Ujjaimmal a hideg, koszos ablakpárkányba kapaszkodom és lábujjhegyre állok a fekete bakancsomban. Így is csak éppen belátok a keskeny ablakon. Mocsok, vér, por, félhomály. Kurvára nem steril. Tekintetemmel a férfit keresem, de nem látom. Hol vagy, merre bujkálsz? Türelmesen várok, ha a végén megkapom azt, ami kell. Ez esetben a story-t, egy orvosról, aki az alvilág ifjú, szép virágait gyógyítja, szabadidejében. Vagy csak úgy? Nem tudom; ezt kell kiderítenem. A főnököm nagy összeget ajánlott érte. Nem is csodálkozom, ha szépen megírom ezt a cikket, leadom, az emberek vinni fogják, mint a cukrot. A rendőrség is hálás lesz, amiért leleplezek egy feketén praktizáló orvost.
Őszintén szólva, sosem csináltam még ilyet, nem írtam konkrét emberről. Az én szakterületem egészen más. Többnyire nagyvilági, globális hírekkel foglalkozom. Akkor mit keresek most itt, ebben a sötét, büdös - és nem mellesleg veszélyes, de ez engem nem érdekel - sikátorban, egy férfi után kutatva, mint valami magánnyomozó? Senki sem vállalta az ügyet a szerkesztőségben, még Seattle-ben. Azt hiszem, féltek. Eric például arra fogta, hogy nem hagyhatja magára a családját. Diane az esküvőjére készül - és persze kiborulna, ha esetleg letörne az egyik tökéletesen megmunkált műkörme. A többiek pedig egyszerűen, mentség nélkül vállalták, hogy beszariak. Én szeretem a veszélyt, nincs családom, nem készülök férjhez menni. Így kerültem ide, ebben a késői órában.
Mozgásra leszek figyelmes. Ő az, az emberem. Vért vett magától? A lánynak kell. De akkor is! Kicseréli a tűt, milyen figyelmes! A hajába túr. Nem néz ki túl rózsásan. Lassan, bizonytalanul elindul kifelé. Nem akarom szem elől téveszteni. Gyors mozdulattal eltávolodok az ablaktól, és a kijárat felé indulok. Tompán koppan a cipőm a csöndes, Vegas-i éjszakában, amikor hallom az ajtó nyitódását, még halkabban próbálok lépni.
Egyszerre lépünk ki a fal mellől. A francba! Mellkasának ütközök, s bár magasabb és erősebb, mint én, ő tántorodik meg. Egészen közel állok hozzá, úgy pillantok fel rá. Megingatom a fejem.
- Semmi gond - nem néz ki túl jól, sőt... betegnek tűnik. Nem tett jót neki, hogy lecsapolta magát. Kikerül, de én utána fordulok, és tekintetemet megfáradt testén járatom.
- Igen, persze - és már veszem is elő fekete farmerem zsebéből a készüléket, hogy tárcsázzam a taxi társaság számát. - Minden rendben? Ön... vérzik? - kérdezem még, fülemhez emelve a mobilt. Mielőtt válaszolna, már felvette valaki a telefont. Bemondom az utca nevét, és a számot, aztán leteszem.
- Fleur - mosolyodok el halványan. Azon gondolkodom, hogy talán ijedtebbnek kellene tűnnöm. Hiszen, elviekben csak erre jártam, aztán nekem jött egy véráztatta alak. Nem tudhatom, hogy nem egy pszichopata gyilkos. Elviekben. Gyakorlatban persze tudom, hogy nem az. Sok mindent tudok róla.
Egy lépést teszek felé, fürkészőn nézve, aztán rám néz.
- Ami azt illeti, csak erre jártam - vonok vállat, majd a táskámban kezdek keresgélni és hamarosan meg is találom. - Mentes víz - lépek még közelebb. - Csak ezzel szolgálhatok - húzom el a számat, felé nyújtva a palackot.

Nem erőltetem. Tudom, hogy semmi baja. Jó, leszámítva azt, hogy eléggé lesápadt, tekintete túlságosan csillog, és biztos, hogy lázas, homlokán és halántékán izzadság gyöngyözik a gyér fényben.
- Rendben - süllyesztem kezem a szövetkabát zsebébe. - Azért itt maradok, amíg ide nem ér a taxija - mosolyodok el halványan. Nem akarom, hogy valami történjen a szenzációmmal.
A kurva életbe! Régen nem voltam ilyen, régen nem számított a pénz. Igen, sikeres akartam lenni, mindig is, mióta az eszemet tudom, de... milyen áron?! Más az, hogy magamat keverem bele mindenféle hülyeségbe, életveszélybe kerülök lépten-nyomon; de, hogy esetleg mást is magammal rángassak?! A francba! Miért? Megéri? Egy ostoba cikk, amivel nagyot kaszálhatok? Miközben más emberek életét tönkreteszem?! Jó... legyen! Ez lesz az utolsó. Aztán soha, soha többet nem keveredek bele mások életébe.
- Szívesen - húzom halovány mosolyra a számat, mintha a kétségbeejtő gondolatmentem meg sem történt volna. Mintha minden rendben lenne. De nincs. Viszont most már késő, benne vagyok. Azt hiszem, innen nincs visszaút, nincs nemleges válasz. Végig kell csinálnom.
- Nem, nem hiszem - ingatom meg a fejem. - Összekever valakivel. Nincs jól, fáradtnak tűnik – jegyzem meg, mintegy magyarázatként, és abban bízom, hogy nem ismer fel. Nem az lenne a legnagyobb baj, ha rájönne, mi már találkoztunk, egy éve, Párizsban, hanem az lenne a probléma, ha rájönne, mi a munkám. Hogy Ő a munkám. Az módfelett kellemetlen lenne rám nézve. Óvatosnak kell lennem.
Amikor elveszi a palackot, eléggé bizalmatlanak tűnik. A kupak felé néz, láthatja: bontatlan. Látja is, és elfogadja. Nem szólok, csak biccentek.
Aztán megpillantom az autó reflektorait a sarkon, ahogy az egyik ház falára fetült a fénye, majd bekanyarodik Carlisle taxija.
- A fuvarja - pillantok a járgány felé. Innen már menni fog nélkülem is. Meghökkenve vonom össze szemöldököm, ahogy az ajtóból visszafordul. Szavai hatására mozdulok és nyúlok a kabátom zsebébe, ahol jobbom ujjai közé kerül a papíros. Elmosolyodom, biccentek neki, majd hátat fordítok, és átvágva a sikátoron még hallom, ahogy a kocsi, kerekeit csikorogtatva megindul, én is hazafelé tartok.
Miután Carlisle-t útjára engedtem, én is visszatértem az otthonomba és írogattam a cikkemet. A szerkesztőség szerzett nekem egy lakást, mire Vegas-ba értem. Kellemes hely, két szobája van, egy nagyobb és egy kisebb, egy konyha, mellékhelyiség és fürdőszoba. A nagyobb szobát nappalinak használom, a kisebbet dolgozónak és hálónak. A konyha érintetlen, csak annyit tartózkodok ott, hogy készítsek magamnak olykor egy-egy adag kávét, vagy teát. A fürdőben, a kád peremén csonkig égett gyertyák sorakoznak.
A konyhában lévő asztalnál üldögélek és kávézok, miközben a Las Vegas Daily legfrissebb lapját böngészem. Közben fel-felpillantok a faliórára.
Pár órával később kattan a bejárati ajtó zára, ahogy elfordítom benne a kulcsomat, majd lesietek a lépcsőházban, ki az utcára. A kórházba akarok menni, de korgó gyomrom egy kávézó felé terelget - ha jól emlékszem, utoljára tegnap ettem, ebédidőben, egy nyomorult szendvicset.
Véletlen halmozódik véletlenre, amikor megpillantok egy ismerős alakot, magában üldögélni az étteremben.
- Hello - ülök le mellé, levéve magamról a szövetkabátot, kényelembe helyezve magamat, majd a kiszolgálóra nézek - Bacon-t, tükörtojást és pirítóst kérek, meg egy csésze kávét, feketén, tej, cukor nélkül. Köszönöm! - étlap nélkül rendelek. Nem érdekel, hogy van-e ilyesmi itt, ezt kérek, és ennyi. De nagyon úgy tűnik, hogy van, mert az idős hölgy csak bólogat, és már megy is hátra, a konyhába. Csak egy angol reggeli, nem nagy kérés - azt leszámítva, hogy ebédidő van.
Carlisle-ra nézek.
- Hogy van, Carlisle? - határozottan jobban néz ki, mint tegnap.

Halvány mosoly játszik ajkam szegletében, amint meglepett arcát fürkészem. Határozottan nem számított rám, és meglepetésként érte, hogy itt vagyok, fesztelen, túlpörgetett viselkedésemmel pedig nem tud mit kezdeni. Akkor is kimerültnek tűnik, még, ha jobban is van, mint tegnap. Este nyomorultul nézett ki. Most is eléggé nyomasztó az egész lénye, a kisugárzása. Olyan... szomorú és kétségbeesett.
- Értem - bólintok -, rendbe fog jönni, ha csak erről van szó. - Nyílván nem, nem csak ez aggasztja. Egy apró betegség, egy rosszullét, láz... nem. Más is van a háttérben. A karjára is vetek egy pillantást, ahogy hajlítgatja. Eléggé akadozó a mozgása. Mi történhetett tegnap? Biztos megdugott valami nőcskét, és meghúzódott... de nincsenek előítéleteim! Nekem? Akinek annyi férfival volt dolga, hogy már nem is emlékszem mindre?! Ugyan... már rég nem foglalkozok olyasmivel, hogy egy férfi - vagy nő -, milyen kurvákkal kavar.
- Minden a legnagyobb rendben - mosolyodok el halványan, aztán pont kihozzák a reggelit - ebédet? -, aminek rögtön neki is állok. Közel nem olyan, mint otthon, Angliában. De ez van, ezzel kell beérnem, több, mint a semmi. Aztán ki tudja, mikor látok újra meleg ételt, mert, hogy én főzni nem fogok, az biztos. Nincs nekem időm ilyesmire. Sem kedvem. Tekintetem az asztal lapjára szegezem, de érzem pillantását magamon, az arcomon. Kérdőn felpillantok, amikor megszólal és rögtön megszólal a vészcsengőm.
- Oh, nem, nem... ez csak véletlen - ebben kivételesen nem hazudok, tényleg nem is sejtettem, hogy itt botlok majd belé. Aztán, mielőtt szólhatnék, kezébe temeti arcát, majd előre dől, feje tompán koppan az asztalon.
Tudom már, miért nem vállaltam korábban ilyesmit! Ezért! Pontosan ezért! Az embereket szétszedem, lelkileg, szellemileg, összeroppannak körülöttem, és azt hiszem, én nem akarok ilyen életet élni. Nem szeretném tönkretenni mások életét. A baj csak az, hogy a munkámnak élek, a munkám az életem, és most Ő az életem - bizonyos értelemben véve. Tehát nem hagyhatom, hogy hülyeséget csináljon, és esetleg kinyírja magát, mielőtt óvatosan körbejárhatnám a témát, a kurvákkal kapcsolatban, akiket ellát olykor.
- Ne mentegetőzzön... megértem - nézek rá, abban reménykedve, hogy felnéz; tekintetét keresem. Tényleg megértem, nekem is voltak sötét időszakaim, amikor vagdostam magam. Bár nem tudom, hogy ő mit tesz magával. Gondolom ezt, és ehhez hasonlókat.
Szavai megrettentenek. Nem tudok bánni az emberekkel, nem tudom kezelni őket, nem tudok mit kezdeni vele és magammal, ha most kiborul. Nem borulhat ki.
- Oké, elég, szedje össze magát. Gyerünk! - tolom el magam elől a tányért, majd körmömmel az asztal lapján kopogok. - Ezzel nem old meg semmit - vonok vállat. Nem akarom, hogy kiakadjon, de, ha azzal, hogy üvöltözik velem egy sort, életet lehelhetek belé, ám legyen. Vállalom, eljátszom a szerepemet, ha ettől a végén jobb lesz neki. Megteszem.

Persze, hogy észreveszem, hogy kerüli a tekintetem. Nem nehéz az ilyesmit kiszúrni. Amíg nem szólal meg, én is csöndben maradok, de abbahagyom az evést, és figyelek. Nézem őt, és abban reménykedek, hogy nem fog teljesen szétesni, hogy nem fog kiborulni, mert én nem... nem vagyok az a fajta ember, aki képes megnyugtatni, vigasztalni a másikat, aki bármit is képes tenni, ha valaki sírni kezd. Üvöltözzön inkább, azzal tudok mit kezdeni. Akadjon ki, vagy mondjon valamit, vagy tegyen, csak lássam rajta, hogy él. Mert él, ugye? Élnie kell, nem csak lélegezni.
- Akárcsak ön - vonom fel egyik szemöldökömet. Ismerem a depressziót, közelről. Tudom, milyen érzés. Egyik nap meg akarsz halni, aztán másnap egy kicsit jobban vagy, és úgy gondolod, hogy jó, hogy nem tetted meg. Igen, gondoltam az öngyilkosságra. Az olyan könnyű lett volna. Csak simán meghalni. Emlékszem rá, minden nap úgy éreztem, hogy 'majd ma. Erőt gyűjtök, és majd ma'. Aztán - amint a mellékelt ábra mutatja - nem tettem meg. De rettenetesen szenvedtem, mert egyedül voltam, mert egyik pillanatban megtettem volna, a másikban nem, és fogalmam sem volt, mit akarok végül is. És ez az állapot rendkívüli. Rendkívülien szörnyű. Amikor szétszakadsz belül, és nem tudod, merre tovább. És az a legrosszabb ebben az állapotban, hogy nem tudod, mikor lesz vége. Nem tudod, mikor leszel megint boldog. Bizonytalan vagy abban, hogy kibírod-e addig, amíg megint boldog nem leszel. Nagyon szar állapot ez. Talán a legrosszabb. Megtennéd, de nem is, boldog is vagy, meg nem is, Pokol is, Menny is...
Azt hiszem, már jól vagyok. Néha indokolatlanul rossz kedvem van, de könyörgöm! Kinek nincs?
Csak egy pillanatra emeli fel tekintetét, megpróbálom elkapni a pillanatot, és a szemébe nézni. Kissé lehajtottam a fejem, és, ahogy tekintete találkozott az enyémmel, megértettem. Hűvös volt és távoli, még ha csillogott is benne egy pillanatra valami, amit talán megfoghattam volna, de elveszett, mielőtt szóra nyithattam volna a számat.
- Úgy gondolja - kezdem, mikor befejezi -, hogy lehetséges, hogy egyes emberek azért születnek, hogy több szeretetet adhassanak, hogy aztán soha ne kapják vissza? - rövid szünetet tartok, de nem hagyom, hogy megszólaljon. Jobb lábamat átvetem a balon, ujjaimat összekulcsolom magam előtt az asztalon. - Én nem hiszem. Mindenkinek joga van a boldogsághoz, mindenki megérdemli. Valaki többet, valaki kevesebbet. Ahogy kihallom a szavaiból, ön többet érdemelne, mint amennyit kap - nem hazudok - tény, hogy néha nem mondom ki a dolgokat, és jól hazudok, ha kell, de most igazat mondok. - Higgyen nekem; megérdemli a boldogságot. Aki így beszél, az egyszerűen... megérdemli!
Elkeserít a férfi látványa. Őszintén nem tetszik, hogy ilyen boldogtalan. Nem is tudom, miért, elvégre... én nem ismerem őt igazából. Tudom, hogy mi van a felszínen, hogy hova jár, mit csinál, hol lakik, de Őt, az egyéniségét, a lényét nem ismerem. Kár, azt hiszem.
Amikor rám néz, állom a pillantását. A tekintete acélos... és rám fókuszál, és... soha nem láttam ilyen tekintetet ezelőtt. Csak akkor, egyszer, Párizsban.

Rám néz. Végre. Elkaptam a tekintetét, és nagyon úgy tűnik, hogy nem eresztem. Magam sem tudom, hogy szándékosan teszem-e, avagy csupán véletlen. Tekintetem tiszta, kék, kissé elacélosodott az évek alatt. Nem érti. Nem tudja, miért törődök vele. Fordított esetben én sem tudnám. Csak idegenek vagyunk egymásnak, legalábbis szerinte. Én például sosem hittem az idegenek jóságában. Általában nyitott vagyok. Nyitott, de titokzatos, nem fedek fel magamról túl sok mindent, mert félek, hogy felhasználják ellenem, félek, hogy a végén megjárom. Ezért sem voltak igazán szoros, emberi kapcsolataim. Nem akarok pofára esni. Így tehát játszadozok. Nem sérülök meg. Nekem így jó. Másnak? Oh, az már egy ideje nem érdekel... a szívem ilyen téren érzéketlenné vált.
Válaszára elmosolyodom.
- Önnek például mi? - érdeklődök. Hangom nem túl hangos, de tiszta, érdeklődő, nem teljesen érzelemmentes. Nem közömbös.
Hogy nekem mi a boldogság? A materialista világban megtalálható. Leginkább a kézzelfogható dolgok jelentenek boldogságot. Egy forró, porceláncsésze, csordultig kávéval, egy jó könyv, egy zongora billentyűinek kellemes tapintása. Az írás. Szeretet? Nem, nem az... elmúlik. Veszélyes. A csokoládét pedig nem szeretem.
Visszatérve az írásra: van két kiadatlan, befejezett könyvem. Még nem vettem rá magam, hogy elvigyem a kéziratokat egy kiadóhoz. Én... nem akarok csalódást okozni magamnak. Szeretem azokat a történeteket, sokat dolgoztam velük, bennük vagyok, egy részem mindig is bennük fog élni, és nem akarom, hogy ezt elvegyék tőlem, hogy azt mondják, köszönik, nem kérnek belőlem. Azt hiszem, akkor összetörne bennem valami. Valami, amiről talán nem is sejtem, hogy ott van.
Szavaira felkapom a fejem. A kiszolgáló hölgy kihozza a kávét, elém teszi, de rá sem hederítek. Nem biccentek, nem köszönöm meg. Nem érdekel. El is megy, azt hiszem most bunkónak tart, de... leszarom. Kit érdekel?! Rosszabbnak is voltam már titulálva.
Először nem reagálok. Pedig nagyon ritkán fordul elő velem, hogy nem találom a szavakat. A francba is, én vagyok a szavak embere! Nagy baj van. Folytatja. Letegez. Máshogy néz rám, közel hajol. Túl közel. Én... reszketek, végigszaladt a hideg a hátamon, furcsa bizsergést hagyván maga után.
Soha nem mondtak nekem ilyesmit. Soha. Ez szép. És igaz. És... ez vagyok én. Fájdalmas, vagy sem, ez vagyok én.
Érzek valamiféle nyomást, a mellkasom körül. Fojtogat.
Kissé felé fordítom a fejem, leheletét érzem a fülemen. Hozzáér az arcomhoz. Legszívesebben felállnék ültemből, és hanyatt-homlok menekülnék, hátra sem néznék. Kezeimet az asztallap szélére csúsztatom, a peremébe kapaszkodok, ujjbegyeim elfehérednek, ahogy szorítom a bútordarabod.
Miért csinálja ezt?
Minden egyes levegővételnél érzem az illatát. Kissé fás illatú, keserédes parfüm, kellemes, tetszik. Kórház szag, alig érezhető. A mosószere illata.
Vele mozdulok, ajka arcomhoz ér. Eltávolodok tőle. Alig, az orrunk még így is majdnem összeér.
Kalandornak vallom magam. Én játékos vagyok, dolgozok és a legjobbra törekszem, ami csak telik tőlem. Ha kell, vért izzadok. Összeszorítom a fogam, és csak megyek előre, megyek az úton, ami nekem adatott, hogy aztán elérhessem a célom, egy pillanatra megállhassak, megkönnyebbülhessek, majd rájöjjek: nem volt elég. Aztán új kaland után nézek. Keresem a veszélyt, tudatosan. Nem tudom ezt mivel magyarázni. Én egyszerűen... nem a hercegnő vagyok, akit meg kell menteni. Nem félek semmitől, tényleg, a halál gondolata sem rettent meg. Életem során többször felkészültem rá, hogy meg fogok halni, és soha, soha nem féltem. És ez, azt hiszem, nem túl jó.
Szeretem a kalandokat. Ez is egy közülük.
Olyan, mint a tenger hullámzása. Hagyom magam, hogy eltávolodjak tőle, majd vele együtt mozdulok. Jobbommal állkapcsa után nyúlok, magamhoz vonom, de ajka nem ér az enyémhez.
- Így akarlak teljesen levenni a lábadról - suttogom, miközben szemébe nézek, aztán elengedem, és hátra dőlök. Reszkető kezemet ölembe ejtem, elrejtve fürkésző pillantása elől. Eszméletlenül nagy önuralom kellett nekem hozzá, hogy ne csókoljam meg.

Nem értek vele egyet. A szeretetnél sokkal fontosabb, hogy legyen tető a fejed fölött, hogy legyen hová hazamenned. Aztán legyen pénzed. Pénz nélkül aligha vehetnél ételt, ami létfontosságú. A szeretetnél fontosabb, hogy egészséges legyél – testileg és szellemileg egyaránt. Ha ezek mind megadatottak neked, akkor boldog ember lehetsz. Szeretet? Sokad rendű dolog, vannak ennél fontosabb dolgok, életbevágóbb dolgok is.
Ennek ellenére elmosolyodva bólintok.
- Értem, a szeretet - és az a fülhallgató. Sosem hallottam róla. Ha ilyesmire van szükségem, csak bemegyek az egyik boltba, és valami feketét leveszek a polcról. Ennyi. - Kemény munkával bármit el lehet érni, és megszerezni - mondom neki. Oh, istenem, apám is mindig ezt mondogatta nekem. Néha azért hiányzik. Meg persze anyám is, de ők... halottak. Nem lehet mit tenni a tény ellen. Ami megtörtént, megtörtént. Utoljára a haláluk után, egy hónappal vágtam meg a csuklómat. Nem akarom többé vagdosni magam, nem akarok depressziós lenni, de mindig úgy érzem, hogy, ha fel is szívódott, az csak a látszat. Mélyen beitta magát a bőrömbe, a húsomba, a csontjaimba és képtelenség végleg, teljesen és örökké megszabadulni tőle. Nem... lehetetlen. Bennem lappang, mint valami vírus, szepszis. Elnyomom magamban, de érzem, ahogy a sötétség elfed engem, egyik leple, a másik után. És én mégis mosolygok. Mosolygok, és próbálom annak az iszonyú boldog embernek mutatni magam, aki lenni akarok.
Közelségére reszketek, mint akin végigsöpört egy fagyos szél. Nem tart sokáig, pár pillanat, és csak bízom benne, hogy nem vette észre.
Amikor eltávolodott, a kis hang odabent megszólalt. Maradj távol! De nem hallgattam rá. Helyette az ösztöneimre hagyatkoztam. Hideg ujjaimmal utána nyúlok, közel húzom magamhoz. Suttogok. Visszatáncolok. Szoktam ilyesmit csinálni, felhúzom a férfiak agyát, hogy aztán csak úgy, se szó, se beszéd, lelépjek. De ez... nem csak felhúzás. Ez nem olyan, mint máskor. Nem, ezt nem tudom, hová tenni.
Kinevet. El akarom ereszteni, ellökni magamtól, de ő előbb moccan meg. Elkap. Nem ereszt. Apró, heves mozdulatot teszek, harcolva önmagammal és a vágyaimmal. Miért harcolok éppen most a vágyaimmal? Mert régen rossz, ha a munkát keverem a magánélettel. A kettő együtt nem megy, egy ilyen szituációban pedig... halott ügy.
Nem válaszolok. Orrom megrándul. Válaszolni akarok, de nem engedi.
Meghökkenek. Aztán hagyom magam, átadom magam az élvezetnek, hagyom, hogy megcsókoljon. Ajkaimat dacosan összeszorítom. Lassan lehunyom a szemem, pilláim könnyeden ereszkednek le. Nyelve az enyémet simítja. Akkor csókolok vissza, szenvedélyesen és forrón. Carlisle érintése idegen, és árammal teli, kissé mámorító. Azt hiszem, ha most csókolt meg először, és utoljára, sosem fogom elfeledni. Nem, mert nyomot égetett az ajkamra, érintésével az államra, az arcomra. Nem mindenkinek engedem meg, hogy nyomot hagyjon maga után az életemben.
Öntudatlanul mozdítom a kezemet, tarkójára fektetem tenyeremet, a pihéket cirógatva.
A csók bódító és hamar a fejembe száll. Ritkán ragad magával érzelem, ami nem indulat. Minden idegszálam bizsereg, a szívem és az eszem többet, és többet akar, de utóbbiban mégis ott motoszkál, hogy ne engedjem szabadjára ezt az érzést, amiben valami elemi bujkál, főleg most ne.
Nem hagyom magam. Ajkam szegletében kétes mosoly játszik.
Fémes íz. Vér. Megharaptam alsó ajka bal szegletét, az apró sebből most vér serken.
Eltávolodok tőle, hogy válaszolhassak a kérdésre. Fölém magasodik kissé, a szemébe nézve keresek benne valamit. Egy jelent, egy kérdésre a választ. Igen, talán. De, hogy milyen jelet, azt még magam sem tudom...
- A legjobb dolgok nem jönnek könnyen. Küzdeni kell értük - vonok vállat haloványan mosolyogva.

Az a harapás figyelmeztetés volt. Meghúztam vele egy határt, megmutattam, hogy kivel van dolga. Csak, hogy tudja, hányadán álljon velem. Ami az elején édes, az keserűbe fordulhat át. És remélem, ezt alaposan az eszébe vési. Nagyon csúnyán ráfázna, ha megismerne, aztán elfelejtené, hogy kivel áll szemben. Veszélyes vagyok, ami a szívügyeket illeti.
Még érzem vére ízét a számban, amikor csörömpölés zavarja meg a pillanatot. A hang irányába fordítom arcomat. Csak egy béna pincérnő... de miért néz ilyen ijedten? A pillantása irányába fordulok, és még éppen elkapom a véres, vöröses kaparásnyomokat a férfi alkarja belső felén, valamint a könyöke hajlatában a véraláfutást.
- Oh... - fújom ki halkan a levegőt ajkam keskeny résén át. Talán meg sem hallotta, se ő, se más. Sejtettem, hogy ez lesz, hogy ezzel szembesülök, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Az én csuklóm jobban néz ki, a hegek már halványrózsaszínek, és csak akkor látszanak tisztán, amikor a rájuk vetülő fényben tompán megcsillannak. De ez friss. És fájhat. Mi történhetett? Számtalan kérdés, a kérdésekre válasz pereg le lelki szemeim előtt, mint valami kódsor, a Mátrixból, de nem mondok ki hangosan semmit.
- Sajnos én olyan ember vagyok, aki nem adja fel valami könnyen. Még a vesztes csatát sem - mondom komolyan. Amíg Carlisle segít a pincérnőnek, én a kávémba kortyolok. Még kellemes meleg, jólesik. Aztán a visszatérő Carlisle-ra függesztem tekintetem, és éppen mondani akarok valami fontosat, valami bátorítót, valami igazán kedveset, amikor halkan énekelni kezd. Kellemes a hangszíne, még így is, nem csak beszéd közben. Elképzelem hozzá a dallamot, amit lehetne játszani mellette zongorán. Nem vagyok nagy zeneszerző, de meglévő dallamot nem nehéz lezongorázni, hallás után sem. Legalábbis nekem nem az. Elég régóta játszok a hangszeren ahhoz, hogy ilyesmiket tudjak, hogy ne jelentsen gondot ez. Gyerekkoromban több versenyen is indultam, anyám szerette volna, ha a zenével foglalkozom, de engem nem érdekelt soha annyira a zene; én mindig is az írott szónak éltem, és élek, a mai napig. Ettől függetlenül, ha olyan kedvem van, zongorázok. Vagyis, zongoráznék, de a saját hangszerem Seattle-ben maradt. Különben sem férne el a kis lakásban, ami most az otthonomat jelenti.
Amikor befejezi, elmosolyodom, tetszésemet kifejezve.
Azt hiszem, azok az emberek, akik átestek valamilyen traumán, akik átélték a földi poklot, akik élve haldokoltak, akik gondoltak arra, hogy véget vessenek az életüknek, azok sejthetik, hogy Carlisle min megy keresztül. A vágások, a depresszió, a pesszimizmus... ezek mind ismerősek számomra, mind régi ismerősként köszönnek vissza rám.
- Én... bár tudnék mondani valami használhatót - de nem tudok. Én magam is egy érzelmi roncs vagyok, ellökök magamtól mindenkit.
- Az én életemet aligha lehetne tönkretenni - mondom halkan, de mintha nem is mondtam volna semmit, a kávéba kortyolok. Hirtelen veszem a levegőt, a korty megakad egy pillanatra a torkomban, kissé megégeti azt, majd tovagördül, de nekem ez is éppen elég volt, hogy köhögni kezdjek. Kedvel? Alig tizenkét órája ismer. És kedvel? Nem. Én csak a mentsvára vagyok. A biztos támasz. A kikötő a viharos tengeren. Inkább szüksége van rám. És, a helyzet az, hogy nekem is szükségem van rá. A cikkhez. Így mindenki jól jár a végén – remélem. Ettől függetlenül óvatosnak kell lennem, továbbra is.
Nem lenne oka a félelemre. Fogalmam sincs, mikor hívtak meg utoljára vacsorázni. Inni az más dolog. Akkor a bugyimat akarják lerészegíteni rólam.
- Rendben – bólintok, miközben veszem a kabátomat. - Ma, este hétkor. Az utca végén van egy kellemes, angolos pub - hazai terepre akarom vinni, kihallom a hangjából, hogy angol - bár gyanítom, ő is rájött, hogy én is angol vagyok. Táskámat a vállamra dobom, a pénzt az én részemre az asztalon hagyom, és már ott sem vagyok. Még búcsút intek neki, és elindulok hazafelé.

- Igen, biztos. Ő az, megtaláltam, együtt vacsorázok vele, és hamarosan megtudok ezt-azt. Remélem - a főnökömmel beszélek, miközben a tükör előtt állva magam elé tartok egy sárga ruhát. - Bízz bennem! Megszerzem az infót. Majd jelentkezem. Neked is, szia - ezzel letettem, s végül a sötétkék darab mellett döntöttem, ami tökéletes kontrasztot alkot világos bőrömmel, gyönyörűen mutat fekete hajam mellett, és kiemeli kék íriszeimet. Nem öltözök ki nagyon, ez egy hétköznapi viselet, a munkahelyemre is gyakran felveszem. De azért eléggé csinos. Fekete magas sarkú, ugyanilyen színű táska, a szövetkabát, majd kilépek az esti szürkületbe. A lámpák narancsosan izzanak a félhomályban. Hamarosan odaérek, majd belépek a helyiségbe.
Mindig kések, bármennyire igyekszem is nem ezt tenni, bármennyire is sietek. Nem azért, mert öt kiló smink van rajtam, vagy mert tökéletesen belőttem a hajamat - még csak nem is frissítettem az arcomon a festést, és a hajamat is csak megfésültem -, egyszerűen elmerülök a dolgaimban. Ma például a cikkben, és egy jó könyvben.
- Elnézést a késésért - lépek oda Carlisle-hoz, majd rögtön le is ülök. A falon lógó órára pillantok. Tizenegy perccel később jöttem a megbeszéltnél. Ez már egészen jó eredmény tőlem. Pincér lép mellém, kérdő pillantást vetve rám. - Merlot lesz - rendelem meg a francia vörösbort, mire a férfi bólint, és már tovább is áll.
Tekintetemmel Carlisle-t fürkészem. Kíváncsian várom, mit tartogat az este.

A bor. A merlot az egész világon ismert, világfajtának tekinthető vörösborszőlőből készül. Ősi, francia fajta, feltételezetten Bordeaux-ból származik. Közkedveltségének elsődleges oka, hogy bora finom, szép sötétvörös, közepesen testes, lágy, teljes zamatú, gyümölcsös - kissé vaníliás, fekete ribizlis, szilvás tónusú - bársonyosan csersavas, száraz minőségi vörösbor. Illatában és ízében gyakran a cseresznye-, az eper- és a málna-aroma érezhető. Néha zöldségek (olíva, gomba), a föld (humusz, fű) és fűszerek (tea, eukaliptusz, menta, oregánó, rozmaring, kakukkfű) illata is felfedezhető. A hosszabb hordós érlelést vaníliás, túlérett kék szilvára hasonlító zamattal hálálja meg. Tölgyfa hordós érleléssel karamell, csokoládé, kávébab ízjegyek is megjelennek.
Nem vallom magam borszakértőnek; apám egyszerűen kedvelte a testes italokat, mindig is a bor volt a kedvence, és mi mást szerethetett volna a legjobban, mint a francia borokat? Nekem mindig is a merlot volt a kedvencem. Amikor először ittam ilyesmit, úgy tizenegy éves lehettem. Nem igazán szabadott volna alkoholt fogyasztanom, anyám szigorúan megtiltotta. Persze, egy estélyen ki foglalkozik egy kislánnyal, a nehéz, sötétzöld bársonyfüggöny mögött, aki belekortyol a drága italba - majd visszaköpi a pohárba a kortyot, mert felfordul tőle a gyomra? Senki. Egyébként, ettől nem lettem alkoholista, csak szeretem a testes vörösborokat.
- Köszönöm - mosolyodok el halványan. Szeretem ezt a ruhát. Megérkezik a bor és az étlap. Kezembe veszem, és böngészem. Lazac. Lazacot keresek, kell lennie. Tökéletesen illik a merlothoz. Vagy kagylót. A bortól függ, tehát belekortyolok - még a szememet is lehunyom egy pillanatra. Lágy és selymes. Gyümölcsös. Hal lesz.
Kérdésére felpillantok az étlapból.
- Az írott szónak élek. Globális hírekkel foglalkozom, sokat utazok a munkám miatt. És... öhm... - kissé elbizonytalanodom. Mondjam azt, hogy író vagyok? Csak azért, mert van két könyvem, amiket még nem adtak ki - és lehet, hogy soha nem is fogják kiadni őket? Nem akarom őket elvinni egy kiadóhoz sem, mert mi van, ha nem tetszik senkinek? Azt hiszem, attól összetörnék. Szóval nem, nem vagyok író. - És általában ott vagyok, ahol történik valami a világban, ami mindenkit érinthet - vonok vállat. - Éljen a vad, kalandos élet - kortyolok bele a borba. Eldöntöttem, hogy, ha visszatér a pincér, zöldség krémlevest rendelek előételnek, lazacot, valamilyen gombás, zöldséges körettel és... azt hiszem, ennyi. Nem szeretnék desszertet enni.
- Igen - bólintok. - A szüleim három éve meghaltak, nincs férjem, sem gyerekem. Még halam sincs otthon, szóval... igen, egyedül vagyok, mint a kisujjam - mosolyodok el halványan. Az azonban nem kerülte el a figyelmemet az imént, ahogy megingott. Csak egy pillanatra állt meg a beszédben, de ott volt az az apró, lélegzetvételnyi szünet, aminek nem kellett volna ott lennie. Úgy teszek, mintha nem lett volna ott.
Felém nyúl, azt hiszem, megint meg akar csókolni. Nem, nem a hajamhoz nyúl. Ha elkezd vele játszani, akkor olyan leszek, mint egy kiscica. Imádom, ha a hajammal játszanak. Nem. Hozzáér, és elhúzza a kezét, ujjai közé fogva egy sötétkék cérnaszálat. Látszik, mennyit nézek tükörbe...
- Oh, kösz... kissé szétszórt vagyok néha - mindig - gondolom, miközben az ezüst nyakláncommal babrálok (lányos zavaromban?!). Jön a pincér, rendelünk.
- Hogy van a karod? - bökök állammal az említett testrész irányába.Nem felejtettem el a kávézói esetet, és nem fogom kikerülni a témát. Egyébként, ha jól megfigyeli, ő is láthatja az enyémet, hiszen a ruha ujjatlan. Különben sem rejtegetem a hegeket.

Vállalom a kockázatot, hogy rákérdez a tegnap estére, még egyszer, hogy biztos csak a véletlen műve volt-e, hogy arra jártam. Nem, nem az volt, de megerősíteném, hogy de, az volt. Oké, ez zavaros és bonyolult, és rettentően körültekintőnek és figyelmesnek kell lennem. Nem mondhatok valamit, amit esetleg legközelebb máshogy mondok. Minden szavamra figyelnem kell. A hazugságok kanos kis szemetek, úgy szaporodnak, mint a nyulak és ugyanolyan őrülten ugrándoznak jobbra-balra, az embernek igyekeznie kell számon tartani őket.
Kérdésére felkészülök. Nyitja a száját, beszél, kérdez. Erre a kérdésre számítottam. Nem szabad belekevernem a kurvákat, túl gyanús lenne.
- Többek között - bólintok felvetésére - ezért is, igen. Tudom, hogy ez nem most kezdődött, de most ide irányítottak, szóval keresem a szenzációmat. Nem rég érkeztem, még csak felmérem a környezetemet - mosolyodok el. Persze, nem így van, de ez teljesen hihető és lehetséges. Ha tovább faggat, a különböző show-kat, eseményeket említem meg, a szórakozási lehetőségekről ecsetelek egy keveset - továbbra is kerülve a kurvák megemlítését.
Amikor az életemről beszélek, látom rajta, hogy kissé megrökönyödik a szavaim hallatára. Őszintén szólva, én már hozzászoktam. Amikor legelőször mentem el Angliából, távol az otthonomtól, egészen Iránig, az pokoli volt. Eltévedtem az első pár napban. Egy tevehajcsár el akart cserélni három kétpúpú tevéjére - két férfi munkatársam persze nemet mondott. És, igen, bár volt velem két másik újságíró, nem lehettünk együtt egész nap. Nekik mással kellett foglalkozniuk, mindünknek megvolt a maga story-ja. Párszor álomba sírtam magam, mert minden idegen volt, és más, mint otthon, egyedül voltam - hosszú távon életemben először. Új, ismeretlen szokások, hagyományok. Az időjárástól a falra másztam, fakó bőröm csúnyán leégett. Rémesen éreztem magam, de a cikk bekerült az újságba - igaz, kicsit szétszedték, lerövidítették és még egy oldal sem lett a lapban, de benne volt és oda volt írva a nevem, mint szerző. És ez rettenetesen nagy büszkeséggel töltött el.
- Egy idő után hozzászokik az ember - húzom el a számat, bármilyen kétségbeejtőnek, vagy szánni valónak hangzik, ez az igazság. - Nem tudom, meddig maradok itt, de a társasági életet nem szokásom hanyagolni - átmeneti szeretőim és barátaim vannak, világszerte, akikkel megbontom a kapcsolatot, amikor elhagyom az aktuális országot. Talán Carlisle-ra is ez a sors vár? Igen, biztosan... kár, azt hiszem.
Visszakérdez. Nem vicces, de úgy mondta, mintha az lenne. De nem az. Viszont nem akadok fent a dolgon, helyette a borba kortyolok, tekintetemet rá függesztem, majd a karjára nézek, ahogy kissé felhúzza az inget. Ő annyira pozitív, másokkal szemben, önmagával azonban kemény, és szigorú, és azt gondolom, örök második. Mindig mások vannak előtérben, mindig csak ad, és nem várja el, hogy kapjon. Ha mégis kap, szépen megköszöni, és elrakja valahova, de nem foglalkozik vele, mert nem ez a lényeg, nem az, hogy ő mit kap. A lényeg az, hogy ő mit ad. És ő túl sokat nyújt másoknak, és közben elfeledkezik önmagáról. Így lehet a legjobban jellemezni Carlilse-t. És ez ellen nem tud mit tenni, jelleméből, természetéből fakadóan ilyen. Szerintem mióta az eszét tudja, ilyen. És ez egyben ad neki egyfajta löketet a mindennapokban, örömmel a szívében gondol vissza azokra, akiknek segíthetett, de ő ezáltal szegényebb lesz - még, ha nem is érzi. Ő ettől bizonyos értelemben kevesebb lesz. Nem, mint ember, egyszerűen... lelkileg. Mert megfeledkezik magáról. De ez nem érdekli a férfit, mindaddig, amíg van miből adnia, amíg van mit adnia. És ez hosszú távon nem helyes - rá nézve biztosan nem.
- Kérlek, vigyázz magadra - szólok halkan, kissé megingatva a fejem.
Mielőtt válaszolnék, megvárom, hogy a pincér elénk tegye a levest, és lelépjen. Nem kell, hogy ilyesminek fültanúja legyen; nem rá tartozik. Elmegy. Carlisle-ra nézek.
- Tudod, én sokat vagyok egyedül, és régebben ez zavart, féltem a magánytól és voltak dolgok, amikre nem vagyok túl büszke - itt egy pillanatra elkapom a tekintetemet. Nem akarom részletezni, most nem. Nem is fogom, mert... nem, és kész. Tényleg nem vagyok büszke ezekre. Aztán visszatekintek a férfire: - És... és ott volt a szüleim halála, ami nagyon megviselt - halkan beszélek, a leves örvényét nézem, ahogy a kanállal kevergetem. Aztán megint felnézek rá. Elment az étvágyam, de azért eszek valamennyit a levesből. Finom és langyos és krémes. Nem is emlékszem rá, mikor ettem utoljára levest.
Nem kérdezek vissza, hogy ő miért tette, amit tett, mert tudom. Sejtem, és nem akarom feszegetni a dolgot.
- Mióta vagy Vegas-ban? - kérdezem inkább, terelve a szót. - Anglia sokkal szebb... - teszem hozzá, halovány mosolyra görbítve ajkaimat.

- Kösz - biccentek szolidan. - Nem, nem lesz senkinek sem baja belőle - mosolyodok el, a lehető legbizalomgerjesztőbben. Ez persze hazugság. Ha a cikk kikerül a kezeim közül, bekerül az újságba. Az egész, mert olyan jó vagyok. Már nem szabdalják szét az írásaimat, nem javítanak bele, nem vesznek ki belőle semmit és nem tesznek hozzá. Úgy kerül be a lapba, ahogy én azt kiadom a kezeim közül. Maximum stilizálják, képeket szúrnak be, és ilyesmik; olyan dolgok, melyeknek gyönyörködtető szerepük van csupán. Szóval csak ki kell derítenem ezt-azt Mr. Watworth-ről, szépen megírnom, leadnom az anyagot, és lelépnem, még mielőtt észbe kapna, hogy átverték. Nagyon rondán. Igen, képes leszek rá.
Aztán mesélek. Röviden, pár mondatban, de érthetően és világosan. Csak úgy, mintha egy tanórán ülnénk, mintha én lennék a tanár, és ő a diák, az okaim pedig a tananyag. Néha magam is meglepődök, hogy tudok ilyesmiről így beszélni. Ilyen nyugodtan. Kimérten. Szilárdan. A jobban pedig tág fogalom. Igen, túllépek a dolgokon, de a depresszió mélyen belém ivódott, és azt hiszem, soha nem fog eltűnni, kiszivárogni a testemből, a lelkemből. Ott marad.
- Igen - mondom mégis -, már jól vagyok. Minden rendben - úgy teszek, mintha bizonygatnom kellene, pedig nem. Nem kell. Neki nem. Magamnak? Nem... talán. És mégis mosolygok. És hallgatom.
- Elég jól hangzik. Biztos állás, Londonban, sok pénzzel... szerencsés vagy - mosolyodok el. - Ha a munkáltatóid megértik, és adtak időd, akkor biztosan fontos vagy nekik - amit nem csodálok, de ezt nem mondom ki. - Szóval egy kalappal, remélem sikerül - mosolygok. Ez sokkal kellemesebb téma, mint a depresszió, a vagdosás vagy a halál. - A szüleim szerették volna, ha zenével foglalkozom, de azt nem szeretem annyira, mint az írást - mesélem el az én történetemet, hátha érdekli. - Elzongorázgatok a szabadidőmben, már, amennyi van, de nem akartam soha ezzel foglalkozni. Komolyan legalábbis nem. Ez csak afféle hobbi. Már kislánykoromban is rengeteget olvastam, aztán írni is elkezdtem, és végül egyértelmű volt, hogy mivel akarok foglalkozni, amíg meg nem halok - ez a kijelentés úgy hat, mintha hozzámentem volna egy fogalomhoz; magához az íráshoz, a munkámhoz. Jóban-rosszban, egészségben-betegségben, míg a halál el nem választ... szánalmas? Talán, egy kicsit.
Elveszi a pincér a tányért, majd Carlisle fürkésző tekintetével találom szemben magam, aztán megszólal. Kissé lesütöm a szemem. Nekem nem szoktak ilyesmit mondani. A férfiak általában azzal foglalatoskodnak, hogy megdughassanak az aktuális helyiség mosdójában, vagy elvihessenek a lakásukba. Ezzel a probléma csupán az, hogy én is játékos vagyok, és gyakran belemegyek az ilyesmibe. Nem foglalkozom szívügyekkel, már rég nem.
- Próbálkoznak - válaszolok, némi nárcizmussal a hangomban, arra utalva, hogy voltak hódolóim. Aztán mesél. Szeretem hallgatni, kellemes a hangszíne. Tetszik. - Oh... nos, tudom, hogy nem kérted a véleményemet, de szerintem nem érdemelt meg. Főleg akkor nem, ha ilyen könnyen lepasszolt - iszom meg a maradék boromat, és töltök magamnak egy újabb adagot, majd a férfinek is kínálom. Nem akarom túlzásba vinni, de nagyon kellemes íze van az italnak. Hozzák a főételt. A pincér újra elhagyja az asztalunkat, csak akkor szólalok meg:
- A gimnáziumban lúzer voltam - vallom be. - Minden lány gyönyörű volt, én pedig... atyavilág, nem volt mellem és nem tudtam magas sarkúban járni. Nem sminkeltem, és utáltak, mert tökéletes volt a bőröm, mindig volt házim és jó tanuló voltam - nevetek halkan. Visszagondolni azokra az évekre furcsa. Nem tudom, hogy mi változott meg bennem. Talán az egyetemen történt, amikor megkérte a kosárlabdacsapat hátvédje a kezemet, és én nemet mondtam. Másnap már új pasi feszített mellettem...
Közben állom a tekintetét, mosolyogva merülök el pillantása kékjében.

Elmosolyodom szerény válaszán. Carlisle nem tűnik beképzeltnek. Pedig, ha tényleg ilyen jó, ahogy mondja, akkor annak kellene lennie. De a depresszió sok mindenre rányomja a bélyegét. Vagy ő tényleg ilyen szerény?
Hát... én nem vagyok túl szerény. Sőt, ami azt illeti, beképzelt vagyok. Sok dolgot elértem az életben, önerőből, van mire büszkének lennem. Ez persze nem jogosít fel a nagyképűségre. Tény, nem fényezem magam hiába, de azért bőségesen lappang bennem önérzet. Igen, talán ez a legjobb szó arra, ami vagyok: önérzetes.
- Valószínűleg nem ok nélkül, Carlisle - mosolyodok el halványan, belekóstolva az elém tett ételbe. Tökéletes összhangot alkot a hal a bor kellemes, gyümölcsös, lágy utóízével. Apám nem hiába beszélt sokat hőn szeretett borairól; ragadt rám valami az évek során. Serdülőkoromban untam. Akkoriban számtalan, fontosabb témáról szerettem volna beszélni vele, nem az ostoba italairól. Az első szerelmemről - akit egyébként egy nem működő, második világháborús revolverrel fenyegetett meg egyszer, hogy mit tesz a fiúval, ha az átver engem -, a terveimről, az álmaimról. De ő eléggé hűvös volt. Mindig unott, közönyös tekintettel hallgattam, bólogattam, és azt hittem, nem jegyzek meg egy szót sem, hosszú monológjaiból. De megjegyeztem. És azt kívánom, bár beszélhetnék vele a borokról, mondjuk holnap. De ez nem lehetséges.
Észreveszem különös tekintetét, amivel méreget. Mintha nem is lennék itt, és csak elképzelne. Úgy gondolom, határozottan nem ruhában képzel el.
- Nincs itt a zongorám. Seattle-ben maradt. Ott éltem - halk nevetés szökik ki ajkaim közül -, ez nem helyes kifejezés. Ott próbáltam letelepedni, mielőtt idejöttem volna - finom az étel, tényleg, kezd visszajönni az étvágyam. De a desszertet még most sem kívánom. Nem vagyok túl édesszájú. Sem torkos, nem azért élek, hogy egyek, hanem azért eszek, hogy éljek. Tehát egy minimális mennyiséggel is elégedett vagyok. Sőt, örülök, ha van időm enni - úgy értem, rendes ételt! - Nem gondoltam volna, hogy hegedülsz - vallom be -, de azt hiszem, meg sem lepődök rajta - elképzelem, amint egyenes tartással áll, bal vállán a hegedű, melyen először lassan húzza végig a vonót, majd gyorsabb tempóra vált, csodás hangokat eresztve szabadjára a hangszerből. Egyébként is kellemes hangszernek tartom a hegedűt, de így, hogy Carlisle-t is odaképzelem egy mellé... inkább nem fejezem be a gondolatot, mert rájövök, hogy nem szabad. Nem, mert egy hónapon belül, vagy egy kicsit később, úgyis lelépek, kilépek az életéből, csak egy leleplező cikket hagyva magam után.
Ennek ellenére őszintének tűnően mosolygok; ám, ahogy meséli az ő, és a lány történetét, kissé elkomorulok.
- Megijedt a hűség és a kitartás fogalmától, melyek elmondásod alapján, tulajdonságok, mint olyanok, amúgy is hiányoztak belőle - gondolkodok hangosan. - Még kislány volt, és hülyeséget csinált, emiatt ne emészd magad. Egyszerűen nem éri meg - mosolygok rá biztatóan. Én is falatozok, akár csak ő, néha felpillantok rá, arca vonásait kémlelem. Amikor felnéz, elkapja a tekintetemet, és nem ereszti.
- A természet szeszélye ez... - mosolyodok el, kissé csalfán, játékosan, icipicit kihívón. - Mint például, a húsevő növény - vonok vállat. - Szép, szép, de veszélyes...
Egyik szemöldököm kecses ívbe szökik. Nem értem pontosan a kérdést, már épp válaszolni is akarok rá - vagy megkérdezni, hogy miért -, mikor folytatja. Oh... minden világos. Nem nézek a megadott irányba. Ehelyett lábfejemet lábszárának simítom - tudom, hogy látszik, a terítő nem elég nagy, hogy eltakarja -, az asztallapon fekvő karjára fektetem a kezemet. Csak akkor pillantok a pincér felé. Amolyan 'még mindig érdekellek?' tekintettel, kajánul játszó mosollyal ajkam szegletében, kissé érdektelenül felvont szemöldökkel; mire az elkapja pillantását, és a poharak törölgetését választja.
- Így... - mosolyodok el elégedetten, letéve a villát, ajkamhoz emelve a poharat. - Már nem fog stírölni. - nem tudom, hogy egyáltalán zavarja-e, de a pincér már nem fog nyálat csorgatni - legalábbis ilyen látványosan nem.

Anglia nem poros. Szép, és fenséges, és gyönyörű. A hazám. Ott nőttem fel, minden gyermekkori emlékem odaköt, a szüleim Leeds-i házát még nem adtam el, ahogy a Londoni lakásomat sem. Istenem, abban bízok, hogy egy nap visszatérek. Örömmel a szívemben.
- Ez így van - bólintok határozottan. - Csak, tudod, a munkám most ideköt, Amerikába. A szerkesztőség székháza Seattle-ben van, ezért próbáltam ott maradni, de... amint látod, az élet más utat tartogatott nekem - mosolyodtam el. - De vissza akarok menni. Hiányzik Anglia.
A probléma az, hogy nem tudok megülni a seggemen. Itt vagyok, huszonhét évesen, és élni akarok. Élni, dolgozni, pörögni, nem megállni, nem leragadni egy helyben. Mindeközben visszamennék; bármikor, örökre. Ez a kettősség kiakaszt. Szeretek világot látni, szeretek új kultúrákat megismerni, utazni. De mindig visszanézek. Mindig visszavágyom Angliába. És ezen nem változtat az idő, nem kevésbé akarok visszamenni, mint mondjuk egy hete, egy hónapja, egy éve, vagy korábban. Honvágyam van, állandóan, de ezt jól palástolom. Talán az is segít ezen vágyam - a hazatérés vágyának - elnyomásában, hogy új helyekre mehetek, gyakran, akár hetekig. Új csodákat látok, gyönyörű helyeket. Veszélyes helyzeteket élek meg, túlélek, ha úgy adódik. És ez egyfajta fájdalomcsillapító. Vigasz. Az utazás boldoggá tesz.
Kérdésére őszinte mosoly kúszik ajkamra.
- Hmm... - búgom halkan, elgondolkodva a válaszon. Határozottan illik hozzá, mindjárt meg is magyarázom neki, miért: - A hegedűnek lelke van. Tényleg, ezt mondják. A hegedű lelke egy lucfenyőből készült kis hengeres pálcika, ami a hangszer belsejében található. Nincs ragasztással rögzítve. Ha eltávolítjuk, a hangszer szinte teljesen megnémul, de ha csak egy milliméterrel elmozdítjuk, az is jelentős változást okoz a hangban. Érzékeny, de a hegedű teste védi. A te lelked is szörnyen labilis, egyébként - mondom azt, amit megfigyeltem -, de van, és sok mindenre képes.
Válaszára elmosolyodom.
Arcán látom a meglepődöttséget, amire csak kaján mosolyra húzódik ajkam. Ujjai bőrömre simulnak, jóleső érzést hagyva maguk után. Hozzá tudnék szokni. Ahogy tekintetünk összeakad, és ő elmosolyodik, kissé lesütöm a szemem. A borba kortyolok, befejezettnek tekintem a főételt - eléggé sok itt maradt, de nem vagyok éhes. Kezemet ugyan elhúztam, de lábfejemet ott felejtettem.
Nehéz. Ha az ember, saját akaratán kívül megkedvel valakit, nehéz megtartani a három lépés távolságot. A flört egyszerű. Könnyű. Nem kellenek hozzá érzelmek, csak kémia. Ezt jól tudom. De ez más, és megrémiszt.
Hamarosan befejezi, jön a pincér. Már nem nézi arcom, és testem olyan fürkészőn, mint az imént, de azért lopva rám pillant. Én pedig érdektelenül nézek rá. Nem is olyan jóképű... elmegy, majd hamarosan visszatér Carlisle desszertjével, én pedig bort töltök magamnak.
- Az étterem után mit terveztél? Külön utakon megyünk tovább, vagy...? - szándékosan nem fejezem be a mondatomat, ajkam szegletében mosoly játszik, várom a választ.
Várom, de aztán megcsörren a telefonom. Lágy zongoraszó szökik az étterembe, keveredve a vendégek beszélgetésének hangjaival.
- Sajnálom - veszem elő a telefont a táskámból, és a kijelzőre pillantok. Optimális esetben ezt nem tettem volna meg, de a főnököm az. - Bocsáss meg, de ezt fel kell vennem. Munka... - teszem hozzá, kissé elégedetlenül, majd felállok az asztaltól, és már veszem is fel a készüléket, a fülemhez téve sietek végig a helyiségen. - Csodálatos időzítés volt - szólok bele szarkasztikus hangon, már a női mellékhelyiségben, az egyik vécéfülkében, a lehajtott tetőn ülve. - Jobbkor nem is hívhattál volna, tényleg.
- Most miért vagy így kiakadva? Az én kurva anyámat, igazad van, nem vagyok a főnököd...
- Ne haragudj - nem őszintén cseng a hangom -, mit tehetek érted? – kérdezem mézesmázos hangon. Ez sem túl meggyőző.
- Az most nem fog menni - mondja, sokat sejtető hangon, de nem hagyja, hogy lereagáljam. - Hogy állsz? Megtudtál valamit? – kérdezősködik mohón.
- Valamilyen nagy munkalehetőség vár rá, Angliában. Egy év, körülbelül, és Európában kezd praktizálni, és...
- A kurvák?
- Nem mondott róluk semmit - vonok vállat, az ajtót fürkészve.
- Akkor csinálj már valamit, Fleur! Tedd szét a lábad, vagy szopd le... az úgyis jól megy - nagy levegőt veszek, és lehunyom a szemem. Nem is értem, miért dolgozok az ő szerkesztőségének. Ezer más lehetőségem lenne, bárhol máshol, az egész rohadt világon, és én mégis ennek a fasszopónak dolgozom... - Tudom - teszi hozzá kajánul, szinte látom magam előtt a vigyorát, majd folytatja: - Na, menj szépen, és csinálj valamit, amíg még finom vagyok, és nőies.
- Ha ilyen, amikor kedves vagy, kíváncsi vagyok, milyen, amikor tapló vagy - végighallgat, de nem mond mást, csak, hogy ő is szeret, és, hogy 'mozgósítsam magam és a dokit', majd leteszi.
Nagy levegőt veszek, majd elhagyom a női mosdót, visszatérek a helyiségbe, de Carlisle sehol...