Fáradtan ért haza, de legalább a mai napról is őszintén vallhatta, hogy megérte felkelni. Rengeteg megbeszélésen vett részt, egyeztetett a leányvállalatok vezetőivel, majd egy tollvonással szüntetett meg egy kisebb, veszteséges céget, kirúgva ezzel több, mint százötven embert a Searrs birodalom munkavállalói közül... S ez még csak a délelőttje volt.
Persze nem panaszkodott, hiszen ő választotta ezt az életet, neki kellett a tempó és a pörgés. Maradhatott volna Angliában, élhette volna a dúsgazdagok gondtalan életét, de az nem ő lett volna, rettentően unta volna a folyamatos semmittevést. Ezért is váltott országot, fogott új üzletbe a gyarmatokon, mely bár részlegesen megegyezett a családi vállalkozással, attól mégis gyökereiben eltérő volt. A média világa itt is, ott is hasonló, de amíg az öreg kontinensen a nyomtatott sajtó egyik legrégibb zászlóshajója volt az övüké, addig a gyarmatok barbár viszonyai között az elektronikus hírközlés útját választotta.
Apró mosoly villant arcán, amikor meghallotta felesége oly' kedves hangját, majd lassú léptei a forrás felé vezették, nem csalódva a látványban, amikor meglátta Maxenet. - Szia Édesem!
Táskájától megszabadult, majd zakójának gombjait is oldotta, miközben párjához sétált, bűnös és rettentően mocskos gondolatokkal töltve meg az elméjét. Szerette őt, talán nem úgy, mint egy romantikus, hormonoktól csöpögő ponyvában, de ki ne emelne oltárt egy fiatal, okos, független és gyönyörű nőnek. Egyetlen hibát azért mégiscsak talált kedvese megjelenésében, méghozzá azt az ír lőrét, amit a világ csak whiskeynek csúfol.
Az ír hagyományok néha bevehetetlennek tűnő várának egyetlen olyan bástyája, amit soha nem értett a nőben, de túlságosan angol volt ahhoz, hogy ezt szóvá tegye nyiltan. Ehelyett inkább a másik mögé lépett, jobbjával átkulcsolta felesége vékony derekát, majd halvány csókot hintett a nyak hófehér bőrére.
- Mindig is tudtad, mivel tudsz elcsábítani. - orrán apró légpamacs távozott, jelezvén halvány mosolyát, majd kivette Maxene kezéből az italt és letette asztalára. - Mondd csak, mit tervezett az én drága feleségem erre a fülledt éjszakára?

- Kétségtelen. - kár lett volna tagadnia, hogy már az első pillanattól kezdve vonzódott a nőhöz, akit most a kezei között tartott, de csak akkor beszélt vele először, amikor már harmadjára találkoztak és hivatalosan bemutatták őket egymásnak. Szerelmük nem volt viharos, szenvedélyes vagy éppenséggel túlfűtött, de amikor a testiség került az előtérbe, világok remegtek meg a beteljesülés pillanatában.
- Felesleges találgatnom. - mosolygott, amikor felesége kezét vezette a combjai közé, s lehettek már öt éve házasok, ez a mozdulat mindig örömteli grimaszt csalt ajkaira. Középső ujja szégyentelenül túrt a fehérnemű alá, majd bújt meg a forróságban, ami csak érte izzott, csak miatta gyúlt lángra.
Jobbja egyre csak feljebb csúszott, majd Maxene apró keblein talált magának fogást, masszírozva, kényesztetve az alig melleket. Imádta a nő testét, melynek minden négyzetcentiméterét ismerte már, tudta miként és hogyan nyújtson örömöt és vezesse a kéj felé istennőjét. Hiszen nem volt számára Maxene más, mint egy nemesebb, felsőbbrendű teremtés, az Alkotó gyönyörű márványszobra, mely a kortalan és időtálló szépség kvintesszenciája.
- Szeretlek. - suttogta mély baritonja a vallomást arája fülébe, majd nyelvével hajtotta a másik fülcimpáját ajkai közé, amit halvány erőszakkal kezdett szopdosni. Nem volt erőszakos, nem kellett durvának lennie, hiszen kettősük már oly' sokszor váltott jegyet a kéj hullámain felúszó hajóra, hogy pontosan tudta, mit kell tennie és mennyire kell mohónak lennie.
A vágyba csomagolt érintések azonban hirtelen abbamaradtak, majd forró közelsége is elszakadt kedvesétől, de csak annyira, hogy pár lépéssel felesége elé kerüljön. Hosszan nézte Maxenet, annak tökéletességét, majd lassú, könyörtelen lassú mozdulattal térdelt le elé, baljának mutatóujját szántva végig a nő testén. Amikor megérkezett, imával áhított pillantással nézett fel istennőjére, majd halvány csókot mért a fehérneművel fedett combközre.
- Az első alkalom előtt sosem hittem volna, hogy egyszer epekedni fogok azután, hogy újra megízleljelek. - ajkaira mosoly kanyarodott, majd ujjai fejteni kezdték a másik alakját alig takaró anyagot.

- Sosem késő elkezdeni valami újat kipróbálni... - nem volt kétsége afelől, hogy szerelme új távlatokat nyitna a munkahelyi stressz levezetésében technikáját használva, de mindketten tudták, hogy az előbb felvezetett kép sosem fog bekövetkezni. Otthonukban, ebben a mások számára talán személytelen és rideg valóságban bármikor adózhattak egymás gyönyörének, de a munkahely olyan tabu volt, amit nem engedett megszegni. Szentély volt neki irodája, egy olyan istenségnek emelt templom, ahová sosem engedte be kettejük szerelmét.
S Maxene pontosan tudta ezt, pajkos megjegyzésével csak hatni akart rá, mely vállalkozás sikeres volt. Élvezte, amint a haját kócolták a hosszú ujjak, hiszen minden apró érintés, amit a Nőtől kapott, a szenvedély egy újabb forrása volt. Forrás, mely férfiasságát acélozta, majd vágyát tüzelte és mámorát éltette.
Roppant ujjai a fehérnemű pántját ragadták meg és gyors mozdulattal szabadították meg a másikat a tangától, mely amilyen haszontalan ruhadarab volt, annyira gyönyörködtette a szemét. Azonban vesznie kellett, hiszen már vágyott nyelvével hatolni Maxene forró barlangjába, ízleni akarta felesége csillogó nedveit.
- Minden egyes alkalommal lenyűgöz, mennyire gyönyörű vagy. - késleltette az élményt, de nem csak magának okozhatott ezzel pillanatnyi fájdalmat, hanem a másiknak is. A pillanat azonban nem váratott tovább magára, nyelvét hosszan vezette a hófehér bőr fedte bal comb belső felén, de mielőtt megérkezett volna felfedező útja végére, elszakította közelségét a másiktól. Játéka ismétlődött, majd újra megtette a nyáltól vékony rétegben rakott ösvényt, hogy aztán elszánja magát végre és pajkos felfedezője a rózsaszín hasíték közé férkőzzön.
Mindig új volt neki az élmény és mindig többet akart választottjából, amint az aroma szétterjed szájában, majd kezeit a háta mögé fogta, hogy ajkai és nyelve legyen az egyetlen, ami résztvehet ebben a csodában.
- Ne légy irigy, ajándékozz meg a meztelenségeddel. - mosolyogta el magát, majd amennyire mélyen csak tudott Maxeneba hatolt nyelvével.

Egy pillanatra sem hagyta abba nyelvének munkáját, még akkor sem, amikor felesége már meztelenül állt előtte. Pedig órákat volt képes figyelni Maxene tökéletes alakját, s néha csak azért kelt fel korábban, hogy alvó kedvesét figyelje. Azt a nőt, aki mindenben tökéletes társa, aki most kéjtől elfúló nyögésekkel hirdeti gyönyörét, aki ugyanazt várja el tőle, mint ami saját kérése volt.
A sarkára ült, keze még mindig a háta mögött pihent, tekintete pedig hosszan fürkészte Maxene hibáktól mentes testét. A vékony vonalak és szolid hajlatok mindig is felizgatták, feleségének halvány domborulatai pedig mindig vágyott gyümölcsök voltak szemében.
- Ez csak természetes Mrs. Searrs... - hangzott fel mély orgánuma, majd könnyedén szabadult meg zakójától, kötötte ki nyakkendőjét és oldotta ingének gombjait, mandzsettáit. Szőrtelen felső testet villantott a nőnek, majd egy utolsó csókkal vált el Maxene ajkaitól, hogy nyelvének alig érintéseivel haladjon egyre feljebb egészen szerelme szájáig. A vándor ellentmondást nem tűrően vette birtokba a másik szájüregét, vad táncba hívva társát, miközben balja a nő tarkóját szorította kímélő erőszakkal.
Azonban a jobb kéz sem maradt feladat nélkül, hiszen amit eddig nyelve nedvesített, azt most ujjai fedeztek fel újra, mélyen és hosszan merülve el a legszentebb szentségben. Csak ajkai hagytak fel a munkával, keze még mindig táncolt a gyönyör felé vezető táncparketten, s amint kicsit tágította kettejük között a távolságot, baritonja újra megszakította a csendet.
- A többit már magára bízom Mrs. Searrs. - huncut mosollyal lépett ki a cipőjéből, valószínűleg tönkretéve a marhabőr lábbeli sarkait, de nem érdekelte. Vannak pótolható földi javak, amiért sosem kár, de most oly' mennyei gyönyörben vesz részt, amit két cipő sorsa nem befolyásolhat. Jobbjának kényesztetése abbamaradt, majd kutatta társát, hogy a nő ujjait férfiasságára vezethesse.
- Nem gondolnám, hogy szükséges, de ki tudja? - ajkain újabb mosoly jelent meg, majd elengedte balja is szerelmét, hogy a másik nyugodtan dolgozhasson rajta.

Persze, hogy nem kellett az útmutatása, hiszen Maxene legalább ugyanolyan jól ismerte az ő testét, mint ahogyan neki sem kellett térkép feleségének csodálatos valójához. Lecsusszant róla a nadrág, majd az alsó is, aztán egy váratlan pillanatban farka azok között a csodálatos ajkak között volt, amitől hatalmas levegőt kellett vennie, be kellett csuknia a szemét és be kellett harapnia alsó ajkát.
Mindig is élvezte, ha Maxene a szájával kényeztette, hiszen olyan könnyedén, olyan magától értetődően vezette le torkán a falloszát, mintha mindig is erre teremtették volna. Az ívelt száj azonban nem ölelte tovább, de a pajkos nyelvecske újabb élvezettel ajándékozta meg, amikor szerelme a makkját kezdte nyalogatni. Forró levegőt préselt ki magából, amikor újra a nőben érezte magát, és hatalmasat kellett nyelnie, hogy visszafogjon egy kitörni vágyó nyögést.
S Maxene pontosan tudta, hogy mit kell tennie, hogy elvesszen az élvezetekben, hogy levetkőzze rideg angolságának utolsó páncéldarabkáját is, pontosan tudta, mivel lehet annyira felpörgetni, hogy visszafogott és hűvös férfiból kegyetlen állattá vaduljon el. Kezei a nő hajába túrtak, majd miközben teljes valója Maxene ajkai között élvezett, kicsit ráfogott társa fejére, hogy az élmény még hosszabban, még mélyebben lehessen az övé. Ilyenkor csípőjével segített rá a tökéletes technikára, szinte kefélve felesége torkát, egyre mélyebbre vágyván annak testébe.
Azonban végeszakadt a kényeztetésnek, hiszen a nő felállt, ajkain farkának ízével, szemeiben pedig megadás egyértelmű jeleivel. Miközben csókolta a nőt, nyelvét áttolta annak szájába és kilépett nadrágjából, alsójából. Ügyes, szinte láthatatlan mozdulattal szabadult meg a zokniktól, s vált immár teljesen meztelenné, majd újra csókolt, hevesebben, szenvedélyesebben, odaadóbban, mint eddig bármikor. Jobbja a másik tarkóját szorította, majd elszakította a csókot, hogy egyenesen Maxene szemeit fürkészhesse, amikor beléhatolt.
Fallosza erőteljesen mozdult, szélesítette a szűk barlang résnyi bejáratát, de pontosan ezt szerette annyira ebben a gyönyörű csodában. Még mindig olyan frissnek, olyan érintetlennek érezte a másik forró ölét, mint amikor először merítette meg pennáját Maxeneban. Néha még felsejlik előtte annak a vad és gyönyörű éjszakának a történései, amikor először csókolhatta őt, először ízlelte csillogó nedveit, először szúrta fel húsnyársára, először élvezett bele potens magjával.
Lassú, kínzóan visszafogott tempót vett fel, majd csókolta meg feleségét, miközben egy sóhajt nyelt le. Egyet az elkövetkezendő nagyon sok közül, az elsőt, amit az beteljesülés felé vezető út során ejtett. - Mire vágysz? Mondd és megteszem! - szakította meg pár pillanatra a csókot, majd újra támadott nyelvével, választ sem engedett Maxenenak.