Felvonom a szemöldököm, ahogyan oldalra pillantok, azért a srácnak van humorérzéke, azt meg kell hagyni. Viszonzom a mosolyát akaratlanul is, majd újból az útra szegezem pillantásomat ahogy egyre inkább közeledünk az otthonom felé, a rádióból valami slágerzene szól halkan, ha apám itthon lenne szerintem azt mondaná, hogy elmentek nekem otthonról, és lehet, hogy el is mentek otthonról? Erről a paliról nem tudok semmit, azon kívül, hogy be akart surranni a galériába. Nem úgy néz ki, mint valami sorozatgyilkos. Nem mintha találkoztam volna eggyel is, mert igazából még nem volt szerencsém hozzájuk, nem is szeretném, hogy legyen. És nem mellesleg nézzük csak Lecter-t ő sem néz ki valami pszihopata kannibálnak akik emberi húson él, és mégis az.
-Sürgős lenne? És miért? -kíváncsiskodom érdeklődve tőle, bár nem hiszem, hogy megtudom az okát. Bizonyára a képembe fog hazudni, én is azt tenném azt hiszem. De a körülmények ahogyan feltűnt, lássuk be igen csak gyanús, enyhén szólva. Az éjszaka közepén beszökni valahova nyilván azt jelenti, hogy bajban van, olyanba amibe talán nem kellene nekem bele keverednem. Apám azt hiszem hívta volna a rendőrséget és az ő gondjaira bízta volna, és ez lett volna az igazán logikus gondolkodás, ezt kellett volna tennem. De valamiért megsajnáltam őt, talán a kölyökkutya pillantásaitól, egy kölyökkutyának sem lehet ellenállni, legalábbis én képtelen vagyok rá, és ezzel szerintem más is így van. Meg amúgy mikor véletlenül sikerült tökön rúgnom szegényt, úgy éreztem tartozom neki, végül is, nem nagyon akart bántani eddig, ami jól jel, akár honnan is nézzük a dolgot.
Ekkor kanyarodom fel az utcánkba amikor megszólal, vidáman pillantok rá, ahogy lassan beparkolok a házunk elé.
-Te mindig galériákban akarsz bujkálni kukaszagúan?- kérdezek vissza tőle szemtelenül,- igazából…. Te vagy az első,- bököm ki végül az orrom alatt. Nem tudom mi késztetett arra, hogy haza hozzam, és felajánljam a forró fürdőt a számára, talán tényleg megsajnáltam amiért fájdalmat okoztam neki. Kipattanok a kocsiból, megvárom, míg ő is, bezárom és elindulok a bejárati ajtó felé, és amint bejutunk az előszobába szembe fordulok vele.
- Nem mintha aggódnék… de remélem nem Hannibal fia vagy…- jegyzem meg azért neki.

A fickó maga elé bámulva ücsörög a kocsiban és egy percig még válaszolni is elfelejt. Vagy inkább csak keresi a megfelelő szavakat, gondolkodik, hogy mit találjon ki,- súgja a hatodik érzékem, amit ebben a pillanatban elnyomok magamban. Amikor hirtelen pirosra vált a lámpa, akaratlanul is oldalra fordítva a fejem fixirozom az arca fél oldalát, úgy is olyan mélyen bele van merülve a saját gondolataiba, hogy biztosan nem fog neki feltűnni. Csokoládé színű szembogaraim figyelmesen vizslatják, mármint ami a kocsiban uralkodó félhomályban látok. Azt hiszem eléggé kedves… és jóképű arca van, nem az olyan szappanoperába való macsóféle, sokkal inkább amolyan bűnözős azt hiszem. Erre a gondolatra nyelnem kell egyet, ugyan is, akármi lehet, tolvaj, sorozatgyilkos, kannibál, de még akár hős is. Bár nem valószínű, hogy normális emberek éjszaka elbujdossanak, nem igaz? Mielőtt észre venné, gyorsan elkapom róla a pillantásom, amint zöldre vált a lámpa már indulok is, nem sokára otthon vagyunk.
-Hmm, menekülsz valami elől?- kíváncsiskodom továbbra is kedves hangon, nem is tudom miért nem tudom befogni, vagy miért érdekel ez egyáltalán engem? Hiszen, ilyen válaszból már az is kiderül, hogy a pali füle mellett vaj van, a kérdés az csak, hogy mennyi. Jó nagy hülye voltam, még sem félek tőle, sőt mi több, inkább izgalmasnak mondanám az én magam magányomban ez már az, lehet, hogy ezért mondtam, hogy jöjjön velem, na meg mert nem akartam egy nagy házban egyedül lenni. Ha arra gondolok még a szívem is elfelejtett egy másodpercre dobogni.
Ahogy megérkezünk észre veszem, hogy elkerekedett szemekkel bámulja a házunkat, mire csak felvonom a szemöldököm. Nem vagyunk milliárdosok, de apám munkája miatt van pénzünk, mégis meglepő látni a reakcióját, hol élt eddig, viskóban? Na jó.. ez nagyon hülye kérdés volt, úgy néz ki mint aki két hete nem fürdött.
-Ki gondolta volna,- bököm ki szarkasztikus hangon ahogy elindulok befelé, de ahogy beérünk az előszobába megtorpanok, és olyan gyors vagyok, hogy izmos mellkasának ütközöm.
-Izé… bocs,- ugrok azonnal arrébb, azóta az évek óta eltelt eset óta még az érintést se preferálom igazán, egy csődtömeg vagyok amiatt a szemét miatt. De most nem akarok erre gondolni.
Látom rajta, hogy először azt sem tudja miről beszélek, majd lassan esik le a tantusz, és mekkorát koppant.
-Akkor azt hiszem megnyugodtam,- mosolyodom el, majd a következő mondata miatt akaratlanul is megsajnálom, együtt érzek vele, halvány mosoly költözik az arcomra viszonozva az övét.
-Saj… sajnálom, én is csak a képekről ismerem az anyámat, belehalt a szülésbe,- felelem együtt érző mosollyal, majd elindulok befelé, és éppen lepakolnék a kanapéra amikor megfordulok.
-Mielőtt bárhová is leülnél le fogsz zuhanyozni, nagyon mocskosan nézel ki, és.. undorító a szagod,- vágom oda neki vigyorogva, majd elindulok a lenti fürdőszoba felé, és benyitok.
-parancsolj, - az egyik szekrényből lekapok és a kezébe nyomok egy törülközőt,- találsz férfi tusfürdőt is ilyeneket… azt hiszem magadra hagylak,- mondom végül és elindulok kifelé, hogy nyugodtan lefürdesse a ki tudja hány napos, hetes bűzt magáról.