen megemlítése nem helyezi jobb kilátásokba a reggeli látogatásom..
- Csak csináld, még egy fertály óra és az ingerültségi szintem a plafont fogja verdesni. - intek a kezemmel is a vállam irányába, nem a követelező sürgetés végett, csak jelzés, hogy minél előbb túl akarok esni a procedúrán, hiába is lesz magas számon a fájdalom faktor mutatója a kirántás másodpercében. Lélekben erre a pillanatra készülök fel, ökölbe szorítom jobbom is, hogy eggyel kevesebb feladat várjon rám a kezdéskor.
Gyors lesz a Doki, nem kételkedem benne, de a hamar tovaszálló idő..
- Kávét? Végülis miért ne, kösz! - kis vigaszként szolgál nyomoromban a fekete leves. Hálával mosolygok rá a férfire és ügyelek rá, hogy véletlen se essek ugyanabba a hibába kétszer vonom meg a bal vállam.
- Hát.. ha jó jelnek számít az, hogy most még jobban zsibbad, mint eddig.. - mozgatom meg az ujjvégeimet és próbálom egy kicsit, valóban csak kicsit felemelni a karom a másik segítségével, hogy lássam belenyilall-e az ostorozó kín az izmokba vagy se.
- Mh, most már nem annyira vészes. - eresztem vissza a törzsemmel párhuzamosan lógni a karom és emelem fel a tekintetem Carl-ra. Intézkedhet, ha gondolja. A fájdalomcsillapító fokozatosan terjed szét az érintett testrész rostjaiban és nem kell sok idő hozzá, hogy kellő mértékben elűzze a sajgást.
- Morfiumot vagy egyéb szert úgysem adhatsz, amitől tényleg semmit se éreznék, nemde? - szemernyi elkeseredettség vesz élt karcosodott hangomban, de látszólagos jó kedvvel leplezem. Majd összeszorítom a fogaimat.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



@ Carlisle, Joe Empty
TémanyitásTárgy: Re: @ Carlisle, Joe   @ Carlisle, Joe Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

@ Carlisle, Joe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fleur & Carlisle
» Hunter & Carlisle
» Lindsay & Carlisle
» Carlisle & Fleur
» Fleur & Carlisle

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-