Evelyn és Cedric

Vendég

Mindig, minden körülmények között elővigyázatosnak kellett lennie. Természetesen nem volt celebritás és nem is gondolta magát annyira fontosnak, hogy lesifotósok hada vigyázza minden lépését, de az ördög soha nem alszik. Elég lett volna egyetlen apró megingás a részéről és minden, amiért ennyit küzdött, elveszett volna. Persze Maxene mindent megért, akár még a pokol bugyraiba is alámerült volna, ha azon múltott volna a boldogságuk, de életének második szerelmét sem szerette volna elveszteni: a vállalatát.
Hiszen, ha nyilvánosságra kerülne, hogy feleségül vette a város egyik - és itt most nevezzük nevén a dolgot, még akkor is, ha Maxeneről volt szó - stricijét, akkor igencsak kellemetlen helyzeteket eredményezne élete mindkét szerelmének. Éppen ezért szokta igénybe venni bizonyos nők szolgálatait, akik eljátszták a kísérő szerepét, névtelenül és remélhetőleg semmilyen kérdést sem felvetve.
- Visszajövök érte. - vette le jegygyűrűjét, majd felesége kezébe adta a fehérarany karikát, ami kettejük örök szerelmét szimbolizálta. Azonban azokon az estéken, amikor meg kellett jelennie valahol, mindig zálogban hagyja imádott Maxenejénél. S ahogyan kilépett a lakásukból, egy láthatatlan ráncot vasalt ki zakóján, majd beszállt a liftbe, mely egészen a garázsszintig vitte. [You must be registered and logged in to see this link.], s csak remélni tudta, hogy kísérője is megfelelően jelenik majd meg. Persze mindent megtett annak érdekében, hogy felnyissa a közvetítő cég szemét az esemény fontosságát illetően és kikötötte a paramétereket, melyek szerint kell alkalmi társának megjelenni, s csak reménykedni tudott, hogy ennek eleget tesz majd a hölgy.
Kocsijába szállt, majd gyakorlott mozdulatokkal kanyarodott ki a garázsból, hogy az esemény - egy rákellenes alapítvány éves adományszerző gálája - helyszínére siessen. Még nem volt késésben, így nem is kellett sietnie, s kísérőjével is a gálán fog találkozni, így azon sem kellett gondolkodnia. Már csak pár saroknyira volt, amikor telefonja megszólalt, amit kocsijának Bluetooth-os kihangosítóján vett fel.
- Jó estét Mr Searrs, Angela Bradley vagyok az Aurora escort közvetítő cégtől, beszélhetünk?
- Természetesen Ms Bradley!
- Sajnálattal kell önnel közölnöm, hogy az ön számára kiközvetített hölgy megbetegedett és nem tud ma este a rendelkezésére állni.
- Ugye tudja, hogy igen pikáns helyzetbe hozott ezzel Ms Bradley.
- Igen tudom, sajnálom az okozott kellemetlenséget, de van megoldás a dologra.
- Mely szerint?
- Sikerült egyeztetnem cégünk egy másik alkalmazottjával, rendelkezésére áll, amennyiben óhajtja.
- Óhajtom.
- Értem Mr Searrs, köszönöm a rugalmasságát. Már értesítettem a hölgyet, amint tud, meg fog érkezni a megbeszélt helyszínre.
- Mennyi késésről beszélünk?
- Harminc, talán negyvenöt percről.
- Adja meg a hölgy címét.
- Sajnálom Mr Searrs, nem áll módomban...
- Akkor elmagyarázom önnek a helyzetet Ms Bradley. Szerződést kötöttünk, melynek az önökre eső részét nem képesek teljesíteni. Hajlandó vagyok szemet hunyni a felkészületlenségük felett, de ennek ára van, méghozzá a hölgy címe. Ha ez probléma, természetesen elfogadom, de számítsanak arra, hogy az ügyvédeimen keresztül még hallanak felőlem. Nos Ms Bradley, döntsön!
Pár pillanatnyi csend lett úrrá a beszélgetésen, majd a nő szólalt meg. - Azonnal küldöm a címet a telefonjára.
- Köszönöm Ms Bradley. - bontotta a férfi a vonalat, majd amikor megkapta a címet, a GPS rendszernek adta át a koordinátákat, majd az újratervezés után elindult a megfelelő irányba. Alig negyed óra múlva már a megadott címen volt, majd az üzenetben mellékelt telefonszámon hívta ma esti kísérőjét.
- Üdvözlöm Ms Martens, a hintója megérkezett!

Vendég

Vesz egy mély levegőt, ahogy az ablakpárkányon ücsörög, Las Vegasra lassan leszáll az éjszaka, a lámpák már felkapcsolva, bevilágítva és még szebbé téve az egészet. Kezében a naplóját szorongatja, aminek a létezéséről senki nem tudd az ég világon. Las Vegas gyönyörű és hatalmas város, túl nagy, hiányzik neki Motton...
Legalább egy éve itt van már és Utána kutat, meg kell találja, beszélnie kell vele, látnia kell, érezni akarja fanyarú arcszesze, parfümje fűszeres illatát. Hiányzik... kimondhatatlanul hiányzik neki, fáj a hiánya, fáj az űr amit maga után hagyott...
Természetes, hogy fáj, hiszen a bátyád... ezzel nyugtatja magam mindig, de a felszín alatt sokkal több van. Egyszerre marja a bűntudat amiért ezt érzi.... ugyan akkor látnia kell, egyszerűen muszáj látnia.
Saul és ő mindig is közel álltak egymáshoz, ő mindig megvédte mindenkitől, sőt az óvodában még képes volt megverni azt aki rosszat szól róla, vagy bántja.
Aztán amikor betöltötte a tizenegyedik évét valami fura és zavaró... talán beteges dolog történt. Tisztán nem emlékszik rá, legalábbis az első pár alkalomra nem. Szülei sokáig kellett dolgozniuk, hiszen nagy volt a házunk, valamiből fent kell tartani. Saul vigyázott rá, úgy gondolták, hogy tizenhat évesen elég nagy ahhoz, hogy ne legyen baja a kislánynak. Igen ám, csak hogy arra nem gondoltak, sőt a mai napig nem tudják ami azon az estén történt.... és azóta mindegyiken. Nem tudja mi ütött belé vagy miért tette... de csak arra emlékszem hogy durva, erőszakos, kemény volt, és hogy reggelre már nem volt kislány. Annyira sokkolta az egész, hogy két napig nem volt hajlandó kimoccanni a szobájából, semmit sem csinált, nem evett, nem ivott, nem tanult, csak ült az ágyon össze görnyedve, hatalmas krokodil könnyei áztatták az arcát. Álmában sem gondolta volna, hogy ez történik vele, velük, olyan, mintha nem önmaga lenne, mintha megszállta volna valami. Aztán megtörtént még egyszer és még egyszer és még egyszer. Először fájt, undorodott tőle, nem értette miért csinálja ezt, akár hányszor hozzá ért a bőréhez foltot hagyott. A végén kezdett bele szokni, bele törődni, aztán odáig.... jutott, hogy élvezte.... a dolgot, csak még magának sem vallotta be sohasem. Egyik este össze vesztek valamin Saullal, már maga sem emlékszik, de a vége az lett, hogy eltörte a kezét, anyjáék azonnal kidobták. Azt hitte jobb lesz az élete, hogy megváltozik, de sokkal rosszabb lett minden, egyre jobban hiányzott neki. És nem csak mint bátyó, hanem.... az érintése. Hiába akár hányszor hozzá ér fáj, megijed, és rajta marad, de attól függetlenül még hiányzik, minden, az egész lénye. Akarja őt, el akarja tüntetni az űrt amit maga után hagyott, beszélnie kell vele. Ezért van most itt Las Vegasban. Ezért dolgozik escort lányként, abból a pénzből amit megkeres felvett egy magánnyomozót, hogy keresse meg. Közben persze elkezdte az egyetemet is, de minden vágya... ő megtalálja Sault...
Gondolataiból a telefoncsörgés zavarja vissza a föld nevű bolygóra. Ismeretlen szám villog a mobilja kijelzőjén, de azért felveszi, majd meglepőid, hiszen kliens nem tudhatja a számát, majd ijedten pislog az órájára.... majdnem elkésett.
-Üdvözlöm, Mr. Searrs, máris lent vagyok,- azzal kinyomja, még utoljára belepillant a tükörbe, megigazítja szürke színű koktélruháját, mely éppen a térde fölött ér véget. Tíz percen belül már az utcán siet a kocsi felé, miközben lenyeli a gombócot ami a torkán akadt.

Vendég

- Köszönöm! - hangjában nem volt semmi öröm, csak a választ méltatta ezzel az aprócska szóval. Szinte azonnal bontotta a vonalat, majd zsebébe süllyesztette a készüléket, melyen az imént hívta a nőt. Ujjaival morzsolta meg fáradt szemeit, majd nekidőlt kocsijának, úgy várta ma esti randevúját.
BMW M6 Coupé-jének támaszkodott, s órájára pillantva figyelte a környéket. Természetesen kilógott Las Vegas ezen részéből, hiszen tökéletesnek mondható megjelenése és Bajorországból importált, külön az ő igényei szerint felszerelt autója is annyira más volt az itteni viszonyoktól, hogy szinte múzeumba kívánkozó volt léte. Azonban ez nem volt ritka jelenség, hiszen mindig is felette állt a gyarmatok milliőjén, mindig is többnek tartotta magát, mint az egyszerű amerikai polgár. Hiszen több is volt...
- Mit képzelsz magadról Duane? Mi a jó büdös francot képzelsz magadról? - egy helybéli nő fakadt ki a férjére, aki kissé kapatosan érkezett haza. Ismét az órájai egyikére pillantott, megállapítván, hogy Duane igen korán kezdte az italozást és rettentően gyorsan ért el egy olyan szintre, ahol ő még sosem járt.
Sosem, mert bár kedvelte a nemesebb angol whiskeyket, a bársonyosan lecsengő konyakokat, a vidáman spicces saket, a naturalista vodkát, azonban ő a minőségben hitt és nem a mennyiségben, mint Duane, aki valószínűleg sörtől és kommersz rövid italoktól fogja holnap reggel másnaposan fogni zúgó agyát. Kicsit megrázta a fejét az egyszerű emberek sanyarú sorsán, mely bár nem érdekelte őket, de kiváló alapanyagot szolgáltatnának egy elkövetkezendő cikkhez.
Újra az órájára nézett, partnere még nem volt sehol... Sóhajjal vitte tovább az előző gondolatát, szerkesztette meg fejében a négy cikkből álló sorozatot, képeket és szövegbuborékokat helyezett el a szövegtörzsben, margókat és fejlécet állított be keretbe foglalva az egészet. Mindegyik írás megjelent előtte, méltóan hangzatos címeket választott mindegyiknek, és már látta fejében a példányszámokat ... amik pocsékak voltak. Hiszen az előfizetői nem ilyen szánalmas cikkekhez szoktak, nem ezeket a híreket várták tőlük, hanem olyan írásokat olvasnának, amik számítanak. S egy alkoholista apa, egy jobb sorsra ítéltetett anya és három gyerek sorsa nem számít. Egyeláltalán nem.
Fejében félrerakta a gondolatot, amikor magassarkúak kopogását hallotta meg, szokatlan zörejeket, melyek azonnal felkeltették a figyelmét. Szürkében volt a hangok forrása, vékony lábakkal, ringó csípővel és örjítően vörös tincsekkel. Vajon ő lesz a mai randevúja? Remélte, legalábbis eléggé dekoratív volt ahhoz a másik, hogy ne szégyelljen megjelenni vele a gálán. Kiegyenesedett, majd kezeit összefogta maga előtt, hogy aztán egy apró mosolyt erőltessen magára, miközben bársonyosan mély baritonja szólalt meg.
- Ms Martens, ha jól gondolom. - pozitív válasz esetén nyitotta a gépjármű utas oldali ajtaját, hogy a nő be tudjon ülni. - Kérem szálljon be...
Mosolygott ismét, majd ha végetért a mozgássorozat, Evelynre csukta a fekete szín ajtót. Hátulról kerülte az autót, majd ő is beszállt, bekötötte magát és a nőhöz fordult.
- Tudom kisasszony, hogy igen szűkre szabott határidővel kellett igent mondania erre a felkérésre. Magam gyűlölöm, ha ilyen hirtelen változik a napirendem, szóval tudom, milyen áldozatot hozott értem, amit ezúton is köszönök. - egy gombnyomással indította a kocsit, majd felbőgette a motort, hogy végül elinduljon. - Mennyire van tisztában a részletekkel?

Vendég

Nem is gondolta volna, hogy négy emelet ilyen fárasztó lehet, pláne lefelé, de a fene sem számított arra, hogy a lift pontosan péntek estére romlik el, és a bérház karbantartói annyira gyorsak, mint egy útszéli csiga, úgy vannak vele, hogy ráér majd reggel is. Persze arra nem gondolnak, hogy a házban javarészt idősebb emberek laknak, akiknek napi szinten szükségük van arra a liftre, mert máshogy nem tudnak lejutni a földszintre, vagy csak nehezen, a sok betegség miatt, meg amúgy is az öregedés miatt. Már a harmadikon jár amikor megpillantja, hogy az alatta lakó Missis Roberts nem bír el az ajtózárral. Konkrétan alig talál bele a lyukba, hiszen alig lát már szegény, Evy szerint talán nem is jó már a szemüvege, sajnálja szegény idős nénit, hiszen a fia úgy leszarja ahogy van, az éli világát, mintha nem is lenne egy anyja aki megszülte, vagy pedig ami még rosszabb, meghalt volna.
-Jó estét, Missis Roberts, esetleg segítsek,- varázsol könnyed mosolyt arcára a lány, mielőtt az öreg néni bármit válaszolhatott volna, egyszerűen csak oda sétál, finoman ki veszi remegő kezeiből a kulcsot, és bedugja a lyukba, Elfordítaná, de rájön, hogy ez nem is a megfelelő kulcs, szomorúan pillant ismét az öregasszony, ráncoktól barázdált, csokoládé színben pompázó arcára. Nem is érti hogyan lehetséges, hogy komolyan vannak emberek akik így viselkednek a családjukkal. És most a sajátjára is gondol, nem csak másokra, hiszen az ő szülei is így viselkednek, úgy tesznek, mintha Saul nem is lenne a saját gyerekük, sokkal inkább tekintik valami ördögfiókának aki minden percben borsot óhajt törni az orruk alá, egyszerűen nem érti az egészet. Egy szülő feladata nem a megbocsájtás lenne? Nem az, hogy bármit is tegyen a gyermeke neki mégis mellette kellene álljon, hogy igazi anyként vagy apaként támassza legyen, segítse át a nehéz időszakon? Evelyn tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a szülei igazából csak őt védték, habár még az igazi dolgoknak még a feléről sem tudtak, és hálásnak kellene éreznie magát amiatt, de ez őt rosszul érinti. Főleg nem érti, hogy a szülei hogy tudnak választani két gyermek között, hiszen mindkettőt szeretni és védeni kell, nem csak a kisebbet, nem?
Sokszor gondolta végig ezeket a dolgokat és még egyszer sem sikerült a végére járnia, miért van az, hogy csak őt érdekli a családból, hogy Saullal mi lett? Hogy tudnak nyugodtan aludni az ágyukban abban a tudatban, hogy esetleg a fiúk az utcán él, kéreget, vagy valami még rosszabb bajba keveredett? Nem lenne jobb tudni, hogy semmi baja sincs és otthon van?
Nagy nehezen megtalálja a megfelelő kulcsot és beengedi az idős asszonyt a lakásába, majd az órájára pillantva jön rá, hogy legalább tíz perce ezzel szórakozhatott, ezért zavartan bocsánatot kér és már ott sincs. Mikor kilép az utcára és legújabb munkája felé közeledik, látja a férfi már az autó mellett áll, azt első percben megállapítja, hogy nem a szomszédból ugrott sem ő maga, sem pedig a kocsija, reménykedik benne, hogy nem fog baklövést csinálni, egy ideje már ezt csinálja, de még mindig úgy érzi, hogy nem az ő világa, a kényszer bizony nagy úr.
-Igen, én lennék,- halvány pír lepi el az arcát, ahogy a férfi nyílt szemeibe pillant,- gondolom ön pedig Mr. Searrs, de nyugodtan szólítson csak Evelynnek,- próbál megütni egy kellemesebb, barátságosabb hangot, sosem szeretet ilyen hűvös lenni. Némán ül be a kényelmesnek tűnő ülésre, alig észrevehetően, finoman simít végig az ülésen tenyerével, lehetséges, hogy most először és utoljára ül ilyen menő kocsiba, sőt biztos benne.
Meglepődik a férfi udvariasságán, manapság ez a hímnemű társaiból valahogy kiveszett, miután sikerül magát bekötnie, kedves mosolyt varázsol az arcára.
-Ugyan, nem probléma, úgyis csak a tévé előtt ültem volna, egy kis csokoládé társaságában, szóval azt hiszem megmentett a hizlalástól,- halkan felnevet, és csak reméli, hogy nem valami besavanyodott új gazdag társaságában kell az estét töltenie.
-Lényegiben annyit közöltek velem, hogy két óra alatt vágjam puccba magam, mert előkelő estélyre vagyok hivatalos.- csillogó mély kék íriszeit kíváncsian fúrja a férfi szemeibe.- Amúgy nagyon klassz kocsi, gratulálok, én még álmomban sem tudnék ilyet össze hozni.

Vendég

- Természetesen Evelyn, de csak abban az esetben, ha kegyed Cedricnek hív az este során. - apró mosollyal biccentette meg a fejét miközben válaszolt, majd beszállt a kocsiba, indított és kérdezett. S miközben hallgatta a lány válaszát, újra apró mosolyt engedett meg magának, visszafogottat és szolid eleganciával fűszerezettet. El nem tudta volna képzelni magáról, hogy a varázsdoboz előtt töltsön el egy egész éjszakát, ráadásul némi csokoládé társaságában. Nem gyűlölte az édességet, de vigyázott az alakjára. Kínosan ügyelt rá.
- Igen, valóban egy gála miatt változott meg a programja, egy alapítvány próbál majd minél több pénzt összeharácsolni szegény rákos gyerekeknek. - hangjában volt némi szarkazmus, bár mindig figyelt arra, hogy tónusán ne uralkodjon el a negatív felhang. - Ennek megfelelően visszafogott, szolid és maníroktól mentes viselkedést várok el öntől Evelyn, tudjon a háttérbe mozdulni, ha úgy hozza a szükség, de legyen néha a központban, ha erre kérem. És ne lepődjön meg azon, ha fényképezőgépek vakujának kereszttüzében találja magát... Nem mondanám magam hírességnek, de vannak bizonyos újságok, akik szeretik nyommal követni a mindennapjaimat.
Szavai abbamaradtak, amikor kanyarodnia kellett, majd amint beletaposott a gázpedálba, folytatta. - Nem várom el magától, hogy végig mellettem legyen, ismerkedjen, szórakozzon, keressen új ügyfeleket, de amikor távozni kívánok, kövesse a példámat.
Szavainak rideg valósága abbamaradt, majd hosszú másodpercekre csend költözött kettejük közé. Nem szándékozta megtörni a fennálló status quo-t, de tudni akarta, hogy a másiknak milyen kívánalmai vannak.
- Meséljen magáról. Mit kell tudni kegyedről? Hogyan mutassam be? - hallgatott el egy fél pillanatra, amíg egy másik autót előzött meg, majd folytatta. - Kell tudnom valamiről, ami befolyásolhatja, hogy az este simán és eseménytelenül zajlódjon le?
Tényleg kellemetlenül érintette volna, ha valami gikszer lopódzana be tökéletesnek gondolt világképébe, főleg úgy, hogy egy csere már lezajlott a hetekkel ezelőtt megtervezett programmenetbe. - Kérem, nyugtasson meg Evelyn, hogy nincsenek csontvázak a szekrényében.

» Cedric&Maxene
» Trace & Evelyn
» Evelyn&Sam ~ Hey, this is MY drink!
» Mr. Crusader and Evelyn
» Saul & Evelyn

Evelyn és Cedric

Evelyn és Cedric

Similar topics

Similar topics