Evangeline Hyde Bookstore

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: kedves, mosolygós, jámbor, jó hallgatóság, megbízható

◆ negatív tulajdonságok: csendes, félénk, bizalmatlan, ügyetlen, gunyoros

◆ egyebek: nem vagyok túl jó kapcsolatban a férfiakkal, köszönhető ez a nővérem egyik exének.
rettegek a kutyáktól.

Történet vagy szerepjátékos példa

Süt a nap, zümmögve csiripelnek a madarak, dalol a világ, tavasz van. Tavasz-tavasz, olyan igazi, szoknyás, pulcsis tavasz, amikor már sem a kabát, sem a csizma, sem a bunda-bugyi, sem a fél méter vastag rétegzett harisnya és farmer kombó nem kell ahhoz, hogy éppen esetleg ne fagyj halálra.
Disney-hercegnőként ébredtem a madárcsicsergésre, és jó kedvemnek még az a szerény tény sem tudott gátat szabni, hogy ma, bizony ma már ismét rendesen vissza kell zökkennem a mókuskerékbe.
Ásítozva, telefonom nyomkodva intézkedtem reggeli ügyben, kerestem ruhát magamnak és zuhanyoztam le. Nem feltétlen ebben a sorrendben, de készültem kilépni a szürke hétköznapok sivár világába.
Közben ne hidd, hogy érdektelen facbookos görgetéssel múlattam az időt. Rájöttem, hogy a nap folyamán három ügyféllel is találkoznom kell, mindegyik a város különböző pontjaira vár, tehát az oda és visszajutás nem lesz egy leány álom, de a munkám már önmagában sem az.
Mindenesetre jobb, ha csak az időm adom el vadidegen férfiaknak, és a mosolyom veszik meg, nem a testemért költenek dollár ezreket. Kisebb a felelősség, és tiszta lelkiismerettel fekszek le éjszakánként is.
Egyedül.
De hé! Jó nekem így. A férfiaknak amúgy sem osztogatom a bizalmam. Szabadidőm…ágyam…szívem. Szívem? Ugyan.
Gúnyosan ciccegve léptem ki a kapun. Telefonom felpittyent.
„Ebéd ma? Találkozzunk a Háznál, egykor.”
A ház. Vagyis a prostitelep, ahol a szálak összefutnak, és ahol történetesen egy szem, szeretett nővérem is dolgozik. Családban marad.
Így tehát, egy bájmosolyos másfél óra után, amit egy kopaszodó öregemberrel, a megbeszélésén kellett eltöltenem, kocsiba ugrotta, és hamarosan a Ház előtt találtam magam.
Széles mosollyal pattantam ki, és kopogó léptekkel szaladtam be az épületbe. Át a portán, széles mosoly Bill-nek, aki a lányokra vigyáz és az erőszakoskodókat penderíti ki, át az előtermen, át egy rakat folyosón, be egészen a bárba. Ahová az SMS irányított. Az egyik ügyfél ráadást kért, Marge késni fog…
Addig pedig… Lehuppantam a pulthoz, és rendeltem. Kóla. Korán van még bármi máshoz, és amúgy sem iszom…
A hely különben szinte teljesen kihalt. Csak páran lézengtek itt, azok, akik este nem érnek rá, vagy akikre később már nem jutna idő. A második sor, a kevésbé fontos ügyfelek.
Köztük volt Ő is. Egy sötétebb sarokban üldögélt, valami barnás árnyalatú levet iszogatott. Tekintetünk összekapcsolódott, de csupán csak egy pillanatra, mert én zavartan kaptam el szemeim róla.
Az az arc…azok a szemek…
A kólámba feledkeztem. Léptek puha koppanását éreztem magam mögött. A vadidegen férfi mellém telepedett. Nyugodt volt, kimért… semmi felesleges mozdulat, semmi szó, semmi mosoly. Semmi pillantás. Magam elé meredve imádkoztam a láthatatlanságért, egy katasztrófáért, akármiért…a perc egyre kínosabbra húzódott.
Szóra nyitotta száját, de Marge épp ekkor robogott be a bárba. Halvány, üres mosollyal csusszantam le a székből és iramodtam a nővérem után, aki már hetedhét országon is tova száguldott. Az ajtóban még megtorpantam, és vetettem rá egy legutolsó pillantást. Meg akartam jegyezni mindenét, az öltönyét, a szemeit…mert nyilván most látom utoljára.