Buli.
Na igen ez az a szó amit én nagyon ritkán engedhetek meg magamnak anélkül, hogy ne kelljen közben valaki után szimatolnom mint egy szerencsétlen kutyának. Legnagyobb sajnálatomra a mai napom is hasonlóképpen fog működni.
Első körben szépen, túl dögösen kicsípem magam, hogy valamelyik szerencsétlen - természetesen ha ott lesz - felfigyeljen rám. Nem szívesen megyek bele az efféle játékokba már csak azért se, mert nem egyszer játszottam már úgy a csalit, hogy csak nagy nehézségek és egyezkedések árán tudtak a társaim kirángatni a trutyiból. Ennek ellenére mindig vagány, talpra esett csaj voltam és a nyomozóiroda vegasi kirendeltségének egyik legjobbja, szóval nem engedhetem meg magamnak a sopánkodást, morgást és hisztizést, teszem amit tennem kell, amit mondtak nekem.
Kleopátrára vágott hajamat nagyjából tíz perc alatt tökéletesen simára vasalom, s ledobva magamról a fehér törölközőt, belerázom magam egy igen csak szűk szabású bőr szerkóba. Nem azt mondom, hogy bármelyik paraméterem is sokat dúsult volna, egyszerűen nem érzem túl jól benne magam. Vannak akik a nap huszonnégy órájában ilyenekben rohangálnak és hát.... halványlila fogalmam sincs, hogy mit szeretnek benne. Lehet, hogy nem a legfeszesebb bőr ami minden egyes lépésnél vagy puszta mozdulatomnál nyikorog, de elég furán érzem magam benne még akkor is mikor megállok az egész alakos tükör előtt, hogy megigazítsam magamon. A mell alá érő dekoltázs elég zárt ahhoz, hogy a két halmot még takarja, de nyilván sejteti, hogy nem sok kell hozzá, hogy kibukjanak. Épp ezért akasztok a nyakamba több hosszú arany láncot. Csuklómra karperec kerül, ujjaimra gyűrűk. S mivel a ruha a térdem fölé ér, felesleges lenne elvágni a lábaimat egy hosszabb szárú cipővel így egy egyszerű platformos, fekete magassarkúba bújok ami tökéletesen kiegészíti az amúgy is "motoros" összhangot.
- Nem lesz ez így egy kicsit sok? - les végig rajtam Tim, mikor megjelenik a szoba ajtajában. Csak elvigyorodok.
- Ha gondolod lejjebb is vetkőzhetek viszont akkor tényleg nem lesz rajtam semmi csak egy bugyi....
- Úgy gondoltam, hogy nem lenne jobb egy vörös darab ami mindent takar, és körülbelül a térdedig ér? - sötét szemei mintha aggodalommal lennének teli. Tim olyan számomra mintha a bátyám lenne. Egész életemben szerettem volna egy idősebb testvért, de nekem csak egy húg jutott. Nem azért, imádom őt de mindig jó érzés amikor van valaki aki védelmez, óv és szeret. Itt van persze Dylan is, de egy szerelmi és egy testvéri kapcsolat azért más.
- Nem értem, hogy miért aggódsz mikor te is ott leszel - bájos vigyorral lesek tükörképére, mi lassan de biztosan tövig rágja a körmeit.
- Ne idegeskedj már annyira inkább fogd magad és indulj le a kocsihoz, mindjárt ott vagyok én is.
Nagyjából további húgy percre van szükség ahhoz, hogy leérjek majd elérjük a szórakozóhelyet.
- Te maradj kint, és figyelj, szimatolj! Enyém a benti tér... - utasítom Timet. Nincs nálam se fegyver, se más védekező eszköz csak a kis jelvény ami igazolja, hogy FBI-os vagyok, de ezt is jól el rejtettem, hogy ne legyen feltűnő. Nem akarok tömeg hisztériát kirobbantani.
Gyors, ügyes mozdulatokkal táncolok végig az emberekkel tömött helyiségen, hogy mihamarabb elérhessem a pultot. Innen könnyebb terepszemlét tartani.
- Egy Mojitot kérlek! - szólok oda a fiatal pultos csókának, ki miután alaposan megnéz magának, biccent, és már keveri is az italom.


[You must be registered and logged in to see this link.]

Lassan, de biztosan telnek a napok. Egyik követi a másikat nem sok változatossággal. Reggelente felkelek, elvégzem az aznapra kiadott munkám, elő hívattatom, majd leadom őket a munkahelyemen, ha a főnök ráér és van kedve hozzá lezavarunk pár menetet, aztán hazamegyek, megvacsorázok, lezuhanyzok, készítek holnapra ruhát és alszok. Nem rossz kis napi rutin, bár egy idő után már unalmas. Jó a munkám, szeretem és a főnököm is nagyon profi az ágyban, élvezet vele csinálni, de néha nem árt egy kis változatosság. Ma péntek este van és véget ért a munkaidőm. Hétvégén nem dolgozom, ezért ma nem kell korán lefeküdnöm. Úgy döntök elmegyek és szórakozok kicsit. Gyorsan lezuhanyzok, magamra kapok egy fekete fehérneműt, főlé egy vörös, éppen térd alá érő, enyhén dekoltált ruhát, hozzáillő magassarkút, kifésülöm a hajam, megcsinálom a sminkem. Az ékszert nem húzok fel sokat, csak pár gyűrűt, egy órát és egy rövidebb nyakláncot. Elégedett vagyok a látvánnyal, ami a tükörből elém tárul és nem tartom kizártnak, hogy ezen az estén egy ágyba kerülök valakivel, amit nem is bánok. Biszexuálisként egyik nemet sem vetem meg és ez szexuális téren jó, mert, ha ráunok a férfiakra lefekszek egy nővel, vagy fordítva. Ma talán inkább egy nőre vágyom, a héten sok jutott ki a férfiakkal való szeretkezésből. Elindulok egy szórakozóhelyre, ami egész közel van és általában szoktak is benne lenni szép számmal. Gyalog megyek, mert nincs messze és kevesebb, mint fél óra alatt odaérek. Beérve kissé hangosan szóló zene üti meg a fülemet, de most nincs kedvem táncolni, inkább innák valamit, mert kicsit kiszáradtam sétálás közben. A pulthoz lépve rendelek magamnak egy nem túl erős koktélt, amit elkezdek iszogatni. Nem kell sokat várnom és mellettem terem egy csinos csaj szexi motoros szerkóban. Egyből megtetszik nekem. És ez a ruha, ami rajta van igazán beindítja a fantáziám, főleg a mély dekoltázs.
- Szia! Nagyon jó alakod van. - jegyzem meg felé fordulva és mosolyt varázsolok az arcomra. Gyorsan szólásra nyitom a számat, még mielőtt lekoppintana. - Fotós vagyok és szükségem lenne egy modellre. Te megfelelőnek tűnsz. Ha volna kedved hozzá eljöhetnél a műtermembe. - nyújtok át neki egy névjegykártyát, amin a nevem, a számom és a termem címe szerepel, ahol képeket szoktam készíteni. Persze nem ezért szólítottam le eredetileg, azonban ez ürügynek megteszi és az igazat megvallva egy fotóalany mindig jól jön. Ha csak fotózni engedi magát már akkor sem jártam rosszul, legalább megnézhetem alaposabban a testét.

Tekintetemet le se veszem a pult felé felszerelt tükörszerkezetre amivel a szórakozóhely egy részét tökéletesen be lehet látni. Nem látom sehol a pasit még annak ellenére se, hogy minden létező kis pontot így vagy úgy, de szemügyre vehetek. A fülemre érkező utasítások persze nem maradhatnak el, és azt is végig hallgatom amit Tim mond. Elmondása szerint ő se lát semmit, ami gyanús ugyanis a hatalmas fekete Caddilacek kint parkolnak az épület mögött és biztos, hogy nem a biztonsági őrök és kidobófiúk rohangálnak ilyen zsebbenyúlós járgányokkal.
Gyanús tekintettel meresztem magam elé barnáimat még akkor is, mikor megkapom az italomat és kortyolok belőle egy keveset. Valamiért nagyon kezd gyanús lenni ez az egész, viszont nem tudnám megmondani, hogy miért. Létezik, hogy kezdek erőteljesen paranoiás lenni?
Talán épp emiatt lepődök meg mikor egy lány hangja üti meg a fülem. Nagy merengésem és gondolkodásom közepette lehetőségem volt rá, hogy jobban megnézzem, kik tartózkodnak a környezetemben. Így az idegen nő hangja és érdekes megjegyzése meglepően de mosolyra fakaszt.
- Tessék? - nevetek fel vidáman, ám hamar folytatja is a mondanivalóját. Ah, így már mindent értek.
- Ó, köszönöm. A végén még felcsaphatok modellnek is igaz? - veszem át tőle a kis névjegyet. Annak idején - még lány koromban - volt pár alkalom mikor minden vágyam az volt, hogy egyszer modell legyek és megmutassam az embereknek, hogy milyen is a természetes szépség, mikor nincs az ember kitömve, felfújva, feltöltve és leszívva. Viszont anyám halála után már nem tudtam ezzel foglalkozni. Mindig is tisztában voltam az adottságaimmal de ezt olykor aljas módon a munkám terén használtam fel, pont úgy, ahogy ma.
- Claire, nincsenek sehol. Szerintem nem ide jöttek... - súgja Tim a fülemre, én pedig már lesek is vissza mosolyogva a lányra, kinek a kezemet nyújtom bemutatkozás céljából.
- Claire vagyok és hát... köszönöm az ajánlatot de... nincs túl sok gyakorlatom, szóval fogalmam sincs, hogy milyen amikor az embert úgy igazán kézbe veszi egy fotós - vallom be és már csak azért is ezzel a témával foglalkozok tovább, mert így a mögötte elterülő emberek tömkelegét is alaposabban szemügyre vehetem. Hátha mégis itt van az a maffia csődör akinek szét kell rúgni a seggét.

Magamban felsóhajtok és elmormolok egy rövidke imát. Szerencsére hisz nekem és nem akar lekoptatni, aminek nagyon örülök. Mondjuk, ha le akart volna rázni se hagytam volna könnyen magam, elég makacs tudok lenni néha. A kezdeti reakcióját sikerült jobbra fordítanom és megpillanthatom a szép mosolyát is, ami igazán jól áll neki. Szép fehér fogai vannak, valóban jó lenne modellnek. Nem túl könnyű türtőztetnem magam, de a cél érdekében megteszem.
- Szerintem igen, csinos vagy és az alkatod is meg van hozzá. - válaszolom mosolyogva. Kissé nehéz úgy tenni, mintha csak fotós szemmel tekintenék rá, holott inkább szexuális vágyat érzek iránta. Az motivál, hogy lehet sikerül elérnem a célom, vagy legalább jobban megnézhetem. Azt lemerném fogadni, hogy smink és szerkesztés nélkül is jó képek készülnének róla, lehet csinálnék is pár másolatot belőlük magamnak. Elfogadom a felém nyújtott kacsóját és lágyan megrázom.
- Én Behati vagyok és nem kell félned, nem foglak bántani. Segítek majd beállni a pózokban, neked mással nem is kell foglalkoznod csak, hogy mosolyogj és légy természetes. - próbálom megnyugtatni és remélem sikerül kicsit megnyugtatnom.
- Itt van a közelben a műtermem, átmehetnénk és ott meglátnád mennyire könnyű ez. - bátorítom, hátha bejön és sikerülne kicsit kettesben maradnunk.

Meglep a lány közvetlen viselkedése, és tényleg érzem, hogy forrósodik a nyakam, mert van, hogy még a férfiaktól se kapok ilyen kedves bókot. Van amelyik csak utánam fütyül, vagy belecsíp a fenekembe esetleg megpaskolja azt futtában, de természetesen olyan is van, aki csak elismerően, bólogatva végignéz rajtam és annyiban hagyja a dolgot. Az ilyet sokkal jobban tudom értékelni már csak azért is, mert nem ér hozzám. Emellett van, hogy az ember tekintete sokkal többet árul el a mimikájával együtt mint a paskolás. Ez utóbbi nem elég, hogy undorító de még visszataszító is mert elárul mindent az emberről. És az ilyenekről nekem rögtön a kocsmabuzi, állandóan ittas, szesztől bűzölgő nagy hasú, foghíjas barmok jutnak eszembe.
- Köszönöm, kedves tőled. Nem sok női társam dicsérgetett eddig - vallom be neki halovány mosollyal. Tim láttán viszont ez a mosoly gyorsan le is lohad a képemről, s kihúzott háttal veszem szemügyre a férfit. Mi a francot keres ez bent és miért nem szólt? Komolyan kitérek a hitemből még akkor is, ha nem vagyok vallásos! Ez azért nem fair így. Viszont azzal, hogy nem jelez, nem hallom még csak recsegni se a fülest, inkább vissza fordulok a lányhoz, mielőtt túl feltűnő lenne, hogy más felé kacsintgatok. Ezután fogunk csak kezet. Viszont észhez is térek rögtön ami a fényképeket illeti.
- Nagyon örülök a találkozásnak, de... az az igazság, hogy a munkám nem engedi meg, hogy hasonlóban vegyek részt. Ha valamilyen véletlen folytán kitudódna, hogy fényképészhez járok amiből teszem azt idővel pénzt nyernék, valószínűleg páros lábban rúgnának ki. Nagyon csábító ajánlat volt, meg is találtad a gyengémet vele, de sajnos nem engedhetem meg magamnak - tűrök egy előre hulló hajtincset a fülem mögé. És nem csak az a baj, hogy félek a főnökömtől vagy a társaim véleményétől, sokkal inkább azzal van bajom, hogy mi lenne Dylan véleménye ha hazaérnék és azt mondanám, hogy " Hé, drága! Csináltak rólam pár jó képet megnézed?"
Remélem ezzel nem vágom el rögtön magam a lánynál, mert végre találtam egy normális társat estére. Így nem fogom tövig rágni a körmöm nagy unalmamban, mert ugyebár Timmel most nem mutatkozhatok együtt.
- Mióta fotózol? - kérdezek rá gyorsan, nehogy kínos csend üljön közénk.

Úgy érzem sikerül megtartanom a kedvesség és a flörtölés közt húzódó finom határt és a bókjaimat inkább az előbbinek, mint az utóbbinak beállítani. Kár, hogy nem tudom, hogy ő vajon olyan szemmel tekint-e rám, mint én rá, vagy számára simán csak egy csaj vagyok, aki leszólította. A jelekből se túl könnyű bármit is levonni, bár azt hiszem ő talán nem akar többet tőlem egyszerű beszélgetésnél. Azonban nem bánom a dolgot, mert egy ilyen csinos társaság már önmagában se rossz.
- Szerintem nemtől függetlenül meg lehet dicsérni valakit. - mondom és tényleg úgy tartom, hogy csak a férfiak dicsérhetik meg a nőket és fordítva. Abban még nincs semmi, ha egy nő megdicsér egy másik nőt, attól még nem feltétlen akar lefeküdni vele. Mondjuk ez jelen esetben nem igaz, de nem baj, ha ő úgy gondolja, hogy igen. Sajnos úgy nézem történt valami, mert próbál kihátrálni a fotózás elől.
- Kár, bár nem kürtöltem volna világgá, diszkréten kezeltem volna. - jegyzem meg és belekortyolok a koktélomba. Bánom a dolgot, mert szívesen lettem volna kettesben vele és néztem volna. Azért annyira nem bánt meg a dologgal, megértem az ő álláspontját is. Lehet az ő helyében én se kockáztatnám meg, hogy kirúgjanak a munkámból.
[color=#ff0066]- Pár éve kezdtem el, eleinte csak hobbi volt[./color] - válaszolom a kérdésére. - Mit dolgozol? - kérdezem meg tőle megelőzve, hogy esetleg kínossá váljon a hangulat.