- Olyan kedves voltál ma James-el, pedig, tök bunkó volt veled ma is. – csicseregte a fülembe Lucy, miközben éppen az arcomról próbáltam meg eltüntetni a munkámhoz elengedhetetlen vakolatmennyiséget.
- Kedves? Én? Ugyan már Lucy. Mikor voltam én kedves utoljára valakihez is, csak úgy? Csupán csak próbálom elrendezni a dolgaimat. – feleltem egykedvűen, miközben a szemetesbe dobtam az utolsó vattapamacsot is.
Felálltam a sminkasztalomtól és egy szál Vitoria’s secret fehérnemű szettben sétáltam el az ágyamig. Nem szerettem volna, ha James tudomást szerez a menekülésemről, de Lucy-nak mindenképpen szerettem volna elmondani. Ő volt az egyik legjobb barátnőm. Nem akarom benne hagyni a trutyiban, úgyhogy éppen itt az ideje annak, hogy elmeséljem neki a terveimet.
- Lucy! Valamit el kell neked mondanom, de ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, mert akkor nagy bajba kerülhetünk mind a ketten. – mondtam határozottan, miközben mélyen a szemébe néztem, amolyan ellentmondást nem tűrő tekintettel.
Ha rájönnek, hogy mire készülök, akkor nekem annyi. Nem csak magamat nem fogom tudni megmenteni, de még Lulu-t is bajba sodrom.
- Faye kezdesz megrémiszteni. Baj van? Tettél valamit, amit nem lett volna szabad? – pislogott felém rémülettel és aggodalommal teli szemeivel.
Anyám… Miért kell mindjárt a legrosszabbra gondolni? Bár ha úgy vesszük akkor végül is igaza van… legalább is részben.
- Még nem… De fogok. Itt hagyom New Orleans-t és James-t is. Meg akarok tőle szökni. Elmegyek Vegas-ba. Ott él a bátyám, Ő majd segíteni fog nekem… nekünk. Megszabadulhatunk James-től. Velem jöhetsz és magunk mögött hagyhatjuk ezt a vadbarmot. Na mit szólsz? – mondtam reménykedőn és bizakodva benne, hogy hallgat a józan eszére, úgy dönt velem tart.
Nem szeretném, ha itt maradna, mert majdhogy nem, biztos vagyok benne, hogy az a szemét láda megpróbálna kiszedni valamit belőle arról, hogy merre vagyok. Vagy így, vagy úgy. Az a mocsok nem riad meg semmitől. Minden eszközt képes bevetni azért, hogy megtudja, amit akar.
- Faye, én… Én is félek tőle, de… de biztos jó ötlet ez? Nem fogunk még nagyobb bajba kerülni? - aggodalmaskodott, miközben mind a ketten lehuppantunk az ágyunkra.
Az isten áldjon meg téged Lucy Chamberlain. Mi lenne veled, ha még ennél is nagyobb nyuszi lennél? Az ember nem is gondolná, hogy egy olyasvalaki aki beáll luxus prostinak, az ennyire be van tojva egy pasitól. Jó igaz. James nem arról híres, hogy előbb kérdez aztán üt, hanem sokkal inkább fordítva. Na de akkor is. Éppen eléggé ismerjük már a piszkos kis trükkjeit, hogy meg tudjuk védeni magunkat töle.
- Ne legyél már ekkora nyuszi. Gareth segíteni fog nekünk mindenben. Meg amúgy is. Nagy lányok vagyunk már mind a ketten. Meg tudjuk magunkat védeni, még tőle is. – vágtam vissza miközben jó erősen és bátorítón megszorítottam a kezét.
- Holnap még van egy kuncsaftom, de utána szabad vagyok két napra. Amint lerendeztem az ügyfelemet, indulok. Ha jönni akarsz akkor a reptéren találkozunk. De ha mégis úgy döntesz, hogy nem jössz akkor, nagyon vigyázz magadra. Rendben? – kérdeztem aggodva, hiszen Lucy a barátnőm és féltem. Igazán féltem James-től.
- Gondold végig és dönts úgy ahogy jónak látod. Na de most aludjunk, mert hulla vagyok. – mosolyogtam rá és adtam neki egy hatalmas nagy puszit, majd bebújtam a pihe puha ágyikómba , magamra húztam a takarót és kizárva a külvilágot, mély álomba merültem.