To: Cole Ainsworth

Végre sikerült összehoznom egy szabad estét, amikor nem drogosnak adom ki magam, nem valami ismeretlen csajt fűzögetek, akinek a nevét másnap reggelre úgyis elfelejtem, aztán mindenki megy a maga útjára. Vannak problémás esetek, de a többségnek azért csak-csak sikerül felfognia, hogy semmi komolyat nem akarok tőle, és a csinos kis teste is csak egyetlen éjszaka erejéig érdekelt. Nincs időm és energiám egy normális kapcsolatra, és nem is akarok. Egy csaj sem értené meg, hogy zsaru vagyok, a munkám az első, és nem mondok le róla semmi pénzért, még ha szitává is kellene lövetnem magam. A másik meg, hogy beépültem egy drogos bandába, így a nap nagy részét én is betépve töltöm, azt meg pláne nem díjazná senki sem. Amúgy is! Szabad lélek vagyok, szóval mindenki bekaphatja, akinek ez nem tetszik.
Az utam este egy bárba vezetett, hogy bepótoljam a napi alkohol adagomat. Az a helyzet, hogy elhívtam volna a társamat, Peter-t is, de ő amúgy is mindig mellettem van és rohadt fárasztó tud lenni, szóval inkább elvetettem ezt az opciót. Ma lehet még csajozni sem fogok, totál nincs az a hangulatom.
Be is estem a kis vendéglátó helyiségbe, ami szinte zsúfolásig volt emberekkel. Rögtön a pulthoz mentem, mint mindig, hogy valami jó kis itallal nyissak. Általában a sör szokott a nyerő lenni, vagy ha az nem is tisztán, de whisky-vel tutira. Most simán csak whisky-vel akartam már rögtön indítani. A pultnál épp csak leadtam a rendelésem, mikor egy ismerős arcot véltem felfedezni.
-Cole! Helló! -köszöntöttem a srácot.
-Mi járatban erre? -tettem fel a nagyon elmés kérdésemet neki.

To: Cole Ainsworth

Amint beléptem a bárba, már megcsapott a tipikus kocsma szag. Alkohol, izzadt tömeg és hasonlók. Már megszoktam, így nem akadok fenn ezen, az utam azonnal a pulthoz is vezetett. Egy ideig figyeltem az emberkéket, aztán rendeltem magamnak egy whisky-t.
Kivételesen azért jó lett volna, ha Peter is elvonszolta volna a seggét, de erre nem kerüt sor, én meg nem fogok emiatt mély depresszióba zuhanni. Na jó! Semmiféle depresszióba nem fogok. A tekintetem aztán megakadt egy ismerős alakon, egy ideig csak szuggeráltam a gyereket, mígnem leesett, hogy Cole az. Kanadai. Egy elvetemült időszakomban elmentem abba az országba, és akkor ismertem meg. Egy ottani buliban. Érdekes, hogy Las Vegas egyik kocsmájában futunk össze újra. A sors útjai kifürkészhetetlenek, én meg mostanában olyan vagyok, mint valami bölcs, mindig idézgetek valami mondást. Le kellene szoknom róla.
A sráchoz léptem és már köszöntöttem is. Elsőre láthatóan és hallhatóan neki sem esett le, hogy ki a tököm vagyok, de végül leesett a tantusz és már a nevem is beugrott neki. Frankó, megtisztelő.
Feltettem a zseniális kérdést, hogy mi járatban erre, közölte, hogy ideköltözött. Hogy mit csinált!?
-Csábított a bűn városa, mi!? -vigyorogtam egy jót a dolgon, hogy idejött. De legalább már tudom kit keressek, ha ivó cimborára vágyom.
-Ja, a második. De ha többet lógtunk volna egy időben, egy helyen, akkor ez már szerintem a végtelenedik gyülekezet volna. -ráztam meg a fejemet. Tényleg poén, hogy megint egy alkesz helyen vagyunk.
-Én inni jöttem és fogok is. Meddig maradsz Vegas-ban? -a kérdés szinte már adta magát. Addig párszor berugatom a gyereket. Bár szerintem a bíztatásom nélkül is nagyon menne neki.

To: Cole Ainsworth

Tovább nem akartam ragozni azt, hogy Cole-t mennyire csábította a bűn városa vagy mennyire sem. Végülis nekem tök mindegy, én már ezer éve itt lakom, megszoktam, szeretem, imádom. Az éjszakai élet pedig kifogástalan, szerintem senkinek sem kell bemutatni.
-Hát nem vagyok nagy szakértője az elvonóknak, így nem tudom, hogy működik. De gondolom vannak olyanok, akik lehúzzák csórikámat, mások pedig ilyen jótékony szervezetek, vagy a faszom se tudja. -vontam meg a vállamat. Hát én lehet leléptem Kanadából, de ő idejött, így a névtelen alkeszek klubbja újra üzemelhet. És magunkat ismerve szerintem fog is, csak győzzük megtartani a névtelenségünket.
Felraktam aztán a 40 milliós kérdést, hogy meddig óhajt LV-ben maradni, de még ő sem tudja. 1 hónap, 1 év. Hát ez elég tág intervallum, ebbe minden belefér, és nem mindegy, hogy ebből mennyi időt tudunk ivással tölteni, miközben a csajokat bámuljuk.
-Oké, de ne lépj le szó nélkül. -jegyeztem meg vigyorogva.
-Szóval hosszú történet. És elmeséled vagy megtartod magadnak ezt a titkot? -néztem rá kérdőn. Csak jót mosolyogtam azon, hogy a vendége lennék pár italra, de mivel nem vagyok nő, így erre kevés az esély. Hát én is így vagyok a dolgokkal kapcsolatban. Ha valakit, hát tutira nem őt fogom ma hazavinni magammal.

To: Cole Ainsworth

Várakozón és széles vigyorral néztem rá, mikor próbálta kifejteni a véleményét a jótékonykodásról és az elvonókról, na meg ahogy küzdött a diagnosztizálás szóval. De második nekifutásra csak sikerült neki. Hát tapsolni azért nem fogok neki, de tény, hogy hatalmas arc a gyerek és hogy már nem éppen tartozik a szomjas kategóriába, aki ma még nem ivott eleget.
-Nekem mindig igazam van! -emeltem fel a kezemet megadólag, miszerint itt én vagyok az istencsászár. Szeretem annak képzelni magam, hát ez van. De szerintem ezt már megszokhatta tőlem, hogy nem szoktam visszavenni az arcomból. A főnökeim meg pláne tudnának mesélni. Nem is nagyon kedvelnek a felettes kollégák, de pont leszarom őket, az érzés kölcsönös. Nagyon is. A lényeg, hogy Peter-rel jól kijövünk, még ha egymás agyára is megyünk.
Érdekelt, hogy mennyi ideig marad Vegas-ban, de még maga sem tudta, így a lelkére kötöttem, hogy ne lépjen le szó nélkül, de kaptam is a visszavágást tőle, hogy az nem az ő szokása. Sokkal inkább az enyém.
-Bocs, megszokás. Reggel a csajoktól is búcsúcsók nélkül távozok. -vontam meg a vállamat. Hát szerintem ő sem halt bele és voltak miattam álmatlan éjszakái, az tuti. Vagy volt ki megvigasztalja, efelől nincs kétségem.
Próbáltam kiszedni belőle, hogy mi szél hozta a bűn városába, mert gondolom nem a pia, a csajok és a szerencsejáték, de még csak nem is a sivatagos klíma. De így sok a bikinis bige, ha olyan napunk van. Lényegtelen most. Szóval a sokadik pia után már megeredt a nyelve és ontotta az információkat a maffiózó apjával kapcsolatban. Jöjjön ide, mert Vegas biztonságos. Hát persze! Tudnék mesélni.
-Hát nem tudom, hogy Vegas mekkora jó inkognitó lesz neked, de tartsd nyitva a szemed, itt nem csak apuci haverjainak szúrják az emberek a szemüket. Elég sok a gyilkosság újabban. -na mondjuk ez hülye vigasztalás volt a részemről, de mindig őszinte ember vagyok, kivéve ha egy csajnak teszem a szépet, akkor néha kell a ködösítés. De újabban mintha kezdenék leszokni róla.
-De csak nem lesz semmi bajod, szóval inkább hagyjuk is. -sóhajtottam lemondóan, majd arra kért, hogy meséljek én valamit.
-Melózok ezerrel, ezen kívül nem sok dolog történt velem. Hullák, rablások, rendbontás és a többi szokásos szarság. Meg teli van drogossal a környék. -és az egyik én vagyok, de nem önszántamból kezdtem bele az ördögi porozgatásba.