KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Seraphina Munez and Noah Holloway

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeKedd Május 07, 2013 8:54 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Today will you marry me!



Egy hete már, hogy nem találkoztam Serával, egy hete, hogy eljöttem otthonról egészen San Franciscoba, hogy felügyeljem a dolgokat. Minden munkámat magammal hoztam ide, bár alig volt energiám és türelmem a cég szerződéseivel foglalkozni. Folyton csak azon kattogott az agyam, hogy helyes-e ez az egész, és nem-e elhamarkodott a döntés. Minden nap azon gondolkoztam, hogy az esküvőt megtarthattuk volna Minnie születése után, de esténként amikor Serával beszéltem, rögtön elvetettem az ötletet. Az izgalma, lelkesedése rám is rám ragadt, miközben rettenetesen hiányzott. Minden nap amit távol töltöttem tőle borzalmas volt, hiány érzetem volt, hiányzott az, hogy mellettem fekszik este, hogy duruzsol elalvás elől, hogy mellette kelek föl minden nap. Mióta hozzám költözött megcsináltuk Minnie szobáját – bár voltak kisebb és nagyobb nézeteltéréseink – de végül is olyan lett amilyet szerettünk volna. Néha Sera kiakadt, például amikor a lakberendező odaadta nekem a számlát, és azt ő meglátta. Szerinte horrorisztikus ára volt, szerintem pedig olcsó. Ilyen dolgokon akadtunk fönt, de végül mindent megtudtunk beszélni.
Minden olyan lett amilyennek ő szerette volna. A szervezővel már három hónapja szervezzük ezt a napot. Ma fogunk összeházasodni, egy csodás parkban. Nem hívtunk sok mindenkit, ezt is Serára hagytam. Nem igazán vannak olyan barátaim akiket meg akartam volna hívni. Mindössze pár embernek küldtem én meghívót, és telefonáltam utána személyesen, hogy megérkezett-e. A sztárséf, a híres orvos, az építészmérnök, a divattervező, Pierre, két elnök, és négy olimpikon. Ők a „barátaim” vagyis valami olyasminek számítanak. Meg persze az apám, bár ő semmiképpen nem számít a barátomnak, ő egyszerűen az apám, aki most – amikor én még öltözöm – a menyasszonyommal beszélgetett el. Még szerencse, hogy elkaptam előtte, és megfenyegettem, hogy ha fel meri izgatni, akkor nem érdekel, hogy ő az apám, kicsinálom. Az esküvő és a körülötte lévő hajcihő miatt elég ingerlékeny lettem, és kialvatlan. Én aki amúgy sem szereti a félig elvégzett munkát, maximalista, és imád irányítani most igazán kiélhettem magamat. Én vettem át az esküvő szervező szerepét tegnap reggel, egyszerűen megjelentem a híres Molly Russel mellett, kitéptem a kezéből a megafont és azt a dossziét, és ráordítottam, hogy menjen a dolgára. Elfoglaltam a helyét, mindenkivel üvöltöztem vagy megafonnal, vagy anélkül, ordibáltam, és én magam is rendezgettem. A napom igazából rohangálásról, ordibálásról, és elégedetlenségről szólt. Szerintem kicsit elvetettem a sulykot amikor a földhöz vágtam a fehér rózsákat, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni amikor a szállító kijelentette, hogy babarózsák nem voltak, csak egyszerű fehérek. Nem akartam csalódást okozni Serának, így végeredményben Molly Russel gyilkos tekintetének kereszttüzében sikerült olyan esküvőt leszerveznem amilyet még az a híres nő sem tudott volna. Titkon szerintem ezért nézett rám olyan csúnyán. Most, hogy egy óra múlva az oltár előtt fogunk állni, még most sem kapta vissza a staféta botot, éppen ezért az én szobámban állt az ablak mellett és kifelé bámult a parkra – mekkora mázli, hogy a parknak van egy villája is, vagy kastély vagy nem is tudom, hogy minek lehetne ezt hívni. Egészen biztos vagyok, hogy az esküvő után Sera nem nézheti meg a számlát, mert biztos, hogy sírva fakadna a szerinte rémesen drága dolgok miatt, de miután a tőzsdén olyan sikeres vagyok, és az arany rudacskáim egy részét most készpénzzé formáltam, meg sem érzem ennek az egésznek a költségét, pedig abban tökéletesen biztos vagyok, hogy egy középosztálybeli, szinte elitnek számító embernek a gatyája menne rá, hogyha ilyen esküvőt szervezne mint mi.
A pap egészen Olaszországból jött, mert ha valaki akkor Noah Holloway szeret nagyzolni, és hogyha megtehetem, akkor miért ne tegyem meg?
Idegesen fújtatva vettem föl a fekete csokornyakkendőt, de hogy ne legyen olyan jófiú kinézetem hanyagul kigomboltam az ingem felső két gombját, és meggyűrögettem a galléromat, aztán megakadt a szemem egy üldögélő munkáson. Az arcomra gonosz mosoly ült ki, az ablak kilincséért nyúltam, és láttam ahogy Molly Russel megmerevedik, szinte éreztem, ahogy a megafonért akar ugrani, de én gyorsabb voltam. kihajoltam az ablakon és lenéztem, hogy az alattam lévő szoba ablaka – Sera ott öltözik – be van-e zárva, és amikor megbizonyosodtam róla, hogy csak ki van buktatva a számhoz emeltem a hangosítót.
- Vörös hajú hölgyemény aki ott a lábadat lógatod.. - Egészen kedvesen kezdtem. - Igen te ott aranyom, aki most fölpattan.. - Kezdtem keményíteni a hangomon. - Induljál megfele drágám, különben nem kapod meg a fizetést! - A végén már ordítottam, amit a hangosító nagyon erős hangnak adott ki. Elégedetten vigyorogtam, és intettem Gregnek –a híres szakácsnak- és újra a szám elé emeltem.
- Remélem nem vesztetted el a jegygyűrűket Greg!- A fiatal féri nevetve rázta meg a fejét, én pedig mosolyogva csuktam be az ablakot.
Pár perccel később már a liftben ácsorogtam, és idegesen toporogtam. A lift pillanatok alatt leért a földszintre, és csilingelve nyílt ki. Mire kiértem a zöld pázsitra a násznép színes ruhájában a bőrszékeken elfoglalta a helyét. Végiglépkedtem a puha rózsaszirmokkal behintet pázsiton, föl a kicsi emelvényre, a gyönyörű pagodába ahol már ott állt Sera tanúja és az enyém. Idegesen nyeltem egyet, hirtelen elfelejtettem a fogadalmamat, de még azt is, hogy mikor születtem.
Felnéztem amikor a zongoramester beült a hatalmas hófehér zongora mögé, végignéztem ahogy a pap feláll az emelvényre, és összevont szemekkel bámultam apámat aki elfoglalta helyét az elsősorban. Mindenki itt volt már, csak Ő nem.
Hamarosan felcsendült a nászinduló első akkordja, mire a násznép fölállt, és egy emberként fordult hátra. Kék szemeimet a fotocellás ajtóra szegeztem, és vártam, hogy megjelenjen a világ leggyönyörűbb menyasszonya 34 hetesen, hatalmas pocakkal, kék szemekkel és barna hajjal.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeCsüt. Május 09, 2013 6:50 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
i do i do idooooo
Egy hét sok idő. Egy hét elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, Noah-val akarom leélni az életemet. Ezen az egy héten végre sikerült tisztába tennem a gondolataimat, félelmeimet és végre lenyugodva, boldogan készültem az esküvőnkre. Mert hiába is tagadnám, ma végre Mrs Holloway leszek. Az elmúlt napokban a sajtó gyakorlatilag minden nap elkapott és próbált kicsikarni belőlem valami hasznos információt Amerika egyik leggazdagabb férfijével kapcsolatban, csípős megjegyzések kísérték a nevemet és fájdalmas sóhajok jutott el a fülemig nők százezreitől.
Olyan messzire eljutottunk együtt, nem fogom engedni, hogy néhány firkász bemocskolja ezt a napot. Izgatott vagyok, ugyan akkor fáradt is. Hatalmas pocakkal már nehezemre esik akár csak a mosdóig eljutni. Minden olyan kényelmetlen, fájnak a lábaim és a melleim a duplájára dagadtak, amit ugyan Noah nagyon is élvez, nekem azonban már sok. Pontosan miattuk volt nehéz ruhát találnom, de végül úgy döntöttem, ha a vőlegényem multimilliomos, akkor készíttethetek magamnak egy olyan esküvői ruhát, amit később majd átszabatva akár a lányom is felvehet.
Minnie ugyan még meg sem született, de biztos vagyok benne, hogy az ujjai köré fogja csavarni a férfiakat. Noah-t egészen biztos, már most oda van érte és olyan hévvel készítette, tervezgette a babaszobát, hogy öröm volt nézni. Szinte mindent együtt választottunk ki, bár a számla végösszegét nem akartam megnézni. Így is rengeteget költött már ránk, hogy nem várhatom el tőle, hogy az esküvőnk teljes összegét Ő fizesse. Hiába a pénzem, soha nem fogok ahhoz a számlához nyúlni. Majd a lányom. Így is eléggé feszélyez a dolog, főleg azok után, hogy Noah apjával is eltölthettem néhány kellemesnek nem mondható percet. Persze az öreg Holloway kíméletes volt velem, de azért ahol csak tudott, belém rúgott. Sosem leszünk jóban, ezt már akkor leszűrtem, amikor még csak hallásból tudtam róla. Tudom, mit gondol rólam, de már csak azért sem bizonyítok neki semmit se. Noah szeret, Ő tudja, hogy nem a pénze miatt vagyok vele, sőt, nem is azért mert épp terhes vagyok. Elmondtam neki akkor is és néhány nappal ezelőtt telefonon is, hogy semmi kötelezettsége nincs. Nem akarom belekényszeríteni egy olyan házasságba, amit csak kötelességből készül megtenni. Akkor megnyugtatott, hogy nem azért vesz feleségül, mert muszáj, hanem azért, mert szeret és velem akarja leélni az életét.
A családom nincs itt, nem is akarom, hogy itt legyenek. Eléggé megszédítette őket a pénz, nem kell, hogy még jobban megbolonduljanak. Különben sem úgy váltunk el egymástól, hogy anyám telezokogja a zsebkendőjét. Camilla majd kárpótolja őket valamivel.
Most is csak Gia sürgölődik-forgolódik körülöttem. Imádom érte, szinte mindent megtesz nekem. Még arra is rávetemedett, hogy megmasszírozza elgyötört lábaimat.
-Imádlak Gia, az életemet mented meg. – Mosolyogtam rá, betűztem a hajamba az utolsó csatot és kész voltam. Ezt nem engedtem meg Noah-nak. Nem kell nekem fodrász, sem sminkes, ehhez még valamennyire értek és amúgy sem szeretem, ha idegenek mondják meg, mi áll jól nekem és mi nem. A hajam loknikban omlott a vállamra, a sminkem lágy, semmi erős szín, bár a védjegyemmé vált vérvörös rúzsnak nem tudtam ellenállni.
-Anyukám, csodaszép vagy. Adj zsepit, legalább egy tucattal, mert sírni fogok. – Hüppögve igazgatta el hajamat a vállamon, aztán segített felállni a fotelből és lesimította a ruhámat.
-Elkenődik a sminked és te kísérsz az oltárhoz. – Töröltem le szeme alól fekete szemfestékét, adtam az arcára egy puszit, vettem egy mély levegőt és elmosolyodtam. - Kezdődhet a buli. – Szorítottam meg a kezét és amikor lassan, komótosan kidöcögtünk az udvarra, elfogott a pánik. Talán mégis csak kellett volna egy profi fodrász és sminkes. Franc se tudja, melyik fán lógva készítenek rólam fotókat az elvetemült paparazzik. Széles mosolyt erőltettem magamra, bár azért a lányom sem könnyítette meg a dolgomat. Bukfencet hányt, tripla axelt és gundelt vágott a pocakomban. Izgatott volt, akárcsak én.
Amikor megpillantottam a maroknyi tömeget, a szemem azonnal Noah-ra siklott. Amint megláttam a mosolyát, azonnal elszállt minden feszültség belőlem. Visszamosolyogtam rá, könnybe lábadt a szemem – hála a hormonoknak – és szinte röpültem a karjai közé.
Gia apró puszit nyomott az arcomra, kezemet Noah kezébe fektette és elvette a virágot a kezemből, hogy aztán tanúmként mellém állhasson és onnan szipogjon a fülembe.
-Szia. – Suttogtam Noah-nak, végigmérve. Tökéletesen festett az öltönyében és fülig vörösödve képtelen voltam elképzelni, hogy az enyém lesz.
A pap csendre intette a násznépet, akik már most zsebkendőért nyúltak, aztán belekezdett szokásos beszédébe, de nem igazán értettem, mert csak Őt néztem. Ajkamba haraptam, szorítottam a kezét, mert bár a magas sarkú cipők a mindenem, ma azért lemondtam róluk. Noah sem szereti őket, ma pedig kényelmetlen lett volna.
Boldog voltam, nem voltam még ilyen boldog az életem során, de attól félek, ezt az örömöt valami el fogja rontani.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeKedd Május 14, 2013 6:46 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Today will you marry me!



Sera szebb volt, mint ahogy elképzeltem. Hosszú fehér ruhája visszaverte a fényes napsugarakat, szeme izgatottan és boldogan csillogott. Még ilyen hatalmas nagy hassal is gyönyörű volt abban a ruhában. Semmi kétség afelől, hogy ő a világ legszebb menyasszonya. Ahogy végignéztem rajta, elégedettség áramlott szét ereimben, az arcomra kiült egy boldog mosoly, és ahogy belepillantottam kék íriszeibe saját kéken csillogó szemeimmel, nem tudtam elkapni a pillantásomat. Nem is akartam. Gyerekes izgalommal vártam, hogy mellém érjen, hogy puha keze az én erős, férfias markomba csússzon, és mikor megtörtént, ujjaimat az ő hideg, reszketeg ujjai közé fontam. Nyugtatóan rámosolyogtam, bár belül engem is szétvetett az izgalom.
- Szia.. gyönyörű vagy! - Suttogtam halkan. Azokban a percekben nem létezett semmi, és senki rajta kívül. Csak őt láttam, csak őt éreztem. Majd szétvetett a boldogság, és úgy éreztem aznap semmi nem szegheti a kedvemet.
Föl-fölpillantottam a papra aki erős olasz akcentussal olvasta föl a szent beszédet. Talán tiszteletlenség volt, de nem bírtam csendben maradni. Elvégre az én esküvőm azt csinálok amit akarok.
- Hogy vagy? - leginkább csak artikuláltam. Nem akartam suttogni, nem akartam megtörni a kellemes hangot ami a tiszteletes felől jött. Amikor Serával a helyszínről beszélgettünk, én kijelentettem, hogy a szabad ég alatt szeretném megtartani az esküvőnket. Nem akartam templomba menni. Eleinte egy tengerparton akartam vele összeházasodni, de itt a természetben a gyönyörű cédrusfák alatt, a pázsiton virágokkal körülvéve, a nap forró sugaraiban fürdőzve, miközben a szél lágyan fújdogált a megfelelőbbnél is megfelelőbb volt. ugyan Vegasban élünk, de én sosem esküdtem volna ott meg. Oda mindenki azért megy, hogy egy kápolnában részegen fetrengve mondja ki a „boldogító” igen egy prostituáltnak.
Egy pillanatra elkomorodtam, ahogy eszembe jutott Sera munkája. A terhesség és a szülés után egészen biztos vagyok benne, hogy nem mehet vissza oda dolgozni, mert megtiltom neki. Nem akarom, hogy a feleségemként –Mrs. Hollowayként- prostituált legyen, és különben is én mikor viselném el azt, hogy a feleségem más férfiakat is ugyan olyan örömmel elégít ki, mint engem? Soha nem bírnám elviselni a gondolatot. Elég önző egyén vagyok, aki szereti kisajátítani a dolgokat, és bár Sera élő személy rajta sem szívesen osztozkodom. Pedig muszáj lesz. Amint megszületik Minnie Holloway a közös kislányunk akit Sera több, mint nyolc hónapja hord a szíve alatt, a figyelme egy része – és szerintem a figyelme egy elég nagy része – a kislányunkra fog fordulni. De nekem nem szabad majd féltékenynek lennem, hiszen engem ugyan úgy szeretni fog majd, mint Minniet, vagyis Sera folyton ezt mondogatta, ha kétségeim támadtak, és megosztottam vele. Az elmúlt hónapokban nagyon sokszor gyötörtek ezek a kétségek. Az igazság az, hogy rettenetesen féltem attól, hogy mi lesz velem ha a gyermek megszületik, és sírni fog éjszaka, befurakszik közénk az ágyra, és szépen lassan kisajátítja magának az én már majdnem feleségemet. Ezt sosem mondtam el Serának, nem akartam bántani ezekkel a gondolatokkal, mert tudom, hogy rettenetesen rosszul esnének neki ezek a szavaim. De ettől annál is jobban féltem, mint az esküvőnktől. Mi lesz ha a gyereket választja helyettem? Hogy ha engem teljesen elfelejt a kislányunk mellett?
Gyorsan kiűztem a rossz gondolatokat az agyamból. Tilos ezekre gondolnom amikor az esküvőm éppen zajlik! Újra mosolyt erőltettem magamra, pedig a rossz démonok belülről ettek. Ha szerencsém van Sera nem ismer annyira, hogy felismerje a műmosolyomat, mert azért valljuk be én ezt elég sokszor használom a munkám miatt, és szerintem ez a mosoly már igazán meggyőző.
- Kijelenti Mr Noah Holloway, hogy az itt megjelent Miss Seraphina Munezzel teljesjogú házasságot köt? – Ránéztem a papra.
- Igen kijelentem! - A válaszom magabiztos volt, és határozott, már-már parancsoló.
– Kérem Mr. Noah Holloway, hogy ismételje utánam..- A fejemet visszafordítottam Sera felé, a szemem megtalálta a pillantását és foglyul ejtette.
- Én Noah Holloway, fogadom, hogy Isten és a jelenlévők színe előtt elveszlek feleségül, és társad leszek jóban, rosszban, kitartok melletted gazdagságban, szegénységben, betegségben és egészségben a mai naptól, amíg a halál el nem választ! - Lassan és érthetően hagyták el ajkamat a szavak amiket a pap után ismételtem, és mindet közben halálosan komolyan gondoltam. Szemem nem engedte Serának, hogy elforduljon, miközben hüvelykujjam nyugtató köröket írt le kézfején. Féloldalas, csábos mosollyal hallgattam, ahogy Sera elismétli a pap ugyan ezen szavait.
- Kérem Mr. Noah Hollowayt, hogy mondja el a fogadalmát Isten és a jelenlévők színe előtt! - Az akcentusa miatt nagyon kellett figyelnem, hogy pontosan értsem mit is szeretne tőlem, de aztán mikor teljesen megértettem elmosolyodtam. Szelíden és kissé bátortalanul. Nem írtam olyan hosszú fogadalmat, mint amit szerintem illett volna, így bátortalanul kezdtem neki.
- Fogadom, hogy őrülten foglak szeretni, hogy történjen akármi hűen melletted állok majd. Fogadom, hogy téged magam elé helyezlek, hogy gyermekünket szeretni fogom most és mindörökké. Sosem fogom elfelejteni, hogy a mi szerelmük egy igazi nagy szerelem, hogy te mindig mellettem álltál és elviseltél engem. Fogadom, hogy részed lesz minden jóban amit csak képes vagyok neked megadni. Hogy nem bánom, hogy nem szereted csigát, mert tudom, hogy engem szeretsz, és jöjjön akármilyen gonosz dolog, minket sosem választ majd el. Szeretlek! - Az utolsó csendült a legőszintébben, pedig az összes kiejtett mondat az igazat mondta. Az ajkamba haraptam a gyér esküvői fogadalmam miatt, de egyszerűen nem ment több. Hiába írtam hatvan lapra, csak ez a rövidke maradt meg az emlékezeteim között, de tudom, hogy Sera tudja, hogy ez nagy szó tőlem. Egy beszédbe kétszer a szeretlek szó, tisztán és érthetően, úgy hogy más is hallja, ssak igaz érzelmekről árulkodhat.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeSzomb. Május 18, 2013 12:31 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
i do i do idooooo
Idegesen pillantottam körbe a tömegen, de bár ne tettem volna. Noah apja tőlem három lépésre ült, arcán kifejezéstelen maszk, unott arckifejezése láttán legszívesebben sírva fakadtam volna. Tudom mit gondol rólam, tisztában vagyok azzal is, hogy cseppet sem kedvel, noha oscar díjas alakítást nyújtott a többi vendég előtt. Nem érdekel, ha nem szeret, az sem számít, ha pénzhajhász kurvának gondol, de ha csak egyetlen egyszer is bántani meri a férjemet vagy a lányomat, kieresztem a karmaimat és nem kímélem majd.
Azt hiszem, ezt Minnie is így gondolta, mert beleegyezése jeléül hatalmasat rúgott az oldalamba elérve azt, hogy ajkamba harapjak és elnyomjak egy feltörő fájdalmas sikkantást. Halkan fújtam ki a levegőt, le sem vettem ezek után a szemem Noah-ról. Hülyeség az egész, de azt hiszem újra szerelmes lettem. Defektes vagyok, ez tény, vannak problémáim, ennek ellenére Noah azt nyújtja nekem, amire mindig is vágytam. Akkora szeretet van benne és annyira gondoskodó, hogy a legtöbb nőt az őrületbe kergetné – és bevallom néha azért engem is – mégis nem tudnék létezni nélküle. Menthetetlenül beleszerettem és ha egyszer, valamiért a kapcsolatunknak vége lenne, nem is tudom, mit kezdenék magammal.
Pironkodva fogadtam őszinte bókját és ha akartam sem tudtam volna megszólalni, mert a torkom kiszáradt, a hangomat pedig elnyomta a pap beszéde. Így csak félénken rámosolyogtam, de a kérdésre hogy vagyok,már muszáj volt válaszolnom.
-Jól vagyunk. – Tátogtam, mint egy hal, elengedtem a kezét és végigsimítottam a pocakomon. Ez leginkább Minnie-nek szólt, mert ha így folytatja, nem fogom sokáig bírni az állást. Az én izgatottságom átragadt rá is és minél szaporábban vettem a levegőt, a lányunk annál jobban rugdosott. A lehető legjobbkor szólalt meg a tiszteletes.
-Kijelenti Ms Seraphina Carmen Alvardo Munez, hogy az itt megjelent Mr Noah Holloway-el teljes jogú házasságot köt? – Elmosolyodtam.
-Igen, kijelentem. – Néztem Noah-ra meghatódva, könnyeimet visszanyelve.
-Kérem Ms Munez, ismételje utánam. – Nézett rám a pap, én pedig szóról szóra elismételtem azt, amit Noah néhány perccel ezelőtt. A végére hangom megremegett, kövérkönnycseppet buggyantak ki a szememből, pedig megfogadtam, hogy nem fogok sírni, de a hátam mögül Gia feltörő szipogása nem segített megakadályozni könnyeim útját.
Alig tudtam figyelni Noah esküjére, bár amikor megemlítette a csigát, nem bírtam elnyomni egy halk nevetést. Tudom, hogy sokat gondolkodott azon, mégis mit mondjon és hogyan mondja, hogy ne veszítsen el a férfi büszkeségét és váljon belőle egy nyálgép. Nekem könnyű dolgom volt, felkészültem mindenre és boldogan ragadtam tollat, hogy papírra vessem a gondolataimat. Ismer már, azt hiszem ez a kevés idő elég volt ahhoz, hogy kiismerjen, elfogadjon úgy ahogy vagyok, de szeretném ha tudná, nekem mit is jelent, ezért amikor a pap felém fordult, vettem egy mély levegőt, megnedvesítettem száradt ajkaimat és bizonytalan hangon megszólaltam.
-Fogadom, hogy hű partnered leszek, betegségben, egészségben, melletted állok majd jóban rosszban és megosztom veled örömömet és bánatomat. Ígérem, hogy feltétel nélkül szeretni foglak, támogatlak majd céljaid és álmaid elérésben, tisztellek és becsülni foglak, együtt sírok és nevetek veled. Megosztom veled álmait és reményeimet és vigaszt nyújtok, ha a szükség úgy hozza. Neked adom a kezem, a szívem és a szerelmem örökre. – Erősen kellett tartanom magam, hogy ne ugorjak azonnal a karjai közé. Úgy éreztem magam, mint egy királylány, aki megkapta a hozzá illő királyfit. Kicsattantam a boldogságtól és attól féltem, több örömöt már nem leszek képes befogadni.
Barna, kócos hajú férfi lépett mellénk, selyempárnával a kezében, melyen ott pihentek a gyűrűink. Fehérarany gyűrűk, semmi cifrázás, semmi csicsa. Az enyémben csiszolt gyémántkő, mely tökéletesen illik bele.
Baker tiszteletes hangját csak messziről hallottam, noha ott állt mellettem. Először Noah vette el a gyűrűt, készségesen tartottam az ujjamat, aztán rajtam volt a sor. Remegő kézzel vettem el a párnáról és húztam fel ujjára a kettőnket jelképező ékszert.
-A mai naptól házastársakká nyilvánítom önöket. Mr és Mrs Holloway. – Arcán mosoly ült, úgy fordult felénk. - Megcsókolhatja a menyasszonyt. – Egyszerre hajoltunk egymáshoz, hogy ajkaink csókban forrjanak össze. Mögöttem Gia hangosan felzokogott, a tömeg tapsolt és ujjongott, számomra pedig senki más nem létezett ebben a percben, csak a férjem. Egész nap csókoltam volna, de Gia látványosan köhintett egyet, mire elengedtem Noah-t és megszorítottam a kezét. Letöröltem a könnyeimet és széles mosolyommal álltam a násznép előtt.
Rizst nem kértünk, helyette virágszirmokat szórtak egész addig, amíg be nem értünk az öreg, ám annál patinásabb épületbe, ahol majd a lakodalmat tartjuk. Út közben azért kiszúrtam egy hívatlan vendéget. Barna haja mesterien omlott a vállára, vérvörös ajka félmosolyra húzódott, szemében el nem sírt könnyek voltak, ruhája most is, mint mindig tökéletesen állt rajta. Egyetlen pillanat volt, ahogy a szemünk találkozott, de ez az egyetlen perc elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nekem Noah nyújtja a biztonságot.
Anélkül sétáltam el mellette, hogy szóra nyitottam volna a számat. Nem érdemel tőlem figyelmet. Elkésett már azzal, hogy jóvátegye a hibáit.
Az anyám… itt van.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeHétf. Május 20, 2013 7:02 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hy Mrs. Holloway!



Mosolyogva hallgattam Sera fogadalmát, még egy kanállal sem lehetett volna levakarni az arcomról. Egyszerűen nem tudtam abban a pillanatban nem boldog lenni. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy házasság fog feldobni, és annak fogok örülni, hogy többi már nem vagyok szabad. Mintha engem meggátolna valaha egy darab papír, bár azt hiszem, hogy nem leszek házasság törő. Remélem, hogy nem.. különben, hogy mennék többet templomba? Na nem mintha én olyan sűrűn járnék olyan helyekre, de akkor is. Mindegy.
Határozott mozdulattal, de gyengéden húztam föl Sera ujjára a karikagyűrűt, és türelmesen hagytam, hogy az ő remegő keze valahogyan felügyeskedje vaskos ujjaimra a saját jegygyűrűmet. Nem is állt olyan rosszul, bár a látvány egészen szokatlan volt, és az első pillanatokban olyan kényelmetlen, de ahogy Ő visszacsúsztatta kezét az enyémbe, már el is felejtettem, hogy a gyűrű az ujjamon van.
Szinte alig vártam, hogy a pap kimondja azokat a szavakat, és amikor megtette, gondolkodás nélkül hajoltam közelebb, és nyomtam az ajkaimat az övéhez. Igazán nehéz hadművelet volt, mert mostanra már a hasa akkora lett, hogy alig fértem oda Serához. A kezemet a tarkójára csúsztattam, hogy közelebb tudjam magamhoz húzni, és egyszerűen nem akartam elengedni. Az ajkai puhák voltak, a csókja pedig éhes, de túl hamar szakadt el tőlem. Lebiggyesztettem az ajkamat, de hagytam, hogy belém karoljon, és erősen tartva kezdtem befele vezetni. A szemem lustán pásztázta a tömeget, fölvettem a szokásos állarcot, érdektelen pillantás, de hatalmas mosoly. Kifejezetten zavart az a pár ember aki ott volt, mert nem lehettem csak vele. Az embereket úgy tudtam volna jellemezni: ismerős, ismeretlen, ismerős, ismerős, ismeretlen, apám, ismerős, rokon.. Sosem voltam olyan ember akinek nagyon sok barátja lenne, inkább olyan akinek érdek kapcsolatai vannak.
- Gyere Mrs. Holloway, táncoljunk! - Fintorodtam el. Nem igazán szerettem táncolni. Nem mintha nem tudnák keringőzni, csak egyszerűen nem szeretem.
A násznép, körülállta a parkettet, a szemem pedig megakadt egy egészen dekoratív nőn, akit egyáltalán nem ismertem. Összeráncoltam a szemöldökömet, és próbáltam rájönni, hogy ki lehet a hölgy, de nem bírtam rájönni, hogy ki lehetett az, de azt én is észrevettem, hogy nagyon figyelte Serát.
Mikor a násznép körbeállta a táncteret, fölvezettem Serát, és savanyú képpel biccentettem a zenekarnak, hogy kezdhetik. AZ első dallamok felcsendültek, én pedig a kezembe fogtam a feleségem puha kacsóját, majd rögtön megpörgettem, hogy a háta a mellkasomnak simuljon. A kezemet a hasához érintettem, és így kezdtem vele lépegetni, egyrészt mert képtelenség lett volna egy szabványos keringőt eltáncolnom vele ekkora hassal, másrészt pedig arra is kellett gondolnom, hogy ekkora pocakkal nem biztos, hogy végig bírta volna az egészet.
Az ajkaimat a vállához szorítottam, és apró csókokat nyomtam föl a nyakán egészen a füléig, miközben a csípőmet a fenekének nyomtam.
- Mrs. Holloway ha nem lenne ekkora hasad, és nem kéne attól félnem, hogy bármelyik pillanatban meg nem szülsz, akkor egészen biztosan elrabolnálak, és letépném rólad ezt a ruhát. Nagyon szexi vagy! - Duruzsoltam a fülébe, miközben egy pillanatra sem estem ki a ritmusból. Amikor kellett megpörgettem, aztán pedig ringattam. Miután az első számnak vége lett a násznép is lassan táncra perdült.
- Menjünk öltözz át, utána pedig együnk.. megéheztem a sok izgalomtól! - Visszapörgettem magam felé, és öles fordulatokkal a táncparkett széléhez táncoltattam, majd egyszerűen leléptem és a lift felé húztam.
- Ki az a nő? Ismered? Nagyon bámult téged.. Ott volt a násznép mögött, de nekem nem volt ismerős.. - Összehúztam a szemöldökömet, és megnyomtam a második emelet gombját. A mellkasom előtt összefontam a kezemet, és a gondolataimba merültem. Nem lesifotós, nem volt nála kamera, és Hutch amúgy sem engedte volna be..
Az ajtót becsuktam Sera mögött, és a pezsgős pohárért nyúltam. Félig volt, biztos valaki ivott belőle, de ez engem kicsit sem izgatott, gyorsan ledöntöttem a torkomon majd Sera mögé léptem. A kezemet végigcsúsztattam a hátán, föl a kapcsokig, és lassan elkezdtem kihámozni a ruhájából. Miközben a hófehér ruha lefelé csusszant róla, forró csókokat nyomtam a hátára, a vállára, és a nyakára..
- Olyan régen szexeltünk már Sera, hogy ha csak rád nézek, már fölizgulok.. - Motyogtam, és a farkamat neki nyomtam. A fülébe nyögtem, és a csípőjébe markoltam. - Alig várom, hogy megszülj, és három hónap múlva mehessünk a nászútra! - Kuncogtam, majd hátrább léptem. A nyakamból kirántottam a csokornyakkendőmet, miközben vad pillantással Serát bámultam. Még így is nyolc és fél hónapos terhesen is rettentően dögös volt. - A Bahamákra megyünk majd, vagy valami olyan helyre ahol hatalmas tengerpart van, és egész nap bámulhatlak ahogy fürdőruhában rázod magad.. - Vágyakozva pislogtam rá, miközben a lelki szemeim előtt már láttam őt. Minden nap más bikiniben két héten keresztül. Ő és Én meg töménytelen mennyiségű szex, és talán bevonhatjuk pár játékszerem is.. Igen egészen biztosan így lesz.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeSzomb. Jún. 01, 2013 12:17 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
i do i do idooooo
Ideges voltam, túl sok nekem ez a feszültség mára. Irdatlan erővel szorítottam Noah kezét, amíg besétáltunk az ujjongó tömeg ünneplése közepette az épületbe. Éreztem a hátamban anyám pillantását és szinte biztos voltam abban, hogy utánunk jön és jól megforgatja bennem a kést. Tenni fog valami sértő megjegyzést, amivel taccsra vágja a hangulatomat, hogy aztán természetesen a násznép előtt kelljen szégyenkeznem. Ismerem már annyira, hogy nem fogja kihagyni a lehetőséget arra, hogy a porig alázzon. Számára mindig is a nővérem volt az etalon, a tökéletes és szófogadó lány, aki lesi minden kívánságát és életét úgy alakítja, ahogy azt anyám eltervezte.
Noah-hoz simultam, rendezni akartam szapora légzésem, hogy a bennem dúló káoszból semmit se vegyen észre, de minduntalan anyámba ütköztem, ha körbenéztem. Elégedett mosoly játszott vérvörös ajkain, ahogy szeme hol rám, hol a férjemre siklott.
Fülig vörösödve fogadtam bókját, pedig 8 hónappal ezelőtt attól féltem, hogy testem változása elriasztja majd. Nem fog többé megkívánni, nem leszek elég jó neki. Csalódtam, kellemesen és ettől csak még jobban szeretem.
-Emlékeztetlek rá, hogy ez egy méregdrága Vera Wang ruha, szeretném eltenni, szóval ha lehet, ne tépd le rólam. – Mosolyodtam el és néztem, ahogy egyre több ember szállingózik a táncparkettre. Boldog voltam még annak ellenére is, hogy az anyám le sem vette szemét Noah-ról. Fogalmam sincs, mit forgat a fejében, de nem vagyok olyan állapotban, hogy nekiálljak vele veszekedni, ráadásul az esküvőm napján nem kellene ilyenekkel foglalkoznom.
Készségesen, minden ellenállás nélkül követtem Noah a liftekig, ahol aztán végre ismét kettesben voltunk. Minnie újra felpörgött, éreztem, ahogy egyik helyről a másikra lubickol, ezzel érintve néhány belső szervemet, amik enyhe fájdalmat okoztak. Pillanatnyi fájdalmam ki is ült az arcomra, de próbáltam leplezni.
-Ismerem azt a nőt. – Dobtam le a fátylat a tükrös asztalra. - Tulajdonképpen neki kellene köszöneted mondanod, hogy most itt állok. Az a nő az anyám. Elképzelni sem tudom, mit keres itt, bár abban biztos vagyok, hogy az újságokból értesült rólunk. – Leültem egy székre, tenyereimet a pocakomnak feszítettem és mélyeket lélegeztem.
-Bármit mond, egy szavát se hidd el. Próbál majd bemocskolni, ellentétben veled majd kedves lesz, behízelgő. Semmi mást nem lát, csak a pénzt és elfelejti, hogy az anyám. – Kifújtam a bent tartott levegőt, kényelembe helyeztem magam és lerúgtam a cipőt. Nem lebegtem tizenöt centivel a föld felett, de kényelmetlen volt.
Egy idő után már ülni sem volt jó, vágyakozva néztem, ahogy Noah pezsgőt iszik és bármit megadtam volna azért, hogy egy kortyot én is a számban érezhessek. Felálltam, eligazgattam magamon a ruhát és kellemes bizsergés futott végig rajtam, ahogy tenyerét a hátamra csúsztatta. Felforrósodott a vérem, szívem vadul kalimpált, légzésem szapora lett, pedig még alig ért hozzám. Vajon évek múltán is ugyan ezt a reakciót fogja kiváltani belőlem? Nagyon remélem, hogy igen.
Ajkamba haraptam, lehunytam a szemem és kezeimet a combjának nyomtam, amikor ágyékát és kemény férfiasságát hozzám dörgölte. Az ágyékomban virágzásnak indult a vágy és erősen vissza kellett tartanom magam, hogy ne forduljak meg és lökjem a padlóra.
-Ezt én is elmondhatom rólad. – Fordultam vele szembe, néztem, ahogy eltűnik a csokornyakkendő és ujjaim lassú mozdulatokkal az ágyéka felé araszolnak, ahol aztán végigsimítanak kőkemény farkán. Nyelvem alsó ajkamra siklott és elkaptam kezemet, mielőtt még elkapna a hév.
-Tudod, hogy nem fogom rázni magam bikiniben, nem lesz olyan könnyű visszanyernem az alakomat és Minnie is velünk lesz. Nem akarom, hogy olyan anyának könyveljenek el, akinek fontosabb a teste, mint a saját gyereke. – Kiléptem a ruhából és elvettem az ágyon fekvő tűzpiros, rövid koktélruhát, ami pontosan illet a mostani alakomra.
-Minnie egyébként sem lehet a napon egész nap. Három óránként kell etetni majd, szóval olyan programot kell majd kitalálnunk, ahová vihetjük magunkkal. – Eligazgattam melleimen a ruhát és hátat fordítottam Noah-nak jelezvén, felhúzhatná a cipzáramat. Egy kis időre elfeledkeztem az anyámról, de tudtam, ha innen kimegyünk, első útja az lesz, hogy megkeres, gratulál, amiért egész életemben nem kell azon aggódnom, mit egyek és mit vegyek fel.
Gusztustalan nőszemély lett belőle, nem is értem, hogy lehet az anyám. Amikor kislány voltam, sokkal több időt töltöttünk együtt, aztán Camilla elnyerte a szeretetüket tőlem és minden megváltozott. Gyűlölöm e a nővéremet? Cseppet sem. Legalább nem engem zaklatnak a szüleim.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeSzer. Jún. 05, 2013 4:22 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
What do you think?



Felmordultam, ahogy a keze végigsiklott a hasamon. A levegőt egyre szaporábban és szaporábban szedtem, ahogy apró keze lejjebb és lejjebb haladt. A lélegzetem elakadt mikor a farkamhoz ért, és a vágy ami eddig is bennem égett, még nagyobb lángra lobbant. Nagyot nyeltem, vágytól égő kék szemeimet pedig rá emeltem. Annyit vártam már, annyiszor kellett nemet mondanom, hogy egyszerűen fájt minden mozdulat amit tett. Az, hogy ellépett csak feltüzelt, és mivel jól ismertem magamat, tudtam -hogy ha nem éppen a gyerekemmel a szíve alatt állna itt – hogy akkor is megdugnám ha éppen ellenkezni akar. De más volt a helyzet, Sera inkább sikítana, minthogy a gyerekünk életét veszélyeztesse. Le sem tagadhatná, tudom, észrevettem rajta, hogy a keze a hasára kalandozik akárhányszor valaki hirtelen mozdul felé, hogy védelmezi a meg nem született gyermeket, és ha bár semmi okot nem adott rá, kételkedni kezdtem benne. Rettenetesen önző alak vagyok, elviselhetetlenül önző és irigy! Elcseszett, aki féltékeny a még meg nem született gyerekére. Ha lenne lehetőségem rá, szembe köpném magamat, és hogyha nem az lennék aki akkor biztosan azt gondolnám, hogy nem vagyok komplett. Hiszen egy rendes apuka, hogyan lehet féltékeny a saját gyerekére? Arra akit ő nemzett, és akiben benne van belőle, meg a szeretett nőből is egy kis darab? Sehogy. Talán ez lenne a rendes válasz, hogy sehogy sem, de egy olyan alaknak mint amilyen én vagyok minden nap szembesülnie kell azzal, hogy a zöldszemű szörny egyre csak növekszik, és táplálja az irigységet. Tudtam, hogy el kéne mondanom neki, hagynom, hogy elhessegesse a gonosz gondolatokat, hogy magához öleljen, és csak nevessen a butaságomon, de mégsem tettem. Inkább nagyot nyeltem, és lassan, kimért léptekkel foglaltam helyet.
- Tudod nem kellene így játszadoznod a kanos férjeddel, miközben még minimum két hónapig nem tudod kielégíteni! - Mordultam rá. Nem igazán rá voltam mérges, hanem az egész helyzetre, hogy még nászútra sem vihetem egy ideig, mert nem szexelhetünk. Az idejét sem tudom, hogy mikor volt utoljára, amikor izgató mozdulatokat tett, hogy mikor járt utoljára a farkam benne. Nagyon-nagyon régen. Persze nem voltam szentségtörő, és ugyan nagyon sokszor megnéztem magamnak a nőket, vágyakozva, de egyszer sem csaltam meg a jegyességünk alatt. Külön szobrot kellene nekem emelni, hiszen én vagyok az önmegtartóztatás mintapéldánya!
- Minnie? - Vontam föl értetlenül a szemöldökömet, és amikor kapizsgálni kezdtem a dolgot, a szemöldököm összeszaladt, ráncok jelentek meg kéken csillogó szemem környékén, és az ajkamat is összepréseltem.
- Minniere egy remek dajka fog vigyázni idehaza, olyan ember akiben feltétel nélkül megbízunk. A nagynénémnél töltöttem nagyon sok nyarat, még kiskoromban amikor a szüleim a házassági évfordulójukat töltötték nem is tudom hol. Tudod a nénikém nagyon elfoglalt asszony volt, ahogy a férje, de nekik is volt gyerekük, négy is! - Horkantottam föl. - Három fiú és egy lány. Ezt sosem mondtam még neked, mert nem tartottam fontosnak. A fiúk közül ketten Afganisztánban harcoltak és ott is haltak meg, de a harmadik, a legkisebb visszatért. El sem tudod képzelni, hogy mennyire rémesen boldog volt a nénikém, csak úgy röpült felé, de Connor megőrült a gyilkolás miatt, és most valamelyik diliházban fekszik. A húguk meg rákban halt meg, mikor 17 voltam. Elég szerencsétlen család volt, de persze az apjuktól örökölték. Apám mindig is mondta a nénikémnek, hogy nem normális a férje, de persze nem hitte el. Aztán később kiderült, hogy tartós beteg.. de mindegy. csak azt akartam mondani, hogy egy dajka vigyázott ránk amikor ott töltöttük a nyarat. Nagyon kedves asszony volt. Akkor lehetett 10 évvel idősebb nálam. Azóta is a családban dajkál, nagyon jól érti a dolgát. Szóval hogyha megismerkedtél vele, akkor megbeszélhetjük, hogy mennyit kér azért a két hétért amit Minnievel kell eltöltenie.. - Egészen nyugodtan meséltem. A hangom érzelemmentesen csengett. Semmit nem váltott ki belőlem rokonaim halálának története. Régen volt már amikor ők meghaltak, még anyám halála előtt, és amúgy sem voltak a kedvenc rokonaim ők. Mindig is dinkák, bolond gyerekek voltak. Papírfecnikkel játszadoztak, és hangosan sírtak hogyha széttéptem őket..
- Nem fogjuk őt sehova vinni, ő itt les Vegasban. Nem hiszem, hogy egy két hónapos gyereknek a nászútra kellene jönnie. Meg amúgy is ha ő ott van akkor te nem fogsz tudni másra koncentrálni, csak rá. És ha napi tízszer megeteted legalább, akkor estére olyan fáradt leszel, hogy még akkor sem lesz kedved a szexhez. Ne haragudj, de ezért nem fogok az ablakon kidobni több ezer dollárt. Ezt itthon is megtudod majd csinálni. - Kezdett fölmenni bennem a pumpa, ahogy megértettem, hogy nem ugyan azt akarjuk. Én csak vele szeretnék eltölteni két hetet, de ő valószínűleg nem akar velem kettesben eltölteni egy kis időt sem. Ennyi elég is volt, hogy felbőszítsem magamat. Annyira sokszor nem mondtam ki a félelmeimet, gyerekkel kapcsolatban, hogy most gonoszul robbant ki belőlem. Felpattantam, és minden előrejelzés nélkül tört ki belőlem, hangosan vádaskodva.
- Annyira tudtam, hogy ez lesz! Nem is értem, hogy miét hitegettem magamat azzal, hogy neked fontos lehetek! Annyira hülye vagyok! - Idegesen csaptam a homlokomhoz a kezemet. - Te nem is akarsz velem lenni, neked csak ő számít! Azt sem tudom már, hogy mikor volt utoljára amikor nem róla beszéltél! - Mutattam vádlón hatalmas hasára. Tudtam azt, hogy rettenetesen nevetséges vagyok, hogy a vádak bolondságok, de a félelem, és a féltékenység egyre jobban bekebelezett.
- Gondolsz te egyáltalán rám? Vagy eszedbe jut néha, hogy én is létezem? Vagy szokjak hozzá, hogy én mindig csak a második leszek az életedben? - A hangom elkeseredetten csengett. Már nem is voltam idegesen, sokkal inkább kétségbe esett. Ráemeltem kék szemeimet, amiben nem csillogott már más, csak félelem. Sosem voltam az ember akinek megmutatkoznak az érzései, de előle egyszerűen nem bírtam eltitkolni.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeSzer. Jún. 12, 2013 8:48 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
i do i do idooooo

Nagyon jól tudtam, hogy a gyereknevelés fog még vitát szülni kettőnk között, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyire eltérő véleményen vagyunk. Némán hallgattam, olykor szóra nyitottam a számat, de jobbnak láttam, ha becsukom és megvárom, amíg befejezi. Gondolatban persze százszor lejátszottam már, mit fogok neki mondani, most mégis elvonta a figyelmemet azzal, hogy bepillantást engedett féltve őrzött gyermekkorába. A fejemben mindig egy kócos, barna hajú kisfiúként jelenik meg, aki megvesz az édesanyjáért, aki bármit megtenne, ha a mama arra kérné. Egyáltalán nem értem, mi ez a fellángolás az ellen, hogy a lányunkat is magunkkal vigyük.
-Nem fogom a gyerekünket idegenekre hagyni. Neked teljesen elment a józan eszed. Szüksége van rám, épp úgy rád is. Azt akarod, hogy idegenként kezeljen? Hogy ne szeressen, ne bújjon az öledbe, ha vigaszra vágyik? – Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ennyire messze vagyunk egymástól. Hogy lehet ennyire önző? Azt hittem egy kicsit megváltozik, ha a felelősség a nyakába zúdul, de óriásit tévedtem.
-Akarod te egyáltalán ezt a gyereket? – Kérdeztem feldúltan miközben felrángattam magamra a rövid koktélruhámat. - Mondtam neked, hogy nem kell azért elvenned, mert terhes vagyok. El sem tudod képzelni, mennyire rosszul esik, hogy így gondolkodsz. – Torkomat a sírás szorongatta, ahogy lerogytam a szófára. Nem gondoltam volna, hogy így vélekedik a még meg sem született gyerekünkről.
-Persze, hogy szüksége van rám az istenért Noah. Hogy mondhatsz ilyet? – Néztem rá kétségbeesve. - Minden nap te jársz a fejemben. Veled fekszem és veled kelek. Te vagy az univerzumom központja. De növekszik bennem egy csoda és neki is szüksége van rám. – Ahogy rám emelte kék szemeit, a csillogás elmúlt és helyét átvette a félelem és a kétségbeesés. Azonnal felálltam a szófáról és odaléptem hozzá. Szó nélkül bújtam karjai közé, noha ő meg sem mozdult azért, hogy átöleljen. Ijesztő az egész.
-Én is félek, én is aggódom, hogy mi lesz velünk, de az jobban fáj, hogy egyáltalán nem várod a babát. Rád is hasonlít, ahogy rám. Feltétel nélkül szeretni fog, mert az apja vagy. A gyerekek így vannak kódolva. Te miért nem érzel ugyan így? – Kövér könnycsepp buggyant ki a szemem sarkában, le is töröltem, még mielőtt észrevette volna. Azért nem így képzeltem el ezt az egészet. Miért nem tud feltétel nélkül örülni velem?  Kényszernek érzi? Nem akarom, hogy így érezze. Sosem mentem volna hozzá, ha ilyen gondolatok kavarognak a fejében.
-Bánod, hogy feleségül vettél? – Néztem fel rá, ajkamat rágcsálva. Nem hittem volna, hogy egyszer ezt is megkérdezem tőle. - Nézd, tudom, hogy neked ez furcsa, tekintve, hogy tartós kapcsolatod nem igen volt. Leszámítva azokat a nőket, akikkel összefeküdtél, de legyél nyitott ránk. Fontos nekem, mert a gyerekünk. Te és én. Mi… – Minnie is épp ezt az alkalmat választotta arra, hogy tüntetőleg hozzászóljon szülei párbeszédéhez. Hatalmasat rúgott, fogaimat összeszorítva kaptam a hasamhoz és elmosolyodtam, amikor a fájdalom enyhült. Szó nélkül nyúltam keze után, hogy a hasamra simítsam tenyerét.
-Érzed? Erős, akárcsak te. – A másodperc tört része is elég volt arra, hogy felismerjem, mennyire szüksége van most rám. A lelkemre, a testemre, az érzéseimre. Nem kellett sok idő, mire felocsúdtam és gombolni kezdtem a keményre vasalt inget. Nem érdekelt, hányan várnak most odakint ránk, az sem foglalkoztatott túlzottan, hogy úgy nézek ki, mint egy bálna. Most csak Ő számított és az Ő gyönyöre…
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeCsüt. Jún. 20, 2013 1:43 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
What do you think?

 
Totális kétségbeesés. Nem akartam vele erről vitatkozni az esküvőnk napján, de ő olyan érthetetlen. Nem tudom elhinni, hogy nem érti meg a nézeteimet, hogy neki nem tűnik föl, hogy egyre kevesebb időt töltünk egymással. Ez egészen biztos, hogy mást jelent nekem, mint neki. Minden nap elnézem, hogy mennyire várja már Minniet, hogy milyen izgatott, hogy nem lehet letörölni a vigyort az arcáról. Én meg minden nap próbálok úgy tenni, mintha én is nagyon várnám, és nagyon izgatott lennék. Nem tudom, hogy igazából mit érzek, hogy várom-e vagy sem.
Hatalmasat sóhajtottam, engedtem, hogy a kezemet a hasára vezesse, és halványan elmosolyodtam.
- Sosem fogom megbánni, hogy feleségül vettelek! - Simítottam a kezemet az arcára. - Ezt sose felejtsd el jó? - Néztem le a hasára, aztán föl rá. Nagyon kevés időm van arra, hogy vele legyek csak ketten. Fel kellett volna már rég készülnöm erre. Gyerekek, család.. huszonhét évesen már készen kéne állnom erre, de nem tudom, hogy ténylegesen mennyire vagyok kész.
- Nagyon félek… - Magától csusszant ki ez a két szó a számon, és nem tudtam már visszaszívni. A keze olyan gyorsan gombolta ki az ingemet, hogy nem tudtam ellenkezni, és nem is akartam. A pillanat törtrésze alatt az ajkára hajoltam, és vadul kezdtem el csókolni. A kezem föl-le siklott a testén, a hasán, a nyakán. Próbáltam közelebb húzni magamhoz, de nem igazán sikerült. Túl nagy a hasa..
- Ajjj.. - Morcosan összeráncoltam a szemöldökömet, és fordítottam egyet rajta, hogy nekem háttal legyen. Lenyúltam a dögös ruha aljához, és egy határozott mozdulattal levettem róla. Az ajkamat a nyakára tapasztottam, és óvatosan végigcsókoltam egészen a válláig. Éreztem, hogy nincs megállás, hogy nincs olyan, hogy nem. Annyira kívántam, hogy alig bírtam uralkodni magamon.  A farkamat nekinyomtam, és muszáj volt felnyögnöm. Olyan régen nem szexeltünk, hogy alig bírtam türtőztetni magamat.
- Ma nem fog menni az előjáték édes, sajnálom.. - Sürgetően suttogtam a fülébe, és óvatosan a fülcimpájába haraptam. Egy lépést hátráltam, és az övemhez nyúltam. Határozott mozdulattal kapcsoltam ki, húztam le a cipzárt, és toltam le a nadrágomat.
- Ha fáj vagy valami, akkor szólj! - Izgatottan nyomtam egy kicsit lejjebb, hogy támaszkodjon a szófa támlájára. Végigsimítottam formás hátsóján, és egy határozott mozdulattal belöktem magamat. A számat morgás hagyta el, és pillanatokig mozdulni sem akartam. Élveztem az ölelő forróságban. Összeszorítottam a fogamat, és lassan megmozdultam. Annyira más volt most benne, szinte elfelejtettem, hogy milyen érzés volt benne lenni. Utálom magamat kielégíteni, de az utóbbi időben rákényszerültem, és még egy ideig rá is fogok. Csodálkoztam rajta, hogy nem tart vissza, hogy nem húzódott el, bár még megteheti.
Ujjaimmal végigszántottam a haján, és a csípőjébe markoltam. Igyekeztem nagyon lassan és megfontoltan mozogni, hogy ne történjen semmi baj, de nagyon nehéz volt türtőztetnem magamat.
- Ezt ha lehet, ne mond el az orvosoknak, nem fogják díjazni, hogy szexeltünk.. - Kuncogtam. Nem nyomtam bele teljesen magamat, féltem, hogy meg fogom érezni a gyereket, vagy valami ilyesmi, meg nem akartam, hogy fájjon neki. Igazából fogalmam sincsen, hogy mi történik akkor ha egy nyolc és fél hónapos terhes nővel szexelek. Sosem volt még erre példa, pedig esküszöm, hogy nagyon sok féle nő fordult meg már az ágyamban.
- Nem vagyok durva ugye?-  Hangosan nyögtem fel, ahogy elkezdtem közeledni a csúcs felé. Hát ez nem lesz valami hosszú aktus, de nehéz türtőztetnem magamat amikor kéthavonta egyszer fekszünk össze. Régen szinte minden nap csináltuk, többször is, de ezután még vagy két hétig nem számíthatok ilyesmire..
- Basszus.. - Újra morogni kezdtem, éreztem, hogy pillanatok múlva a csúcson leszek. Ez az egész teljesen ránk vall. Míg a násznép türelmetlenül vár ránk, addig mi szexelünk. Tipikus Holloway szokás..
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeSzomb. Jún. 22, 2013 2:04 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
oh honey,she’s so beautiful

Nem is tudom, mit miért csináltam. Kétségbeesetten ragaszkodom hozzá, nélküle semmit sem ér az életem és a tudat, hogy csökönyös gondolkodásunk miatt messzire sodródhatunk egymástól, megrémiszt. Ügyetlenül gomboltam ingét, ajkamba harapva tompítottam a hasam mélyén összegyűlő és feltörni készülő vágyat. Kívántam, biztosítani akartam, hogy az érzéseim még mindig ugyan azok. Ugyan úgy szeretem, mint kilenc hónappal ezelőtt, érte élek… de valahol a szívem mélyén tudtam, hogy az életünk meg fog változni és csak rajtunk fog múlni, hogy hagyjuk e tönkremenni a házasságunkat vagy foggal-körömmel harcolunk érte.
Mosolyt fakasztott ajkamra szavai és arcomat tenyerének nyomtam. Én sem bántam meg, hogy hozzád mentem annak ellenére sem, hogy más véleményen vagyunk a gyereknevelésről. Ha valaki megkérdezte volna tőlem másfél évvel ezelőtt, hogy mégis mire számítok ezzel a makacs, önfejű, intelligens és pokolian jóképű pasassal, azt válaszoltam volna, hogy valószínűleg semmi jóra. A szex a kapcsolat egyik mozgatórugója, ezzel mi sem voltunk másképp. De az élet közbeszólt, na és persze a józan eszem sem volt épp otthon, amikor aláírtam azt a szerződést és engedtem, hogy megalázzon, különböző módokon megdugjon. Ép eszű nő sikoltozva menekült volna, én azonban koránt sem vagyok ép. Már ami a lelkemet illeti. Hosszú utat tettünk meg együtt, Noah hajlandó volt értem a szükségleteit a minimálisra csökkenteni, így már nem kell attól tartanom, mit szólnak az emberek, ha meglátják csuklóm körül a bilincs okozta sérüléseket.
Az éltünk fordulópontjához érkeztünk és vagy együtt csináljuk vagy kínkeserves hónapok elé nézünk. Én is félek, rettegek, hogy valamit elrontok majd, hogy már nem leszek a régi és már nem fogom érdekelni a férjemet. Aki majd máshol talál vigaszt. Iszonyatosan félek, de ha folyton ezzel traktálom magam, bevonzom a bajt.
-S-sajnálom. – Dadogtam vágytól megrészegülve, ahogy keze bekalandozta testem, nyelve pedig a számat derítette fel és úgy simult sajátomhoz, mint a selyem. Légzésem akadozó lett, szinte szédültem ettől az eufórikus érzéstől és meg kellett kapaszkodnom benne, hogy ne ájuljak el. Amikor fordított rajtam egyet, fenekemet ágyékához nyomtam és szót fogadva utasításának, a szófa támlájába vájtam ujjaimat. Halk sóhaj hagyta el a számat, amikor meghallottam előbb az öv, majd a cipzár jellegzetes hangját, amit most még inkább felerősített csendes tettünk. Apró terpeszbe álltam, még igazán el sem helyezkedtem, amikor megéreztem magamban. Hirtelen jött, akár egy zivatar a nyári hőségben. Kitöltött, szétfeszített és a fájdalomtól, ami elöntötte a testemet, ajkamba haraptam. Nem szóltam, hogy fáj, nem akartam elrontani a pillanatot. Lassan mozogni kezdett és minél messzebb jutottunk a szex mocskos világában, annál inkább tompult a fájdalom és helyét a jól eső, bizsergető érzés vette át.
Éreztem, ahogy nő benne a vágy, ahogy próbálja türtőztetni magát, ezért minden lökésnél hátratoltam a csípőmet. Lökést lökéssel fogadtam, a lábaim remegtek, alig bírtak el, de összeszedtem magam. Kérdésére csak megráztam a fejem. A fájdalom már elmúlt…
-Ne hagyd abba! – Nyögtem a karomba, majd egy utolsó lökéssel lábaim automatikusan zárultak össze, ahogy végigsöpört testemen az orgazmus. Halk sikkantás szakadt fel kiszáradt torkomból, amikor megmerevedett mögöttem és éreztem lecsorogni lábam között vágyának maradékát.
Fáradtan dőltem mellkasának, átkarolva nyakát és mélyen belélegeztem az illatát. Az aromát, ami képes volt lenyugtatni zakatoló szívem.
-Most már tudom, mi hiányzott. – Mosolyodtam el, szembefordultam vele, lehajoltam és nyomtam egy apró csókot cseppet sem kókadozó farkára. Hallottam, ahogy beszívja a levegőt és ettől ugrálni tudtam volna örömömben. Megigazítottam a ruhám, a mosdóba mentem és eltűntettem az előbbi incidens nyomait.
Minnie hatalmas bukfencet vetett a pocakomban és ez teljesen más érzés volt, mint amiket korábban éreztem. Fogaimat összeszorítottam, a pultra támaszkodtam és mély levegőt vettem. Kifújtam és újra belélegeztem,pont úgy, ahogy azt megannyi ismeretterjesztő filmben láttam. De a fájdalom nem csillapodott, negyed óra múltán is ugyan úgy kínoztam megfáradt testemet. Tudtam, hogy eljött az idő… de még van két hetem hátra. Koraszülött lesz, gyenge és beteges. Kövér könnycsepp buggyant ki a szemem sarkából, ahogy kibotorkáltam a mosdóból. Noah már kész volt, rám várt.
-Én…én nem tudok kimenni hozzájuk. – Vettem egy nagy levegőt. - Jön a baba. – Préseltem össze ajkaimat a rám törő fájás miatt.
-Hívj orvost Noah, vigyél a kórházba. Nem, inkább hívj orvost. – Azt sem tudtam, hol áll a fejem. Szülni fogok… végre a karomban tarthatom a lányunkat. A fájdalom hirtelen tompult, ahogy elképzeltem Noah-t, karjában a gyerekünkkel. Mikre képes egy kis endorfin.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeHétf. Jún. 24, 2013 7:23 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
She is coming

 
A szex vele, mint mindig most is tökéletes volt, bár nem csináltuk olyan vad szenvedéllyel, mint amikor nem volt gyerek a hasában. Fogalmam sem volt, hogy neki milyen érzés lehetett, de nekem remek volt. nem engedtem el annyira magamat, mint szoktam, és vigyáztam, mert tudtam, hogy sosem bocsátaná meg magának, és nekem sem hogyha lenne valami Minnievel emiatt az együttlét miatt.
Szinte megkönnyebbülés volt, amikor robbantam. Lihegtem, és markoltam Sera csípőjét. Nem akartam elengedni, és ahogy néztem a formás hátsóját a vágy újra feléledt bennem. Basszus mi van velem? Mintha meg sem könnyebbültem volna, a farkam máris vigyázban áll.
Megremegtem az érintésétől, és a levegőt gyorsabban kezdtem szedni.
Elfordítottam a tekintetem, és megvártam amíg a zár kattan. Gyorsan körbeforogtam a szobában és valami hideget kerestem. A pezsgő jégben volt ha jól emlékszem. Sietős léptekkel ugrottam oda, belemarkoltam, és kivettem egy maréknyi jégkockát. Magamban háromig számoltam, aztán neki nyomtam a farkamnak a sok jeget. Magamban felhördültem, erősen az ajkamra haraptam, de úgy, hogy a vérem is kiserkent. Elnyomtam egy feltörni készülő ordítást. Idióta vagyok! Egy barom. Elhajítottam az összes jeget, aztán pedig lerogytam a kanapéra, és a farkamra markoltam. Összeszorítottam a szememet, és összehúztam magamat. Akkora egy hülye vagyok. A végén még majd nem fog működni a kicsikém, és akkor aztán megnézhetem magamat..
Negyed óra elteltével már enyhült az érzés, de a feleségem, még mindig nem jött elő. Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni. Mit tollászkodik? Csak nem tart neki ilyen sokáig mosdania. Sosem tartott ilyen sokáig, vagy ha igen, akkor én is vele tisztálkodtam.
- Mi az, hogy nem tudsz lejönni? Rosszul vagy, vagy mi van? - Vágtam gyorsan közbe, aztán amikor sikerült befejeznie a mondatot, tágra nyílt szemmel bámultam. A szám egy aprócska ót formált, és úgy bámultam rá, mintha azt mondta volna, hogy a madarak igen is emlősök. Pislogtam, és egyszerűen nem tudtam megmozdulni. A feleségemnél beindult a szülés, én pedig az előbb dugtam meg. Megkeféltem a nejemet, miközben a gyerekem épp kifelé tartott ugyan azon az úton, ahol én befele. Te jóságos Isten! Lesokkolódva álltam ott, és nem bírtam megmozdulni. Mindjárt megszületik a gyerekem. Ne! Még nem vagyok rá készen, ez még korai! Azt mondták, hogy később fog születni, erre meg pont a házasságunkon. Hogy lesz így rendes házassági évfordulónk? Kétségbeesve pillantok rá, aztán eljut az agyamig amit mondott.
- Jó hívom a mentőket, aztán kerítek egy orvost, de ne menj sehova! - A kezemmel mutatom, hogy maradjon, aztán a telefonomat fölkapva rohanni kezdek lefelé. A lifthez érve idegesen kezdtem el nyomkodni a gombokat, és fél perc várakozás után belevertem egy nagyobbat, aztán kettesével szedve a lépcsőfokokat vágtattam lefelé. A telefonomban benyomtam a mentők számát, és miközben vágtattam lefelé, a fülemhez nyomtam.
- Egy mentőt a Markham Street 24-be! - Szinte üvöltöttem a telefonba.
– Uram kérem nyugodjon meg, minden rendben lesz! – A diszpécser hangja mézes-mázos volt. Szinte hallottam, hogy mosolygott. Összeszorítottam a fogamat, hogy ne ordítsam le a fejét is.
– A nevét kérem uram! – Mintha meg akart volna nyugtatni.
- Noah Holloway vagyok!  És nagyon szépen megkérem, hogy küldjön egy kurva mentőautót a Markham Street 24-re, mert a feleségem szül! - A végére már ordítottam. Hallottam, hogy a nő hangja elakad, megremeg, és reszketeg lett.
- I..igen is uram! – Azzal le is rakta. Senki nem szeret velem telefonálni, hogyha idegbeteg vagyok.
Végre sikerült leérnem a földszintre. Berontottam a fogadóterembe, és az első utam egyik Ausztrál barátomhoz rohantam, Williamhez, és megragadtam a kezét.
-Mi van papa? – Látta a rémületet az arcomon. Félrerántottam, és idegesen a szememet ide-oda kapkodva fogtam bele a mondókámba.
- Will.. fönt.. jön .. nem tud lejönni.. fáj neki.. - Hadartam, és mindent egyszerre akartam mondani. Nagyon gesztikulálva, kifulladva, idegesen magyaráztam. A násznép elkezdett felfigyelni rám.
-Semmit nem értek Noah! Vegyél nagylevegőt. Ki nem tud lejönni? Valami baj van a feleségeddel? – Szeretem benne, hogy mindig is ilyen nyugodt személyiség.
- Beindult a szülés Seránál, és te orvos vagy! Indulj! A 69-es szobában van! - Löktem rajta egyet, aztán a nagy mikrofon felé indulta. Felléptem a színpadra, és megkocogtattam, mire szörnyű, fülsiketítő zaj keletkezett.
- Váratlan probléma adódott, szóval az egyik barátom Greggy lesz egy kicsit a házigazda. Kérem foglaljanak helyet, az ételeket mindjárt tálaljuk, utána pedig kezdődik a tánc! - Aztán már ott is hagytam mindent, és rohantam fölfelé. Berontottam a szobába, és lihegve a térdemre támaszkodtam.
- Sera, ő egy sebész barátom, nem lesz semmi gond! Semmi baj nem lesz! - Inkább magamat akartam megnyugtatni, mint őt. Kétségbeesésemben azt sem tudtam, hogy mit tegyek, így csak nagy szemekkel bámultam rá.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeCsüt. Jún. 27, 2013 6:52 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
oh honey,she’s so beautiful

A fájások egyre erősödtek, meggyötörték fáradt testemet. Leroskadtam a szófára, néztem, ahogy Noah arcából kifut a szín és fejvesztve köröz a szobában, hátha attól valami értelem gyúl bepánikolt fejében. De amikor magamra hagyott, eltörött a mécses. Lassú, komótos léptekkel, hüppögve másztam fel az ágyra, hogy kényelembe helyezzem magam, hátha attól a fájdalom kicsit csillapodik, de tévedtem. Amint felfeküdtem a puha matracra, éreztem, hogy nem bírom így sokáig. Öt percet sem töltöttem az ágyon, muszáj volt leszállnom róla.
Fel alá sétáltam a lakosztályban, közbe mély levegőket vettem és hangosan kifújtam, tenyeremmel a hasamat simogattam. Nem így képzeltem el az esküvőmet, ami azt illeti és be vagyok tojva a szülétől. A fájdalomtűrő képességem a béka segge alatt van, amióta Noah és kis játékszerei visszavonulót fújtak.  Nem tudom, képes leszek e végigcsinálni és egyáltalán akarom e, hogy a férjem ilyen állapotban lásson. Nem engedhetem meg, hogy kiábránduljon belőlem. Így is annyi éhes szuka vár rá, hogy megszámolni sem tudom. Elég sérelmet kellett tőlük elviselnem, mondván, meg sem érdemlem őt. Semmi különös nincs bennem, átlagos lány vagyok, átlagos adottságokkal. Valami azonban mégis hozzám vonzotta és ezzel minden kételkedőnek beintett.
A percek óráknak tűntek, a fájdalom pedig nem akart elmúlni. A fájások sorra jöttek, egymás után, pihenőt sem hagyva és amikor már végleg feladtam volna és zokogva rogytam volna a földre, ismeretlen hangot hallottam az előtérből. Akcentusáról ugyan nem ismertem fel, de amint belépett a szobába, lágy, barátságos arcvonásaitól megkönnyebbültem.
-Semmi baj Sera, itt vagyok. Noah is mindjárt jön… - Nyúlt a hónom alá, felnyalábolt és felfektetett az ágyra, mert már arra sem maradt erőm, hogy a saját lábamon tegyem meg azt a kis távolságot. Kérdés nélkül tárta szét lábaimat és vizsgált meg úgy, hogy abba belepirultam. Noah-n kívül egy férfi sem merészkedett még a lábam közé, főleg úgy, hogy én hagytam.
A mosdóba ment, hallottam a víz csobogását, éreztem a szappan kellemes illatát és ettől egy kicsit lenyugodtam. Aztán Noah rontott be az ajtón, lihegve, a térdén támaszkodva.
-Jól vagyok, jól vagyok. – Pedig koránt sem voltam jól. A hasam köré acélpántként feszült a fájdalom, egyre jobban szorította és hiába tettem mindent úgy, ahogy azt láttam, cseppet sem lett jobb a helyzet. Sírhatnékom támadt, legszívesebben a fejemet hátravetve zokogtam volna, ehelyett csak néhány kövér könnycseppre futotta.
-Már csak egy kicsit tarts ki. – Nyúlt ismét a lábaim közé, ezúttal azonban már leült abba a fotelba, amit az ágy mellett talált. Zavaromban Noah-ra pillantottam és csak remélni mertem, hogy ebben a helyzetben nem tesz semmilyen cinikus megjegyzést. Elvégre Will azért van itt, hogy a lányunkat világra segítse, nem azért, hogy az én vaginámat lesegesse. Ez hozzátartozik a munkájához.
-Mennyi az a kicsi? Nyomnom kell Will, érzem, hogy nyomnom kell. – Néztem le rá könyörgő szemekkel. A tűrés határomat már rég elhagytam, már az sem érdekelt, ha agyérgörcsöt kapok, csak had nyomjak végre, had legyek túl ezen a fájdalmon. A hajam izzadt csomóban tapadt a tarkómra, izzadtság cseppek gyöngyöztek az orromon és a homlokomon.
-Tényleg nem sok. – Nyugtatott meg, aztán Noah-hoz fordult. – Most döntsd el, hogy akarsz e maradni. Ha maradsz, állj mellé, fogd meg a kezét és mond el neki, mennyire szereted. – Én is meglepődtem attól a hangnemtől, amit Will használt, de hálás voltam neki, amiért kirángatta Noah-t a tehetetlenség ingoványos talajából.
-Itt az idő Sera. Ha jön a fájás, akkor nyomj, megértetted? – Csak bólintani tudtam, meg arra, hogy megfogjam Noah kezét. – Állat le, levegőt be és nyomj. – Uram… isten… legszívesebben felsikítottam volna. Nyomtam, ahogy csak tudtam, de semmi hatást nem értem el vele.
-Nem megy, nem bírom. – Dőltem a párnára pihegve, karomat az arcomra fektetve, hogy eltakarjam könnyező szemeimet, de ajkaim remegése így is elárult. Fáradt voltam, ingerlékeny és csalódott, amiért még mindig nem történt semmi.
Aztán Will rám szólt, erőteljesen, majd hogy nem fenyegetően és ez kizökkentett a mélabúból. A fájások egyre csak jöttek, szépen sorban egymás után, én pedig csak nyomtam, ahogy az erőmből futotta. Isten tudja mióta tartott már az édes megpróbáltatás, amikor Will felnevetett.
-Noah, ezt neked is látnod kell. – Nézett fel a férjemre, én viszont nem voltam biztos abban, hogy neki is látnia kellene. Mi van, ha magam alá piszkítottam, vagy ha épp egy Alien-t készülök megszülni. Az istenit Will, nem lett volna egyszerűbb, ha csak a gyönyörű szép kislányunkat mutatod meg neki?
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimePént. Jún. 28, 2013 2:11 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
She is coming


Mire visszaértem Will már nagyban adta az utasításokat Serának. Előtte állt, és szakszerű, nyugodt mozdulatokkal tette a dolgát. Egy pillanatra megtorpantam, és jobbnak láttam, hogy kimenekülök, de mégsem tettem. Csak toporogtam, és hápogtam. Beletúrtam a hajamba, és meglazítottam a nyakkendőmet, mert hirtelen a hányinger fogott el. Nagyokat nyeltem, hogy leküzdjem a rám törő émelygést, de egyszerűen képtelen voltam közelebb menni. A szemeim előtt forgott az egész esküvő, hogy milyen csodás volt a tánc, és hogy mennyire megkönnyebbülés volt utána együtt lenni vele, és most mindezt elrontja, hogy a gyerekem ma születik meg. Sosem lesz rendes házassági évfordulóm, mert ugyan azon a napon születik meg a lányom. Hol az igazság?
Mintha sóbálvánnyá változtam volna. Hallottam, hogy Will hozzám beszél, de nem értettem amit mondott. Összeráncoltam a szemöldököm. Hirtelen olyan volt, mintha valami furcsa nyelven beszélt volna, aminek a szavait értettem, de nem tudtam, hogy mit kezdjek vele. Mintha közelebb jött volna a szoba, mintha nem is tudom, egy másik univerzumba kerültem volna, egy olyanba, ami tönkre szeretné tenni az életemet. Nagyot nyeltem. Ennyi itt vége. Többé semmi sem lesz olyan, mint volt. Dermedten álltam, és nem tudtam, hogy Will mellé álljak, és pánikolás közben idegesítsem halálra azzal, hogy bámulom, vagy inkább Sera mellé álljak, és ijedt szemekkel nézzem őt. Semelyik nem hangzott jobban.
Láttam, hogy Willl várakozásteljesen mered rám, és int, hogy lépjek oda Serához. Megtettem, bár a lábam, mintha ólom súlyú lett volna, alig bírtam lépkedni. A kezemet rezignáltan az övéhez csúsztattam, és megfogtam.
A fejemben Will szavai visszhangoztak. Mond neki, hogy szereted.. mondd, hogy szereted.. szereted.. Ki akartam mondani, de egy hang sem jött ki a hangomon. Nem tudtam neki azt mondani, hogy nagyon szeretem, sőt semmit. Még mindig megilletődve álltam mellette, hagytam hogy szorongassa a kezemet, amit olyan erővel szorított, hogy nekem a fogaimat kellett összeszorítanom, hogyha nem akartam felordítani. A szülés végére a kezemben az összes csont zúzódást fog szenvedni.
- Sera ne szoríts ilyen erősen, eltöröd a kezemet! - Szisszentem föl, és megmozgattam elzsibbadt ujjaimat. Minden egyes nyomásnál a kezemet is olyan erősen nyomta össze, hogy nekem is volt részem a szülés fájdalmában.
Csak néztem őt ahogy az erőlködéstől kidagadnak az erek a homlokán, hogy csorog az izzadtságban, és a mellkasa gyorsan emelkedik, majd süllyed.
Rápillantottam az órára, már itt kéne lennie a mentőnek.
- Hívom megint a korházat Will! - Fölnézett rám, és komoran bólintott. Teljesen belemerült abba, hogy levezesse a feleségem szülését. Három csengésre vette föl a diszpécser kisasszony.
- Igen tessék? – Lágy dallamos hang, amitől az embernek nyugalom árad szét a testében, csak nem nekem..
- Már vagy fél órája hívtam magát, hogy a feleségem küld! Azt mondta nekem, hogy azonnal küld egy mentőt. Nem tudom, hogy mit gondol magáról, de nekem az azonnal szó nem jelent ilyen tág fogalmat! Szóval nagyon szépen kérem, hogy ne hazudozzon, hanem küldje a mentőt, mert a feleségem szül.. tudja amivel korházba kell vinni, de már kint van a gyerekem félig, és nem mozdíthatom meg! - Önkívületi állapotomban észre sem vettem, hogy üvöltök. Ideges voltam, és nagyon ingerlékeny. Alapjáraton sem nehéz kihozni a sodromból, bármelyik pillanatban képes vagyok üvöltözni másokkal, és parancsolgatni, de ha az idegeim éppen kötélen táncolnak, akkor nem igazán tudok kedves lenni.
Uram! Kérem nyugodjon meg! Kiküldtem a mentőket, de sajnos dugóba keveredtek! – A hangja olyan cincogi volt, hogy a denevérek jobban értették, mint én.
- Nem tudok megnyugodni! Fel tudja fogni azzal a csöppnyi agyával, hogy a feleségem kibaszottul szül? - A fogaim között szűrtem a szavakat, mert Sera éppen teljes erőből szorongatta a kezemet. - Mikor érnek ide? - A hangom vészesen elnyugodott, fölkészültem a következő üvöltésből. Hogy őszinte legyek, nem szívesen beszélnék ilyenkor magammal telefonon, sőt sehogy sem..
– Körülbelül még fél óra uram.. – Szinte suttogás volt a hangja. Az orrlyukaim kitágultak ahogy a levegőt belélegeztem, mélyen. Elemeltem a telefont a fülemtől a számhoz.
- Hát akkor dugják föl maguknak! - Megfájdult a torkom olyan hangosan ordítottam. Will ezt a pillanatot választotta arra, hogy odahívjon magához én pedig dühösen lépkedve álltam mellé. Nem voltam biztos benne, hogy be merek nézni Sera lába közé, mert még sosem láttam szülést. Aztán mivel Will mutatott, hogy merre nézzek megtettem. Igazából nem tudom leírni az érzést meg a látványt. Látni a feleséged széttárt lábakkal, miközben annyira kitágult, hogy egy gyerek jön belőle kifelé.. Nem tudom, hogy Will mit várt tőlem, vagy milyen reakciót remélt, de én nem tudtam reagálni. Csak álltam bambán, és néztem ahogy valami jön ki ami nem tudom, hogy micsoda.
– Noah ha kint van a feje, akkor fogd meg, és kezd el húzni, én segítek Serának, mert már alig van ereje, és a méhlepényt is még meg kell szülnie… - Bőszen magyarázott, aztán már ott is hagyott egyedül. Ekkor eszméltem föl.
- Will! - A hangom sosem csengett kétségbeesettebben, mint most. Nagy kék szemeimet rémültem emeltem rá, de ő nem engem figyelt. Valamit halkan magyarázott Serának, majd mikor jött a fájás, konkrétan ráfeküdt Sera hasára. A gyerek kijjebb csúszott, már láttam a szemeit, amik csukva voltak, és lassan az orrát is megpillantottam.
– Noah húzd ki! – Will idegesen nézett rám, a szemei szinte döfködtek, hogy miért nem csinálom már. Nagyot nyeltem, éreztem, hogy az arcom falfehér lesz, hogy elsápadok, és elájulni készülök. De nem volt minderre időm, mert Will szinte rám ordított, miközben újra Sera hasára feküdt. Óvatosan megfogtam a véres gyerekemet, és egy határozott mozdulattal kihúztam az anyjából. Abban a pillanatban felsírt, de olyan hangosan, hogy eltartottam magamtól. Az ingem tiszta vér volt, és azt sem tudtam, hogy kell tartani egy gyereket. Csodálkozva pislogtam Minniere, ő pedig torkaszakadtából ordított. Eltartottam magamtól, és csak bámultam rá. Olyan kicsi, és olyan.. hangos! Ó Istenem, nagyon hangosan sír, és nem akarja abbahagyni!
– Sera még ne pihenj, meg kell szülnöd a méhlepényt! Noah bugyoláld be a babát! – Parancsolgatott.
- Nem lehetne, hogy én vezénylem le a második szülést? - Szinte fuldoklottam. Szabadulni akartam, eltűnni innen. Egyszerűen nem bírtam Serára nézni, sem a jajveszékelő Minniere, aki csak sírt, és sírt. Will kezébe nyomtam Minniet –ennyi erőm volt csak csupán- sikerült elvánszorognom a franciaágy másik oldalára, és a szoba megfordult körülöttem. Hallottam, hogy hozzám beszélnek, de nem tudtam válaszolni. Minden elsötétült körülöttem, és már nem láttam semmit.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeKedd Júl. 09, 2013 12:41 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
oh honey,she’s so beautiful

Elfáradtam, kapkodva szedtem a levegőt, a hajam ragacsos csomóban tapadt a tarkómra és az arcomra. Bármelyik percben képes lettem volna feladni. Nem bírtam elviselni azt a fájdalmat, amit a lányom okozott. Felfoghatatlan volt számomra, miért kell ennyire fájnia és gyűlöltem magam azért, amiért gonosz kis szörnyként tekintettem a babánkra. Hol a takarót gyűrtem markomba, hol Noah kezét szorítottam teljes erőmből. Lesújtó pillantással néztem föl rá, véreres szemekkel, amikor ki akarta húzni kezét az enyémből.
-Nem te préselsz ki kulcslyukon egy dinnyét. – El is engedtem a kezét, idegesít még ilyenkor is. Jobb is, hogy ellépett mellőlem, nem tudom miféle szavak hagyták volna el a számat, ha nem lép tőle biztos távolba. Hallottam, hogy telefonál, azt is, hogy ideges, káromkodik és nem türtőzteti magát. A legkevésbé van most szükségem az érzéketlen Noah-ra. Nyugodtnak kéne lennie, lesni minden kívánságom, boldognak kellene látnom, de azóta egy mosolyt sem láttam az arcán, amióta elkezdődött. Értem én, hogy aggódik értem, a szívemet melengeti a gondolat, de rosszul mutatja ki és ezzel csak még jobban belém ülteti azt a gondolatot, hogy cseppet sem várja a lányunkat.
Fájás fájást követett, nyomtam, ahogy csak tudtam, de a végére már teljesen elhagyott az erőm. Ezt Will is észrevette, mocorogni kezdtem, idegesen pillantottam hol a férjemre, hogy alkalmi orvosomra. Tudtam, hogy mi fog következni, de nem akartam, hogy Noah tegye meg.
-Ne Will, ne őt… – Éreztem, hogy mozog a szám, de egy árva hangot sem tudtam kipréselni a torkomon. Bénultan néztem, ahogy Noah észhez tér, elém sétál és üveges tekintettel mered rám. El fog ájulni! Ez a gondolat suhant át a fejemen, de bent is rekedt valahol a fejem mélyén, amikor Will mellém állt, tenyerét óvatosan a pocakomnak nyomta és amikor éreztem az összehúzódást, gyengéd nyomást gyakorolt a hasamra. Ezt megtette még legalább háromszor és amikor már végleg feladtam, akkor hallottam meg a világ legszebb fejhangon való visítását. Ordított, ahogy a torkán kifért, kapálózott, csurom vér volt és magzat már, aprócska ujjaival az apja felé nyúlt, de ahelyett, hogy Noah a kezébe vette volna és elringatta volna, egyszerűen Will kezébe nyomta a babát és a lelki szemeim előtt láttam, hogy fogja magát és kisétál a szobából. Meg is indult az ajtó felé, amitől újabb sírásroham tört elő belőlem, de nem jutott ki a kétszárnyú mahagóni ajtón. Összeesett az ágy végében. Will hirtelen fordult meg, a kezembe nyomta a lányunkat és letérdelt Noah-hoz. Közelebb csúsztam az ágyon, mellkasom vadul hullámzott, ahogy levegőért kapkodtam a könnyáradaton át. Noah ott feküdt előttem eszméletlenül, miközben dübörgő léptek zaja vonta el a figyelmemet. A mentősök berontottak a szobába, hol engem néztek, hol pedig a földön fekvő férjemet, aztán kettéváltak és egyikük a babát, majd engem vizsgált meg.
-Rendbe fog jönni ugye? – Markoltam meg az egyik férfi kabátját és arra kényserítettem, hogy a szemembe nézzen. Lefeszegette ujjaimat magáról, bólintott és tovább vizsgálta Minnie-t. Óráknak tűntek a percek, az idő vánszorgott, mire Noah valami életjelet produkált. Már azt hittem egyedül maradtunk. Ettől csak még inkább felidegesítettem magam. Már nem velem foglalkozott mindenki, hanem a férjemmel. A férjemmel, aki segített a szülésnél, majd durván a barátja kezébe nyomta a gyerekét és elájult. Nekem kellett volna összeesnem a fáradtságtól, én vagyok az, aki megállás nélkül sír, velem történik mindig valami szerencsétlenség.
-Nem lesz semmi baj Sera. Egy hétköznapi embernek nagy megrázkódtatás egy szülés levezénylése. Csak elájult… – Ült le mellém Will, Minnie ujjaiközé nyomva az ujját. A lányom azonnal körbefonta apró kezével és erősen megszorította.
-Tudom Will, de te nem láttad, hogy nyomta a kezedbe Minnie-t. – Töröltem le néhány kósza könnycseppet az államról. Rettenetes érzés…
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitimeVas. Júl. 14, 2013 5:53 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
She is coming


Kezdtem magamhoz térni. Hallottam a hangokat amik körülvettek, és amikor kinyitottam a szememet is, láttam, hogy négy ember térdel mellettem. Mint később kiderült, csak ketten voltak, de a szemem keresztbe állt, és mindenből kettőt láttam. Kicsit furcsálltam is, hogy két ikerpár munkába áll, és mindenkit pont hozzám küldtek ki, de akkor eszembe jutott, hogy milyen goromba voltam a diszpécser kisasszonnyal, és ezt ennek tudtam be.
Aztán a pár perc kábulatos ébrenlét után, már láttam, hogy csak ketten vannak. Egy nő és egy férfi. Éreztem, hogy a nő a pulzusomat kutatja először a csuklómnál, aztán pedig a nyakamnál. Rá próbáltam fókuszálni. Olyan harmincas lehetett, barna haj, barna szem, és legalább d kosaras melltartó. A fickó, aki nem tudom mit csinált, szintén harmincas lehettet. Vörös haj, aránytalanul nagy orr, és sok apró kicsi szeplő. Úgy nézett ki, mint egy ormótlan meseszereplő.
Éreztem, hogy húz vissza a mélység, hogy hívogat, és annyira egyszerű lett volna visszazuhanni a sötétségbe, ahol nem kell azzal foglalkoznom, hogy a lányom most született meg, a házasságkötésem után alig másfél órával. Azt hittem, hogy lesz még időm a feleségemmel, de ebben is csak reménykedtem. A normálisabb emberek a házasságkötés után évekkel csinálnak csak gyereket, és már gondolom is, hogy miért. Mindenki szeretné eltölteni az első két évet a feleségével az ágyban, és én is szerettem volna. Vagy legalább csak az első két hetet, de Minnie olyan gyorsan jött, hogy ez lehetetlen.
- Uram! Mr. Holloway! Hogy érzi magát? – Kissé érdes hangja volt a nőnek, aki egyfolytában szólongatott, és nem hagyta, hogy visszazuhanjak a mélybe. A kezével mindig megérintette a karomat, vagy finoman megcsípett amikor azt látta, hogy újra elájulni készülök, és mindenképpen egy választ akart belőlem kicsikarni. Nehezemre esett rákoncentrálni, de mivel olyan idegesítő volt, megpróbáltam.
– Mr. Holloway! Ne aludjon vissza! Szeretne egy kis vizet? Hogy érzi magát? Mr. Holloway! – A fejem szétrobbanni készült a hangjától. A legszívesebben fejbe vertem volna egy papírnehezékkel, csak azért, hogy fogja már be a száját.
- Láttam a kislányát Mr. Holloway, nagyon szép baba! Pontosan olyan kék szemei vannak, mint magának. Egészséges, és életrevaló, és pont olyan gyönyörű, mint a felesége. Tudják már, hogy hogyan fogják becézni? Nagyon szép, és egyedi neve van, Minnie. Lehet, hogy én is így fogom elnevezni a következő lányomat.. – Szerintem inkább magával, mint velem beszélgetett. Nem igazán figyeltem arra, hogy mit mondott, csak egyetlen mondta ragadta meg a figyelmemet, az üres locsogásából, és sikerült annyira felhúznom magamat rajta, hogy képes voltam hozzászólni.
- Azt nem hiszem aranyom.. le fogom védetni a nevet! - Érzékeltem, hogy rettenetesen rekedt a hangom. Még mindig nagyon rosszul voltam, szédelegtem, és mintha vattát nyeltem volna. A nő aki hozzám beszélt, egy pillanatra meghökkent, de aztán mosolyt erőltetett magára.
– Rendben uram, legyen úgy! Itt van egy kis víz! – Megitatott. Lassan kellett innom, kortyonként, miközben a fejemet tartotta. Megalázó volt. összeszedtem miden erőmet, és felnyomtam magam ülő helyzetbe, lesöpörtem a tiltakozó kezeket, amik vissza akartak kényszeríteni a földre. A segítő kezeket is ellöktem az útból, és szédelegve, mint valami rossz részeg az ágy felé botorkáltam. Will féltve méregetett, és amint kartávolságon belülre kerültem, megragadott és erősen tartott.
Semmi nem érdekelt Serán kívül. Szinte nem is láttam a babát a kezében aki hatalmas, őzike méretű kék szemeivel pislogott föl rám. Egy pillanatra belenéztem a szemeibe, és olyan volt, mintha Őt láttam volna benne, mintha magamat, mintha kettőnk nézne vissza rám. Éreztem, hogy kezd a hatalmába keríteni, hogy Minnie el akar varázsolni a személyes bájával, apró kezeivel, de nem hagytam. Gyorsan Serára pillantottam, akinek a könnyei az arcán csorogtak végig.
Közelebb hajoltam hozzá, és éreztem, hogy megszédülök. Szerencsére Will erősen tartott, nem engedte, hogy ráessek. Érzékeltem, hogy párbeszédet folytat a mentősökkel, de én Serához akartam beszélni.
- Ne sírj! Már vége! - Suttogásnál nem futotta többre. Letöröltem két könnycseppet, aztán arrább húzott Will.
– Mr Holloway, a feleségét és a kisbabát bevisszük a kórházba, majd utánunk jön, ha jól érzi magát, erről a doktor barátja fog gondoskodni. Le kell feküdnie aludni! – Szinte utasított, és még ellenkezni sem volt időm. Annyira szédültem, hogy alig bírtam Serára fókuszálni, és arra, hogy tolják kifele. Mire az ajtó becsukódott, én az ágyon feküdtem. Will hozzám beszélt, ecsetelt valamit, miközben rendet rakott. Nem értettem, hogy mit mondott, és visszakérdezni sem tudtam már, mert elragadott újra a mély sötétség.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Seraphina Munez and Noah Holloway Empty
TémanyitásTárgy: Re: Seraphina Munez and Noah Holloway   Seraphina Munez and Noah Holloway Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Seraphina Munez and Noah Holloway

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mr Holloway▼Ms Munez
» Noah Holloway
» Liam & Seraphina - What are you doing here?
» Seraphina & Tate | szórakozóhelyek
» Seraphina and Noah

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-