Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Józan vagyok. Tiszta. Este nyolc óra. Ritka, hogy órák hosszat nem nyúlok alkoholhoz vagy droghoz, de most mégis ezt tettem. Hála ennek, határozottan rosszul érzem magam. Rosszul vagyok. Remegnek a kezeim, gyomorgörcsöm van, és egyetlen mosolyt sem tudok az arcomra erőltetni. Jelen pillanatban hiába próbálkozna bárki is, ha agyon törné magát, akkor sem tudna kicsikarni belőlem egy kurva mosolyt. Ennyi. Eddig bírtam, körülbelül hét óra józanság. Hiába, ez nálam már teljesítmény, de nincs motivációm arra, hogy továbbra is tiszta maradjak, szóval itt az idő, hogy betépjek, és elhúzzak valamelyik szórakozóhelyre az –úgy nevezett- barátaimmal. A fiókhoz megyek, és a hátuljából előkotrom a gyógyszeres dobozt. Muszáj eldugdosnom ezeket a szarokat, mert ha a bátyám megtalálja, valószínűleg hűlt helyük maradna. Na, nem mintha nem tudná, hogy ilyen szerekkel élek, ugyanis szinte csak betépve lát. Kiöntök egy adagnyi bogyót a tenyerembe, beveszem, majd megiszom egy pohár vizet. A tükörbe pillantok, és kicsit oldalra döntve fejem, végignézek magamon. - Hogy te milyen undorítóan nézel ki, Hayley Schwartz. – mondom megvetően, majd a gardróbhoz megyek, hogy valami szalonképesebb ruhát találjak. Fekete mini. Jó lesz. Szarok rá, hogy hogy nézek ki. Nem érdekel mások véleménye, azt csinálok, és úgy jelenek meg a bulikban, ahogy nekem tetszik. Azonban amikor újra elsuhanok a tükör előtt, visszalépek és még egyszer végigmérem magam. A francba. Csak egy kis sminket, mert így tényleg olyan vagyok, mint valami... nem találok szavakat. Lényeg, hogy ehhez a ribis ruhához nem illik a smink nélküli borzadály.
Fél óra kell, hogy a taxi kirakjon a Sin City előtt. Már bódultan kecmergek ki a kocsiból, és ügyet sem vetve a sofőr mondandójára a pénzt illetőleg indulok meg a hangosan dübörgő kóceráj felé. - Hé, fizetni ki fog? – száll ki, és utánam kiabál. Elnevetem magam, felemelem a jobb kezem és stílusosan felé nyújtom a középső ujjam. - Én ugyan nem. – önfeledten nevetek, mintha legalább akkora poén lenne ez az egész, pedig... Belépve a helyre, megcsap a cigi füst és a fű szaga. Egy pillanatra behunyom a szemem, mélyet szippantok a levegőnek mondott akármiből, aztán a tömeg magával sodor a tánctér felé. Lassan elkezdek ringatózni a zenére, nem éppen ütemre, de hát ki a francot érdekel ez most? Hatalmas vigyor ül az arcomon, élvezem, ahogy teljes mértékig hat a kábszer, és kezd összemosódni számomra minden, ami körülöttem történik. Csók. Jobb kéz a seggemen, a ruha alatt. Bal a mellemen. Fekete haj, barna szem. Szőke haj, kék szemek. Iszonyú gyorsan cserélődnek ezek itt előttem, szinte fel sem fogom az egyiket, már a másik tolja le a nyelvét a torkomon. Nem tiltakozom. Képtelen lennék leszedni magamról ezeket az alakokat, pedig van egy-kettő, akinek a jelenléte nem igazán tetszik a közelemben. - Hé, látod azt a rudat a pult tetején? Azt pont neked van fenntartva. – kiabálja az egyik a fülembe, és máris arrafelé vezet, hogy aztán felsegítsen a bárpultra. Ahogy fent vagyok, az az első, hogy ledobom magamról a ruhát, hogy aztán egy szál fehérneműben tekereghessek a fémrúd körül a férfiak nagy örömére. Lehunyom a szemeimet, és olyan, mintha legalább százzal pörögnék és nem hallok mást, csak a füttyszót és a kiabálásokat, miszerint jól megbasznának a mosdóban. Most azonban mindent kizárok, csak úgy teszek, mintha én lennék a világ leghíresebb rúdtáncosa.
• TAG: Brother ♥ • SONG: [You must be registered and logged in to see this link.] • NOTE: (:
Eggyel korábbi időpontot kaptam a masszőrtől, akihez két naponta járok mióta kiugrott a vállam. Az eddigi három alkalom alatt egyszer sem adott okot panaszra.. s noha már nem húzódik kellemetlenül az izom, nem nyilall bele a fájdalom, ha átmozgatom és alvás közben sem kényelmetlen, ha az érintett oldalra fordulok; a hálás vendég visszajár. A svédek mindig is értettek az izmok kilazításához. Az izomcsomókkal együtt, pedig a munkával járó stressz is eltűnik. Felfrissülten indultam el Halsten rendelőjéből beugrani a boltba, mielőtt csatlakozok otthon Hayley-hez; ha minden igaz vagy alszik vagy tv-zik, de sanda gyanúm, hogy mivel amúgy is ritkán szól, mikor távozik a kényelmes vackából - megereszthetek majd pár telefonhívást a holléte felől. Persze.. illemből elsőként őt hívom; mintha a nagy zajban méltóztatna meghallani a csengőhangját, főként felvenni, ha az én nevem látja meg a kijelzőn. A műszerfal órájára siklik a tekintetem, tíz perc, ha kényelmesen pihen a lábam a gázpedálon, ami ötre csökken, ha feszített tempót morog a Bmw motorja és nem rökönyödök dugóba a sugárúton. Míg nem vált zöldre a lámpa a hátsó ülés felé fordulok, hogy a táskám magam mellé vegyem és kihalásszam belőle a bekészített energiaitalt. Az este folyamán fel kell dolgoznom a kezembe kapott anyagot, hogy elsőként adhassuk le az újságban.. Fél szemmel nézem a kereszteződést, mikor indul meg az előttem lévő. Ujjaim közé szorítva pihen az alumínium doboz, amikor befordulok. Látóhatáron belülre kerül a több emeletes épület és egyre közelebb a garázslejáró, de a szemem ismerős arcot csíp el a mellettem elhaladó taxiban. Enyhén hunyorítva fordulok utána és ismerem fel a benne ülő vendéget. Fáradtan sóhajtok. - Csak egyszer használnád azt a rohadt készüléket.. - sebességet váltok, pont nem jönnek szemből se és mögöttem se olyan sokan, hogy egy éles kanyarral ne vezethessem rá a szomszédos aszfaltra a terepjárót; ha jönnének se akadályoznának mondjuk.. gyorsan veszem az ívet. A megszokott unott ingerültséggel dobolok a kormányon, ha Hayleyről van szó. Nem tapadok rá a sárgára, lazán követem őket és küldök egy sms-t Dwayne-nek, hogy hamarosan átdobok neki egy feldolgozatlan, nyers dokumentumot, mellé néhány képet. A környék ismerősebb lesz, sőt. Pontosan tudom hova tartanak, aminek nagyon nem örülök. Egy mellékutcában parkolok le, ott veszem ki a laptopot és küldöm az e-mailt az illetékesnek, mielőtt gyalogszerrel elindulnék a pár utcányira lévő szórakozóhelyhez.
A ruhatárba lerakom a kabátomat, a nadrágzsebembe teszem át az értékeim és szemforgatva orientálódok az emelet irányába, hogy fentről pásztázzam körbe a táncteret. Nem hinném az elkerített részen alapozna a haverjait ismerve.. Bő tizenöt perc is eltelik, mire rálelek a nőre; ujjaim az orrnyeregre simulnak, lehajtom üstököm és fájdalmas morgással döntöm el véget vetek a kisasszony estjének. Fügetlenül tetszik-e neki vagy se. Sietős léptekkel igyekszem átjutni a tömegen, finoman lökve félre az utamba állókat és a karomba kapaszkodni vágyókról, pedig nem veszek tudomást, az utánam kiabálások ellenére se. Nem akarom szem elől veszteni, így nem eresztem egy pillanatra se az alul öltözött húgocskámat és nagyon reménykedem benne, hogy időben érek oda, mielőtt az a kis semmi is lekerül róla. Nem vagyok a legjobb kedvemben, így minél közelebb jutok, annál hanyagabbul oszlatom a táncoló, sokkal inkább ujjongó embereket. - Schwartz, lefele! - üvöltök oda határozottan nyomva meg a megszólítását, amit jól jelezhetnek a vészcsipogói, ha még működő képesek; bajban van, a show hamarosan le fog állni. Nem fogok egyhelyben várakozni, ismer jól. Lehozom, az előbbi szavam csak figyelmeztetés volt. Az egyik széket támasztéknak használva mászok fel a pultra. - Ideje búcsúzkodnod, pizsiosztás. -
Lehunyom a szemem, és szinte hallom a szívem milyen sebesen ver. Papapapapapapapapa. Sokkal gyorsabban, mint az az átlagos, de most nem zavar, sőt, különösen jó érzéssel tölt el. A rúd köré tekerem a lábam, majd elengedem magam, mély levegőt veszek, és élvezem a „sikert”. Azaz hogy... élvezném. Valaki a nevemen szólított, és annak a valakinek kísértetiesen hasonlított a hangja a bátyáméhoz. Nem lehet itt. Las Vegas körülbelül ötezer szórakozóhellyel rendelkezik, hacsak nem többel, és ő pont ide jön? Ez nem az ő stílusa. Ahogy végigértem a körnek, nagy nehezen feltápászkodom, és hunyorogva a tömeget kezdem pásztázni, hogy megkeressem a hang forrását, ám azt nem kell sokáig keresnem. Joe máris mellettem terem és olyan, mintha legalább húsz méterről kiabálna rám. - Mi van? – nyögök csak ennyit értetlen arckifejezéssel, majd kirántom a karom a szorításából. – Nem te fogod megmondani, mikor és mit csinálok, jó? Pizsi osztás? Na ne röhögtess Joe. 24 éves vagyok. 23. – helyesbítek, majd hangosan felnevetek, és a hurrogó tömegre pillantok. – Ez neked szól bátyus. – mosolygok rá kárörvendő vigyorral, de le is törlöm onnan egy percen belül. Iszonyatosan felmegy bennem a pumpa, ideges vagyok, amiért már megint az apánknak érzi magát, és parancsolgatni próbál. Felnőtt fejjel talán már azt csinálok, amit akarok... Akaratom ellenére is lebotladozom a bárpult tetejéről, eléggé nehézkesen. Leérve kettőt lépek, és mit ad isten? Na mit? Persze hogy egy sörösüveget a lábam alá. - A büdös kurva életbe. – üvöltöm négykézláb a padlón, és megvárom, amíg valaki felszed onnan. Tessék. Ha Joe nem jelenik itt meg, ez sem történik meg. Mi a francért kell elrontania az estémet? - Figyelj. – kezdek bele, mikor már szemben vagyok vele, de még magam sem tudom mit akarok mondani. Az agyam kissé lelassult, így körülbelül az eredeti gondolkodásom tempójának a negyede érvényesül. – Őőő... – felnevetek megint. Nevetséges vagyok. – Megvan. Két lehetőséged van. Vagy megiszol velem valamit, és ellazulsz, megpróbálod jól érezni magad velem, vagy... hazahúzol. – tárom szét lassan a karjaimat, és oldalra billentett fejjel nézek rá kérdőn. Én biztos az első lehetőséget választanám a helyében, de hát tudjuk, hogy ő nem ezt fogja. Mert ismerem, és tudom, hogy megpróbál most majd hazaráncigálni, csak az az egy probléma áll fenn, hogy ez nem fog neki menni. Ezúttal nem.
Ha nem is a zene ütemére, de lekezdek ringatózni, míg várom, hogy dönt. Rendesen érzem, ahogy rám tapadnak a szemek, így körbepillantok, és jó pár megvető tekintetet, valamint elismerő vigyort vélek felfedezni. - Mi a francot néztek ribancok? – kiáltom, mire rájövök, hogy egy szál fehérneműben ácsorgok itt. Áá, már mindent értek. Nem zavartatom magam túlzottan, de talán a sok kurva jobb lenne, ha nem nézegetne ilyen lenézően, mert mindjárt elhányom magam tőlük. Azért körbenézek, hátha meglátom a ledobott textilt valahol, de nincs az az isten, hogy ilyen elmosódott tömegben lássak is valamit. - Hallod. Legalább a taximat kifizetted? - jut eszembe, hogy már lehet, hogy van egy feljelentésem. Bár nem hiszem, hogy az öreg fószernek sikerült kideríteni a nevem. Meg ha igen, az se nagyon izgat, szóval... Vállat vonok és megindulok a bárpult felé, ügyet sem vetve arra, hogy a drága bátyám követ-e vagy sem. Azért jó, hogy nem Vegas egyik legmenőbb bárjában vagyok, mert onnan már nagy valószínűséggel repültem volna ilyen külsővel. Még szerencse... Imádom ezt az érzést. Amikor nem érdekel senki és semmi, csak egyszerűen kikapcsol, és elfelejthetem azt a kibaszott napot, amikor cserben hagytam valakit. És ilyenkor ezen is csak mosolygok...
• TAG: Brother • SONG: [You must be registered and logged in to see this link.] • NOTE: ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen vagyok... xD