Camilla Eva Munez

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- ha szeret valakit, akkor azt tényleg és szívből - remek séf - csodás memóriával rendelkezik - mindent kibír sírás nélkül - pontos, precíz - remek emberismerő -

◆ negatív tulajdonságok:

- törtető - néha hisztis - akaratos - egoista - munkamániás - nehezen ismeri be, ha nincs igaza - rosszul - aljas - bunkó -

◆ egyebek: - semmi pénzért sem vallanám be, hogy nem bírom az alkoholt -

Történet vagy szerepjátékos példa

Csend. A légy a szárnyát se meri megrebbenti, mintha tudná, hogy valami nincs rendjén. Még egyszer végigpillantok a tükörképemen. Beszívom vérvörös ajkaimat, majd hosszan kifújom a levegőt. Az égszínkék szemek üresen tekintenek vissza rám. Átvirrasztott éjszakák vannak mögöttem, rémes, magányos esték egy hatalmas házban, ahol az ember még akkor is egyedül van, ha az összes alkalmazott éppen valamelyik szobában dolgozik. Lesimítom a fekete ruha szoknyarészét, habár egyetlen gyűrődés sincs rajta, Martha gondosan kivasalta. Óvatosan visszaparancsolok egy elszabadult tincset a fülem mögé, és magamra veszem a megbánás álarcát, a gyászét. Az órámra pillantok, ideje lenne már megjelennem a gyászolók között.
A lépteim visszhangzanak az üres folyosón. Elhaladok az esküvői fénykép mellett, rá se pillantok, nem akarom látni azt a műmosolyt, amit olyan gondosan begyakoroltam a nagy napra. Azt mondják, hogy az esküvő, a legszebb nap egy nő életében. Az enyém nem az volt. Nem szerettem Jonathant, de ez nyílt titok volt. Mindenki tudta, hogy a pénz is közrejátszott a házasságban, de senki se merte hangosan kimondani. Kivétel a húgomat, de ő teljesen külön dolog. Egyedül Jonathan nem sejtett semmit se, vagyis nem akarta kimutatni, hogy tud róla. Elvégre mi tehetne boldogabbá egy hatvanhat éves férfit, minthogy feleségül vesz egy nála jóval fiatalabb nőt, aki most éli élete virágkorát. Mindenféle pletyka keringett a párosunkról és mindben volt egy kis igazság. Azonban teljesen senki sem találta el a történetet.
Érzem a tekintetét a tarkómon. Nyelek egyet, nem akarok, nem merek megfordulni. A végén még ott állna a bársony köntösében, azzal a furcsa csillogással a szemében, amivel minden nála harminc évvel fiatalabb nőre nézett az utóbbi időben. Két év, ennyit bírtam ki mellette. A lépcsőhöz érve ügyelek arra, hogy véletlenül se érintsem meg a korlátot, amibe mindig belekapaszkodott, amikor lebicegett az emeletről. Nem tudott rendesen járni, egy tenisztornán megsérült a térde és azóta nehezére esett a séta és minden egyéb testmozgás.
Fellélegzek, amikor kilépek a teraszra. Valamiért úgy érzem, hogy a ház fojtogat. Mintha tudná, hogy mi történt pontosan. Mintha minden egyes fal mögött lapulna valaki, aki figyelné minden egyes lépésemet, mozdulatomat. Gyűlölök itt lenni, gyűlölök minden egyes kavicsot, minden egyes virágot, amit valaha is megérintett.
- Camille – a nevem hallatán összerezzenek. Nem számítottam arra, hogy valaki mögöttem van. Vagyis, azt az abszurd képzetemet leszámítva, hogy a volt férjem szelleme vagy még rosszabb, maga a volt férjem áll mögöttem. Nem törődve azzal a ténnyel, hogy meghalt. Hogy megöltem.
- Igen? – gyorsan pördülök meg, talán túl gyorsan is. Szembetalálom magam az ügyvédemmel, nahát micsoda meglepetés.
- Csak szerettem volna személyesen közölni a jó hírt: Jonathan valóban a vagyona több mint felét Rád íratta. Hétfőn alá kell még írnod pár papírt és onnantól minden a tiéd, beleértve ezt a csodálatos birtokot -
Próbáltam egy kis szomorúságot is belecsempészni a mosolyomba, ami hirtelen kiült az arcomra. Több-kevesebb sikerrel, de egyszerűen képtelen voltam nem örülni. Legszívesebben kiabáltam volna, hogy megszabadultam ettől a mániákus öregembertől, aki rám erőltette a házasságot, akitől csak úgy tudtam megszabadulni, hogy mogyorót kevertem a süteményébe, nem törődve azzal, hogy allergiás rá. Nem rohantam a segítségére, amikor az injekciójáért küldött, végignéztem ahogy az allergiás roham szép lassan végez vele. A kezemben az egyetlen dologgal, ami megmenthette volna az életét. Én azonban a halálát választottam. Most pedig szabad vagyok, egy milliárdos özvegy. Mi lehetne ennél jobb?