Charlotte Rebecca Richmond

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: életvidám, optimista, pörgős, kissé szeleburdi, törtető, kedves, figyelmes, ragaszkodó, maximalista.

◆ negatív tulajdonságok: néha túlontúl elszánt, csökönyös, időnként túlzottan bevállalós, meggondolatlan, sokszor beleüti az orrát abba, ami nem tartozik rá.

◆ egyebek:
Régen prostituált volt, de erről nem sokan tudnak, igyekszik titkolni.
Terhes, de nem meri megmondani Neilnek, akivel egyébként az esküvőt szervezik éppen.
Sokszor kockáztat egy-egy sztoriért, talán feleslegesen is olykor, és túl sokat.

Történet vagy szerepjátékos példa

Csendesen, viszonylag nyugodtan ücsörögtem az asztalom mögött. Úgy gondoltam, hogy ma még befejezem egy elkezdett munkámat, ellenőrzök néhány fényképet, amiket a sztorihoz készítettünk, és egyből hazafelé veszem az irányt, hogy összedobjak valami vacsorát – illetve vacsorafélét - Neilnek. Nem mondhatnám igazából, hogy rossz szakács vagyok. Sőt, igazából bármit meg tudok csinálni, amit igazán szeretnék. A probléma csupán akkor szokott bekövetkezni, amikor eszembe jut valamit, amit azonnal meg kell csinálnom, és mire észbe kapok, máris odaégett a szenzációs kreációm. Szóval nem túl biztonságos, ha én veszem birtokba a konyhát, ennyi a lényeg. Ma azonban mindenképpen meg szerettem volna próbálni újra, de hogy miért, azt magam sem tudtam pontosan. Egészen egyszerűen csak jó kedvem volt és szerettem volna, ha Neilnek örömet okozhatok. Ilyen ez a szerelem… még sohasem éreztem hasonlót, de ez olyan elemi erővel robbant be az életembe, hogy nem voltam képes szabadulni tőle. Szinte már az első pillanatban megtörtént, mint valami érzelgős, bugyuta könyvben. Csak úgy, bumm!
Gondolataimat a telefon csörgése szakította félbe, mire unottan vettem fel a kagylót és emeltem a fülemhez, legalábbis addig, amíg meg nem hallottam, hogy ki van a vonal túlsó végén. Volt egy remek kis informátorom. Narkós egyén, semmi fontos, de a pénzért legalább mindig használható tippjei voltak. A lényeg, hogy most is akadt egy jónak tűnő, én pedig kapva-kaptam az alkalmon, mint aki egész életében erre várt. Kitudja, lehet, hogy tényleg akkora felhajtás fog kerekedni ebből az egészből. Ha mi lehetnénk az elsők, akik megírják, hogy az egyik képviselőt egy férfival kapták rajta, hát az szenzációs lenne! És ennyit az esti tervekről természetesen…
- Dannie! – szóltam oda a fotósomnak, aki legtöbbször hűséges társam volt még a leghátborzongatóbb, leginkább nyakat törő útjaim során is. Egy sztoriért bármit, ez volt az én mottóm, és sikerült rá is átragasztanom, vagy csak nem bírt a kedves mosolyomnak ellent mondani. Igazából nem tudtam, de nem is érdekelt, amíg megtette, amire kértem.
- Mondd, Charlie! – fordult oda legalább olyan unott arccal, mint amilyen az enyém is volt még a közelmúltig. – Nem szeretem, ha így nézel… - dünnyögte maga elé, és elnyomott egy ásítást, amire én csak csillogó szemeimet még meggyőzőbben függesztettem rá.
- Figyelj, most hívtak. Van egy nagy sztori. Óriási sztori, Dannie! – bizonygattam lelkesen, és én már fel is pattantam a helyemről. – Pakolj, megyünk máris. Nem hallod?! – sürgettem, hátha attól összekapja magát végül. Nos, nem úgy tűnt, mint aki annyira lelkesedne most ezért, mint én, de nem érdekelt. Úgyis rá fog jönni, hogy mekkorát kaszálhatunk egy ilyennel. Lehet, hogy még elő is léptetnek! Nem, erre egyelőre még nem mertem gondolni sem, pedig ez volt a legnagyobb vágyam.
- Ne már, Charlie, most ebédeltem… - nyafogott tovább, mint egy hisztis kölyök, ám én addigra már ott toporogtam mellette a cuccaimmal felszerelkezve. Magnó, táska, jegyzettömb, egy rakat toll a biztonság kedvéért, ha mind egyszerre akarná bemondani az unalmast, és persze jómagam. Készen álltam, szemüveg a tokban.
- Nem érdekel, ez baromi nagy lehetőség. Csipkedd magad és induljunk. Majd a kocsiban mondom, hogy melyik kaszinóhoz megyünk, csak induljunk már! Gyerünk! – most már az ingénél fogva ráncigáltam magam után, hátha ezzel ösztönözhetem egy kicsit jobban. Sikerült is, mert öt perc múlva már kifordultunk a parkolóból, és úton voltunk a célunk felé. Istenem, ha ez összejönne, hát én nem is tudom, hogy mit csinálnék. Erről pedig eszembe jutott, hogy mit szerettem volna csinálni ma este. Bűntudatosan kaptam elő a telefonomat és tárcsáztam Neil számát, de csak a hangposta kapcsolt be. Alig láthatóan ugyan, de elhúztam a számat, mert utáltam a nagy semmivel cseverészni, de a semminél még ez is jobb.
- Szia, Édes! – üdvözöltem vidám, csivitelő hangon. – Későn érek haza, úgyhogy ne várj meg, ha fáradt leszel. Ígérem, kiengesztellek, majd! – mosolyogtam bele a telefonba, elfordulva a vezető Dannie felől. Már megszokta, hogy Neillel hogyan szoktam telefonálni. Akkor is, ha Neil nincs a vonal másik végén, nekem az ilyesmi nem okozott gondot. Amúgy is, biztosan elfoglalt volt. Lehet, egy akció közepén volt éppen, vagy akár egy megbeszélésen, eligazításon, vagy minek hívják ezt a zsaruk. – Ja, és rágd szorgalmasan a rágót! – utaltam a tegnap számára vett rágóra, ami a cigiről való leszokásban segített. – Szeretleeeek! – azzal már ki is nyomtam, figyelmemet pedig az előttünk felgyűlt kocsisorra szegeztem. Csak menjünk már!