Nicholas Hammond

Történet vagy szerepes példa

-Elfogyott a fánk.
Ez a kijelentés volt az első mondat, amit a társamtól hallottam már két órája. Annyira szürreális volt az egész, hogy elsőre csak pislogtam, s közben szép lassan emelkedett fel a tudatom az éber valóság szintjére. A dobozra sandítottam, és bólintottam.
-Ebben nem tévedsz.
-Az utolsót én hoztam.
-És fel is faltad mindet.
-A szabály az szabály, most te vagy a soros.
Fáradtan, megadón fújtam ki a levegőt. Úgy éreztem, talán jobb is, ha járok egyet, mert ha ez így megy tovább, el fogok aludni szolgálat közben. New York természetesen nem nevezhető unalmas kisvárosnak, de ha az ember édesanyja a parancsnok, mérget vehet rá, hogy meg fogják találni azt a pontot, ahol tuti biztosan nem fog történni semmi izgalmas, és meg kell hagyni, anyám jól választott.  Ebben a  kertvárosban, ebben az órában csupán a társam fenyegette beszély a cukorbetegség, és az öklöm által, ha megint beteszi a nagy mulatós lemezt. Ahogy magamban morgolódva haladtam előre, szinte fel sem tűnt az aranyszőke hajú lány az egyik lámpaoszlopnak dőlve, kezében azzal a furcsa kinézetű cigarettával.
Esküszöm, eleinte nem rendőri szemmel néztem meg a dekoratív külsejű leányzót, és a gyanús kinézetű cigi helyett sokkal jobban érdekelt a szinte köldökig kicipzározott bőrdzseki hatalmas dekoltázsa, és ragyogó zöld szemei, s talán el is felejtem őt, ha nem vágja be a kukába ijedten a kezében lévő dolgot ijedten, ahogy a tekintetünk találkozott. Ha valaki ennyire vágyik a lebukásra, a legkevesebb, hogy igazoltatom, nem igaz?
-Jó estét kívánok. Láthatnám az igazolványát kisasszony?
-Nem az enyém volt!
Felvont szemöldökkel néztem rá. Ha közelebb lépek, lehet még írásba is ad magáról valami terhelőt.
-Az övék volt!
A tekintetem a mutatott irányba kaptam, és két fickó lépett ki a boltból, majd engem meglátva eldobtak mindent a kezükből, és a sikátor felé kezdtek rohanni, az ég tudja miért. Komolyan mondom, eszem ágában sem lett volna ellenőrizni itt senkit, miért sürgős ennyire börtönbe menniük?
-Megállj!
Persze nem álltak meg, azt is kiálthatnám ilyenkor "Szaladj", akkor sem lenne nagy változás. Na, de rólam van szó. Ha elfutnak, csak azt érik el, hogy fáradtan kerülnek rács mögé.
-Delta Charlie 52! Gyanúsítottakat üldözök! Vágj eléjük az ötödiknél!
Nem szeretném nagyon ajnározni magam, de úgy száguldottam utánuk, hogy ha nem ér véget ilyen hamar a sikátor, utol is érem őket. Persze így sem úszták meg. a kocsi csikorgó fékekkel állt meg előttük, ők ketten megtorpantak, és egy villanással később a földön találták magukat, bilinccsel a csuklójukon.
-Várj egy kicsit Frank...mindjárt jövök.
Amíg a két jómadár helyet foglalt a társam segítségével a hátsó ülésen, én vissza sétáltam, futólépésben. Egy gyors mozdulattal karon ragadtam a nekem háttal elsomfordáló szőkét, és magamhoz rántottam. Kezem a  farzsebébe nyúlt, és bár tény, nem volt rossz érzés a formás hátsóját érintenem, most nem ezért jöttem vissza. Miért nem lépett le gyorsabban? Folyamatosan ezen morfondíroztam, ahogy kihúztam a  fehér porral teli zacskócskát a nadrágjából.
-Ez sem a tiéd igaz?
Hangom cinikus volt, teli maró gúnnyal. Aztán egy mozdulattal eldobtam a drogot, ami így a közeli csatornafedél felé szált, és örökre eltűnt a sötétségben.
-Most pedig menj haza.

A telihold már lefelé hanyatlott valahol a szmogfelhők, és karcolóik rejtekében, mikor kisétáltam a munkahelyemről. A két jómadár csak pár napig marad rács mögött, addigra csak előkerülnek a szüleik, hogy kivigyék őket. Nagyon hideg van, ezért is lep meg, hogy a kocsim közelében álldogáló szőke lány még mindig nem húzta fel a dzsekijét.
-Mit keresel itt? - Kérdem nem túl barátságosan. Fáradt vagyok már, és nem dob fel az sem, hogy a jelek szerint a csaj nem nyugszik, amíg villamosszékbe nem kerül napnyugta előtt.
-Én csak...köszönöm...
-Ugyan mit?
-Megtehette volna...és mégis elengedett. Hogyan hálálhatnám ezt meg?
-Hmmm...lenne ötletem pár.
Hajnalig megismerte mindet. Furcsa, általában nem szeretem a szőkéket de ő valahogy nagyon bejött. Viszont, valami anyám fülébe juthatott, mert nem sokkal később áthelyeztek az ország másik végébe. Las Vegas....furcsa egy büntetés az biztos.

Elfogadva!