Ritka az olyan eset, amikor elmegyek egy buliba úgy, hogy nem kell ott dolgoznom, hanem szimplán csak jól kell éreznem magam. Beszélgetni, inni és hülyülni, ismerkedni.
Szokásomhoz híven most sem vittem túlzásba az öltözékemen a színeket, meg maradtam az egyszerű, de mégis mindig megfelelő feketénél, igaz a pólómon azért van valami minta, de az is meximum fehér vagy piros. Nem igazán vagyok oda a színes ruhákért, sohasem értettem meg azokat a férfiakat akik képesek fölvenni egy rózsaszín inget. Mégis mit gondolnak?
A buli elvileg tízkor kezdődik, én egy órás késéssel esem be, mikor is a hangulat már eléggé azt tükrözi, hogy senki pohara sem maradt szárazon. Ami engem illet én egy üveg vodkával járulok hozzá az est sikeréhez, amit le is teszek a piával telerakott asztalra, és felmarkolok onnan egy üveg sört, kezdésnek ez is megteszi, nem célom az, hogy az est végére a saját hányásomban fetrengjek, bár annak is megvan a maga varázsa.
Hangosan dübörög a zene a hangszórókból, az emberek beszélgetnek, táncolnak vagy épp a falnak dőlve ismerkednem meg egymás manduláival. Körbenézek, hátha találok ismerős arcot, és talán találok is, bár ebben nem vagyok biztos, csak abban, hogy már láttam őt valahol, többször is, de hogy mikor és hol az nem ugrik be. Talán majd ha meghallom a hangját.
Oldalba bökök valakit, hogy mondja meg a lány nevét, morogva ugyan, de megmondja, csak ennyi kellett, ott is hagyom, hogy a lány mellé sétálhassak.
- MEgkínálhatlak? - Veszem elő a cigis dobozomat, hátha szerencsém van és Serafina dohányzik.