Gold Coast, Ausztrália, 1996. 07. 07. 17 Iskolakerülő Addicts Emma Stone

Karakter személyisége

◆ Hét dolog, amit szeret: Az apját, aki nyilván nem egy dolog, de szereti őt azóta, hogy először meglátta, még kislányként. Belső kényszere szeretni az ismeretlent, akire annyira hasonlít, s akit meg akar ismerni. Szörfözni, félig ausztrál származása miatt nem is csoda, ráadásul ott is élt mielőtt apjához érkezett volna. Olvasni, mert nagyon sok minden érdekli, így nem csak regényeket, de tudományos könyveket is olvas, érdekli a pszichológia és az emberei viselkedésformák. Utazni, bár eddig a távoli utazásokról csak álmodozott, de nagyon sok hely van, ami érdekli. Álmok, mert a jelentésükön gondolkodni igazán mókás. Rókák, mert ha állat lehetne, tuti róka lenne, tulajdonságai és barnásvörös haja alapján is. Tejberizs, mert az jó, ha éhes, ha édességre vágyik, ha nincs otthon más, és… egyszerűen mindig! A tejberizs szuper!
◆ Hat dolog, amit utál/gyűlöl: Az anyja pasiját, mert egy szemét ember, neki szíves örömest végignézné a kínokkal tarkított haláltusáját. A túlságosan szépfiúkat, azok nyalogassák a tükörképüket reggeltől estig. A rasszistákat, túl nagy a szabadságérzete ahhoz, hogy bárkit elítéljen ilyesmi miatt. A főzelékeket, mert gusztustalan trutyi az összes. A kelbimbót, mert csak. A felszíneskedést, hiszen az ellenkezik az alapelvével, például a szókimondással. Ő mindig önmagát adja, bármiről is legyen szó, bármilyen helyzetben.
◆ Öt dolog, ami kikapcsolja: Bulizás, ahol bármi megtörténhet. Dohányzás, ami lehet akár vicces cigi is. Szex, ilyen egy egészséges tinédzser… Hintázás, mert az olyan szabadságérzést biztosít. Rendbontás, hiszen a törvények és a szabályok azért vannak, hogy az ember megszegje őket.
◆ Négy dolog, ami alapvetően zavarja: A hirtelen érintések nagyon fel tudják kavarni, pláne idősebb férfiaktól, s ingerültté tud válni, ha valaki nagyon nyomul, amikor ő éppen nem vevő rá. A vidámságbomba embereket alapvetően csak csillámpóninak hívja, sportot űz abból, hogy az ilyen emberek kedvét letörje, s ha az illetőt még butának is tartja, akkor ott nincs menekvés. Ha beleszólnak az életébe, az kifejezetten ellenszenvet vált ki belőle. Ha lenézik, leszólják, becsmérlik… Harcias tud lenni…
◆ Három dolog, ami az alaptermészetéhez tartozik: Kötekedés, úgy mutatja ki, ha kedvel valakit, akit nem kedvel, azzal nem kötekedik, azzal kifejezetten szemét módon viselkedik. Szókimondás, hiszen ő bizony nem fogja magában tartani, amit gondol, legyen szó bármiről, kivétel saját maga. Magáról nem szeret beszélni. Zárkózottság, hiszen nem az a típus, aki nyitna az idegenek felé, alapvetően tartja a távolságot, egyből érezni rajta, ha valaki nem szimpatikus neki, kivétel, ha érdekei máshogy kívánják, azonban a szórakozásban, bulizásban, hülyülésben hamar benne van, ráadásul a rendbontások nagy részében is, de igazán megnyitni nem pár hetes feladat…
◆ Két szín, amelyek a kedvencei: Lila, mert megnyugtatja és a vörös, mert árnyalataival nagyon sok mindent ki tud fejezni.
◆ Egy dolog, amit mindennél jobban szeret csinálni: Festeni, ez nála önkifejezés.

A girl can do what she wants to do and that's what I'm gonna do an' I don't give a damn 'bout my bad reputation

◆ Jill vs. Család: Saját bevallása szerint nem tudja, hogy miért született meg, ugyanis az anyjának pontosan annyira kell - látszólag -, mint egy púp a hátára. Soha nem értette, minek hordta ki őt, ha meg már megtette, igazán belefojthatta volna a fürdővízbe, vagy ilyesmi, mindenki élete egy picivel egyszerűbb lenne. Legalább is ő így véli. Nem utálja az anyját, sőt, mindig is nagyon vágyott volna a figyelmére, de igazából azt se érti, hogyan élte meg azt a kort, míg önkiszolgáló nem lett. Egészen hamar önállósodott. Anyai nagyszüleivel minimális a kapcsolata, el van velük, de nem kifejezetten kötődnek egymáshoz. Az apját még nem ismeri, csak látta, egészen kislánynak, azonban titokban nagyon vágyik rá, hogy megismerje, sok festménye van róla, álmokból merített ihlettel. Részben ezért is jött most Vegasba, hogy beköszönjön neki, meg... hogy bemutatkozzon.

◆ Pro lista: A festészet az a terület, amivel a legjobban tud kommunikálni. Nem szeret magáról beszélni, de a festményei sok mindent elárulnak annak, aki tud olvasni a sorok között. Illetve... elárulnának, ha megosztaná őket a világgal. Graffitizik, igazán művészi nyomokat hagy szerte a városban nagyon ügyelve arra, hogy ne bukjon le. Nagyon szeret háromdimenziós krétarajzokat készíteni, sok idejébe telt, míg elsajátította ezt a technikát. Nagyon érdeklik az emberi viselkedések és normák figyelése, sokkal jobban törődik másokkal, mint amennyire ezt kimutatja, hiszen az érdektelenség jó pajzs. Imád olvasni, szereti a történelmet, a horror filmeket és a pszichodrámákat. Érdeklik a pasik, a bulizás, lazulás, a pasik, meg a pasik, meg a bulizás, meg az apja, habár Las Vegasba érkezéséig nem is ismerte, sőt...

◆ Látszólagos Jill: Nem igazán erőteljes alkat. Vékony, kissé törékenynek tűnik, azonban osonni nagyon jól tud. Ravasz és nagyon csöndesen tud lépkedni, minden apró helyen átfér, ügyesen mászik, mindig talpra esik. Szóval ügyes a mozgáskoordinációja, ha kell, képes fájó pontokon ütni, de inkább gyorsaságát és ügyességét vetné be, ha olyan helyzetbe kerülne. Ausztrál akcentussal beszél, nem egyszer adta már elő a tájékozatlan turistát.
Haja vörös, kissé talán barnás, valamivel a válla alá ér, leginkább csak hagyja, hogy egyszerűen hulljon alá, de néha kivasalja, vagy éppen göndör hullámokba rendezi, attól függ, milyen hangulata van. Orra pisze és szeplőkkel tarkított, bőre kifejezetten világosnak számít, s bár erős napfényhez szokott, így nem ég le, de barnulásról már nem is álmodozik.
Szemei zöldek, gyönyörűen kivillanva égő fürtjei mögül. Szempillái hosszúak és dúsak, igazán meggyőzően tud pislogni, amikor arról van szó. Sminkelni szokott, iskolába enyhébben, ha buliba megy, akkor viszont elengedi fantáziáját és rendesen kiemeli szemeit.
A mindennapokban a kényelmesebb ruhákat kedveli, farmernadrágot, pólót, egyszerű topánkákat, sportcipőket. Melegben főleg farmersortot hord ujjatlannal. Buliban, akár a sminkelésnél, öltözködésben is sokkal jobban megerőlteti magát, mélyebb dekoltázst, feszülősebb öltözéket enged meg magának, vagy akár miniszoknyát is. Nem öltözik közönségesen, mindig határon belül marad, azonban panasz még sosem érkezett rá, szeret az elismerő és fürkésző pillantások kereszttüzében vonulni. Igaz, csak 168 cm magas, de lábai hosszúak és formásak, amivel tisztában is van…

◆ Kontra lista, avagy Jill legbelül: Ő az az ember, aki csak kifelé mutatja keménynek magát, hogy védekezzen. Hatalmas falak veszik körbe, ráadásul még aknamező is védi, hogy még csak érinteni se lehessen igazi valójának a határát. Hogy mitől is függ? Nem olyan egyszerű ezt meghatározni. Egész életén át hajszolta az apját, habár csak gondolatban. Életében ha kétszer látta, messziről, de festményei sorát készítette el róla, álmai rendszeres látogatója, vágyai titkos tárgya. Függ tőle, annak ellenére, hogy még nem is ismeri.
Az intimitás egészen más számára, mint amilyennek lennie kéne. Hajszolja a különös bammot, érezni akarja azt a megőrülést, amikor a világon semmi más nem számít, minden megszűnik, felrobban a föld és a többi... Persze nem találja, talán nem létezik, ennek ellenére minden alkalommal, amikor szexuális kapcsolatot létesít, bebizonyítja magának, hogy ez jó, ezt szereti, ez kell neki. Szüksége van az ilyesfajta törődésre, s alapból mindenféle őszinte érintésért majd megveszik, de mégis érintésundora van. Néha maga sem tudja eldönteni, mit is akar, sőt, van hogy gyakran, ilyenkor a megszokásokra támaszkodik.
Van egy sötét képzelgése, egy vágya, amiben brutális, kínzással tarkított, lassú halált mér a számára legundorítóbb személyre. Pontos elképzelése van arról, hogy mikor és hogyan kezdene bele, mit tenne, hogyan tenné, s hogy ezt mennyire élvezné. Ez a gondolat tudja megnyugtatni azokban az esetekben, amikor rátör a pánik. Ilyenkor ezt végigveszi, elképzeli, látja a szemei előtt és jobban lesz tőle. Görcsösen kapaszkodik ebbe a vágyba, képtelen lenne nélküle létezni, ez nála már rutin, sha, egyetlen egy mozzanatát se hagyja ki.
A festés az igazi szenvedélye, mikor alkot, úgy érzi megszűnt az egész világ. Sok minden van, amiről nem tud beszélni, egyszerűen nem talál hozzájuk szavakat, no meg személyt, akinek elmondhatná, viszont a gondosan tárolt festményei őrzik mindazt, ami benne van. EZ az igazi függősége, ha azt mondaná, csak akkor élhet tovább, ha soha többé egyetlen vonást sem fest, gondolkodás nélkül ölné meg magát. Remeg érte, szenved nélküle, a festés egyszerűen a része, általa bármire képes.
S hogyan győzi mindezeket? Alkohollal, droggal, mindegy, csak kikapcsolja. Nincs annyira lecsúszva, hogy az anyját is eladja értük - bár őt még adnia sem kell -, de mindig kell, hogy legyen a közelében valami, amihez nyúlhat. Ha kell lop nyugtatót, vagy üzletel magának tablettát, esetleg szívni valót. Lőni soha nem lőné magát. Úgy van vele, hogy annyi mindent kibírt már, ezt is szinten tudja tartani. Hol jobban belelendül, máskor kevésbé. Az ivással is hasonlóan van, ha túl erősen szorít a mellkasa, megfúj egy üveg töményet és elbújva valahova, elfogyasztja. Nem azért, hogy jobb kedve legyen, hanem, hogy eltompuljon az agya. Kell neki a... kell, hogy manipulálja a tudatát, vagy legalább az, hogy ne emlékezzen mindarra, amit el akar felejteni.
Azonban... talán a legjobban a menekülés rabja. Elmenekül saját érzései, más közeledése, az egész világ elől.
Függőségeinek se eleje, se vége, olyan szenvedélyei vannak, amik önmagukban nem ennék függővé, de együtt hatványozzák egymást. S mindez, amit a világ - és főleg az anyja, akinek szeretetére mindig is vágyott, de sosem kapta meg - hibásan kezelhetetlen személyiségnek, lázadó jellemnek ítél meg. Pedig csak odafigyelésre és biztonságra vágyik...

Történet vagy szerepes példa

„… Nem jött meg, ráadásul random elkap az émelygés. Azt hiszem, Amos célba talált. Nem szóltam neki. Két hónapja van itt, de ki tudj,a meddig marad…”
„… Ma voltam orvosnál. Hat hetes a baba, úgy döntöttem megtartom, Amos akár marad, akár elmegy. Nem szólok neki, az én gyerekem…”
„… Két hete ment el, nem vett észre semmit. Amos nem elég jó hozzám, nincs nekem arra szükségem, hogy idekösse magát. Remélem fiam lesz. Fiút szeretnék…”
Anyám naplóját olvasni egészen vicces dolog. Innen tudtam meg pl azt is, hogy szerette apámat, de sokkal erősebb volt a szerelme a pénz felé, mint apám felé. Arra vágyott, hogy majd valami gazdag majom elveszi és pénzeli egész életében. Nem tudom, hogy képzelte ezt és minek tartott el engem, de valahogy mindig szerencséje volt. No meg formás alakja, szép arca, jó ízlése, hatalmas tervei és semmi szégyenérzete. Ilyen volt anyám a kilencvenes években, alig 18 évesen. És azóta… Azóta sem változott sokat…
„… Ma megtudtam, hogy Jillian rendszeresen lóg az iskolából. Mivel érdemeltem ki, hogy ezt tegye velem, mikor mindent megkap, amire csak szüksége van?! A múlthéten vettem neki új szoknyát. Sok pénzt költök rá, de semmit nem értékel. Mit csináljak vele?...”
Igazából sokat gondolkodtam már azon, hogy anyám észrevette-e, hogy nem hordok szoknyát. Legalább is nem olyat, amilyet ő vett nekem. Kicsit sem ismer az anyám. Nem tudom, hogy nem is akar megismerni, vagy egyszerűen csak ő azt hiszi, hogy mindent tud rólam. Pedig semmit… Mindegy, szóval igen, lógtam és eladtam azt a virágos szoknyát, hogy koncertjegyet vegyek belőle. Nagyon jó helyre kaptam AC/DC jegyet!!! Ott a helyem.
„… Ma itt járt Amos. Nem értem, mit keresett itt, de… jó volt. Amossal mindig is jó. Jill iskolában volt, most sem szóltam neki, se az előző sok alkalommal, amikor erre járt. Soha nem mondom el neki. Jill amikor kérdezősködik, akkor mondok dolgokat, de szerencsére nem kérdez sokat. Eléggé magának való. Elviszem pszichológushoz, hátha segít rajta valamit…”
Öt voltam, amikor először láttam az apámat. Tudtam, hogy ő az, láttam képről. Azt is tudtam, hogy ő nem ismer engem és anya nem is akarja, hogy ismerjen. Tudtam, de nem igazán értettem meg, miért, de elfogadtam. Lényegében nekem mindegy volt, én elvoltam. Most is így vagyok ezzel. Messziről gyakran néztem őt, amikor megjött és amikor elment. Talán egyszer rám is pillantott. Talán, de mire visszanézett volna, már nem voltam ott. Nem tudom, meg akarom e ismerni. De lefestettem. Álmomban szoktam látni az arcát. Anya szerint sokban hasonlítok rá, bár… ezt főleg akkor mondja nekem, mikor haragszik rám. Bár mindig haragszik valamiért…
„… Már hozzászoktam, hogy Jillian nem mond el nekem dolgokat, de hogy hazudjon! Hova fajul még el ez a lány?...”
Elmondtam anyámnak, hogy szoktam füvezni. Eléggé vicces volt, mert nem hitt nekem, pedig tényleg szoktam. Közölte velem, hogy ő nem érti, hogy minek akarom feleslegesen kiborítani, meg miért mondok neki ilyeneket, amikor nyilván nem igaz, mivel nem is lehet rá pénzem. Hát van, eladok dolgokat, vagy ha kell, akkor kiveszek a tárcájából. Nem vagyok függő, de néha jól jön. Dohányzom is, de hát ez van. Minek kérdez, ha nem hiszi el utána az igazságot?
„… Szerelmes vagyok! Jó képű, alig idősebb nálam és jól menő cége van! Nem zavarja, hogy van egy lányom! Igazi főnyeremény! Ma lesz a második randink, de teljesen oda vagyok érte. Az első két napig tartott, a mostani talán még hosszabb lesz! Azt mondta, megveszi nekem azt a gyönyörű nyakláncot! Annyira szeretem!...”
„… Imádom az új lakásunkat és az sem érdekel, hogy anyámék már megint nem állnak velem szóba. Mindig is haragudtak rám, amiért nem tanultam tovább, meg azért is, mert teherbe estem. Szegény Jill, nem tehet róla, hogy nem szeretik, csak elszenvedi…”
Soha nem értettem, hogy anyám miért gondolta azt, hogy a nagyszüleim őt jobban szeretik, mint engem. Befolyásos, de koránt sem elég gazdag emberek, akik tele vannak felszínes barátságokkal, rendszeresen estélyekre járnak és a legnagyobb problémájuk, hogy a mittudoménkicsodáék jobb helyre mentek nyaralni, mint ők. Nah igen, mert nekik valószínűleg nincsenek adósságaik. Szerintük anyám pasija nem elég gazdag hozzá. Engem szeretnek, a maguk módján, ahogy anyám is. Tegnap elkapott egy rendőr, de végül elengedett, mert elhitte, hogy csak rosszkor voltam rossz helyen. Felszámolták a buli helyünket… Remélem, hamarosan találnak új helyet a srácok…
„… Megütöttem a lányom! Hogy mondhatott ilyet? Hogy merészelt ilyen dolgokat hazudni nekem? Elképesztő, a saját lányom féltékeny a boldogságomra! Egész éjjel zokogtam, amiért ezt mondta. El se mertem mondani Scottnak. Nem is fogom. Hamarabb kellett volna megfognom ezt a lányt… Hogy tehette ezt? Mit kezdjek vele? Adjam bentlakásosba? Scott lebeszélt róla, azt mondta, csak jobban elkanászodna… Nem tudom, mit csináljak. Attól a hülye apjától örökölte mindezt… Elkeseredtem…”
A csuklóm megint be van kötve, anya szerint csak kamuból, az iskolában azt mondtam, hogy ráestem. Elhiszik, mindig elhiszik. Vagy csak nem érdekli őket. Ma éjjel anya megint nem lesz itthon, de már nem bánom. Utolsó éjszaka. Ki fogom bírni. Sokszor kibírtam már. Még egyszer nem gond, mert holnap lelépek. Egyikük sem lesz itthon, már azokat a képeimet, amik fontosak összecsomagoltam és feladtam két napja. Minimum egy hét, mire megérkeznek, de talán több is. Egy hátizsákba összecsomagoltam a legfontosabb dolgaimat. Lelépek. Felkeresem apám, nála dekkolok egy darabig, majd tovább állok, s mire ez bárkinek feltűnne, már messze leszek. Tudni akarom, milyen ember az apám. Ismerni akarom. Kivettem némi pénzt anyám és annak a baromnak a tárcájából is. Nem fog feltűnni nekik. Még egy este… Ki fogom bírni. Mert erős vagyok, nagyon erős. Szeretem Gold Coastot. Szeretem Ausztráliát. Szeretem, de egy darabig nem jövök ide vissza. Talán soha…