Las Vegas, 1990.02.25 24 tetováló Civilians Mia Kirshner

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: pontos, társaságkedvelő, önzetlen, vidám, pozitív gondolkodású

◆ negatív tulajdonságok: makacs, túl büszke, bosszúálló, akaratos, rámenős.

◆ egyebek: Elég kiállhatatlan természetem van. Mondják azok, akik nem ismernek….és néha azok is, akik ismernek, vagy azt hiszik, hogy ismernek. Már évek óta a tetoválások készítése, a testékszerek és a szex tölti ki az életem. Imádom a testet díszítő rajzokat, amiket tetoválásoknak hívnak, A mestere vagyok. Szeretem a költészetet, a zenét, a rajzolást, a meztelen férfi testet. A buli a lételemem, el sem tudom képzelni nélküle az életem. Elég korán magamra maradtam, szüleim tragikus halála után a saját lábamon kellett megállnom. 15 évesen mihez kezdhettem volna...prostituált lettem. Szépen megszedtem magam belőle, meg tudtam állni a saját lábamon. Most már van egy elég kezdő tetoválószalonom, és főállásban pincérnőként dolgozom egy motoros kocsmában, amit imádok. A magasságommal, az alakommal és a testsúlyommal soha nem volt problémám. 170 cm magas vagyok, és alig ütöm el az 50 kilót. Szép lapos  hasam, kerek fenekem és mellem van. Félhosszú barna hajam szeretem változatosan hordani, hol így, hol úgy. A nyakamtól kezdődően le egészen a csipőmíg megtalálható a hátamon két angyal szárny, a fülem tövében egy pici rajzceruza van tetoválva, bokámon van egy színes lepke, a jobb kezem mutató ujján pedig megtalálható a Carpe Diem felirat. Testékszerem is van bőven: kettő megtalálható a köldökömben, egy pici pötty az orromon, és három fülbevaló a jobb fülemen. Szeretem a változatos színes ruhákat, jöhet szoknya, farmer, póló, miniruha...nekem szinte mindegy, csak az ízlésemet tükrözze.

Történet vagy szerepes példa

Az élet szép. Rózsaszín Barbie autók, undorító bugyiszínű házak, tökéletes nők, tökéletes férfiak mellett, tökéletes szerelemmel, tökéletes családdal, gyerekekkel, felfele ívelő karrierrel, Karibtengeri nyaralással, luxus utakkal, limuzinokkal, pezsgővel és persze szexel. Az élet tökéletes. Amíg itt van nekünk Párizs az Eiffel tornyával, Velence a sóhajok hídjával és a gondolával, Róma a hatalmas főtereivel, kápolnáival és a pápával, Rio a csodálatos karneválokkal, Görögország a kultúrával és tengerekkel – még sorolhatnám – addig nekünk halandóknak egy aprócska panaszunk sem lehet. Csakhogy…ez egy másik film.  Az én filmemben nincs szerelem, romantika, utazás, nagy ház stb stb…az én vásznamon, a drog, a buli, a tetoválás, és a magány szerepel. Szó sincs szép életről vagy akár boldogságról. Boldog vagyok a magam módján, de nem így. Anyám drogtúladagolásban halt meg, amikor 12 éves voltam, pocakjában a növekvő testvéremmel. Nehéz volt feldolgoznom, haragudtam rá, utáltam, amiért ezt tette, de ahogy telt az idő rájöttem, hogy jobb nélküle. Folyton veszekedtek apámmal, mindig tele volt minden a cuccaival, soha életemben nem láttam tisztán. Soha nem ápolt amikor beteg voltam, nem vitt suliba, nem vett nekem ruhákat, nem főzött, nem szeretett. Szerintem még apát is csalta, pedig ő jó ember volt. A maga módján. A piás üveg mindig ott lógott a kezében, ritkán volt józan, de járt dolgozni, próbált nevelni engem és ő tényleg szeretett. A drága anyám halála után kicsit megtisztult a lakás. Boldogan éldegéltünk ketten apácskával. Megtanultam főzni, mostam, ápoltam a részegen fetrengő apámat. De boldog voltam, és felnőtt. Egy tizenkét éves felnőtt. Ez így ment szűk három éven keresztül, amikor apám eltűnt. Valami jobb meló volt neki kilátásban és elment ünnepelni. Három napig nem láttam és nem hallottam felőle. Hiába vártam minden este a vacsorával és a sörrel az asztalon nem jött. Eltűnésének harmadik éjszakáján a rendőrök kopogtak be az ajtómon…két sarokkal arrább találták meg az öregemet a saját hányásába fulladva. Valószínűleg hazafele tartott…csak soha nem érte el a célt. Halálra itta magát. Egyedül maradtam. Életem legborzalmasabb hónapjai voltak. Eleinte a szomszédok még főztek, mostak rám, de a számlákat fizetnem kellett. Tizenöt évesen sehol nem kaptam munkát, így kénytelen voltam az egyetlen megoldást választani…utcalány lettem. Eleinte nehéz volt elhelyezkedni a piacon, de mivel még szűz voltam, az első “ vásárlómtól “ annyi pénzt kaptam, hogy kifizettem minden számlát és egy havi lakbért. Undorodtam magamtól, undorodtam a pasasoktól, undorodtam ettől ez egésztől, de csinálnom kellett. Egyedül voltam, mindenki elhagyott és én élni akartam. Erőt vettem magamon és csináltam. Nem válogattam az emberek között. Jöhetett öreg, fiatal, kövér, sovány, fehér, fekete, kopasz vagy éppen hajas…egy volt a lényeg: fizessen meg. Egy áru voltam a piacon és a legjobb áru akartam lenni. Eleinte volt néhány f*szkalap, aki átvert, de hamar megokosodtam. Mindent megengedtem, azt csináltak velem, amit akartak, és én is úgy elégítettem ki őket ahogy ők akarták. Az utcában hamar kiszimatolták, hogy miből tartom fenn magma, megjegyzem valószínűleg nem volt nehéz dolguk, és hamar kiutáltak a környékről. Összeszedtem minden értékemet és Las Vegas legolcsóbb, és legrosszabb környékén béreltem magamnak egy lakást. Ekkor már tizenhét éves voltam. Nem volt gondom semmire, a vendégeim annyira szerettek és elégedettek voltak, hogy az általuk kapott pénzből eléldegéltem, nem fényűző életmódban, szerényen, de éltem. Ahogy nagykorúságomat megünnepelhettem beálltam dolgozni egy motoros kocsmába. Megízleltem a tisztességes munka ízét, és már egyre jobban undorodtam magamtól és az életmódomtól. Változtatni akartam. Egyre kevesebb munkát vállaltam el. Már tudtam, hogy mit akarok. Tetoválni, tetoválni és tetoválni. Nem messze a lakásomtól üresen állt egy garázs, Kibéreltem, felújítottam és lassan minden kelléket beszereltem és megnyitottam a saját tetoválószalonomat. Ennek már három éve. Most már tényleg boldog vagyok, többé nem dolgozom utcalányként, még mindig a motoros kocsma tagja vagyok, és egyre több tetoválást is készítek. Lassan sínen lesz az életem.