Az elegáns szálloda hallja ismerős számomra. Nem kicsit. Halk koppanásokkal jelzi a tűsarkú cipőm minden lépésem, miközben magabiztosan haladok végig egészen a liftekig. Senki nem állít meg, egy biccentéssel talán még köszön is a biztonsági őr. Ismer, hiszen gyakori vendég vagyok itt. Egészen pontosan gyakran látogatom a szálloda vendégeit. Szerintem senki nem hinné, mennyi mocskos vágy lapul meg egy emberben. Mindenkinek vannak titkai, olyan vágyai, amiket senkivel nem oszt meg. Csak velem. Én megtestesítem mindazt, amire vágynak, amit máshol nem kaphatnak meg, mindent, ami szokatlan, egyedi, merész és különleges. Persze drága is, de mindenért fizetni kell. Halk csengés jelzi, hogy megérkezett a lift. Egy sóhaj és belépek. Megnyomom a legfelső szint gombját. Az a szint, ahol a legdrágább szobák vannak. Bár majdnem minden szinten jártam már, ez a kedvencem. Mindig elidőzök azzal, hogy megfigyelem a bútorokat, a berendezést, milyen igényességgel vannak kiválogatva. Igazán kifinomult ízlésre vall, meg persze egy jó drága lakberendezőre. Jó persze túl sok időm sincs ilyenen gondolkodni, hiszen nem azért vagyok itt, hogy véleményt mondjak bármiről is. Az a dolgom, hogy szórakoztassak. Kit így, kit úgy, kielégítve minden vágyát. Még engem is meg lehet lepni fura kérésekkel, de elég edzett vagyok és sokmindent láttam már, aki igazán meglepettnek akar látni, annak valami nagyon szokatlant kell kitalálnia. A lift gyorsan halad, de még így is van egy kis időm megnézni magam a tükörben. Minden úgy van, ahogy kell. Rózsaszín hajam puha, annak ellenére, hogy gondosan be van állítva. Szinte várja, hogy valaki összetúrja. Sminkem feltűnő, ékszer nincs rajtam, csak egy nagyobb fülbevaló. Eléggé elvonja az ember figyemét ez is. Mindössze egy miniruha van rajtam, testhez simuló, láttatni engedi hosszú lábaim. Első ránézésre csak az mondja meg, hogy nem vagyok nő, aki ismer. A mai kuncsaftom viszont bizonyára nem, hiszen nekem nem ismerős a neve. Kivéve, ha álnév, de nem hinném, hogy erre bármi szükség lenne. A hall kopogós márványborításával szemben az emeleti folyosó süppedős szőnyege elnyeli a tűsarkúm kopogását. Ezerkettőszáz... egy... kettő... három... négy. Megvagyunk. Egy utolsó szoknyalesimogatás, hajigazítás az ajtó előtt, mielőtt kopogásra emelném a kezem. Határozottan kopogok hármat, ahogy mindig és várok. Ez a legizgalmasabb az egészben. A várakozás és az, hogy vajon ki nyit ajtót. Egy kigyúrt, vonzó férfi? Egy idősebb, nagydarab? Nem válogathatok és nem is teszem, ez a munkám, teszem, amit kell, soha nem vágok pofákat, nem mondok véleményt. Azt hiszem ezért is van jópár visszatérő kuncsaftom. Van, akivel egyáltalán nem esik nehezemre ágyba bújni, van, akinél önmagam lehetek. Talán ma is egy olyan férfibe akadok bele, aki mellett nem kell megjátszanom magam. Ez most fog kiderülni, hiszen nyílik az ajtó, nekem meg tátva maradna a szám, ha nem lennék gyakorlott kurva. Néha nekem is bejöhet a dolog. Az előttem álló férfiben minden megvan, ami az esetem, ami kell, ami izgalmas, ami után vágyakozom.

Egész nap csak dolgoztam, meg utazgattam Las Vegas és Los Angel között. eléggé elfáradtam. Ráadásul, pár embert meg is vertem, abban is elfáradtam. Már nem azért, hogy puhány vagyok, mert egyáltalán nem vagyok az. Járok gyúrni minden nap, több órát is. Csak a sok kocsikázásban , a hosszú utazásban fáradtam el. Ma nem megyek haza, úgy érzem. Legyen egy fél nap nyugta Luci-nek is már. Gondolom unja a fejemet rendesen. Kimozdulhat a házból, csak este az én fejemet kell néznie.
Már egy jó ideje nem szexeltem senkivel sem, szóval úgy döntöttem, hogy felhívom a kedvenc helyemet, és rendelek magamnak valami jó kis bigét.
- Helló Tyson! Rég hívtál minket. -szólalt meg pár csörgés után, James, a hely főnöke.
- Igen tudom. Tudod az üzlet leköt. Na, de szeretnék egy jó nőt kérni  estére. A szokásos szállodában fogom várni, fent a szobában. Kopogjon hármat, és tudni fogom, hogy ő lesz az, az esti partnerem. - mondtam el a lányeget, amit már amúgy is tudott, de fő a biztonság.
Letettem a telefont, aztán a szállodába indultam, ahol szoktam fogadni az ilyen lányokat. Ismerősként fogadnak a szálloda dolgozói. A kocsival megálltam a szálloda előtt, majd a kulcsot odaadtam a fiúnak, hogy vigye el leparkolni. Belépve, egyenesen a recepcióhoz megyek. Kikérem a szokásos elnöki lakosztályos szobát, leadom a rendelést, hogy hozzanak pezsgőt, epret, csokit, édességeket fel, amiket szoktak.
Felmegyek a szokásos szobába. Miután felértem, hozták is a dolgokat, amiket rendeltem, aztán leültem az ágyra, és vártam. Hármat kopogtak az ajtón, én pedig felálltam az ágyról, az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam azt. Az ajtóban, eléggé meglepetés fogadott. Egy rózsaszín hajú, agyontetovált, nőnek öltözött pasi fogadott. Ezek most komolyan viccelnek velem?
- Szerintem téves szoba lesz, ugyanis én nem téged rendeltelek. - néztem végig a lányon? vagy ki ez?

Nyugodtan, csendben várakozom az ajtó előtt. Egy ideig. Mi tart ennyire idegesítően sokáig? Egy pillanatra elbizonytalanodom, ránézek mégegyszer a kis táblára az ajtó mellett, ami az a szám virít, amit kerestem. Szóval jó helyen járok, mégsem nyílik az ajtó, de még csak zajt sem hallok. Mindenesetre várok, idegesen topogok a lábammal, jobbra és balra is ellenőrzöm, hátha figyel valaki, de senki, üres a folyosó. Ha átvágott, nem tudom mit csinálok. Illetve tudom, semmit. Rendkívül utálom, ha felültetnek, de soha nem csinálok jelenetet. Annyit nem ér, a futtatómtól meg úgyis kikönyörgök egy kis pénzt, ha már kikentem magam és ezeken a veszélyes tűsarkakon idesétáltam a semmiért. Nagyjából itt tartok a gondolatmenetben, amikor nyílik az ajtó, valószínűleg nem is sokára, csak én vagyok türelmetlen. Elkerekedett szemekkel bámulok, mint aki nem látott még pasit. Hát ilyet mondjuk még nem is... Tiszta szerencse, hogy nem a nőkre bukik, hanem az ilyenekre, mint én. Kívülről tökéletes, de van benne valami, amitől feláll a nemlétező szőr a hátamon. Jó és rossz értelemben is. Vonzó, igazán szexi jelenség, de ez a kifejezéstelen arc kicsit szokatlan. Én legalábbis szeretek a kuncsaftjaim arcáról olvasni, nem gyakran fordult még elő, hogy valaki ennyire tudta leplezni az érzéseit. A kérdés csak az, hogy ez átmeneti állapot vagy képes lesz így végigcsinálni az egészet. Hát remélem nem. Ha már kifogtam egy szexi hímet, legalább aktív is legyen. Férfias hangja töri meg a csendet. Figyelem, ahogy engem néz, furán végigmér és nem tudom hova tenni a meglepettségét sem. Nem illik a képbe. Most vajon mi nem tetszik neki? A hajam? A ruhám? Nem értem mit várt. Nem esek kétségbe, nem húzom fel magam. Megszoktam. Az első köröm volt a legnehezebb, utána a fél napot végigbőgtem, nem tudtam mit kezdeni a ténnyel, hogy használták a testem, a lelkem semmibe véve. Ma már egészen más a helyzet. Eleve úgy léptem be ebbe a szállodába is, hogy a lelkem amennyire csak lehet, az ajtón kívül hagytam. Ide nem érzelmek kellenek, nem is a józan eszem, egyszerűen csak teszem, amit kell. Ha józan maradnék, nem bírnám ezt csinálni. Egészen biztosan nem.
- Nem téves, biztos vagyok benne, hogy jó helyen járok. Candy vagyok, és te szépfiú? – dorombolom érzéki hangon.
- Talán valami baj van? Olyan feszült vagy... bízd rám, segítek ellazulni – csábítgatom, ez mindenkinek bejön, meg jó is vagyok benne. Úgy dorombolok neki, mint egy cica és lassan közelítek. Nem értem miért játssza meg magát, csak tudja kit kért. Engem, hiszen különben nem lennék itt. Kivéve, ha valami tévedés történt, de arról meg nem én tehetek.
- Ha tényleg nem engem kértél, akkor biztos elnéztek valamit, sajnálom. Gondolhatod, hogy nem az én hibám, de mit szólnál, ha mégis megpróbálnánk? Vagyok annyira jó, mint a többi csaj. Engedj be és megmutatom neked, mi az élvezet – még közelebb lépek és a mellkasára teszem a kezem. Lassan simítom végig, közben a szemeibe nézek, tényleg el akarom csábítani, meg akarom szerezni.