Evelyn Noelle Martens

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: ღ jó szívű, ღmegértő, ღcserfes, ღbe nem áll a szája, ღimád táncolni, ღa bátyáért ölni lenne képes.

◆ negatív tulajdonságok:  ღ befolyásolható, ღgyenge akarat erővel rendelkezik, ღkönnyű megbántani, ღ temperamentumos, ღha nagyon ideges képes egy-egy szál cigit elszívni.

◆ egyebek:ღ Sault talán jobban szereti, mint az lehetséges volna, illetve, hatalmas bűntudat marcangolja emiatt.  

Történet vagy szerepjátékos példa

Veszek egy mély levegőt, ahogy az ablakpárkányon ücsörgök, Las Vegasra lassan leszáll az éjszaka, a lámpák már felkapcsolva, bevilágítva és még szebbé téve az egészet. Kezemben a naplómat szorongatom, aminek a létezéséről senki nem tudd az ég világon. Las Vegas gyönyörű és hatalmas város, túl nagy, hiányzik Motton...
Legalább egy éve itt vagyok már és Utána kutatok, meg kell találnom, beszélnem kell vele, látnom kell, érezni akarom fanyarú arcszesze, parfümje fűszeres illatát. Hiányzik... kimondhatatlanul hiányzik, fáj a hiánya, fáj az űr amit maga után hagyott...
természetes, hogy fáj, hiszen a bátyád... ezzel nyugtatom magam mindig, de a felszín alatt sokkal több van. Egyszerre mar a bűntudat amiért ezt érzem.... ugyan akkor látnom kell, egyszerűen muszáj látnom.
Saul és én mindig is közel álltunk egymáshoz, ő mindig megvédett mindenkitől, sőt az óvodában még képes volt megverni azt aki rosszat szól rólam, vagy bánt.
Aztán amikor betöltöttem a tizenegyedik évemet valami fura és zavaró... talán beteges dolog történt. Tisztán nem emlékszem rá, legalábbis az első pár alkalomra nem. Anyáéknak sokáig kellett dolgozniuk, hiszen nagy volt a házunk, valamiből fent kell tartani. Saul vigyázott rám, úgy gondolták, hogy tizenhat évesen elég nagy ahhoz, hogy ne legyen bajom. Igen ám, csak hogy arra nem gondoltak, sőt a mai napig nem tudják ami azon az estén történt.... és azóta mindegyiken. Nem tudom mi ütött belé vagy miért tette... de csak arra emlékszem hogy durva, erőszakos, kemény volt, és hogy reggelre már nem voltam kislány. Annyira sokkolt az egész, hogy két napig nem voltam hajlandó kimoccanni a szobámból, semmit sem csináltam, nem ettem, nem ittam, nem tanultam, csak ültem az ágyon össze görnyedve, hatalmas krokodil könnyeim áztatták az arcom. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez történik vele, velem, olyan, mintha nem önmaga lenne, mintha megszállta volna valami. Aztán megtörtént még egyszer és még egyszer és még egyszer. Először fájt, undorodtam tőle, nem értettem miért csinálja ezt, akár hányszor hozzám ért a bőrömön foltot hagyott. A végén kezdtem bele szokni, bele törődni, aztán odáig.... jutottam, hogy élveztem.... a dolgot, csak még magamnak sem vallottam be sohasem. Egyik este össze vesztünk valamin Saullal, már magam sem emlékszem, de a vége az lett, hogy eltörte a kezem, anyáék azonnal kidobták. Azt hittem jobb lesz az életem, hogy megváltozik, de sokkal rosszabb lett minden, egyre jobban hiányzott. És nem csak mint bátyó, hanem.... az érintése. Hiába akár hányszor hozzám ér fáj, megijedek, és rajtam marad, de attól függetlenül még hiányzik, minden, az egész lénye. Akarom őt, el akarom tűntettni az űrt amit maga után hagyott, beszélnem kell vele. Ezért vagyok most itt Las Vegasban. Ezért dolgozom escort lányként, abból a pénzből amit megkeresek felvettem egy magánnyomozót, hogy keresse meg. Közben persze elkezdtem az egyetemet is, de minden vágyam... ő megtaláljam Sault...