♡♡♡

Nem hiányzik az otthon. Igazából már rég elszakadtam onnan, hisz már az egyetemi kollégiumban lakom egy ideje. Most pedig itt leszek egy évig, utána még nem tudom, mi lesz. Valószínűleg vissza megyek az egyetemre, befejezem. Ebben még egészen biztos vagyok, de az utána következő évekről még halvány fingom sincs. Semmi elképzelésem, semmi ötlet. Talán visszajövök ide, és itt kezdek el dolgozni. Vagy az is lehet, hogy haza megyek a családomhoz. De még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy Európában fogok kikötni. Bármi előfordulhat, és én semmi jónak nem vagyok elrontója. Bár a szülővárosom hiányozna és Kanada is a szívemhez nőtt. Nehezen lennék képes véglegesen hazát váltani. Azonban még az sem biztos, hogy egyáltalán elköltözöm Torontóból. Attól még, hogy most nem hiányzik az ottani élet, a családom egy idő után hiányozna. Szükségem lenne rájuk.
Ilyen gondolatokkal mászkálok a lakásban. Még mindig hihetetlen elhinni, hogy már nem a szállodában lakom. Még sosem volt lakótársam. Természetesen a kollégiumban van egy szobatársam, igen kellemes lány. Azonban pasi lakótársam még nem volt, nem baj. Most tapasztalom, hogy milyen is az. Eddig nagyon tetszik, szeretek valakivel együtt lakni. Magányosan nem buli sokáig tengeni a napokat.
Felöltözök, hagyok egy üzenetet a hűtőre rakva Calebnek. Nem akarom, ha keresne és nem találna meg, kétségbeessen. Tudatom vele pár sorban, hogy ma este elmegyek egy kicsit szórakozni. Tisztában vagyok azzal, hogy sokba kerül a benzin. De egy ekkora városban nem lehet normálisan közlekedni mással, mint autóval. Így hát kocsimba pattanva a város külső pereme felé veszem az irányt. Azt hallottam, hogy van egy lepukkadt bár, ahol hétvégéken sztriptíz van a műsoron. Én amúgy is szeretem stírölni a lányokat, főleg, ha ínycsiklandó férfiak körében ülhetek. Nekem való hely, azt leszámítva, hogy messze van. Az elkerülő autópálya szakaszokat választom, ezért hamarabb odaérek a vártnál. Ennek csak örülni tudok. Belépve a bárba a pulthoz lépek, rendelek magamnak egy italt. Gyorsan megiszom, és a pultra teszem a pénzt. Besétálok a színpaddal ellátott részére, és egy üres asztalnál foglalok helyet. Most még nem akarok hirtelenjében senkivel sem megismerkedni.
Elkezdődik a műsor pár percen belül. A fényeket lekapcsolják és színpadra irányítják. Rafinált ruhákba bújtatott nők vonulnak végig a színpadon, illegetve magukat. Kényelmesen hátradőlök a székembe, és nézem őket. Különösebben nem jövök izgalomba tőlük, ahhoz éreznem is kéne őket. Az ajtó felé pillantok, mikor kövülten veszem észre az ismerős termetet, amihez ismerős hajzuhatag is jár. A döbbenettől felállok, és felé tartok. Nem tudom, miért van itt. Titkon remélem, azért mert ő sem bírta már nélkülem. Mert én nekem, bevallom, hiányzik. Megilletődötten állok meg előtte. Hát igen, van amit sosem fogok kinőni. A kapcsolatunkban ő az irányító, egy igazi domina. Én pedig behódolok neki, örömmel. Egy nőnek engedem át az irányítást, amit nem szoktam. De Ingrid más, őt nem lehet úgy kezelni. Tiszteletlenül sem merek vele beszélni, annak súlyos következménye lenne.
- Szia- vetem végül a nyakába magamat, és nyakhajlatába fúrom arcomat.- Hiányoztál már...
Hozzásimulok, és érzem, hogy feltámad bennem a vágy. Egyből izgalomba jövök. Túl rég nem voltunk már együtt. Nem akarom ereszteni, most jó. Majd úgyis szólni fog, hogy nyugodjak le, mert nem szabad felelőtlenül viselkednem. Ki tudja, hol van apámnak ismerőse, és akkor megtudhatja titkunkat, amit természetesen nem akarunk.

Az este unalmasnak indult. Csak remélni mertem, hogy találok valakit, akivel majd eltölthetem az estémet. Arra még gondolni sem mert, hogy Inriddel fogok találkozni. Ráadásul nem a hemzsegő belvárosban, hanem Vegas egyik eldugott kis bárjában. Habár jelenléte számtalan kérdést vet fel, igyekszem nem foglalkozni velük. Inkább arra összpontosítok, hogy minél közelebb kerüljek hozzá. Szó szerint a nyakába ugrom meglepetésemben, elmondhatatlanul hiányzott már. Persze, nem akarom neki bevallani, hogy most egyből leszaggatnám róla a ruhát. Komolyan, miért engedik meg valakinek, hogy ennyire dögösen nézzen ki?
- Nem a sztriptízt akarod látni?- kérdem, és elszakadok tőle. Nem is titkolom, hogy mennyire nehezemre esik elengednem őt.
A helyem felé terelem. Majd miután helyet foglal, én is követem. Egy pillanatig habozok lemerjek- e mellé ülni, vagy inkább szembe üljek vele? Végül győz a nem józan eszem, és leülök mellé. Sőt, a székemet még közelebb is húzom hozzá.
- Direkt miattam jöttél ide?- kérdem hitetlenkedve.
El sem lehet mondani, hogy mennyire felvillanyoz a tudat. Miszerint hiányoztam neki. Nehezen viselheti a távollétemet, ha képes Torontóból ide utazni. Ezt nagyra értékelem, hatalmasat nő a szemembe. Fogalmam sincs, hogy mi lesz kettőnkkel, ha én végleg elköltözöm otthonról. A kapcsolatunkat azonban semmi esetre sem akarom befejezni, ezért is örülök annyira, hogy utánam jött. Rettenetesen jó szerető, mindig tudja mi a legjobb nekem. Rá rámerem bízni magamat még akkor is, ha néha igazán kemény, perverz dolgokat művel velem. Élvezek vele minden percet.
- Mikor jöttél? Meddig maradsz? Hol szálltál meg?- nem bírom tovább, muszáj rá zúdítanom a kérdéseim özönét.- Apa tudja, hogy itt vagy? Vagy ő is eljött?
Nem akarom, hogy apa is itt legyen. Persze, ha itt van, akkor elfogadnám. Még találkoznék is vele, de ma inkább az én drága mostohaanyámmal akarom tölteni az estémet.

Ingriden egyáltalán nem látszik, hogy annyival lenne nálam idősebb. Pedig pontosan tíz évvel vagyok fiatalabb nála. Nem ráncosodik, nem hagyja el magát. Bár, hogyan is látszódna rajta, mikor csak harminchárom éves. Apámnak mindig is érzéke volt kiválasztani a kívánatos fiatal lányokat. Ő húszas éveinek elején lett apám felesége és az én mostoha anyám. Akkoriban és most is igazán kívánatos és bombázó. Apának és nekem is legalább az ízlésünk megegyezik, hisz mindkettőnk eléggé bensőséges kapcsolatot ápol vele. Azt nem tudom, hogy melyikünk iránt viseltetik komolyabb érzésekkel. De azt tudom, hogy apa pénze az kell neki, semmi esetre sem válna el tőle. Viszont az, hogy képes volt ennyi kilométert megtenni értem mégis csak jelent valamit. Meg nagyon sok éve folytatunk viszonyt. Nem is emlékszem olyan időszakra, amikor nem lett volna köztünk semmiféle testi kapcsolat.
Rögtön felvillanyozódok, ahogy megemlíti a vetkőzést. Igen, képes lennék akár itt levetkőzni a kedvéért. Amúgy sem vagyok egy szégyenlős típus. De a kedvéért meg pláne nem lennék az.
- Akarod, hogy most levetkőzzek?- fordulok felé, és én is halkabbra veszem hangomat.- [color=crimsonAdhatnék én is egy ilyen számra egy vetkőzést.[/color]
Persze, nem fogjak azt mondani, hogy csináljam. Ő annál sokkal jobban birtokló. Ezt imádom benne, és ezt tanultam én is tőle. Igazi uralkodó természet, aki nem szeret dicsekedni partnere bájaival. Már alig várom, hogy egyedül legyünk. Remélem, közel szállt meg. Ha nem, akkor fogalmam sincs, mit fogok magammal kezdeni. Valószínűleg még az autóban neki fogok esni. Bár nem szeretném, ott túl kicsi a hely és nem férnék el rendesen.
- Ezt jó tudni- felelem mosolyogva.
Repes a szívem tőle, itt érzem a mellkasomban a dübörgő szívemet. Igazuk lehet azoknak, akik szerint jó késleltetni a dolgokat. Az előjáték tényleg fontos, csak az a baj, hogy engem nem érdekel. Már most neki akarok esni, felfedezni testének minden zugát. Azt akarom, hogy magához vonjon és érezzem lüktetését.
- Csak egy napig maradsz?- bevallom jobban örülnék, ha tovább maradna.
Azonban apának feltűnne. Így is csoda, hogy ennyi éven keresztül nem vett észre semmit. És nem is kéne kísérteni a sorsot. Jó így, hogy apa nem tud semmiről. Meg amúgy sem vihetném Ingridet fel a lakásba. Mert ugye ha a sajátom lenne, akkor nem is lenne kérdés. De így, hogy nem az enyém természetesen nem hívom meg. Valószínűleg elmegyünk egy motelbe, vagy ha tovább akar maradni, egy szállodába.
- Nem sokáig- felelem neki bizalmas hangon, és kezemet az asztal alatt combjára vezetem.
Hihetetlen, hogy egy ilyen egyszerű mozdulat is fel tud izgat. A baj az, hogy túl sok az ember itt. Nem, nem akarok innen elmenne. Az túl feltűnő lenne, inkább megvárnék egy számot, aztán mennék. Azonban kit érdekelnek a többiek? Muszáj emlékeztetnem magamat, hogy itt mások is vannak, akik figyelnek minket árgus szemekkel.
- De ha akarsz...- fejezem be a mondatot egy sokat sejtető pillantással, ami nem hagy kétértelmű jeleket.- Van már szállásod?
Aprót szorítok a combján. Szeretném, ha most döntene. Vagy azonnal kell nekem vagy szenvedni fogok itt, és hisztizni. Mint egy rossz kisgyerek.

Gondoltam, hogy abba nem menne bele, ha itt tartanék egy random vetkőzést. Pedig szerintem jó a testem, és minden rendben van vele. Rendszeresen járok futni, felüléseket csinálok minden reggel. Egyszóval ügyelek magamra, és szerintem másoknak is tetszene a látványom. Valószínűleg felébredt benne a birtoklási ösztön. Egyes emberekben nem tetszene, de Ingirddel már annyi ideje van kapcsolatunk, hogy mát tetszik nekem. Egy nőtől sem tűröm el, hogy birtokoljon, de ő más. Talán azért, mert a mostohaanyám és mert ő vele voltam először. Nem tudom, egy idő után már nem is keresek rá okokat. Megszoktuk egymás társaságát, és mindketten vágyunk a másikra. Nem hiszem, hogy csak úgy minden szó nélkül véget tudnék vetni kapcsolatunknak, ha eljönne az idő. Mert ugye mi sosem lehetünk tökéletesen együtt, neki mindig kelleni fog a pénz. Pénz, amit apámtól kaphat meg. Régen talán még zavart volna, és zavart is a pénzéhessége. De ha nem lett volna egy haszonleső feleség, akkor sosem ismerkedünk meg. És valljuk be, van abban valami izgalmas, ha egy tizenkét éves lányt a saját mostohája fekteti meg. Legalábbis én így látom, és így érzem.
Gyomrom ökölnyi nagyságúra zsugorodik, annyira várom már a pillanatot, mikor végre kettesben lehetünk. Zavar már ez a sok ember, csak kettesben akarok vele lenni. Túl régóta nem éreztem már őt. Mondhatnám, hogy én teljesen nyugodt vagyok, csak az nem lenne igaz. Majd szétvet az ideg, ahogy itt kell mellette ülnöm, miközben tudom, hogy már rég egy névtelen szobában lehetnénk. A suttogása csak még jobban felcsigázza a bennem gyülemlő izgatottságot.
- Apa néha szörnyen elfoglalt tud lenni- ábrándozom, miközben tenyeremet a selymes combján pihentetem.
Rossz belegondolni, hogy ennyire nem bírom visszafogni magamat. De ismerem már óta, te jó ég, mennyi éve. Tudom, milyen a simogatása, a csókja, a szenvedélye. Hogyan is tudnék neki ellenállni, mikor már volt szerencsém számtalanszor megismerni csáberejét? Hogy is tudnám magamat távol tartani tőle? Hosszú időre még soha sem ment, mindig kell, hogy kapjak belőle egy kicsit. Akarom, hogy átvegye az irányítást, hogy parancsoljon, hogy kezdeményezzen.
Sóhajai csak még jobban fokozzák a már így is ezerrel dübörgő izgalmamat. Kik azok az ostobák, akik szerint a mostohák gonoszak? Akkor még nem találkoztak vele és az átkozottul fantasztikus kezeivel. Azok a kezek, annyi mindent tudnak művelni... Jobb lenne, ha nem ezen gondolkodnék. Amúgy is olyan nehéz ellenállni neki.
- Végre- sóhajtok fel, ahogyan kimondja a bűvös szót; ágy.
Mióta erre vártam. Hogy lehetnék én természetes? Morgolódva fészkelődök a széken és várom, hogy a számnak végre vége legyen.
- Jó, jó- válaszolok neki, majd én is felállok.
Nem bírom megállni, hogy amint kiérünk egy kihalt folyosóra hozzá ne simuljak. Érezni akarom a feszes fenekét. Egy gyors ölelés után elválok tőle, lesz még esélyem ma feltérképezni.
- Melyikünk kocsiját hagyjuk itt?- kérdezem tőle, mikor kiérünk a parkolóba.

Csak nyugodtan, csak nyugodtan. Könnyű azt mondani, nem tudom, hogyan bírja ki Ingrid. Én gyakorlatilag annyira ki vagyok, hogy akár itt a parkolóban neki esnék. És akkor még azt mondja, hogy nyugodtan mászkáljak kifelé. De én már csak arra bírok gondolni, hogy végre forrón összeforrjon a testünk. Csak erre és semmi másra.
A friss levegőn csak azt várom, hogy végre lecsillapodjak és alább hagyjon az izgalmam. Várnom kéne a szállodáig. De már nem igazán tudok fékezni magamat. Egészen biztos vagyok, hogy nem fogom kibírni a szobáig, akárhol is van.
- Jó, hagyjuk itt a tiédet- bólogatok hevesen.
Egy ideig még szenvedek a kocsikulccsal, de végül megoldom és megnyomom a gombot. Nem akarok a szállodáig várni. Most rögtön neki akarok esni. Áh, sokáig vártam már rá. Már nem olyan pontosan emlékszem csodás testére, újra fel kell, hogy elevenítsem magamban. Muszáj lesz, egyszerűen már nem bírom ki. Megfeszült a hasam, összeugrik a gyomrom. Azt akarom, hogy döntsön le a lábamról, és keményen dugjon meg. De úgy, hogy veszítsem el az eszemet, és ne is legyen esélyem másra gondolni. Feledjem el apát, ne is gondoljak rá. Arra se, hogy miért vagyok itt. A testünk fonódjon össze, hogy ne tudjuk hol kezdődik és hol végződik a másik. Hm, egész jó esti program.
- Tudod, mit?- kérdezem, miután én is beülök a kocsiba.- Nem bírom én ki addig!
Nyüszögök, és fészkelődni kezdek az ülésen. Ha ezt így folytatjuk, akkor szét fogok robbanni.
- Most, most akarlak- hajolok felé és combjára teszem a kezemet, és simulok hozzá.- Nem bírok magammal... szét vet az ideg. Tiszta feszültség vagyok, nem bírok magammal. Érted? Egyszerűen kívánlak.

Régen volt már az, hogy forró, tüzes csókjait élveztem volna. Jó érzést azt tudni, hogy ő sem képes visszafogni magát. Ezt biztosra tudom, hisz a jelei nyilvánvalóak. Annyi éve vagyunk már szeretők, ismerem minden rezdülését. Már egy szemöldökvonogatásból tudom, mit akar. Egy kézmozdulat és rögtön magához tud rendelni, akkor teljesen az övé vagyok. Azt hiszem, súlyosan függök tőle. Változtatni nem nagyon akarok rajta. Jó, ha van egy biztos kapcsolat az életembe. Hogy szerelem ez, nem tudom. De rettentően ragaszkodom hozzá, és azt akarom, hogy rendelkezzen felettem.
Egy autóban Ingriddel, igazán izgató helyzet. Sötét van odakint, senki sem láthat meg minket. Maximum hallhatnak, de engem már az sem érdekel. Felőlem hallgatózhatnak, legalább tudják, milyen jól érezzük magunkat. Én amúgy sem tudok halk lenni, ha Ingridről van szó. Valahogy mindig eléri, hogy nyögjek és nyüszögjek tőle. Hogy majd' felrobbanok tőle, nem bírom magamat fékezni. Ezt mind ő váltja most ki belőlem, teljesen elvesztem miatta az eszemet. Azt nem mondhatom, hogy a józan eszemet, mert az sosem volt. De az épebb eszemet azt elvesztem teljesen, hacsak arra gondolok, hogy rám fekszik és elveszhetek benne.
Azt rögtön látom, hogy az első üléseken nem fogunk elférni. Kevés a hely, és azt sem szeretném, ha véletlenül megnyomnánk a dudát. Akkor egyből lebuknánk. Igen, jobb lesz nekünk ott hátul. Megfogom a kezét, és óvatosan átlépek a sebváltón. Engedelmesen elfekszem, lábamat úgy helyezem, hogy könnyedén fölém férhessen. Hajába túrva húzom magamhoz még közelebb, és elveszek ajkaiban. Borzasztóan jó érzés, ahogyan nyelvünk szenvedélyesen csatát vív. Ölem egyre jobban összezsugorodik az izgalomtól. Készségesen segítek a ruhám levetésében, hiszen ki is ellenkezne? Végül már anyaszült meztelenül fekszem alatta, mint ahogy olyan sokszor látott.
- Ahj...- sóhajtok fel várakozóan, és csípőjén felfuttatom a kezemet.- csinálj velem, amit csak akarsz...
Nem érdekel, mit csinál velem. Úgyis akár mit tesz, nekem az örömet okoz. Nem tud olyan, ami nekem ne tetszene. Igen, valóban függök tőle.

Jó ötlet volt átadni az irányítást? Igen! Neki mindig jó ötlet. Annyira érzéki, annyira buja. Tökéletesen gondomat viseli. Rettentő jó szerető, igazán megérdemli, hogy neki hagyjam az erőt. Azt az erőt, amivel rám hat és a hatása alá von. Ami ellen először ellen akartam állni. Aminek végül nem bírtam ellenállni, ezenfelül teljesen a hatalmába kerültem. Igen, az első este óta nem tudok neki nemet mondani. Amikor csak megkívánt, én ott voltam, és egyből odaadtam magamat neki. Ezt pedig rendszeresen el is fogadta, az én legnagyobb örömömre. Egyszerűen nem tudok nemet mondani, és elfutni előle. Pedig nem szép amit csinálunk, mégis izgató.
Egy döngetés az autóban csodás ötlet, pláne a hátsó üléseken. Szerencse, a sok szex hatására testem igazán hajlékony. Így a pozíciómat is könnyedén veszem fel, és a lábamat felrakom az ülések tetejére. Így könnyedebben hozzám férhet.
Ingrid nem is habozik, egyből elfogadja az ajánlatomat. Ismét csak az én hatalmas örömömre. Érintése nyomán libabőr keletkezik az egész testemen. Izgató egy szál semmiben alatta feküdni, és csak sodródni az élvezetekben. Annyira jó, mikor ő irányít és minden az ő elképzelései alapján történik. Főleg, hogy tudom, ez neki is nagy örömöt okoz. Melleimet előre nyomom, kezeimmel pedig erősen kapaszkodom az ajtóba. Alsó ajkamba harapok, nem akarok még sóhajtozni. Tartanom kell magamat legalább egy kis ideig. Testemben lassacskán egyre jobban ébredezik az a megszokott érzés, mikor nem tudom, mi lesz a következő lépése. Imádom, mikor kiszámíthatatlan. Pedig nem szeretem nőknek átadni az irányítást, Ingridnek pedig kérés nélkül odaadom. Talán, mert ő Ingrid.
Izgatottan várom, hogy lejjebb haladjon a csókokkal. Biztos, hogy lejjebb fog menni, mindig lejjebb megy. Amire én általában elvesztem a fejemet. Túlságosan is rá vagyok hangolódva. Minden érintése tűz az égető testemen, és nagyon tetszik. Annyira tudtam, hogy ez lesz; lejjebb megy. Imádom, mikor szívni kezd azokkal a tökéletes ajkával. Olyan jól tudja csinálni. Ölem megremeg, nehezen tudom magamat visszafogni. Lábujjamat begörbítem, amikor megérinti a szeméremajkamat. Már nem bírom tovább, muszáj valahogyan kifejezni tetszésemet. Visszafojtottan nyögök, nem érdekel, ki fogja hallani vagy ki hallja már most. Hangomat csak neki hangoztatom. Azt akarom, hogy tudja, élvezem, amit csinál. Csípőmet szinkronban mozgatom a nyelvével.
- Ingrid!- felnyögök, és feléje nyomom testemet. Csináld, csináld velem a tervedet! Tedd azt, amiről fantáziálsz. Készíts ki engem!

Olyan jó érzés, ahogyan csinálja. Ez már több, mint puszta testiség. És igazán szerencsésnek mondhatom magamat, amiért ennek a részese lehetek. Hisz választhatnak akármilyen más lányt helyettem, vagy akár férfit, akivel apát csalhatná. De ő engem választott még annak idején. Talán nem a legbölcsebb döntésem volt sok évvel ezelőtt, hogy igent mondtam neki. Viszont akkor sosem jövök rá, micsoda lehetőség rejlenek a női kapcsolatokban. Ha ő nincs, vagy ha nem próbál elcsábítani, akkor nem tartanék ott, ahol. És erre valamilyen szinten büszke is vagyok, már ha a büszkeséget kissé másképpen értelmezzük.
Most nem igazán tudok összpontosítani, minden egybe folyik. Egészen biztos vagyok abban, ezt Ingrid is tökéletesen tudja. Minden egyes nyalás, minden egyes érintés, tűz a felhevült bőrömön. Az izzadság halvány réteget képez bőrömön. Erősebben kapaszkodom az ajtóba, mintha nem az életem múlna rajta. Annyira szeretnék vele valamit tenni, valami buját, valami piszkosat. De nem tehetem, most még nem. Előbb ő a soros, teljhatalmat adtam neki magam felett. Amit ő most rendesen ki is használ.
- Ahj...- nyögök fel egyre hangosabban.
Ha valaki most megy el a kocsi előtt, biztosan rájöhet, mi folyik idebent. De ez engem egy csöppet sem tud zavarni. Pedig biztos, hogy kéne. Rosszul vagyok beprogramozva, mert engem sokkal inkább bepörget. Tudni azt, hogy bármikor lebukhatunk. Hm... Apa előtt azért ezt nem játszanám el, annak súlyos következményei lennének. Azt pedig nem akarom megkockáztatni.
- Ahw- morranok hangosan.- [color=crimsonMiért...?[/color]
Ficergek sürgetően, mikor abbahagyja a nyalakodást. Már majdnem éreztem a szikrákat, már majdnem átlendültem azon a bizonyos határon. Ha Ingrid ezt késleltetésnek szánja, akkor gonosz tőle. De még így is megveszek érte, még így is dübörög bennem a vágy. Leteperni nem tud, teljesen kitárulkozva fekszem alatta, de attól még újra kezdhetné a kényeztetésemet. Már épp szót emelnék, mikor megérzem nedves Vénusz- dombját magamon. Hirtelen levegőt is elfelejtek venni. Lehunyom a szememet, egész testem még jobban megfeszül a visszafojtott várakozástól. Lábaimat szorosan csípőjére kulcsolom, és próbálok elébe menni egy- egy dörzsölésnek. Teljes kielégülés, hangosan nyögdécselek, és a világért sem fejezném be.
- Oh, igen!- kiáltok és kétségbeesetten csókolok vissza.
Szívom, harapom nyelvét. Vadul hatolok szájába nyelvemmel és hívom csókcsatába. Kezeimet elveszem az ajtóról, azokkal rántom magamra egy hirtelen mozdulattal csábító mostohaanyámat. Már egyáltalán nem vagyok képes önmagammal bírni, most kell éreznem magamban az ujjait. Most!
- Ingrid...- lihegem az ajkai közé, majd ujjait közénk vezetem és próbálok olyan jelentőségteljes arcot vágni amennyire csak tudok.- Kérlek...

Ez a nő! Nem tudom, milyen erővel bír. De teljesen elveszi az eszemet. Nem vagyok képes másra gondolni, másra koncentrálni. Már nem lehetek ennél jobban kifejezőbb. Már jobban nem tudathatom vele, mennyire kívánom. Így is összenedvezem az ülést, ennél nagyobb bizonyítékot mit akarhat még? Itt fekszem alatta vágytól remegve és nem bírok neki ellenállni. Átkozott nőszemély! Miért van ilyen távol tőlem? Miért nem tudom mindenhová magammal cipelni? És egyáltalán miért nem teszi még mindig belém az ujjait?
- De van...- nyöszörgöm, mikor ujjait az ajkamra helyezi.
Hát nem látja, mennyire bezsongat? Elvesztem tőle minden racionalitásomat. Kínoz és azt kívánom, bárcsak túl jutnánk ezen az előjátékon. Vagy felőlem nyaljon tovább... Csak csináljon már valamit! Ne suttogjon a fülembe szenvedélyesen, mert még jobban összezsugorodik a hasam. Ekkor végre hallgat könyörgésemre hozzám nyomja, majd vadul dörgöli lucsakos rését. Punci puncihoz. Megáll az eszem. Hátracsapom még jobban a fejemet, és egyre hangosabban adom tudtára a tényt, mennyire tetszik nekem.
Ujja és végül még több ujja kerül belém. Nem. Túl jó az érzés. A testem megfeszül, és egyszerre morgok és nyögdécselek. Nem megy, nem tudom magamat visszafogni, egyszerűen képtelen vagyok rá. Ilyet tőlem senki se kérjen.
- Ingrid...- nyomom előre a csípőmet és hangosan kiáltok.
Nem tudom, meddig bírom. Fogalmam sincs, mennyi ideig vagyok képes visszafogni magamat. Gyanítom, nem sokáig. Látom, hogy élvezi és én is élvezem. Úristen, de hiányzott ez!
- Kérlek!- sikítom, ahogyan keményebb tempóra vált.- Ingrid!
Már majdnem ordítok a gyönyörtől, már majdnem átlendülök. Aztán hirtelen megtörténik. Hevesen rángatózik önkívületlenül a testem, és egy hatalmas orgazmust élek át. Nedvem, mint valami kionthatatlan patak csurgadozik kifele belőlem.
- Ingrid...- zihálom folyamatos és motyogok.

Szeretem, ha vele vagyok. Igazán jó, igazán hatalmas élmény. Szeretem, ha lassú és gyengéd. Szeretem, mikor keményebb és kíméletlen. Talán az utóbbit még jobban kedvelem. Igaz, hogy a gyengédségben sem az utolsó. Igazán szenvedélyes.
És most is, a kocsi hátsó ülésen. Most is érzem ezt. Ez az érzés, ez a tűz pedig nem akar kihunyni. Én kielégülten fekszem alatta. Zihálok és nem teljesen tudok visszarázódni a jelenben. Mindig annyira határozott. Mindig annyira figyelmes és feszegeti a határaimat. Egyszerre mindkettő és képes az őrületbe kergetni. Ő még most is annyira összeszedett. Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele. Még így sem, pedig épp most élveztem el. Nincs mese, túl rég találkoztunk.
Ez kérdés? De nem tudok válaszolni, túlságosan izgatott vagyok. Gyomrom összeugrik, torkom elszorul. Nem bírok neki válaszolni. De tudnia kell, látnia kell rajtam. Hiszen tudja, hogy mindenben benne vagyok. Mindent szeretek, amit kitalál. És mindig kész meglepni. Igen, mindenben benne vagyok, csak nem bírok neki válaszolni. Bólintok egy aprót, de érzem, izmaim is befeszülnek. Ah, de imádom, mikor mond egyetlen egy mondatot, és máris felcsigáz.
- Igen... igen...- suttogom.- Akarom!
Máshogyan már nem tudom kifejezni magamat. Ezeknél több szó nem létezik már rá. Ezután már csak a könyörgést ismerem. És ha kell, akkor megadom neki.
- Kérlek...- súgom még a végére.

Most meg hova megy? Kérdőn nézek utána, ahogy feltápászkodik és pucéran kiszáll az autóból. Nem akarok utána menni, még mindig egy kicsit kába vagyok, olyan hamar estünk egymásnak. Zavaros fejjel felkönyöklök és nézem, ahogy a saját autójához sasszézik. Nézem még akkor is, mikor kinyitja a hátsó ajtót és fenekét kitolva kutakodni kezd. Vajon most mivel fog előrukkolni? Annyi ötletem van, fogalmam sincs, melyiket fogja megvalósítani. Vagy esetleg egy teljesen új dolgot fog bevezetni. Legjobb az, sosem tudom, mit tervez. Így mindig sikerül meglepnie engem.
Türelmetlenül dobolok az ülésen, és várok. Várok arra, hogy végre visszajöjjön. És akkor folytathatjuk ott, ahol az előbb elkezdtük.
- Végre- sóhajtok fel megkönnyebbülten.
Még ez a pár perc is gyötrő volt számomra. Nem igazán bírom, ha felfokozott állapotba magamra hagy. A szám kissé elnyílik, mikor meglátom, mit hoz magával. Nem azt mondom, hogy meglep. Sokszor csináltuk már, tudom milyen. És imádom, annyira jól ismer. Pontosan tudja, mi hoz engem lázba.
Fogalmam sincs, mit válaszoljak. Az is nagyon csábító, hogy énrám csatoljuk. Igazán jó érzés. De azt is imádom, sőt talán még jobban imádom, ha rajta van. Annyira jó érzés, ha ő irányít.
- Rád- nyögöm ki elfojtottan és a szám szélébe harapok.
Már előre örülök, csak sürgetni akarom.
- Mármint, ha nem... nem baj- sóhajtok és feltornázom magamat, majd felülök.
Pajkosan ránézek és felé kúszok. Végül olyan közel érek hozzá, hogy érzem meleg leheletét. Apró mosollyal az ajkamon eligazgatom a lábait, hogy közéjük bújhassak. Majd elkezdem becézni melleit.
- Rád...- nyögöm és elfekszem az ölében.