Isla Malloy

 Girls just wanna have fun!

    Ez a sorban állás kiakaszt. Sznob buli ide vagy oda, nekem már réges rég bent kéne lennem, mintsem itt álldogálni ebben a kilométeres katyvaszban. Sokan már amúgy sincsenek maguknál, dőlnek jobbra meg balra, és persze, hogy engem is célba vesznek. Ilyenkor bezzeg nem vagyok láthatatlan!
Óráknak tűnnek a percek, míg itt kint várakozok, mire végre eljön annak az ideje, hogy bemehessek. Persze, hogy a kétajtós szekrények a bejárat előtt már egyből a nevem után érdeklődnek, ugyanis ide csak meghívottak jöhetnek. Ohohoho. Elmotyogom, hogy ne értse a fazon, mire ő visszakérdez, és a kis listáját magamhoz véve egy névre bökök; Alexandra Smith. Szóval ez a harmadik nevem immáron, csúúúúúcs!
- Hölgyem, ez itt a hívatlan vendégek listája. - brummogja a fazon.
Ó, hogy baszódna meg! Ez az én szerencsém...
Odébb állok, közben rágyújtok egy cigire, hátha az megmozgatja a nem létező agyam sejtjeit, hogy kitaláljam, miként fogok bejutni.
    Lassan szívva a slukkokat, sunyin lesve a népet azon töröm a fejem, hogyan tudnám kicselezni a két ürgét. Sajnos az egyik jobban figyel mint a másik.
    Egy csaj is épp azzal szenved, hogy bejusson, de neki se megy könnyen. Ahogy elnézem, nem igen tiszta már a tekintete, a mozgásáról meg ne is beszéljünk. De várjunk csak, ez a lány az előbb itt osztogatta nekem a piát. Amit persze két erőltetett vigyor közt elfogadtam. Hát nehogy már kárba vesszen az édes kis borocska!
Odacsapódom a lány mellé, és se szó, se beszéd, felhúzom a felsőmet, mire az egyik csóka szemei kikerekednek. Hát biztos, hogy nem a melleim méretétől...elvégre melltartót se hordok, mert két szúnyogcsípésnek tök felesleges.
    Az ismeretlen csaj engem utánozva villant, majd együtt lépünk be a hely ajtaján.
- Egyébként meg Polli vagyok. - fordulok hátra kacsintva, és egy utolsót szívva a cigimbe, pöckölöm el a csikket a két ürge felé.
    Gondoltam ezzel együtt meg is szabadulok ettől a némbertől, de úgy tűnik, hogy ma velem tervezi az estéjét. Szuper, legalább nem kell egyedül lennem. De a tény, hogy már egyből a budiba rángat, eléggé felbosszant. Ennyi erővel sorba se kellett volna állnunk, elég ha elvánszorog egy bokorhoz.
Vagy annyira önmagán kívül van, hogy nem tudja kitörölni magának?! - Áh, egyelőre ahogy elnézem szó sincs ilyenről. Édes kis bókot kapok tőle, mint általában a legtöbb embertől.
,,Olyan hülye vagy!" - ez szinte már zene füleimnek. Minden embernek ez a reakciója, ha találkozik vele, tök mindegy hányadik alkalommal. Szívem szerint kihúznám magam, és meghajolnék minden egyes ilyen mondat után.
- Örülök, hogy ennyire jó kedved lett. - halkan, hümmögve felnevetek, miközben a tükörbe nézve megigazítom hajam.
Mikor érzem, hogy fenekemre csap, kénytelen vagyok viszonozni azt egy kis markolászással megspékelve.
- Oh basszus, a tied sokkal jobb... - jegyzem meg tök véletlenül. Ez csak úgy kicsusszant a számon, nem igazán gondoltam komolyan. Vagy mégis?
- Mert nemigen járok ilyen szar helyre. - válaszolom kérdésére. Tulajdonképpen lövésem nincs, hogy mit akarok ma itt. Talán csak pár tárcát elcsórni? Hmm...
Ismét egy kellemes kis bók hagyja el a száját, mire csak elismerően biccentek. Mondanám, hogy ő is jó fej, de hát engem utánzott, így nem az.
    De mi a francot akar tőlem? Rég itt hagyhatnám a picsába, de az ingyen pia miatt már csak azért is maradok.  
- Jól van, de siess. Nem vagyok az a türelmes fajta. - mikor kibattyog az ajtón, felülök a csapokhoz, és háttal a tükörnek támaszkodva.

    Mikor visszatér, széles vigyorral nézek felé. Nagyon kész van a csaj, pedig nemrég tette csak be a lábát. Velem együtt, és én még teljesen józan vagyok. Elég ciki ez, nem igaz?
A lány melléhez löttyen ki az egyik ital, és hát vétek lenne az, ha kárba veszne az alkohol bármely cseppje is. Így mikor odalép elém, mutatóujjam végighúzom azon a kis úton, ahova az ital löttyent, majd lenyalom az ujjamról.
- Én se, de megérte. - kacsintok rá, majd elveszem a poharat, és szinte húzóra iszom ki tartalmát. Kegyetlenül jól esik, ahogy beleborzongok abba, hogy milyen erős volt az a rettenet. Mindez úgyis csak egy fél pillanatig tart, míg az ember fintorog egyet. - Wááááh, ezt ki merik adni?! - kérdem egy furcsa arckifejezés kíséretében. Rohadt keserű ez a szar. Aztán jön a következő meglepi, a fehér por. Ó anyám! Ennyire lerí rólam, hogy olyannal is szoktam élni?
- Most nem, kösz, van nekem itt más.- a zsebembe nyúlva előveszem a bogyómat, majd beveszek egyet. Alkohollal keverve az aztán tud ütni!
    Lássuk csak, ez a csajszi teljesen nincs itt agyban. Beszívott, beivott, félrebeszél talán?
,,egymást” - itt bújt ki a szög a zsákból. Vagyok olyan állapotban, hogy jelenleg minden mindegy nekem. És talán a kinti buli átcsapott valami nyugdíjasok éjszakájába, mert a zenét hallva másra nem tudok gondolni.
- Ha már így kinéztél magadnak, akkor legyen az előbbi. - jegyzem meg halkan, míg levánszorgom mellé.
- Igyunk. - emelem poharam és koccintok vele.
Jaj Polli, már megint mibe keveredtél?
Az utolsó cseppeket nyalogatom ki a pohárból, mivel mohó voltam, és mindent kiittam belőle úgy kettő perccel ezelőtt.
    Most én utánzom őt, csak annyi különbséggel, hogy ujjaim táncoltatom térdeimen. A fejem rá merném tenni, hogy mindezt azért csinálta, hogy beláthassak a combja közé. Nem mondom, hogy nem indult be a fantáziám, de mégis csak egy lányról van szó. Nem tudnék arról, hogy leszbi lennék, vagy biszex, bár izgat a gondolat, hacsak elképzelem magam, amint egy lánnyal vagyok.
    Mikor hirtelen bájcsevegni akar, lassan felé fordulva felvonom szemöldököm.
- Látom a nevemet már kívülről fújod. - konkrétan csoda, hogy meg tudta jegyezni, még ha nem is neki árultam el a bejáratnál.
Kérdésén kissé megrökönyödök. Mi a fasz köze van hozzá? Tudom, hogy nálunk, lányoknál ez egy irtó fontos, és általános téma, de engem rohadtul nem izgat. Fiúk...ott rohadjon meg az összes...
- Sehogy. Nézz csak rám, szerinted kinek kellenék?! - sápadt vagyok, szemeim alatt nem táskák, hanem bőröndök vannak. Mindezek mellett depressziós vagyok, és bármikor meghalhatok. Kétlem, hogy ilyen lenne valaki számára az álomnő.