Végre kimozdul a nagyvárosból, hogy más tevékenységeknek is hódoljon. Fejébe vette, hogy a legközelebbi túraparadicsomba elmegy, hogy friss levegőt szívjon. A sok mocsok, ami a városban lerakodott a tüdejére, az nem a legegészségesebb. A jó levegő majd helyre teszi, ráadásul feltöltekezhet a táj szépségéből. A művészek már csak ilyenek. Már a hajnali órákban nekiáll készülődni, hogy reggel egy buszra felszállva megérkezzen a 1 órára fekvő szép erdős vidékre. Tele van turista útvonalakkal. Leszállás után megnézi, hogy mikor megy vissza az utolsó busz a városba, aztán ahhoz igazítja a menetrendet. Előveszi a térképet, aztán szétnéz, hogy melyik helyet keresse fel először. A közeli kilátót célozza meg, ahonnan tökéletes lehetőse lesz a tájat végignézni. Elindul nyugodt tempóban, mert innen a kezdőponttól azt írja, hogy 1 óra sétálást igényel.
~Erre már vágytam. ~ Jelenti ki magában, már élvezheti is egyből az erdő ízletes levegőjét. Út közben mindenkire ráköszön, akivel találkozik. Az első tizenöt perc kellemesen telik el, de aztán jön az emelkedő. Ülő munka végett nem örül a felfelé menetelnek, mert nincsen hozzászokva. Kissé meredek, s kifárasztja az embert akármennyire sportos az illető. Lejjebb vetkőzik, sőt magába töm néhány szendvicset, hogy legyen energiája. Fél óra kapaszkodás végére teljesen kimerül, de sikeresen eléri a kilátót.
~ Huh, majd kidobtam a tüdőmet. Többet kellene sportolnom.~ Veti fel magában az ötletet, aztán a korlátba kapaszkodik, hogy nyugodtan felmenjen. Kissé szelesebb az idő idefenn, így rögtön felöltözik, hogy ne fázzon meg. Megnézi az óráját, hogy mennyi az idő, majd megebédel. Táplálkozás közben van alkalma alaposan szétnézni. Előkapja a térképét és próbálja azon beazonosítani, hogy mit lát. A falatozás végeztével elővesz egy sima füzetet, majd egy ceruzát. Nekiáll lerajzolni mindazt a szépséget, ami a szeme elé tárul. Kellemes időtöltés, ráadásul ez amolyan rajzoló gyakorlat számára, hogy még inkább ügyesebbé váljon.
~ Legkésőbb öt órakor kell visszainduljak.~

Szeme sarkából látja, hogy valaki érkezik még a kilátóhoz, de egyelőre nem vesz róla tudomást. Ha nem csap nagy zajt, akkor nem fog csúnyán nézni rá. Elég alapzajnak a családos túrázok, legfőképpen a gyerekek, akik kíváncsiskodnak. A tájkép, amit gyakorlás miatt készít, az tökéletes. Kezének mozdulatai árulkodik a kézügyességéről és tehetségéről. Lenn dolgozik, hogy az utolsó simításokat elvégezze rajta, mikor meglökik. A ceruza megcsúszik, majd pontosan a felénél kettészeli az egészet. Egyáltalán nem ül, hanem áll. Mikor meghallja a másik szólítását, akkor kíváncsi lesz, hogy kivel hozta össze a sors. Odafordul az ismeretlen fotóssal, aztán megmutatja neki a bűnét.
-Egy óraja csinálom, s végeztem volna, ha…- A hatás kedvéért tart egy kicsi szünetet. Sóhaj kél az ajkairól, mint ha lemondana valamiről. Belenéz a másik szemébe, és végül folytatja.
-Ha nem rontottál volna bele. De ne aggódj, ez csak gyakorlásként csináltam, így nincs miért haragudnom rád. Ha igazi képnél fordulna elő, akkor komoly szóváltás lett volna köztünk. – Magyarázza el a helyzetet, majd elrakja a felszereléseit, hogy ne legyen útban. Van ideje addig megnézni a beszélgetőtársát. Tetőtől talpig megvizsgálja, később megint felszólal.
-Tudtad, hogy nagyon bárdolatlan szavakat szegeztél nekem? Egyrészt nem hinném, hogy haverok lennénk. Másik dolog a cseszni szó elég illetlenül hangzik számomra. Mindenkivel így szoktál beszélgetni? – Teszi fel a kérdést, de nem hagyja szóhoz jutni. Szeretné szembesíteni, hogy olykor nem árt, ha megfelelő szavakat használja. Talán akkor nem fog másoknál se kudarcot vallani.
-Szóval ha megkérhetlek, akkor beszélgethetnénk közös nyelven? A finom szavak lehet, hogy számodra nyálasak, de ahol én dolgozok ott ez a szokás. Escort vagyok, emellett pedig festőművész. – Hogy ne hervadjon le a másik kedve, ezért egyik kezét a vállára teszi, aztán megpaskolja.
-Különben bocsáss meg, hogy nem mutatkoztam be az elején. A nevem Yamamoto Yusuke. Örülök a találkozásnak, bár tényleg kissé ügyetlen volt. – Szavaival ellentétben barátságosan mosolyog rá, majd nyújtja felé a kezét, hogy megszorítsa.
-Látom, te fotós vagy. 27 évesnek saccollak és nincs barátnőd.

Hallgatja annak magyarázkodását, sőt egészen bátran ki meri jelenteni előttem, hogy mindenkivel így beszél, kivétel az anyjával. Nagyon sajnálatos dolognak véli, hogy egy 27 éves férfi ennyire ellenségeskedő stílusban beszéljen bárkivel. Eszébe ötlik, hogy ha egy rendőrrel találkozik, akkor biztosan kap egy pár simogatást a gumibottal. Kíváncsiság hajtja, aztán bátran rákérdez.
-Rendőrőkkel szintén így beszélsz? Vagy esetleg a gyilkolni vágó emberekkel? – Ennyi elég ebből a témából. Ha ez a szokása, akkor megpróbálja megszokni. Sokáig furának fogja érezni ezt a bárdolatlan lazaságot. Mikor bemutatkozik neki, akkor biccent felé, hogy megértette. Mikor megpillantja Tony arckifejezését, akkor egy mosolyt küld az újdonsült ismerősének, aki minden bizonnyal kíváncsi, hogy hogyan csinálta? Nincs ebben semmi ördögi, csak csupán jól lehet olvasni benne. Minden mozdulata elárulja, de egyelőre nem kívánkozik felfedni az igazságot.
-Szóval nem fakult ki ez képességem. – Mondja ki sejtelmesen, miközben körülnéz a szemével. Egy lánynak ad helyet, hogy a távcsőhöz engedje. Cserébe egy bájos mosolyt kap, meg elismerő tekintetet. Odalép Tonny mellé, majd ráveszi magát, hogy elárulja a titkát.
-Nagyon jól lehet benned olvasni, mert minden mozdulatod elárul. Mikor kimondtam, hogy barátnő, akkor önkénytelenül is megadtad nekem a választ. Ilyen egyszerű az egész. Próbálj meg bennem olvasni, vagy esetleg másokban. Képes vagy rá? – Szeretné tudni, hogy a másik él e ilyen trükkökkel? Ezután az ismerkedést komolyabb vizekre tereli.
-Egyedül dolgozol vagy van valaki, aki segít neked? Foglalkozol esetleg más dolgokkal is? – Támadja le  a kérdéseivel, mert egy festőművész és egy fotográfusban van közös pont. Mindketten meg szeretnének örökíteni valamit. Míg az első órákon, vagy napokon belül készül, addig a fotósnak könnyebb dolga van. Beállítja megfelelően a készüléket, aztán kattintgathat világba.
-Mióta űzöd ezt a szakmát? – Kíváncsi mennyi tapasztalattal rendelkezik, hogy pontosan össze tudja magát hasonlítani Tonyval. Kinek a tudása ér többet? Elhallgat, aztán türelmesen várja a válaszokat.

-Nah látod. A rendőrökkel normálisan beszélsz. De nem értem, hogy miért olyan nagy nehézség másokkal is? Elég érdekes vagy. – Az egészből arra tudok következtetni, hogy valamilyen oknál fogva a fakabátokat kitünteti, míg a másokat lenéz. Nem fog felhagyni a témával, mert jó beszélgetés kerekedhet belőle. Hogy más a világunk, az egyértelmű számomra. Gondolkozni kezdek, hogy milyen célirányos csevegést tudnék folytatni vele, majd egy mosollyal belekezdek.
-Jól sejtettem. Te nem sok embert tisztelsz, csak nem látom, hogy ennek mi értelme lenne? Legkönnyebb módja, hogy eltaszíts másokat magadtól. Ami pedig a másokban való olvasás illeti, az megtanulható. Nekem két évembe került, és láthatod, elég jól használom. Ha most elkezded, akkor két év múlva a legtöbb ember nyitott lap lesz számodra. – Magyarázom neki, hogy lehet olyan, mint én. Ha nem akarja, akkor természetesen nem töröm magam. Mikor meghallom, hogy van egy Ashley nevezetű lány, sőt az asszisztense, akkor  elhúzom elsőre a szájam szélét.
-Nem gondolod, hogy később gondot okozhat? Ráadásul a szép lányokat, főleg ha okos, akkor meg kell védeni. Képes vagy rá vigyázni? – Nem fura ez a stílus, csak nincs hozzászokva. De teszek róla, hogy újdonsült ismerősöm teljesen elfogadhatóvá váljon. Agyamban visszatérek az Ashley névre, aztán minden további nélkül megszólalok
-Mondtad már neki, hogy mennyire szép neve van? – Csak ezután térek át magamra. Feltett nekem pár kérdést, amire természetesen válaszolok. Szerintem kicsit sokkolni fogja, amit hall tőlem, de jó lesz megfigyelni az arcát.
-Én hét éves koromtól rajzolok. Rajzos sulik, s az egyetemen festőművészit elvégeztem. De emellett én értek a fényképezéshez, meg űzők pár sportot.  Nekem nincs senkim, akivel megoszthatnám a dolgaim. A munkát egyedül csinálom. Teljesen önellátó vagyok, s most elég szép a jövedelmem. – Naná, a képeket mindig zsíros pénzért veszik. Ehhez jön az escort állás, ami szintén jól ad. Ennek ellenére egy kicsi bérházban lakom, ahol kicsi zsúfoltság tapasztalható. Vennem kellene egy csodaszép házat, vagy legalább is egy nagyobb építményt.